Háromszék, 2006. július (18. évfolyam, 4810-4834. szám)

2006-07-20 / 4826. szám

KELETI KALANDOZÁSOK 6 Az oszmán birodalom bölcsője: Sögüt Törökországi utazásunk harmadnapján az Edirne—Rodostó—Isztambul—Izmit— Sögüt útvonalon közel félezer kilométernyi utat kellett megtennünk. Edirne/Drinápoly az én korosztályomnak az iskola padjaiból is ismert név. Rodostó/Tekirdag és Isztam­­bul/Konstantinápoly még inkább, az Izmit városnévről is hallottunk ezt-azt, de mit is keresünk mi a számunkra teljesen ismeret­len Segütben? Beder Tiborban, a harmincfős Kárpát­­medencei csapat vezetőjében a szó szoros értelmében is „vakon” kell bíznunk, kis-ázsi­­ai programunkban Kossuth törökországi száműzetésének helye, Kütahya előtti megállóként és éjszakai szálláshelyként ezt a települést jelölte meg, és szóban meg az írott programban is írva vagyon, hogy a Sögüt névre hallgató városka mellett, az oszmán birodalom bölcsőhelyén megkoszo­rúzzuk Attila szobrát. Remélem, vendéglátóink utólag megbo­csátják nekem, Sögüt és Attila hun király szobráról hallván előbb azt hittem, valaki megszállott török a hun-török és a hun-ma­gyar rokonság nevében szobrot állított „Is­ten ostorának”, aki valaha hatalmas biroda­lom uraként rettegésben tartotta Európát, akárcsak az oszmán törökök bő ezer év múl­tán. Csak azt nem értettem, az Attila-szobor megkoszorúzása végett miért kellett díszbe vágnunk magunkat, negyvenfokos meleg­ben magunkra ölteni az ünneplőgúnyát, a csíkszentdomokosiaknak az autóbusz taka­rásában felhúzni a nem éppen erre a klímára szabott székely harisnyát, s az asszonyok­­nak-lányoknak magukra pászítani a szín­pompás székely rokolyát. Attila hun király helye a török uralkodók rangsorában Següzbe érkezésünk pillanatában — leg­alább is számomra — kiderült a török histó­riában való végzetes járatlanságom, s az is, hogy meglehet, a közel négyezer kilométer­nyi utazásunk során a legnagyobb megle­petést ez a jelentéktelennek tűnő lögúti ki­térő, Attila hun király szobrának megkoszo­rúzása tartogatja. Attila szobra ugyanis nem egymagában állt, hanem tizennyolc török főember szo­borpanteonjának második elemeként, a tö­rök birodalmak nagyjainak kiemelkedő sze­mélyiségei között. A félkörívben elhelye­zett szobrok előtt hatalmas, nemzeti ünnep­ségek tartására, felvonulásokra alkalmasan kiképzett térség, amolyan budapesti Hősök Tere található. A sögüti török „kegyhely­­ről” kiadott díszes albumban látható fotók szerint Sögütöt a csíksomlyói Mária-búcsú­­hoz hasonlatos nagyságrendű tömeg kere­si fel. Sögüt a 250 milliós török népek zarán­dokhelye — hallottam az autóbusz mozgó akadémiájának egyik előadásában. Fogadásunkra a helyi hatóság és a kul­turális vezetők mellett odaérkeztek Bilecikből a régió képviselői is. Az elhang­zott beszédek után, miközben a székelyföl­di csapat Attila szobrához helyezett el szá­raz virágból összeállított virágkoszorút, a török vendéglátók hatalmas virágkölte­ményt állítottak a szoborpark fő helyére. Az ünnepségen a mi csapatunk tagjai­ként jelen voltak Csíkmindszent képviselői, Ferencz Imre plébános, Nagy Elemér és Ladó Elemér, akik itthon, Csíkmindszenten állíta­nak emlékjelet Attila királynak. Sögüti je­lenlétüket is ez indokolta, és Attila hun király a kapocs a török és székely település között abban a vonatkozásban is, hogy Sögüt és Csíkmindszent között testvéri viszonyt alakítsanak ki. Ezen túlmenően a hármas küldöttség tagjai azt is latolgatták, hogy a csíkmindszenti-csíkszentgyörgyi közbirto­kosság miként tudna bekapcsolódni a romos állapotban lévő Bercsényi-ház újjáépítésébe, egy újabb székelymagyar kulturális és turisztikai „támpontot” alakít­va ki Európa és Kis-Ázsia találkozási pont­jánál. A segati szabadtéri ünnepséget és fo­gadást törökös díszvacsora követte válto­zatos és igen ízletesre fűszerezett étkekkel. A kerek asztalok köré a székelyföldiek és a török vendéglátók vegyesen helyezkedtek el. Nyelvünk helyett kezünk és lábunk csak miattunk szerepelt kommunikációs eszköz­ként, a török vendéglátók közül meglepően sokan beszélnek angolul vagy más nyugati nyelven. A fiatal és energikus bielciki rend­őrfőnök, Süleyman Erbay például francia nyelvű képzésen is részt vett Franciaország­ban, s ekképpen Fülöp G. András tévérendezővel gördülékenyen társalgott, miközben mi, amúgy öreg székely módon, kényszer­­pihenőre szorítottuk a nyel­vünket. Előző törökországi utam során is tapasztaltam, hogy az iskoláskorú török gyer­mekek angolnyelv-tudása imponáló, s a tömeges nyugat-európai munkavál­lalók is nem csak a kerese­tüket viszik haza, hogy a haza fényre derüljön, ha­nem a nyugati nyelvekben való jártasságot is, akár­csak a mi székelyföldi ele­peregrinációt tudásuk gya­rapításáért vállalták. A segúti Attila-szobor Attilát, az Európai hun birodalom megte­remtőjét a törökök ősükként tisztelik, mint ahogyan bennünket, magyarokat, s ezen be­lül a székely törzset kiemelve testvérként tisztelnek és szeretnek. Bármennyire furcsa, a sok évszázados ellenségeskedés és véres harcok, félelmetes pusztítások után az ő tö­rök őseikhez hasonlatos vitézségű népként élünk a köztudatban. ■» Hayrullah Yietbasi professzor ennek kapcsán a törökök és a magyarok közötti históriai kapcsolatokról szólva elmondta, hogy mi, magyarok 1526-ban, ezelőtt félezer esztendővel vesztettünk a mohácsi csatá­ban, s ezt, úgy tűnik, máig sem tudtuk kiheverni. ,,A török történelemben — fejte­gette — ez nem is olyan különleges ese­mény. Minket is megvertek, mi is száz meg száz csatát veszítettünk. Ezek között 1456- ban Nándorfehérvárnál éppen a magya­rok vertek meg Hunyadi János vezetésével, de a törökök a vesztett csata után nem sírtak, hanem összeszedték magukat. ” ,,A nikápolyi csata előtt — fejtegeti to­vább Hayrullah, akit egymás között bizalmasan ,,Hajri”-nak szólítunk — a szultán hallotta, hogy a keresztény sereg­ben magyarok is vannak. Az akindzsik egy ezerfős csapat — magyar harcosokkal találkoztak. A magyarok mind az ezret lemészárolták. Félholdas éjszaka volt, ennél a »világí­tásnál« indult a támadás. A szultán ekkor adta a ki a parancsot, hogy a török zászló s vele együtt az égre érkező csillag legyen ezentúl a török zászló. Ha ennyire közel vagyunk egymáshoz, természetesnek mond­ható, hogy rokonok között is előfordulnak viták, régebben verekedések, harcok. Timur Lenk, akinek a szobra ugyancsak a segúti panteonban áll, az oszmán birodalmat tizenöt évre megszüntette. Isten rendelése, hogy néha felejtsünk. Néha el kell felejtenünk a fájdalmainkat. Ha egy nő nem felejtené el a szülési fájdalmait, soha többé nem szülne" — zárja le a témát Hayrullah professzor. Meggyőződés és hit egyszerre sugárzik tekintetéből és arcából, ami nekem azt juttatja eszembe, hogy sok ilyen „Hajni” is elkelne a Kárpát-medencében, nem csak vendégprofesszorként, mint ő, hanem „ven­dégmunkásként” is, sok más behívott és ked­vezményezett népcsoport helyett, hogy lelket öntsön ebbe az önsorsrontó, elkesere­dett, tudatában nem, de génjeiben türk né­pességhez tartozó, a maga magyarságát rom­boló társaságba. Szóval, Attila, a hunok királya a török főméltóságok között szerepel Següt szobor­panteonjában. Az európai hun birodalom megteremtőjeként, a Római Birodalomban neveltetett fiatalként művészi ábrázolása is a küldetéshez igazított, a török alkotómű­vész teljességgel szakított, illetve nem vet­te figyelembe a korabeli vagy évszázadok­kal ezelőtti Attila-arcképleírásokat. Attila hun király arckarakter szerint inkább hasonlít egy rettenthetetlen római harcosra, mint az európai gyűlölet rajzolta ázsiai vademberre, illetve vérszomjas fenevadra. Nem az első eset, hogy megfigyelhetem: a magyar históriai személyiségek esetében a törökök a magyar klasszikus hagyományt követik. Rákóczi Ferenc rodostói egész ala­kos ülőszobra, Kossuth kütahyai állószob­ra — az utóbbi nem a legsikerültebb alkotás — a szó akár jó, akár rossz értelmében „európai”. Priszkosz rétor leírása szerint Attila ..ha­talmát büszke magatartása és kevélyen körüljáratott szemeinek parancsoló tekin­tete is elárulta... Elhatározásaiban szilárd, könyörgésre engesztelékeny és kegyelmes azokhoz, akiket egyszer hívei közé számí­tott külsejében igazi hun, alacsony ter­metével, széles mellével, nagy fejével, apró szemével, ritka szakállával, lapos orrával és sötét testszínével egyesítvén magában nemzetének sajátosságait... " A segáti Attila-szobor egészen más, klasszikus európai arcvonásokkal és fej­tar­tással cáfolja Ammianus Marcellinus (330— 395) Európában meghonosodott ..hun le­írását” — egyébként soha nem látta Attilát —, mely szerint: ,,A hunok arca alakta­lan... nem ismerik a meleg és főtt ételeket, gyökereket és nyers húst esznek, úgy élnek, mint a vadálla­tok... " Segül a szeldzsuk és az oszmán törökök egymást váltó uralmának, az oszmán birodalom megteremtésének a szimbóluma. Az oszmán török Ópusztaszer — ha úgy tetszik. A szeldzsukok Közép-Ázsiából vándo­roltak Közel-Kelet irányába, a mai irá­ni (az egykori Perzsa) birodalom te­­rületére, az ő leszármazottaiknak tart­ják magukat a mai nyugati törökök, az azeriek, türkmének is. A szeldzsuk Török vendéglátóink Següt városában (középen dinasztia egészen a XI—XIX. száza­­„Tibor bey”) A szerző felvételei­dig uralta a kis-ázsiai területeket, de belharcok miatt a birodalom emi­rátusokra bomlott. Közülük az egyik törzs, az oszmán kiemel­kedett, és maga alá rendelte a töb­bit. Bizánc hanyatlása, a térség­ben kialakult hatalmi vákuum előbb a szeldzsuk török birodalom terjeszkedését, majd az oszmán bi­rodalom létrejöttét tette lehetővé. Az így létrejött keleti típusú, ka­tonai berendezkedésű birodalom az adó, a zsákmány, a kiosztható birtok volt. Első fővárosuk Brussza(1326), 1356-ban a mai Tö­rökország európai részén elfoglal­ják Gallipolit (Gelibolu), az észak­nyugati terjeszkedés folytán 1362- ben a hódítások során megszer­zett Drinápoly, Edirne lesz a fővá­rosuk. A katonai diktatúra létre­hozói megszervezik a janicsársá­­got (1361), amely eredetileg a szultán test­őrségének tisztét töltötte be. A továbbiakban az egyesült balkáni ha­dak legyőzése után (1389, Rigómező) kerül sor Balkán meghódítására és a magyar történe­lemből is jól ismert európai terjeszkedésre. Següt tehát az oszmán-török régi dicső­ség színhelye és szimbóluma. Beder Tibor a harmincfős, főleg székely­­földi küldöttséget a kimondottan magyar vonatkozású zarándokhelyek — Konstan­tinápoly, Rodostó, Gallipoli, Kütahya, újabban Macarköy — mellé, török szem­mel ezek fölé emelte, s a török hazafiság és nemzeti büszkeség centrumához, Sögü­thöz irányította. A lögúti (és más) pompás fogadás és a török—magyar kapcsolatteremtésben a népi diplomáciának ezért lehetett váratla­nul ekkora sikere. No meg azért, mert a jelenlegi magyar kormányzat „nem szaggatja el a hámfát” a török—magyar kapcsolatépítésbez­. Sylvester Lajos et tu la hun uralkodó szobra Següzben ink, akik a németalföldi Székely, magyar és török zászlók a török zarándokhelyen KITEKINTŐ 2006. JÚLIUS 20.

Next