Háromszék, 2006. augusztus (18. évfolyam, 4836-4862. szám)
2006-08-30 / 4861. szám
KITEKINTŐ Újabb magyar emlékhely Rodostóban A rodostói székely kapu után a Székelyföldi Magyarok Társaságának szervezésében újabb emlékhely született a múlt héten Rodostóban, pontosabban azon a helyen, ahová a bujdosók gyógyulni jártak. A helyet sokáig nem tartották számon. Beder Tibor Csíkszeredai földrajztanár, a török—magyar barátság apostola, megszállottan keresi azokat a történelmi helyeket, járja azoknak a magyaroknak a nyomát, akik Törökországban éltek saját elhatározásból vagy száműzetésben, így jutott el a savanyúvíz-forráshoz is, amely egy Rodostóhoz tartozó tanyán, Avsarban található. Avsar néhány házból áll, kéttucatnyi lakosa pásztorkodással és földműveléssel foglakozik. Határában, egy völgyben fekszik a forrás, amelynek sós vize édes emlékként juttatta eszébe Mikes Kelemennek az otthoni ízletes savanyúvizeket. Beder Tibor, a Székelyföldi Magyarok Társaságának elnöke második alkalommal szervezte meg a Mikes-zarándoktúrát, és a tavalyi székelykapu-állítás után most ezt a helyet jelölték meg székelyföldi kopjafával, amely akárcsak a székely kapu, üzenetet hordoz: lövétei cserefából Török Csaba Csíkszeredái faragómester — a kopjafa felirata szerint — a bujdosók emlékére faragta. A zarándokok a Lármafa-találkozók résztvevői voltak, és azokat a településeket képviselték, ahol Szent László emléke megmaradt freskón, védőszentként, történelmi csaták színhelyén vagy legendákban. Mikes 1720. augusztus 23-án írta le a gyógyító forrást, a kopjafaállítás is ezen a napon történt. A hely kijelölésében a rodostói elöljárók döntöttek. A török állam biztosítani szeretné az emlékhely védelmét, de az erdőben ez nem lehetséges, így alkalmasabb a lakóházak között. A kis település „központjában” felállított kopjafánál Mehmet Kacsak bíró köszöntötte a magyar vendégeket. Életében először adatott alkalom nyilvánosan szólnia, így rövidre fogott üdvözlő szavaiban arról a megtiszteltetésről beszélt, amely az ottani embereket érte. Beder Tibor török és magyar nyelven mondta el ünnepi szavait: „Ezer kilométerről eljöttünk ide a hajdani magyar hazából, hogy hitet tegyünk mellettetek, és elmondjuk, bátor kiállásotok a magyar szabadság ügye mellett nem volt hiábavaló”. Félszáz ember nevében szólt a jelképes fogadalom: „soha nem fogunk lemondani anyanyelvünkről, magyarságunkról, nem felejtjük elődeink hősies tetteit. Hirdesse ez a kopjafa a magyar összetartozás és élni akarás tényét!” A válasz Ahmet Mailoglu kormányzóhelyettes részéről jött: „Köszönjük, hogy eljöttetek, mint a saját országotokba jöttetek volna. A történelem elszakított egymástól, de sok száz év után egy magyar hős nevében született találkozás jelzi, a török és magyar egy tőről született nép, közös gyökereink határozzák meg testvéri kapcsolatainkat.” A kormányzóhelyettes ígéretet tett, hogy jövőre márványalapzatot vonnak a kopjafa köré, és megjelölik a helyet, hogy odataláljon valamennyi magyar, aki kíváncsi a bujdosók nyomaira. Hogy mennyire igaza volt Mikesnek, amikor leírta a savanyúvíz forrását, azt maguk a zarándokok is megtapasztalhatták. A kecskeitatónak kialakított forrásegyüttes tócsafürtnek hatott, vizét pedig csak óvatosan fogyasztották, mert Mikesre hallgatva ajánlatosabb volt tisztító „munkálkodását” megelőzni. Azt azonban itthon mindenki kipróbálhatja, mert a helyiek délután mintegy százliternyi savanyúvízzel leptek meg szállásunkon, amiből mindenki merítheted kedve szerint. A Mikes zarándokút állomásai — Drinápoly (Edirne), Uzunköprü, Gallipoli (Gelibolu), Rodostó (Tekirdag), Isztambul (távolról tekintve meg a metropolisba beolvadt Jenikőt és Bujukderét) — a magyar történelem örökségét hordozzák. A résztvevők a történelemnek adóztak, amikor a Rákóczi Múzeumnál elhelyezték a tisztelet hargitai fenyőtobozból készült nemzetiszalagos koszorúját, számbavették a rodostói Magyar utcában megmaradt egyedüli emléket, az omladozó Bercsényi-házat, megálltak a Mikes-ház helyén, amely alig egy éve még romos állapotban, de állt, és ajándékot vittek magukkal. A Johannita Lovagrend erdélyi tagozatának jóvoltából számítógépet adományoztak a múzeumnak. Ali Kabul igazgató elsősorban a kapcsolatteremtés lehetőségére gondolt, amikor átvette: talán a világháló segítségével valamennyi magyar számára elérhető lesz Rodostó. A magyar nyelvet ismerő Ali Kabul szeretetből tanult meg magyarul, majd a magyar kultúrát és történelmet megismerve, elődeinek tiszteletével fogadja a Rodostóba látogató, főleg erdélyi turistákat. A Mikes-zarándoktúra folytatódik, Beder Tibor már a hazafelé vezető úton újabb terveket szőtt. Közismert tény, hogy a török kultúra kiemelkedő alakja, az első török nyomda megalapítója, Ibrahim Müteferrika magyar származású volt. „Én igénytelen, szegény szolga, Magyarországon, Kolozsvár városában születtem” — kezdte emlékiratait a bujdosó fejedelem tolmácsa. Müteferrika tiszteletére jövőre a rodostói emlékparkban állítanak emléket. tiláh-Gál Elvira Hódmezővásárhelyen a szentegyházi gyerekek Augusztus 28-án, hétfőn Hódmezővásárhelyen vendégeskedett a Magyar Örökségdíjas Szentegyházi Gyermekfilharmónia Alapítvány kórusa és zenekara: 150 gyermek és 10 kísérő tanáruk. A székely gyemekek évek óta nagy sikerű nyári és téli koncertkörutakon járják be Magyarország településeit, ki-kilátogatva Kárpátaljára, a Vajdaságba vagy éppen az idén Bécsbe is. Legutóbb 2004 decemberében karácsonyi koncerttel szerepeltek Hódmezővásárhelyen, felejthetetlen, ünnepi élményt szerezve a Szent István-templom hallgatóságának, és a Városi TV felvételének segítségével több ezer vásárhelyinek. Ebben az évben a „Fili” koncertkörútja augusztus 16-án Nagyszalontán kezdődött, majd Gyula és Szarvas érdeklődő közönségének meghódítása után a Dunántúlon folytatták dalos missziójukat. A magyar zenei anyanyelv hiteles megszólaltatása mellett műsorukban nem feledkeztek meg a Bartók-emlékévről sem, és nemcsak a Kárpát-medence népeinek anyanyelvén énekeltek, románul, szlovákul, németül, de még törökül is! A koncerteken edződött hallgatóknak — akiknek már többször volt alkalmuk látni, hallani a népviseletbe öltözött, őszinte tekintetű és tiszta arcú székely gyemekeket — újra könnybe lábadt a szemük, és elszorult a torkuk, amikor száz gyermeki torokból zengett a nemzeti ima: „Magyarországról, / Édes hazánkról, / Ne feledkezzél el / Szegény magyarokról!” A hatás nem halványul, a katarzis mindig ugyanaz. Hát ők nem kellettek nekünk, anyaországbelieknek december 5-én!? Kapuvár, Hegykő, Bécs, Sopron, Bükkfürdő, Vasvár, Pécs és Szekszárd bevétele után, útban hazafelé megáll a hárombusznyi gyermek a „Legtisztességesebb Város”, Hódmezővásárhely temálvizes fürdőjénél, hogy a hosszú turné porát lemosva önfeledt strandolással zárja az ez évi koncertkörutat. A város és a fürdő vezetésétől mindezt a korábbi koncertélményekért kapják a Gyermekfilharmónia tagjai. De nem titok a kérés sem: jövőre a zenei körút egyik biztos állomása Hódmezővásárhely legyen! A székely gyermekkórus vezetője, a szintén Magyar Örökség- és Pro Cultura Hungarica-díjas, Érdemes Tanár, Haáz Sándor már ígéretet tett. Az ígéret hiteléhez hozzátartozik az is, hogy a vezető karnagy a befogadó város 18 000 határon túli tiszteletbeli polgárának egyike, és a vásárhelyi Benczédi család rokona... (herényi) Egy ÚJ ,csillagocska nélküli ajánlat* Köss két évre Vodafone-bérletet szeptember 3-ig, és csak a te megyedben kapsz: pukliszív most élhetsz igazán vodafone (2433) ! 2006. AUGUSZTUS 30.