Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)
1839-10-16 / 31. szám
, 133 ) tráltatni is ! ( ji érzém, hogy e’ gondolatok önzúk, kárhozatosak válnának a’ világ előtt; óh de gondol e a’ kebel a’ világ’ ítéletével, érzelmei’zajlásában?!— Majd ismét a’ kormos éjjel juta eszembe, melly hosszú vala, mint mikor Jupiter Alkmenével mulatott.... O , de hogy is juthata illy gondolat eszembe ; valóban képes volnék nevetni nyugtalanságomon vagy őrültségemben. Oly fellázadt helyzetben sohasem valók. Végre felvirrada, s én kocsisomat hátrahagyva , friss lovakkal valék megteendő a’ hátra levő utat. De frisseségök rám nézve csigamászás vala, ’s az órák, mindannyi dacemberi álmatlan éjjelek. Közel falunkhoz az eddigelé hallgató pór is megszólala. .A’ téns urfi is—úgymond — épen jókor érkezik a temetésre.* Elszörnyedtem e’ szavakra. Gépileg kérdém a’ halott’ nevét. ,llát nem tudja még a’ téns urfi, hogy Szalontayné asszonyom meghalt ?’ „Anyám?!“—ordítani magamon kívül, mert e’ gondolattal nem tudok megbarátkozni, bár mennyit társalkodom is vele .Dehogy , — válaszoló a’ pór—hisz tens uifit ismerem , még a’ múlt rastauranáról, s asszony anyjánál is gyakran megfordultam.* „Hat anyám* mibenlétéről mit tud kend ? csak szóljon , tartózkodás nélkül.“ ,Már ott engedelmet kérek a’tens urfitól, arról semmit sem tudok; hanem azt tudom, hogy Szalontayné asszonyom meghalt; de nem a tens urti’ anyja.* Hallgattam, mit is tehettem volna egyebet. A’ pár akaratlan egy húrt pendíte meg keblemben, melly minden idegeimet megrázkodta rá. Meg tovább is folytató megkezdett beszédét, de én nem válaszolok. Égve fáztam, reszkettem. Mintegy tíz óra lehetett hazaérkeztemkor. A’ kapunál Miska kocsisom fogada nagy örömmel, kurjongva emelvén le süveget. ,El-e még?’ — kérdém, ülve maradva. „Nem leiz az téns úr.‘* ,Meghalt ?!‘ „Megdöglött leiz az, szegény pára.“ ,Oktondi, anyámat kérdem.* „Isz az frissen van, csak szálljon le a’ téns úr; azt gondolám , hogy a’ Tatárt kérdi mellyet betegen hagyott hátra.“ Anyámat ágyon kívül lelem, de örvendeni nem tudok. Érzem, hogy karjai közé szorított, de viszszaszorítni őt nem vala elég erőm. Emlékezem, hogy kérdé okát véletlenül egyedüli jöttemnek, miután Végigérém neki nőmet magammal hozandó; de válaszomat nem tudom, tán nem agyamban kelt.—Anyám sápadtságomat tekintve, megmagyarázó magának beszédem, mellyel különben nem érthető. Én pedig még hirtelen felgyógyulása okát sem kérdhetem, s ebből származó örömem sem nyilvánítom s annyira gyönge valók, hogy érezni sem tudok. Egyszerre Miska betoppan a ,Képzelje csak téni asszony —úgy mond—Jókai Gyuri, kit Szalontayék Pestre küldöttek, hogy Károly urfit haza hozza, üresen érkezett vissza, ’s épen most járt be! „Azon pár engem hozott *—mondám én, „bizonyosan eltévesztette a’ dolgot — mondó anyám — ’s Károly helyett téged szólitok meg.“ „Tehát kedves anyám beteg sem volt ?“—* Anyám nemmel válaszolt, ’s én előttem az egész világos jön. Egészséges állapotomban, a’ miilyen szeles s ingerlékeny valék , e’ tévesztésért kész lettem volna a’ pórt agyonlőni. Az ügyvédi vizsgálatra készülés, három napideczember’ nedves légkörben tett utazásom forró lázba vetének, ’s én valóban csupán anyám’ hű ápolásának köszönhetem felépülésem. De nyaralám nemcsak testemet , hanem lelkemet is próba alá veté. Betegségemmel látszik végződni ifjú korom, ’s végződtével a férfi korba való lépésem. Testem még gyönge vala, ’s és csupán lelkemet foglalatoskodtatám. De ezen magamba szállás, melly előttem eddigelő ismeretlen vala , felkutatni segelé hibáimat, mellyek , épen azért hogy nem valónak feltűnők , gyökeret verhetnek keblemben. — ’S midőn anyám, gondolatimat kedvencz tárgyamra vezérelni kívánván, menyasszonyom fel kérdezözködék , miként tudni kiváná ’s ismerni szerelmem tárgyát, valljon bírna-e azon erényekkel, melyeknek példánya ő maga valamennyire szegyelém , hogy csak egy vonást nem tüntethetek ki, melly szerelemreméltóságát igazolná. De én erre eddigelé nem is gondolok. A’ leányban csupán érzékiség’ csiklandoztatásomat szeretem , mert ő szép vala. Most azonban távol tőle, vizsgálni kezdem őt, ’s szerelemreméltói vonások helyett benne hibákat lelek ; szemeim előtt csupán csak az érzékiség’ kielégítésére teremtetett nő vala, kiben kényelmüség, ármánykodás, hiúság, tetszvágy foglalónak helyet, hogy az ifjú’ hevülő képzetét igezeljék ’s erősen lelánczolhassék, őt még a’ meggondolástól is feltartóztatván. — ’S én egy illy nőt szerethetek, olly ellenkezőt anyám tiszta lelkületével , mellyet csak most ismerhetek meg,—egy illy nőt akerek örökre magamhoz lánczolni, mintha a’ kínokat kívánnám társaimul— S ha vizsgálom neveltetésemet, kitűnék rugója lelkemnek. Atyámat korán , eszméletlen koromban vesztém el. Egy szerető anya nevele föl, kinek életem élete volt. Nem csoda, hogy lelkem nem érezé még gyermek koromban is a’ fájdalmat, mert anyám jó birtoka lévén, csak egy kivánatomat sem hagyta kielégítetlenül. Bánásmódja példa vala előtttem, ’s kivánataim azért sohasem valónak tulcsapon.