Háromszék, 2011. január (23. évfolyam, 6177-6200. szám)
2011-01-14 / 6186. szám
napilap KAMPÁNYOLNAK AZ ELNÖKJELÖLTEK Felértékelődött Székelyföld FARKAS RÉKA Székelyföldi RMDSZ-politikusokkal találkozott tegnap délután Csíkszeredában Kelemen Hunor. A megbeszélés illeszkedett az elnöki tisztségért folytatott kampányba, többnyire olyanok voltak jelen, akikről korábban is tudni lehetett, hogy Kelemen megválasztásának szószólói. A két megyeitanács-elnök, RMDSZ-elnök, a szövetség színeiben megválasztott polgármesterek, a képviselők és szenátorok egy csoportja a székelyföldi politizálás fontosságát vitatták meg. Tamás Sándor szerint Kelemen Hunor szavatolhatja olyan RMDSZ-szerkezet kialakítását, amelyben hangsúlyosabb szerepet kap Székelyföld. (folytatása a 2. oldalon) XXIII. évfolyam 6186. szám aromsze ALÁÍRÁSGYŰJTÉS BARÓTON Leváltanák Nagy Istvánt HECSER LÁSZLÓ Aláírásgyűjtés indult Köpecen, Nagy István baróti polgármester leváltását kezdeményezik. A városi RMDSZ elnöke, Nagy József úgy nyilatkozott, a szövetség támogatja a kezdeményezést, hiszen Nagy István vezetése alatt az elmúlt hat évben semmi jó nem történt Baráton, sőt, egész sor fejlesztési tervről lemaradt, s „egyre élhetetlenebbé vált.” Nagy István szerint nem eszik olyan forrón a kását, mint azt ellenfelei szeretnék: nem elég a választópolgárok egynegyedének támogató aláírását megszerezni, hanem akaratukat meg is kell tudniuk okolni. „Bizonyítaniuk kell, hogy a város közérdeke ellen cselekedtem, márpedig azt egészen biztosan nem sikerül nekik” — mondotta a városvezető. Részletek a 3. oldalon Roncsautókfeltámadása CSINTA SAMU Várhatóan február első napjaiban kezdődik, és az előző évben megszokott körülmények között zajlik az idei roncsautóprogram. Legalább ötszáz, tízévesnél régebbi gépkocsit várnak a roncstelepekre. Az elaggott személygépkocsik begyűjtésére kijelölt sepsiszentgyörgyi cég, az Ariadne Impex Kft. ügyvezető igazgatója, Pózna Dávid szerint valóban roncsnak tekinthető jármű már alig található a környéken, az év eleji érdeklődés viszont azt jelzi, hogy egyre többen készülnek újra cserélni még működőképes, de már réginek számító autójukat. Az akció keretében a magánszemélyek legtöbb három értékjegyet válthatnak be új gépkocsi vásárlása esetén. Marad az is, hogy nem csak a saját tulajdonban levő roncsautóra kiadott szelvényt lehet felhasználni új autóvásárláskor, más névre kiállított szelvényt is elfogadnak az eladók. Az értékjegyek egyenként 3800 lejt érnek, így aki három szelvényre is szert tesz, közel 3000 euróval juthat olcsóbban új járműhöz. A szelvények szabadpiaci árfekvése még nem nagyon alakult ki, tavaly 1800 lej körül indult, és 1000 lejig is csökkent azoknak az értékpapíroknak az ára, amelyekre a tulajdonos nem, de leendő újautó-vásárlók igényt tartanak. (folytatása a 3. oldalon) ÉV ELEJÉN A FALUGAZDÁK Lépésnyi hátrányban Árkos Amennyivel később léphetett az önállósulás útjára ez a község, annyival maradt le a pályázati kiírások és a legkülönbözőbb anyagi alapok megszerzéséért folytatott csatában. Mégis, a kormánytól leosztott pénzalapokból megkezdték a település közművesítését, ez évi folytatása az anyagiak függvénye. Az ivóvíz- és a csatornarendszer egyaránt a városi hálózat részeként fog működni. Utóbbival jobban haladtak, de csak akkor folytatják, ha biztos kilátásra számíthatnak, ugyanis a bekötőút aszfaltburkolatát látatlanban feltörni nem akarják, a jelenlegi ivóvízhálózat pedig, amit a szomszédos sepsikőröspataki fúrt kutak táplálnak, jelentős veszteséggel működik — tájékoztatott Máthé Árpád polgármester. Az egyik nyertes kivitelező megkezdte tavaly a szükséges építőanyag beszerzését a műfűvel borított iskolai sportpályára, amit szintén kormányprogramban nyertek, és tavasszal folytatni szeretnék. (folytatása a 3. oldalon) ALBERT LEVENTE FELVÉTELE KISGYÖRGY ZOLTÁN n MÁRÓL HOLNAPRA . A munkaerőpiac menekültjei A huszonegy évvel korábbi kényszermunkatábor, Románia, ma a szabadpiac munkamártírjainak mostoha hazája. A lábra kapni nem tudó honi tőkés fejlődés beteggé tesz egy egész társadalmat. Ki szökevény, ki kigolyózott áldozat e nagy pangásban, ki mindkettő egyszerre. Feloldották a féléves tilalmat, s noha fél nyugdíjnál is kevesebbet kapnak a korkedvezményes kérelmezők, mégis sokan fanyalodnak e megoldásra, a valami ugyanis — mondják — több a semminél. Ha lejárt a munkanélküli segély, ha a munkába állás utolsó reménye is odavan, a hatvan év körüliek mást nem tehetnek, előrehozott nyugdíjazásért folyamodnak. Teszik ezt annak ellenére, hogy szinte büntetésszámba megy a kulcs, mely szerint kiszámítják járandóságukat. Kérik az időnap előtti nyugalomba vonulást, holott — csupán anyagilag nézve — kétszeresen is vesztesei a dolognak, mert reménybeli öregségi nyugdíjuk is kevesebb lesz, mint lett volna, ha közben munkaviszonyuk folytonosságát sikerül megőrizniük. A nyugdíjasok, mint köztudott, mára túllépték az aktív keresők számát, többen vannak ötmilliónál, és számuk arányukkal együtt tovább nő. Ha meggondoljuk, hogy eme ötmillióhoz további százezrek társíthatók, kik szintén képtelenek számításaikat megtalálni itthon, akkor be kell látnunk, hogy Románia a munkaerőpiac hajótöröttjeinek országává vált. Legalább két és fél milliót, ha nem hármat tesz ki ugyanis azok száma, akiknek a nyugdíjpénztár sem kínálhat semmilyen fogódzót. Milliós nagyságrendű a román vendégmunkások száma Olasz- vagy Spanyolországban, további tízezrek dolgoznak Finnországtól Franciaországig és az ír szigetig mindenütt, ahol bebocsátást nyernek, vagy ahova sikerül besurranniuk, végezvén mindenütt azt, amit a külföldieknek osztanak ki jobb módú országokban. Csöppet sem olyasmit, amit a helyiek szívesen vállalnak. Egyetemi diplomával csempét ragaszt az egyik Castelonban, építőtelepi gépkezelő a másik Marseille mellett, a harmadik a hulladékszállításban segédező Amsterdam külterületein, a negyedik szakmunkás létére mindenes a dán gazda tanyáján. A hazai munkaerőpiac kényszerű kirekesztettjeinek számát szaporítják a fiatalok is, akik hivatalosan regisztrált munkanélküliként kezdik az életet 18 vagy 21 évesen, mert a diploma semmit sem ért, és ennél demoralizálóbb élményt maga a mesebeli Hétgonosz sem eszelhetett volna ki arra, hogy elkeserítse őket. Túl gazdasági válságon, de még az anyagi ínségen is, az emberi feleslegesség érzete a legnagyobb társadalmi rákfene, melynek elejét kellene venni ahhoz, hogy némi bizalommal nézhessünk a kollektív jövő elébe. B. Kovács András 2011. január 14., PÉNTEK