Háromszék, 2012. december (24. évfolyam, 6760-6780. szám)

2012-12-03 / 6760. szám

Mézeskalácsot a Mikulástól Csuhából Mária Jézuskával, dióból ősi gyermekjáték, nemezből angyalkák és kis­állatok, mézeskalácsból pedig olyan házikó, amelyben szívesen elüldögélne Jancsi és Juliska is. Mindez nem a mesében, hanem a valóságban: azoknak a kézműveseknek az asztalán láttuk, akik a hét végén kiálltak portékájukkal a háromszéki népművészek és kézművesek szervezésében rendezett sepsiszentgyörgyi Mikulás-vásárba. De nemcsak az ő munkájuk dicsérte készítőjét, ott voltak szerte a gyöngyfüzek, fafaragók, a bogozás, hímzés-varrás, kötés, horgolás, bútorfestés megszállottjai, akik még az Inkubátorházban berendezett kiállítótéren is gyarapították alkotásaik készletét. Árkosi, sepsiszentgyörgyi, barátosi, kovásznai nép­művészek és kézművesek mutatták be mun­káikat - mert bizony eladni nemigen tudtak, azt mondták, nem is csak azért jöttek. A leg­szebb mézeskalács-költeményeket kínáló asztalnál olvastuk a legötletesebb reklám­­szöveget: „Házi termék, jó falat, rakd tele a kosarad.” Aki ezt megtette, jól járt, aki pe­dig nem, annak is megtelt a lelke szépség­gel, gyönyörűséggel. Adventi gyertyagyújtás Kézdivásárhelyen N­OCHOM ISTVÁN Szombat este több százan gyűltek össze a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren az ágyúöntő szobránál. A főtéren kikap­csolták a közvilágítást, és pontosan hat órakor megszólaltak a harangok, majd a díszkivilágítás is beindult, immár a ka­rácsonyi ünnepek hangulatát idézve. Elsőként Hölgyes Pál Zsolt, a kantai Szentháromság-plébániatemplom segédlelké­sze szólt az egybegyűltekhez, és kérte fel Bokor Tibor pol­gármestert, hogy gyújtsa meg a nagyméretű adventi koszorú első gyertyáját. Az elöljáró ünnepi gondolatait megosztotta a jelenlevőkkel, külön kiemelve, hogy ekkora tömeg még so­ha nem gyűlt össze az első gyertyagyújtásra. Ezt követően Beder Imre református lelkipásztor, Kerekes László, a Boldog Özséb-templom plébánosa és Vargha Béla kézdi-orbai széki római katolikus főesperes, a kantai templom plébánosa tar­tott adventi beszédet, együtt imádkozva a jelen levő hívek­kel. Az egyórás ünnepség során a Gábor Áron-szobor mö­gött karácsonyi műsort adott elő a Boldog Özséb-plébánia­­templom vegyes kórusa, a Csipkerózsika Napközi Otthon, a Turóczi Mózes Általános Iskola és a Gábor Áron Szakképző Líceum. Az adventi koszorún a második gyertyát december 8-án, a harmadikat 15-én, a negyediket pedig 22-én 18 óra­kor gyújtják meg. A karnagy örök emlékére (folytatás az első oldalról) A rétyi zeneterem udvarán leleplezték a Kelemen Antal tiszteletére állított kopjafát, Balázs Antal munkáját. Pontosság, dina­mizmus, elkötelezettség, magyarságtudat jellemezte a karnagyot - mondta a rétyi fú­vósokat vezénylő Maksai József. Az el­hunytat Bedő Zoltán méltatta: elvesztése fájdalom, hiánya pótolhatatlan, de élete nem volt hiábavaló, értékeset, maradandót alkotott - hangsúlyozta. Kisgyörgy Ferenc erre az alkalomra írt versét adta elő. Hittel, kitartással egy világot alkotott - szavalta a Fénylő csillag című költeményt. László Attila a Romániai Magyar Dalos­szövetség nevében nyújtott át emléklapot a karnagy özvegyének, Kelemen Judithnak. A kopjafát megfaragója, Balázs Antal és a rétyi fúvósegylet elnöke, Bukor István leplezte le. A faragómester a kopjafa motívumait a kar­nagy életének fontos állomásaival párosította, az almási szülőfaluból történt elindulástól a ré­tyi fúvószenekar szolgálatában tett munkájáig. Utolsóként a Gyimesközéplokról érke­zett Berszán Lajos plébános szólott. A halál nem megsemmisülés, hanem megdicsőülés, Kelemen Antal lelke a fiatal fúvósokban él to­vább - mondta. A kopjafát a résztvevőkkel közösen elmondott miatyánkkal áldotta meg. Ezt követően a gyülekezet a rétyi teme­tőben helyezett koszorút a karnagy sírjára, majd a zeneteremben családias hangulatú beszélgetéssel zárult a nap. Lángról lángra (folytatás az első oldalról) Akkor leszünk erős közös­ség, ha egymás szemébe tu­dunk nézni, akit megbántot­tunk, attól bocsánatot tudunk kérni - zárta beszédét Antal Árpád, s míg a Laudate kama­rakórus Löfi Gellért vezényle­tével a Roratéba kezdett, az előbb még színpadon levő polgármester az adventi ko­szorúnál termett, meggyújtva első gyertyáját, s az onnan ka­pott lánggal a közelében állók kezében a gyertyákat, aztán azok tovább, és így, lángról lángra sok kis fény lobbant a korai sötét oszlatására. Dávid György plébános áldásában kiemelte: az embernek meg­adatott két időt megélni, az egyik a múló, mérhető inter­vallum, másik az üdvtörténeti, a kegyelmi idő. A mai világ bűne a halogatás, figyelmezte­tett, s az igét az összegyűltek együtt mondották. Erdővidéki pedagógusokat díjaztak A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség erdővidé­ki szervezete péntek délelőtt a Baróti Szabó Dávid Középiskolában szervezett ünnepségen osztotta ki az életmű­ és az év pedagógusa díjakat. A kitüntetetteket pályatársaik méltatták, lelkiismeretesen végezték fel­adatukat, a rájuk bízott tanulóknak nemcsak tudást adtak, de példaképp szolgáltak évtizedeken keresztül. Dimény János iskola- Mihály Gimnázium) és Pető igazgató szerint a pedagó­gusok munkáját ritkán kö­szönik meg, így a szakmai szervezet feladata, hogy el­ismerje a következetesen és felelősen végzett tevékeny­séget. A kitüntetéssel nem búcsúzni kívánnak a kollé­gáktól, továbbra is számít rájuk egykori iskolájuk mel­lett közösségük is, hiszen nemcsak tanárként, tanító­ként és óvónőként, hanem a közélet aktív szervezőjeként is részt vállaltak a minden­napokban. Életműdíjban részesült Barabás Márta (nagyajtai Kriza János Gimnázium), Keresztes Sándor (nagyba­­coni Benedek Elek Gimná­zium), Kozma Katalin Enikő (bölöni óvoda), László Mag­dolna (bardoci Benkő József Gimnázium), Pap Rozália (szárazajtai Ajtai Abod Mária (baróti Cimbora Óvoda). Az év pedagógusa díjat Bocskor Zsuzsanna (nagybaconi óvoda), Farkas Éva (szárazajtai óvoda), Jancsó Kalambér Erzsébet (szárazajtai Máthé János Gimnázium), Bereczki-Far­kas Imola Katalin (vargyasi Borbáth Károly Gimnázi­um), Cristian Gabriel és Kovács Irén (mindkettő Szé­­kelyszáldobosi Általános Is­kola), Deregus Éva Erzsébet (szárazajtai Abod Mihály Gimnázium), Fazakas Tünde (erdőfülei gimnázium), Lázár Anikó, Süketes Irma, Anghe­­luţă Jolán és Szabó Irén (baróti Gaál Mózes Gimná­zium), Antal Izabella, Iírák Gyöngyvér (mindkettő Baróti Szabó Dávid Középiskola). Az oktatás szolgálatában díjat 2007-ben hozták létre, hogy azok munkáját is elis­merjék, akik nem tanerőként, de teljes odaadással szolgál­ták a tanintézményeket. A díjjal idén a Gaál Mózes Gimnáziumot évtizedeken át főkönyvelőként szolgáló nyu­galmazott Balázsi Mária ér­demeit ismerték el. Az eseményen felléptek a Tanulók Klubjának kis ma­­zsorettjei, Bíró Réka verssel, Pető Melinda énekkel színe­sítette azt. Az ünnepség alatt többször is hangoztatták, Klárik László szenátor­ és Márton Árpád képviselőjelölt nem választá­si kampányra érkezett. Nem­csak megajándékozták a résztvevőket a nyomdából nemrég kikerült, A székely­­ség története című segédtan­könyvvel, kisebb ajánlót is hozzáfűztek. Mint mondot­ták, a tankönyvet nemcsak az iskolák padjaiban ülő diákok, hanem gyermekeiket és uno­káikat nevelő szülők és nagy­szülők is haszonnal forgathat­ják, hiszen gyökereinket és évszázados küzdelmünk tör­ténetét évtizedekkel ezelőtt nem mindenkinek volt alkal­ma tüzetesen megismerni. Az orgonakészítőre emlékeztek filOCHOM ISTVÁN Fórika Balázs római katolikus kántor, a Pro Cantus Egyesület elnöke és a Cantus Kam­arakórus karnagya kezdeményezésére Kézdivásárhelyen és Csatószegen Kolonics Istvánra, Erdély leghíresebb orgonakészítő-mesterére emlékeztek halálá­nak 120. évfordulóján. Az orgonakészítő 1817-ben Szabadkán született, de 1855-ben a céhes városban telepedett le, élete nagy részét itt töltötte, itt készültek híres, ma is működő templomi orgonái. Kolonics tehetségét és magas fokú szakmai tudását di­cséri többek között a kolozsvári Szent Mihály-templom, a gyulafehérvári székesegy­ház, a csíksomlyói kegytemplom és a marosvásárhelyi vártemplom orgonája. Az ünnepségsorozat csütörtök délután a kantai Szentháromság római katolikus temp­lomban kezdődött a XVIII. Felső-háromszéki Kamarakórusok Találkozójával öt kézdiszéki kamara- és diákkórus - a C­an­tus Kamarakórus, a kovásznai Pastorala Kamarakórus, a ko­vásznai Tiszta Szív Gyermekkórus, a sepsi­szentgyörgyi Laudate Kamarakórus és a Pro Musica Kamarakórus - részvételével. A Nagy Mózes Elméleti Líceum autóbusz­­nyi tanulója és pedagógusa pénteken a Hargita megyei Csíkcsatószegen - ahol 1892. novem­ber 30-án, 199. orgonája építése közben halt meg Kolonics István - részt vettnek a szentmi­sén, amelynek celebránsa Incze Dénes ny. plé­bános, aki a hetvenes években kispapként fel­fedezte és megmentette az elfeledett sírkövet. Délután Kézdivásárhelyen a Vigadóban Hogyan tovább székelyföldi orgonák? címmel szakmai emlékkonferenciát tartottak, mely­nek előadói voltak: Geréb Vilmos kolozsvári karnagy-tanár, a nagytusnádi Bors László, a székelyudvarhelyi Papp Zoltán és a gyergyó­­szentmiklósi Bartis Szabolcs orgonaépítő­mester - valamennyien az erdélyi orgonák leg­szakavatottabb ismerői. A rendezvényt hang­verseny zárta. A főtéri református templom Kolonics-orgonáján, a vidék legnagyobb és leg­jobb állapotban levő hangszerén Hans Eckart Schlandt, a brassói Fekete-templom nyugal­mazott karnagya játszott. Az alkalomra Fórika Balázs szerkesztésében Kolonicsnak, az em­bernek és nagyszerű orgonaépítőnek emléket állító ünnepi kiadványt jelentettek meg. A SZERZŐ FELVÉTELE

Next