Hasznos Mulatságok, 1838. 2. félév (1-52. szám)
1838-07-04 / 1. szám
i nak mozgásai idegen hatalmak által határoztatnak el, ezeké Önkényből, kedv szerint származnak. Én tudom, Prometheus unokáji is, ha választhatnának, a’ sólyommal és héjával tartanának, nem a' villámmal és fölhőkkel. Az öntudat legfőbb dicsőségében az emlősöknél mutatkozik, azon állatoknál t. i. mellyek elevenen szült magzataikat emlőik tejével táplálják, tüdővel lélekzenek ’s a’ keringésbe jövő egész vértömeget tüdejeken keresztül bocsátják, — éljenek bár szárazon, mint az ember és a’ nagyobb rész, vagy az vizekben mint a’ czetek és delfinek. Minden emlősnek mozgása önkényes, részint igen is szabad és ügyes, mint a’ majmoké, eveteké ’s főképen a’ repülni tudó denevéreké ; öntudások különböző ugyan, de kifejlett ’s az okoskodás alsóbb fokáig emelkedik többeknél, például az ebnél, lónál, elefántnál. De van ezen emlős osztályban egy állat, melly testalkotásra az emlősök legkifejlettebb bélyegeit hordja magán, de szelleme tekintetében társainál egész a’ végetlenségig fölebb áll. Ez az ember, — az állatok legtehetlenebbike kezdetében, az okosodható állat,— de a’ természet fő gege ’s dicsősége ha test-és szellemben fó kifejődésre juthatott. Ha a’ többi állatoknak a’ növények ellenében szellemet tulajdonítánk, akkor az embernek a’ többi állatok ellenében lelket kell tulajdonítanunk. És igy a’ lélek az embernek utolsó megismertető bélyege. A’ csecsemőben a’ lélek nem egyéb szellemnél, azaz ismeretekkel nem bir, okoskodásra nem emelkedik. De magában hordozza a’ kifejlődés magvait. Végetlen ellenhatási erő van benne. Magáévá teszi a’ tüneményeket, majd sorozza, majd rendezi őket, majd okoskodik , majd ítél. ’S ekkor a’ férfiú áll előttünk, a’ szellemvilág dicsősége. Az ember, mint lelkes állat, lételéhez legtöbb ’s legbonyoltabb föltételeket kíván, ’s minél lelkesebb állattáron , azaz minél kedvezőbb arányt nyere öszszes kifejlődésében a’ lélek, annál többeket és bonyoltabbakat kiván. És ezen föltételek teszik a’ fejlődöttség közvetett mértékét. A’ vad állatnak semmi szellemi szüksége nincs, a’ vad embernek kevés van ’s az is üressé.