Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)
1840-05-16 / 40. szám
HASZNOS Pest 1840. Szpenb. Jtájus 16 án 40ik szám. Első félév vel a’ levelező annak kiadását nem jelenté, az eredeti Frankfurti 1546ki görög kiadásban szó sincs róla, hagyjuk abba, tudván, hogy Euboea lakosi Macrisek nem lévén, tehát a’ Makronok se lehettek gyarmataik. Sajnálhatni, hogy a’ levelező diákul nem tud; máskép a’ cetratus vitézt Athénében tanult Magyarnak nem tette volna, holott pontusi születésűnek mondatik: „Is horum hominum (Macronum) linguam intelligere (non didicisse Athenis) se dicebat, atque hanc esse patriám suam 44 van Xenophonnál. Miért nem tekintett a’ görögbe? De ezt se látszatik tudni, állitván hogy wv. ov görög ragasztók a’ Makronban: p. o. Jason, Solon, Jon ’stb! Hogy mint szolga Athénébe juthatott, onnét tudjuk, mert a’ szolgák közönségesen Cappadoxok és körülbeliek voltak. L. Bochártnál, Cicerónál. Azt is sajnálhatni, hogy midőn Horváth István a’ magyarokat Nubiában pontyantatta e’ világra Mázr név alatt, őket a’ hires piramisok építése után Palaestinába repítette, ’s Gergeseusokká átváltoztatta, meg meg Chowarasmiába költöztette, hogy Mazarokká válljanak; a’ Negroponti iró eredetöket Euboea dicsőségére vissza nem követelte; ezt mint közelebbik tudhatta ő, mi csak most tudtuk meg a’ nevetséges költeményt. A’ levelező nekünk igen magát elhízottnak látszik; további sorait azonban elvárjuk: mennél zajosabb lesz, annál könnyebben foghatjuk szavánál. Trapezunt, máj. 1840. reegysog m. k. Válasz, a’ Negroponti levélre. Éljen a’ gőzös ! hozzánk is beszólott, kezünkhöz adván illy históriai nyomozásokat: Aborigines et Incunabula Magyarorum ac gentium cognatarum, Populi pontiei, Pontus, a’ ,Budai újság 4 34dik és a’ ,Literariai csarnok 4 l6dik lapjaival. Mennyire örvendeztünk azon, hogy annak szerzője, mi nálunk köztudva, ’s az Örmény kéziratban feljegyezve van (Voyage en Crimes au Caucase — Paris 1838. 1. 340) a’ Makronok itt laktát, ’s Magyarok eredetét, a’ Pontusban utazott Herodot és Xenophon pontusi születésű Strabonak tudósításaiból, nem dikdált mondákból mutogatta; annyira megütköztünk a’Negroponti levelező követelésin, a’ Magyaroknak Euboea szigetéből származtatásán. Jutott-e valakinek józan eszébe, az emberi nem ’s nemzetségek második bölcsőjét — nem a’ hegyes Asiába, hanem Európába, Euboea szigetébe , helyheztetni ?! Jelenti ugyan Plinius secundus L. IV. cap.XXI. „Euboea ante vocitata, est Chalcodotis aut Macris, ut Dionysius et Ephorus tradunt,ut Aristides Macra, ut Callidemus Chalcis, aere ibi primum reperto, ut Menaedimus Abiantias, ut poétáé Asopis 44 de, hogy tulajdon neve volt volna Macris, vagy Makronok voltak volna lakosi, nem mondja; sőt értésünkre adja, hogy ezek Boeotok, ’s hajdan Hyanthák voltak: „Euboea et ipsa avulsa Boeotiae insula, medico interfluente Euripo, ut ponte jungatur.—Boeotos Hyantas antiquitus dixere.44 Ellenben a’Makronoknak Pontusban laktokat nyilván állíttja: „ultra colchicas solitudines Armenochalybes habitant, et Moschorum tractus — infra eos Sacassani et deinde Macrones ad fluvium Apsarum L. VI. c. XI. Bizantiumi Stephanus és magyarázója által, miért mondatott Euboea Macrisnak ? ’s hogy lakosi Makronok, Magyarok nem voltak, tudtul adják: „Euboea, insula una ex septem, oblonga, quae etiam (ideo) Macris dicebatur, Gentile insulae Euboeus.44 — Hozzá adja tudós Gronovius Jakab: „Euboea Boeotiae insula — nunc Europaeis Negroponte dicitur: vocata fuit etiam Macris axo tjjq /uccxgnTtjTog^ idest a longitudine Chalcodontis et Chalcis etiam dicta fuit quod ibi xab/.og, idest aes inventum fuerit; nec non Aonia, referente Eustathio adOv. 497. Qui incoluere fuere Aones, ut idem loco citato refert, gens Boeotia, Romo quoque vocata, ut est apud Hesychium.44.Ha pedig Aonok, Boeotok voltak lakosi, Makronok nem lehettek. Hogy Rhodius Apollonius Makronokat az Euboeai Makrisek gyarmatának vallotta légyen, mi Viszhang a* imisyyarsiych II g y é li e íi. Épen azon pillanatban szállok be egy kisvárosi vendég fogadóba, nehány nappal ezelőtt, midőn egy különbféle színű ’s illatú virágokból fűzött koszorúhoz hasonlítható többféle ajkai é s felekezetbeli személyzetből alakult társaság az Alig. 88ik számában magyarhont érdeklő czikelyjéből többi között következendő sorokat olvasa. „Hogy a’ Magyar nemzetet szeretvén, nyelvét műveli,— méltó és igazságos; — de azon kivánatja, hogy körében minden el némuljon, vagy magyarosodjon, — igazságtalan — illetlen és nemtelen ’stb. Azon lelki öröm, melly az említett sorok elolvasása után valamennyink arczvonalaik minden redőiből kivigyorgott, ’s azon harsány szóözönök, mellyekkel sziveik minden érzelmeit azoknak szerzőjével rokonositva ömledeztettek ki, — több egyes igaz ugyan; de sokkal több kétséget szenvedő eseteket ’s méltatlanságokat rakásra halmozván a’ nélkül.