Háromszék, 2022. augusztus (34. évfolyam, 9546-9567. szám)

2022-08-08 / 9551. szám

I 2022. AUGUSZTUS 8. • HÉTFŐ • XXXIV. ÉVFOLYAM • 9551. SZÁM Háromszék iwww.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ára: 2,5 lej «előfizetőknek: 1,86 lej Bányászmúltjára emlékezett Bárót Az erdővidéki szénbányászat megkezdésének 150. évfordulóján az egykori bányásznapok hagyományát felelevenítve emlékezett meg Bárót önkormányzata, mit is jelentett valamikor e jelentős iparág a kisrégió számára. Az ünnepség a temetőnél vette kezde­tét, ahol Miklósi József, a bányavállalat egykori mérnöke arról a hatvanhat bányászról is megemlékezett, akik munkavégzés közben vesztették életüket. » 3 Megemlékezés Barót központjában FOTÓ: HECSER LÁSZLÓ Néptánctábor Zabolán A múlt héten a zabolai Mi­­kes-kastélyban rendezték meg a IX. népzene- és nép­tánctábort, amelyen mint­egy háromszáz néptánc- és népzenekedvelő vett részt, táncházat tartottak a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum­ban, a Mikes-kastélyban és a székelytamásfalvi Thury- Bányai-kúriában. »3 Esztelneki faluünnep Második alkalommal szer­vezték meg a hét végén a fekete ribizli ünnepét Esz­­telneken. A háromnapos faluünnepen az 1916-ban elhurcolt helybéli lakosok emlékkeresztjét is vissza­állították. »2 Fejér Ákos emlékezete­ s húsz esztendeje elhunyt Fejér Ákosra emlékezik személyes hangú írásában Székely Zsolt történész. A legendás testnevelő tanár a hetvenes években számos kelet-közép-európai kerék­pártúrát szervezett. »4 A medve nem vár ,k Tbha távol állunk még a megnyugtató rendezéstől, de annyit azért el kell­e­ « ismerni, hogy ha körülményesen, nem mellesleg erős ellenszélben, de valami mégiscsak megmozdult medvefronton, és némi túlzással, kissé erőltetett derűlátással akár azt is mondhatnánk: még a végén a közmon­dásos fényt is megláthatjuk az alagút végén. És ez esetben nem a közeledő vonatról van szó. Óvatosan bár, de még a környezetvédelmi mi­nisztérium is megérdemel egy enyhe dicséretet, nagyjából egy év alatt sikerült előrelépni ebben az igencsak kényes kérdésben. Olyannyira, hogy jelenleg Tánczos Barna tárcavezetőről még az is elmondható, hogy többet tett a medvék jelen­tette veszély csökkentéséért, mint a nagyvadak kilövésének megtiltása óta a minisztériumban megfordult elődei. És a jelek szerint nem áll szándékában leállni, amint arról a pénteken Csíkszentdomokoson lezajlott találkozón el­hangzottak is árulkodnak. Nyilván csak reménykedhetünk, hogy a bejelen­tett, illetve már szegről­ végre alkalmazás előtt álló elképzeléseket sikerül gyakorlatba ültetni, és ezek eredménye a medve-ember konfliktus enyhüléséhez vezet. Jelen állás szerint ugyanis a helyzet távolról sem rózsás. Székelyföldön és nem csak folyamatosak a medvékről szóló jelentések, hírek, melyek között sajnos szép számban akad­nak pusztításról, dúlásról szólók. Nem telik el hét, hogy ne érkezne figyelmeztető üzenet - az idegté­pő hangjelzés kíséretében - az országos riasztó rendszeren, a már túlontúl jól ismert Ro-Alerten, hogy éppen melyik település közelében vagy éppen a belterületén látták a nagyvadakat. És amint az a beszámolókból kiderül, gyakran nem egy-két példányról van szó, nem ritka ugyanis az a település, ahol négy-öt, a környéken kószáló medvéről tudnak, és lassan már az otthonaikat is félve merik elhagyni az ott lakók. Ilyen felállás mellett marad a nagy kérdés, hogy mire elegendőek a rendelkezésre álló eszközök, mint a veszélyes példányok esetében törvény által engedélyezett beavatkozás, a kilövési kvóta vagy a legújabb, a vadakat etetők megbírságolása. Az első esetében több helyről is hallani, hogy körül­ményes alkalmazni, illetve az áthelyezés nem je­lent megfelelő megoldást. A kilövési kvóta mindig is ingoványos terep volt, mind a mértékét, mind az alkalmazását illetően, emlékezzünk csak az állat­védő szervezetek, illetve a szaktárca, önkormány­zatok és a vadásztársaságok közötti „összecsapá­sokra”. A medvéket etetők elleni fellépés pedig még igencsak kérdéses, mennyire lesz hatékony, illetve befolyásolja-e egyáltalán azt, hogy a nagyvadak a településeken vagy azok közvetlen közelében „garázdálkodjanak”. Mindent összevetve kétségkívül elismerést érdemel, hogy a minisztérium törekszik az életképes megoldás megtalálására, de azt is ki kell mondani, hogy némi sietség ez esetben nem ártana. Egyértelmű, hogy a többéves halogatás, maszatolás, sőt, semmitevés hatásait nem lehet könnyen elhárítani, de ugyanakkor az is igaz, hogy a medvék sem várnak, sem az eltávolítá­sukra összesereglő bizottságra, sem a törvény­re, sem a jóváhagyásokra, sem arra, hogy végre megszámolják őket. NAGY D. ISTVÁN máról holnapra

Next