Háromszék, 2014. október (26. évfolyam, 7310-7336. szám)

2014-10-18 / 7325. szám

HÉTVÉGE 2014. október 18., szombat BEDER TIBOR : Élm mű­m „Emlékek nélkül, népeknek híre csak árnyék... ” (Vörösmarty Mihály) 2014. szeptember 13-a óta hatalmas méretű székely kapu díszíti a törökországi Izmit Múzeum parkjának bejáratát. Nagy megtiszteltetés ez minden magyar ember számára, éljen bárhol is a világon. Mert nem akármilyen hely és kapu ez. Tölgyfa oszlopai a Hargita alji Lövétéről, a galambdúcos rész fenyődeszkái Zágonból, a zsindely Gelencéről származik. A Haszmann testvérek alsócsernátoni faragóműhelyében vált szemet gyönyörködtető székely kapuvá, és székely emberek szerelték össze az ideszállított részeket. E kapunak lelke van. Amikor a székely ember kivágja a fát, megsajnálja és farag­ni kezdi. Addig faragja, míg belefaragja a fába a lelkét. E kapu a székely emberek és minden magyar ember lelkét hozta ide, mert közadakozásból készült. Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata és közbirtokosságai, közművelődési egye­sületek, civil szervezetek és magánszemélyek anyagi és erkölcsi támogatásából, a szé­kely emberek lelkéből állt össze. Napjainkban a székely-magyar identitás nagyköve­te a Kárpát-medencében, sőt, az egész világon. Nem akármilyen kapu ez. 2011. augusz­tus 25-étől három éven át Isztambulban a Boszporusz európai partján, a Boszporuszt átívelő két híd felezővonalán, a Magyar Kulturális és Baráti Társaság által bérelt in­gatlan udvarán állt. Az épület közben gaz­dát cserélt, az új tulajdonos által kért bért pedig a támogatásokból élő szervezet nem tudta megfizetni. A társaság elköltözött, a székely kapu pedig a Magyarok Székelyföldi Társaságának beleegyezésével, mely a kaput készíttette, Izmitbe került, így az Antalya közeli Macarköyt leszámítva, ahol van egy gyalogkapunk, ez Ázsia egyetlen székely kapuja. Párját ritkítja az is, hogy az Európából Ázsiába áttelepített kaput két­szer avatták fel, és olyan személyiségek mondtak avatóbeszédet, mint dr. Kadir Topbas, a húszmilliós Isztambul főpolgár­mestere és Mátrai Márta, Magyarország parlamentjének első alelnöke. Izmit Törökország több mint 200 ezer la­kosú városa. Bihtynia királya, Nikomédész alapította i. e. 262-ben, Diocletianus császár idejében a Keletrómai Birodalom fővárosá­vá vált, s Róma, Antiochia és az egyiptomi Alexandria után az ókor negyedik legna­gyobb városává fejlődött, melynek lakossá­ga 305-ben meghaladta a százezret. A Márvány-tenger legkeletibb részén fekvő város egy népszerű török édesség, a pisma­­niye hazája is. Gyorsan növekvő gazdasága miatt az „anatóliai tigrisek” sorába tartozik. Számunkra különös jelentőségű a Kocaeli városagglomerációhoz tartozó Izmit, mert itt élt száműzetésben Thököly Imre kuruc fejedelem feleségével, Zrínyi Ilonával és kíséretével. A szultán 1700. ja­nuár 26-án kelt formájában Thökölynek az Aladag-hegység lábánál, az ún. Cicek Megdanin, Izmittől húsz kilométerrel kelet­re egy földbirtokot adományozott. Ez a bir­tok, melyet annak idején Magyar hegynek, ma Karatepének neveznek az itteniek, biz­tosította a bujdosók megélhetését. Thököly Imre itt halt meg 1705. szeptember 13-án, és az örmény temetőben temették el. Zrínyi Ilona 1706-ban hunyt el. Mindkettőjük holttestét 1906-ban Magyarországra szállí­tották, Thököly Imrét a késmárki evangéli­kus, Zrínyi Ilonát a kassai Szent Erzsébet templomban temették el. Hozzánk, erdélyi magyarokhoz és széke­lyekhez - akik ma is megmaradásunkért küzdünk - különösen közel áll a gyermek- és ifjúkorát Erdélyben töltő Thököly Imre személye Zrínyi Ilonával együtt, akiknek élete a hazáért folyó küzdelemmel telt el. Emlékük felelevenítésére ejtünk néhány szót róluk. Thököly Imre 1657. szeptember 25-én született Késmárkon. Apja Felvidék egyik leggazdagabb földesura, aki részt vett a Wesselényi-összeesküvésben, ezért jószág­vesztésre ítélték. Apja halála után az elárvult tizenhárom éves Thökölyt Erdélybe mene­kítették, ahol Teleki Mihály kancellár vette pártfogásába. Eperjesen, majd Nagyenyeden tanult. Kamaszként kapcsolatba kerül az Erdélybe menekült és a Habsburg Birodalom elnyomása ellen harcoló bujdosókkal, 1678- ban élükre állt. A huszonegy éves Thököly Imre a kuruc seregek vezetőjeként kiváló hadvezéri tehetségről tesz tanúbizonyságot, és hatalmas győzelmeket arat. 1682-ben feleségül veszi Zrínyi Ilonát, I. Rákóczi Ferenc özvegyét. A házasság révén kezébe került óriási birtokok növelték anyagi lehe­tőségeit. Kassa bevétele után létrehozta a három részre szakadt ország rövid életű ne­gyedik államát, amely az erdélyi határtól a Garamig terjedt. 1682-ben a szultán királyi címet adott neki, de ő csak a Felső- Magyarország fejedelme titulust használta. Apafi halála után, 1690-ben a zemyeszi csa­tában török-tatár csapatok segítségével meg­szerezte Erdélyt, elfogta Heister tábornokot, és török támogatással Erdély fejedelmévé választották. Két hónap múlva a császári csapatok kiszorították Erdélyből. Thököly a török seregben harcolt tovább a Habsburgok ellen. Az 1699-es karlócai béke kimondta száműzését. A Porta 1701-ben híveivel a kis-ázsiai parton Nikomédiában (Izmit) te­lepítette le. Zrínyi Ilona 1643-ban született. Sokat lovagolt, edzette testét, jól bánt a nyíllal is, elsajátította a sütés, főzés, hímzés tudomá­nyát, sokat olvasott, hat nyelven beszélt. A különlegesen szép és művelt grófkisasszony hamarosan eladósorba került. Édesanyja a hatalmas felvidéki birtokkal rendelkező I. Rákóczi Ferencet tartotta a legalkalmasabb­nak férjnek. A pompás esküvőre 1666. már­cius 1-jén került sor Makovica várában. Kettőjük boldogsága nem volt tökéletes és tartós. Elveszítette első gyermekét, a Wes­­selényi-összeesküvés leleplezése után a család több tagját kivégezték vagy száműz­ték, majd 1676-ban meghalt a férje. A gyász, a tragédia, a fájdalom azonban nem gyengí­tette el Zrínyi Ilonát. Rendkívüli diplomáci­ai érzékkel elérte, hogy gyermekei gyámja legyen, és helyettük viselhesse a Rákóczi család közjogiméltóság-címeit. Sáros vár­megye ispánjaként nagy odafigyeléssel ke­zelte a csaknem kétmillió katasztrális hol­dat kitevő birtok gazdasági ügyeit. 1672- ben megszülte Julianna nevű kislányát, négy év múlva pedig a borsi kastély emele­tes sarokszobájában világra jött az áhított trónörökös, II. Rákóczi Ferenc. A „szép öz­vegy” 1678-ban megismerkedett Thököly Imrével, a szimpátia kölcsönös lett, és ha­marosan szerelemmé változott. 1682. júni­us 15-én a munkácsi vár kápolnájában a 39 éves, feltűnően szép katolikus özvegy örök hűséget esküdött a 25 éves, jóképű, magas, nőtlen, evangélikus Thököly Imrének. 1685-ben a császári hadak vezére, Caprara egymás után foglalta vissza a felvidéki vá­rosokat, és Munkács várát is ostromgyűrűbe fogta. A megerősített vár azonban tartotta magát. A hős asszony három éven át (1685— 1688) férfias bátorsággal állt a várvédők élére, irányította a harcokat, az ellátást, gondot viselt a sebesültekre, és óvta a vár lakóinak életét. Francia és holland újságok címlapjain jelent meg a hír: „Rakotzy her­cegnő nem adja meg magát”, „Zrínyi Ilona Európa legbátrabb asszonya”. Hősies helyt­állásáért még a szultán is kitüntette. Ő az egyetlen nő, aki a törököktől valaha ilyen kitüntetést kapott. Az ifjú fejedelem számá­ra életre szóló élményt jelentett édesanyja elszántsága, helytállása, lelkiereje és bátor­sága. Végül is a várat feladta, és elindult Bécs felé. Itt gyermekeitől elszakították, soha többé nem találkoztak. Sikerült elér­nie, hogy a Thököly által elfogott Heissler tábornokért és Doria ezredesért cserébe 1692-ben elengedték, hogy társuljon szám­űzött férjéhez. A bujdosás éveiben szerető, gondoskodó feleség volt. Nemzedékek tudatába fokozatosan be­épül emlékezetük. 1906-ban újratemetik, 1908-ban megjelölik Thököly egykori sír­helyét, 1954-ben a budapesti Hősök terének jobb oldali oszlopsorában elhelyezik 2,8 méteres bronzszobrát, 2005-ben a síremlék megmaradt darabját felállítják az izmiti Seca-parkban, 2008-ban ugyanitt létrehoz­zák a Thököly Imre Múzeumot, 2009-ben Karatepén utcát neveznek el róla. A múze­um kertjében egy mini-Magyarországot ter­veznek, amelyben valódi patak folyik a Duna és a Tisza helyén. A méretarányos modellben helyet kapnak az ország legje­lentősebb városai, épületei, sőt, a mai hatá­rokon kívüli fontos települések, közük a székelyek fővárosa, Marosvásárhely is. Jelenleg Isztambulban nincs székely ka­pu. A szunnyadó emlékezet viszont arra késztet, hogy itt is eloszlassuk az árnyékot. Ma már kevesen tudják, hogy a II. Rákóczi Ferenc vezette, Franciaországból (Marseille) Törökországba érkező bujdosók huszonnégy napos hajóút után nem Rodostóban, hanem a Dardanellák (Canakkalle) európai partján fekvő Gallipoliban (ma Gelibolu) értek par­tot 1717. október 10-én. Innen két év, hat hónap és öt napig tartott az a szárazföldi út, melyet lovas szekereken és lóháton tettek meg Yeniköyig. Aztán ismét hajóval folytat­ták útjukat Rodostóig (hat nap), ahol 1720. április 21 -én értek partot. A trákiai út állomá­sai: Gelibolu (12 nap), Edime (291 nap), Büyükdere (29 nap), Yeniköy (510 nap) és Beykoz az ázsiai oldalon (58 nap). A több mint 30 ezer lakosú Yeniköy a 20 ezres Büyükderével, valamint Tarabyával együtt (Bercsényi Miklós hajdani szálláshelye) ma Isztambul Sariyer nevű kerületének része. A Magyarok Székelyföldi Társasága közösen a Magyar-Török Kulturális és Baráti Tár­sasággal és a helyi önkormányzattal ide állít székely kaput 2015 szeptemberében. Az izmiti Seca-parkban felállított szé­kely kapu addig is figyelmeztet, hogy a Thököly Imre által elindított harc még nem ért véget. Napjainkban az idegenbe szakadt végeken folyik a küzdelem. Ez a hely tuda­tosítja bennünk, hogy jogos harc sosincs hiába. Ha elbukik, akkor is ért valamit. Veresége nem semmisítheti meg az okokat, amelyek kiváltották, a törekvéseket, ame­lyekért annyi ember vállalta és vállalja ma is a küzdelmet. A forradalmat kiváltó szán­déknak, egy nagy közösség érdekének, cél­jának a vereség után is tovább kell élnie az utódokban. A Thököly-múzeum Háromszék ÉLŐ MÚLT

Next