Háromszék, 2019. december (31. évfolyam, 8860-8883. szám)
2019-12-02 / 8860. szám
KÖZÉLET 2019. DECEMBER 2., HÉTFŐ AHajó Adventi gyertyagyújtás Kézdivásárhelyen A hirtelen téliesre fordult időjárás ellenére több mint százan gyűltek össze szombat este Kézdivásárhelyen a karácsonyi fényekkel díszített Gábor Áron téren az ágyúöntő hős szobra körül, ahová a nagy méretű adventi koszorút is elhelyezték. Az adventi gyertyagyújtást a polgármesteri hivatal nyolcadik esztendeje a két magyar történelmi egyházközséggel közösen szervezi meg, és 2017 óta az ünnepség egyházi jellegű. SOCHOM ISTVÁN » Elsőként Farkas Alajos, a kantai Szentháromság római katolikus templom segédlelkésze szólt az egybegyűltekhez, az adventi szent idő kezdetén köszöntötte őket, és bejelentette: az időjárás miatt az ünnepi műsor elmarad, a kantai Szentháromság-templom kórusa, a Benedek Elek Óvoda, a 2. számú Óvoda, a Petőfi Sándor-iskola és a Református Kollégium a soron következő három szombaton lép fel. A segédlelkész egy szentlecke-részletet olvasott fel Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből. „Mikor valaki elszánja magát, hogy tényleg tegyen valamit, hogy legyen valami megújulás, szülessen valami a családokban, a közösségekben, akkor ajánlom, egy kicsit szüneteltesse a hitetlenségét. Kedves testvérek, az advent elején szüneteltessük a hitetlenségünket, ha akarjuk, hogy történjen valami” - mondotta többek között a kantai templom káplánja. Az első gyertya megygyújtása után Beder Imre református lelkipásztor mondott imát, idézett a 39. zsoltárból. A rövid adventi ünnepség végén a jelenlevők közösen mondták el a miatyánkot. A Kézdivásárhelyi Nők Egyesületének tagjai a városháza által biztosított meleg teával és friss kaláccsal kínálták meg a jelenlevőket. A SZERZŐ FELVÉTELE EDVIN MARTON, A ROMANTIKUS LÉLEK A hegedű hercege köztünk járt Csűry Lajos-van-e, ki e nevet ismeri?, kérdezhetnénk Petőfi után szabadon. Egész bizonyosan nem sokan, sőt, a legtöbben arra sem kapnák fel a fejüket, ha azt mondanánk, zenészt tisztelhetünk személyében. És ha azt mondjuk, Edvin Marton? Na, ugye! A kárpátaljai Viskről induló hegedűvirtuózzal a szombati, a sepsiszentgyörgyi Sepsi Arénában tartott koncertje előtt beszélgettünk karrierje fontosabb állomásairól, zenei hitvallásáról és zeneszerzői tevékenységéről. Az élet úgy szép, ha zajlik-vallotta a művész. - Zeneiskolai tanárok gyereke: elkerülhetetlen volt a zenei pálya? - Azt hiszem, igen, még óvodás voltam, amikor először vonót fogtam a kezembe. De nem is lehetett másképp, hiszen az óvodából engem nem haza, hanem a közelben található iskolába vittek, ahol édesanyám és édesapám is hegedű szakos tanárként dolgozott, és sokszor délutánonként is órájuk volt. Ha pedig ott voltam, hát gyakoroltam. - Hétévesen már Mozart hegedűhangversenyeit játszotta, 12 évesen pedig a Moszkvai Szimfonikusokkal lépett fel, mondhatjuk tehát: csodagyerekként volt számontartva és kezelve. Ezt a fokozott figyelmet mennyire tudta feldolgozni, illetve kezelni? - Nem voltam más, mint a többi gyermek, a folytonos gyakorlás helyett sokszor inkább szívesebben fociztam volna a velem egykorú srácokkal, de valójában nem zavart, hogy dolgoznom kell. Számomra mindig fontos volt a nyüzsgés, hogy folyamatosan történjen valami új, és ha dolgoztam, történt is, hiszen utaztunk, sok érdekes emberrel ismerkedhettem meg. Szép, rengeteg élménynyel teli időszaka volt ez az életemnek. - Tanult Moszkvában a Csajkovszkij Állami Konzervatóriumban, New Yorkban a Juilliardon, majd a bécsi zeneakadémián, járt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola különleges tehetségek tagozatára, fellépett a Kennedy Centerben, koncertezett a Carnegie Hallban, azaz remek klasszikus zenei karrier előtt állt, mégis váltott a crossover irányába... (Mielőtt a kérdést befejezném, közbevág) Nem váltottam, én mindig is ez voltam! Mindig is úgy éreztem, több vagyok, mint egyszerű előadó. Legyen szó bármilyen darabról, bármilyen ritmusról és tényleg bármiről, rockról, rapről vagy Vivaldiról, azt a saját elképzelésem szerint szerettem játszani, mindig a magam ízlésére szabtam. Úgy éreztem és úgy érzem, amikor beleélem magam a zenélésbe, egyfajta pozitív energiát sugárzok magamból a környezetem felé, ezt pedig érzi a közönségem is. Hogy ennek a felfogásomnak valakik azt a nevet adták, hogy crossover, csak véletlen. Szóval én ma is klasszikus zenész vagyok, csak másképp, kicsit intenzívebben, szenvedélyesebben adom elő a darabokat, mint esetleg mások. -Ebben az időszakban, a kétezres évek elején váltott nevet, s lett Csűry Lajosból Edvin Marton. Miért látta szükségesnek a névcserét? - Életem első hat évében Lajosként ismertek, majd amikor Moszkvába kerültem, már Ludvignak szólítottak - az akkor szerzett barátaim számára máig az vagyok majd Budapesten ismét Lajos lettem, ám amikor 23 évesen New Yorkba kerültem, a nevemet nem tudták kimondani. Hol Lajosnak, hol Ladzsosznak mondták, aztán a Csűryvel már meg sem próbálkoztak. Ekkor döntöttem el, hogy felveszem nagymamám nevét, a Martont, amelyben sem dupla betű, sem ékezet nincs, az Edvint pedig egy könyvből választottam, mert nemzetközi, de a magyarban is használt név.Az elmúlt évtizedben gyors egymásutánban követték egymást életében az események: Magic Stradivarius, Stradivarius Koncert Show, a Jevgenyij Pljuscsenkóval közös Kings on Ice-turné és az albumok. Mikor van ideje zenét szerezni, illetve miből inspirálódik? - Nagy hatással vannak rám a jó zenészek és zenekarok, nem véletlen tehát, hogy a Queent, a Coldplayt vagy éppen a Metallicát is feldolgoztam. Azzal, hogy saját, Edvin Marton-os stílusban adtam elő a számokat, ez a jó zene olyanokhoz jutott el - és ezt jó dolognak tartom -, akik amúgy egészen biztosan nem hallgatnak például Metallicát. És hogy miből inspirálódom? Szinte bármiből, elég, ha a tengert vagy az erdőt nézem, és csak úgy tódulnak felém a gondolatok és érzések. Nagyon romantikus lélek vagyok. Feleségemmel és fiaimmal, Maximmal és Noellel Malibuban sétáltunk, amikor megláttuk a napsütést, és ennek hatására hamarosan megírtam a Malibu Sunset című darabot, amikor a Grand Kanyonban jártunk, lenyűgözött a hatalmas, festményszerű táj, és megírtam a Grandiosót. Egy este a kertben a holdat néztem, s elképzeltem, milyen lenne ott játszani, ebből a képzelgésből született a Moon, majd a hozzá forgatott videóklip. Az is megesett, hogy egy tűzijátékhoz kértek zenét tőlem. Nagyon nem jött össze egyetlen épkézláb ötlet sem, mondtam is a megrendelőnek, nem fog ez menni, mire ő visszakérdezett: és ha küldenék egy kis előleget? Elnevettük magunkat, a nyomás alól felszabadultan megírtam a Fireworsöt. -Ebben a munkában „társa” tud lenni Stradivarius hegedűje? - Nagyon szeretem ezt az 1699-ben készült hegedűt (a sepsiszentgyörgyi koncertjén is ezzel lépett fel - szerk. megj.). És igen, mondhatjuk, hogy a társam, mert erős és különlegesen szép hangja mindig meglep, arra sarkall, hogy próbáljak ki valami mást, újat. Visszatérve az előző kérdésre: hatással van zeneszerzői tevékenységemre a közönségem is, amikor koncert közben reagál és tapsol. Meggyőződésem, innen, önöktől is viszek el olyan élményeket, amelyek új szerzeményeimben visszaköszönnek majd. HECSER LÁSZLÓ ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI A szeretet a válasz » DEMETER].ILDIKÓ »A bevezető évek utáni egyházi áhítatot Baráti Tibor római katolikus lelkész tartotta, aki arról beszélt, hogy - habár manapság mindig minden azonnal kell - újra meg kell tanulnunk várakozni, és jól várakozni, mert így épp azt váltjuk meg, ami az idő múlásából a legelviselhetetlenebb, türelmet tanulunk és felfedezzük a készülődésben, elmélyülésben rejlő szépséget. Az óriás adventi koszorú első gyertyájának meggyújtása előtt Antal Árpád polgármester azt mondta: ilyenkor városunkat, otthonunkat és kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni, ezért jobban oda kell figyelni arra a több mint kétezer éves üzenetre, amely a szeretetet hirdeti. Az elöljáró szerint mostanában kevesebb lett a szeretet és több a gyűlölet, de Sepsiszentgyörgy közössége úgy válaszol a világ kihívásaira, hogy együtt készül a szeretet ünnepére, ezért azt kívánta: legyen minden lakásban adventi koszorú, annak fénye pedig hozza öszsze a család tagjait. Kelj fel, keresztény lélek - szólalt meg a bukovinai ének, és a kőszínpad előtt már lángot óvó tenyérrel kígyózott a sor. És maradtak is sokan, végigvárták a különböző kórusokat, ki forró teával vagy lángossal, ki a kezeit csapkodva - mert az ünnepváró hangulat megért egy kis vacogást is.