A Hazáért, 1964 (19. évfolyam, 1-51. szám)

1964-05-27 / 21. szám

Magas színvonal, 150 résztvevő ! K­­ovács alezredes elvtárs magasabb egységénél az idén is meg­rendelték a népitánc-csoportok sereg­szemléjét és versenyét. Százötven sze­replő lépett fel, s hogy komoly, alapos munkát végeztek a felkészülés idő­szakában, azt a gyakran­­elcsattanó vastaps bizonyította. A versenyt „Alsó­németi csárdás” című számával a kör­mendi tánccsoport nyerte. Máthé Tibor határőr Tetszenek az értékes díjak Az első helyezést elért csoport tánc közben P I I ■ II Will 'IBN­ WB Hmm Milll I!■ M — Ma éjjel holdvilág se lesz. Kormos éjszakára számíthatunk — szólt Szibert határőr csendesen a járőrtársához. — Bajnak baj, de majd jobban ki­nyitjuk a szemünket. Lassan alkonyodott. A folyó tükre is elvesztette fényét, az árnyékok pedig felszívódtak a végtelennek, áthatolhatat­­lannak tűnő feketeségben. A határőr sze­mek birkóztak az éjszakával. Nagy so­kára mintha árnyék suhant volna a távoli várost sejtető, derengő vonal előtt. Reccsent egy ág is. Szibert ha­tárőr halk pisszenéssel hívta fel rá jár­őrtársa figyelmét. Ember? Az árnyék fatörzshöz simult, kivehetetlenné vált. — Biztosíts! A parancsnok határozott léptekkel indult előre. Ember. Néhány méterről már kirajzolódtak a kontúrok. — Kérem az igazolványát! Csend. — Kérem az igazolványát!! Csend. Kattant az elemlámpa, fény­karikája fekete szemű, vadászkalapos, dolmányos emberen táncolt. Keverék­nyelven, magyar szó nélkül gagyogott valamit, idegen írású papírt szorongatott és látszott, hogy menekülésre gondol. A légiósnak fent sikerült de tartja a járőrtárs már rászegeződő fegyvere. Mögötte megzördült a bokor. Szibert határőr a fegyveréhez kapott, de csak a váltás érkezett. A vadászkalapos ke­zére bilincset csatoltak. Az őrsön sokáig csak angolul és fran­ciául tudott. Azután egyszerre megta­ BHeBMBKWM nult magyarul, ömlött belőle a szó. Gyalázkodott és káromkodott. — Vegyék tudomásul, hogy nem voltam és nem is leszek akárki, őrmes­tere voltam az idegenlégiónak. — Zsoldfizetéskor kirámoltuk a ven­déglőket. Folyt a vér. Ahhoz kellettek csak kemény gyerekek. — El tudok én némítani egy embert, amikor akarok. Késsel, ütéssel, örökre. Kiképeztek minket. Most is megszök­hettem volna, de lássák, ki vagyok. Savanyú a szőlő. Ezt mondta a róka is, amikor nem érte el a fürtöt. Nem akart megszökni, légiós őrmester úr? Csakhogy könnyű volt hősködni a gyarmatokon, annak idején, fegyverte­len emberekkel szemben. Szibert és Lengyel határőrök határozottságán, szaktudásán azonban megfeneklett az ön „hősiessége”. Lesz ideje gondolkozni ezen. Vass István százados mini­ttterrok­ra .DSTtT.SBMMNBHK Érdekes, tanulságos Nagy sikere volt Domokos főtiszt elvtárs magasabb egységénél is a „Ki az ellenség?” című érdekes, tanulságos kiállításnak, amely­­lyel lapunk hasáb­jain már foglalkoz­­tunk. Küzdelem egri élelért Kaviczky Mihály határőr a pincesort jár­ta. Közömbös, eseménytelen nap volt. Sehol semmi mozgás, nagy, tompa csend köröskörül. Hosszú idő után egy lassan baktató öregem­berre lett figyelmes. Ismerős — állapította meg hamarosan. De jó járőr­ szokásból, s mert nem volt más tennivalója, elkísérte szemével az öreget útján. A bácsi egy hídon ment át. Hirtelen megingott s oldalt lezuhant. Mi történhetett? A járőr dübörögve száguldott a híd felé, egyetlen gondolata volt csak: segíteni. A bácsi ott feküdt, félig a vízbe fordulva, maga tehetetlenül. Hosszú percekbe telt, amíg Kaviczky határőr szárazra tudta vonszolni. De most mit tegyen? A falu, az őrs messze. Távbeszélő nincs a közelben, a lövést sem hallanák. A küzdelem egy ember életéért csak most kezdődött igazán. A vékony határőr hátára vette a nehéz öregembert. Saját súlyánál jóval nagyobb terhet vitt. Tűzkarikák táncoltak a szeme előtt, alig látta az utat, min­den lépés kínlódás volt. Több kilométert tett meg így, amikor végre értesíteni tudta az őrsöt. Sikerült. A riadócsoport szekérre tette az öreget, orvoshoz robogtak. A járőr, Kaviczky határőr példamutató ténykedésével egy ember életét mentette meg. Kató Barnabás szakaszvezető k­iwhiwrwk­iMK­TTTr 10T—n CSAK A MÁSODIK IGAZOLTATÁSKOR Ünnepnapokon Domokos főtiszt elv­társ magasabb egységének tisztes­ isko­lája adja a város környéki okmányozó szolgálatot. Lovas Róbert őrvezető, Csirke Sándor és Hadi István határőr az országút forgalmának ellenőrzését kapta harci feladatul. Nem sokkal a szolgálat letelte előtt Lovas őrvezető lett figyelmes a négy gyerekre, akik az utat kikerülve igyekeztek a határ felé. A fiúkat már egy járőr igazoltatta, de nem találta gyanúsnak. A tisztes­iskolások gyakorlott szeme azonban számtalan árulkodó jelet fedezett fel: az egyiken négy ing volt, valamennyiük cipőjére vastagon ragadt a sár és az igazolványok sem voltak egészen rend­ben. Igen, a négy fiú a határon túlra akart kirándulni. Rábl Róbert határőr A három éber tisztes­ iskolás megaka­dályozott négy büntetlen határsértést. De miért csak nekik sikerült? INDUL A TURISTAFORGALOM ! ----

Next