Háromszék, 2022. május (34. évfolyam, 9483-9504. szám)

2022-05-26 / 9501. szám

2022. MÁJUS 26., CSÜTÖRTÖK RÁDAI DÉNES, A BUDAPESTI NEMZETI SZÍNHÁZ RENDEZŐJE Nagyborosnyóról indult I A Székely Nép 1936. július 5-i számában bukkantam rá egy harmincéves véndiák-találkozó beszámolójára. Érdekes a híradás, mert nemcsak a Református Székely Mikó Kollégiumban 1906-ban végzett huszonhárom diák nevét sorolta fel, hanem azt is, hogy 30 év múltával hol éltek és milyen szerepet töltöttek be az akkori Románia, illetve Magyarország társadalmában. A felsorolt nevek között feltűnt többek között a Rádai Dénesé, aki Budapesten a Nemzeti Színház rendezője volt. A Schöpflin Aladár szerkesztésében kiadott Magyar Színművészeti Lexi­konban születési dátuma és szülőhe­lye megjelölésével egy rövid szócikk található róla. A Református Székely Mikó Kollégium 1905-1906-os Érte­sítőjében azonban a végzős diákok között Rádai néven nem volt senki, de egy Ráduly Dénes nevű igen. A keresztnevek azonossága révén sejté­sem rá terelődött. Még nyomatékosabbá vált azo­nossági feltételezésem a kollégium 1908-09-es Értesítője fellapozása után, mert a Végh Endre és Döme Bá­lint tanárok által összeállított kimu­tatásban, melyben a Kollégium első érettségiző osztályától, 1893-tól 1908- cal bezárólag az ott érettségi vizsgát tett összes diák nevét, 1908-ban is­mert lakóhelyét, polgári állását is fel­sorolták. Ráduly Dénes születési éve és szülőhelye azonos volt a Magyar Színművészeti Lexikonban szereplő Rádai Dénesével. Csak a foglalkozás nem talált, Ráduly Dénes a kimutatás szerint 1908-ban tanárjelölt volt Bu­dapesten... Végül a további levéltári és bibli­ográfiai kutatások bizonyították gya­númat, Rádai Dénes, mi több, az 1945 utáni Rátai Dénes egy és ugyanaz a Református Székely Mikó Kollégium­ban 1906-ban érettségizett Ráduly Dénessel, aki 1887. július 3-án szüle­tett Nagyborosnyón. Szülei földmű­vesek voltak. Édesapja Ráduly István, édesanyja Ütő Zsuzsanna. Testvérei közül kiskorukban ketten, Ágnes és (I.) Ilona torokgyíkban, ketten, István és (II.) Ilona himlőben hunytak el. A felnőtt kort testvérei közül Rozália és Sándor érte meg. Nővére, Ráduly Rozália 1899-ben az akkor Nagy­borosnyón, Szitabodzán, 1907 után Szovátán fakereskedéssel foglalkozó Polifka Gyulához ment férjhez. Dénes elemi iskoláit szülőfalujá­ban, középiskoláit 1898-1906 között Sepsiszentgyörgyön a Református Székely Mikó Kollégiumban végezte. Gimnazista korában jó szavaló, zenész és sportoló, a Körösi Csom­a Sándor Ifjúsági Önképzőkör tagja, a kollégi­umban 1905-ben és 1906-ban meghir­detett szavalóversenyek győztese, a kollégiumi zenekar nagybőgőse (két iskolatársát is tanította nagybőgőzni), az Ifjúsági Országos Tornaversenyen 1905. május 27-28-án Budapesten részt vevő, első díjat és a vándorzász­lót végleg elnyerő húsztagú kollégiu­mi tornászcsapat tagja volt. Érettségi után 1906 őszén a budapesti egyetem­re iratkozott be. Tanári diplomával a zsebében végezte el 1911-1914 között az Országos Magyar Királyi Színmű­vészeti Akadémiát, színészdiplomáját 1914-ben már Rádai (Ráduly) Dénes névre állították ki. Együtt végzett a későbbi híres színésznőkkel, Bajor Gizivel és Péchy Blankával. Színészi pályafutása alig ismert. Az egyik újsághíradás szerint 1916- ban Huszár Pufival, Déri Ilonával, Faragó Sárival Kecskeméten léptek fel két előadás erejéig. A budapesti Nemzeti Színházhoz 1915-ben szer­ződött. Előbb segédügyelő és színész, majd ügyelő, segédrendező, 1923-tól rendező volt. Főként népszínműve­ket és a klasszikus magyar írók da­rabjait rendezte művészi érzékkel, rajongó színpadi szeretettel. Rende­zői munkáját a színészi játék pontos kidolgozása jellemezte. Egyike volt a Hevesi Sándor-iskola legjelentősebb követőinek. Budapesten az állatkerti tavon tutajokra épített színpadon rendezé­sében mutatta be 1924-ben a Lafonta­­ine-társaság Szophoklész dámáját, az Oidipusz királyt, amely Magyaror­szágon az 1922-ben Mikófalván Fejős Pál irányításával rendezett passiójá­ték után az első legjelentősebb sza­badtéri színházi kísérlet volt. Nem az ő hibája, hogy a második előadáson a szervezők által ki nem fizetett statisz­ták zavargást keltettek, és az előadás botrányba fulladt. Rendezői pályafutása alatt olyan neves színészeket irányított, mint Rákosi Szidi, Pataki József (1923, Mik­száth Kálmán: A vén gazember), Mi­­hályffy Béla, D. Ligeti Juliska (1924, Szigligeti Ede: A mama), Somogyi Er­zsi (1925, Boross László: Gyuri úrfi), Uray Tivadar (1925, Cremieux-Decou­­relle: Constantin abbé), Szentgyörgyi István, Rózsavölgyi Kálmán (1926, Szigligeti Ede: Cigány), Tímár József (1926, Gréban, Arnoul: Jézus Krisz­tusról szóló „Igazi Passió”), Perczel Zita, Várkonyi Zoltán, Ignácz Rózsa, Major Tamás (1934, Török Sándor: Az idegen város) stb. Az 1920-as évek második felében egy időben ő rendezte a főváros tan­ügyi osztálya által fenntartott ifjúsá­gi előadásokat, ugyanakkor a Beszéd­művészeti Iskolának és Rákosi Szidi színésziskolájának is a tanára volt. Amikor 1935-ben a Nemzeti Színház irányítását átvette Németh Antal ren­dező, aki megszüntette a rendezői ál­lásokat, külön megállapodással, mint „üzemi színpadi ellenőr” megma­radhatott a Nemzetiben. „Ügyeletes rendező tiszt”-ként feladata az volt, hogy mint „esti színpadi inspekciós” vigyázzon arra, hogy a színpadon mindig a megbeszélt művészeti intéz­kedéseket hajtsák végre. Rövid ideig maradt ebben a számára leminősí­­tést jelentő állásban, 1936-ban nyug­állományba vonult. A második világháború után vis­­­szakerült a Nemzeti Színházba. 1947- től újra rendezett, de ekkor már Rátai néven. Bár a Nemzeti Színház közme­gbecsülésnek örvendő tagja volt, utol­só önálló munkájaként 1949-ben mint rendező a Macbeth-et jegyezte, azon­ban a darab valódi irányítója, rendező­je a címszerepben játszó Major Tamás volt. Ebben az időben már inkább esti ügyeletesként és segédrendezőként te­vékenykedett. Ahogyan jóval később megfogalmazták, az 1950-es évektől „fapados rendező (...), kit kegyeleti tárgyként tart a színház”, akit tisztelt a híres-hírhedt Major Tamás is. Végleges nyugállományba vonu­lásáig, 1962-ig többek között éveken keresztül a Városi Színház ifjúsági előadásait rendezte. Besegített a bu­dapesti Madách Gimnázium ifjúsá­ga által 1953-ban színpadra állított Bánk bán és 1954-ben színre vitt Az ember tragédiája rendezésébe. 1974-ben a Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola tanévnyitó ünnepén Színművészeti Akadémiát végzett pályatársaival, Péchy Blankával és Fodor Lajossal együtt gyémánt-, 1979-ben a 115. tanévnyitón mint 65 éve végzetteket vasdiplomával jutal­mazták. Élete 93. évében hunyt el. Hamvasztás utáni búcsúztatása 1980. szeptember 8-án a Rákoskeresztúri temető ravatalozójában volt. A rovatot szerkeszti: Szekeres Attila DEMETER LAJOS Ráduly Dénes tablóképe A Református Székely Mikó Kollégiumban 1906-ban érettségizettek tablója. Alulról a második sorban jobbról a harmadik Ráduly Dénes Főbb rendezései Vitéz Miklós: Öregesen, rangosan (1923), Mikszáth Kálmán: A vén gazem­ber (1923), Herczeg Ferenc: A dolovai nábob lánya (1923), Szigligeti Ede: A mama (1924), Szophoklész: Oidipusz király (1924), Boross László: Gyuri úrfi (1925), Molière: A fösvény (1925), Cremieux-Decourcelle: Constantin abbé (1925), Bisson: Válás után (1926), Berczik Árpád: Himfy dalai (1926), Zsirkay János: Pongrác mester (1926), Gárdonyi Géza: A bor (1926), Vino­­vich Géza: Szivárvány (1926), Zilahi Lajos: Az ökör (1926), Gréban, Ar­noul: Jézus Krisztusról szóló „Igazi Passió” (1926), Szigligeti Ede: Cigány (1926) , Cepreghy Ferenc: Sárga csikó (1926), dr. Erdős László: A gyermek (1927) , Bibó Lajos: A csodadoktor (1931), Gogol: A revizor (1931), Rostand: Cyrano de Bergerac (1931), Herczeg Ferenc: A három testőr (1932), Her­czeg Ferenc: A fekete lovas (1933), Herczeg Ferenc: Szendrei Júlia (1933), Gárdonyi Géza-Balázs Sándor: Öreg tekintetes (1933), Herczeg Ferenc: Balatoni rege (1933), Török Sándor: Az idegen város (1934), Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom (1934), Vitéz Somogyváry Gyula: Hűség (1934), Békefi László-Orbók Attila: Boldogasszony dervise (1934), Thury Lajos: Az új vár (1935), Schiller: Don Carlos (1942), Caldwell-Kirkland: Tobacco road (1948), Csokonai Vitéz Mihály: Méla Tempefői (1948), Szophoklész- Bornemisza Péter-Móricz Zsigmond: Magyar Elektra (1949), Shakes­peare: Macbeth (1950). TÖRTÉNELMÜNK

Next