A Hazáért, 1964 (19. évfolyam, 1-51. szám)
1964-05-27 / 21. szám
Magas színvonal, 150 résztvevő ! Kovács alezredes elvtárs magasabb egységénél az idén is megrendelték a népitánc-csoportok seregszemléjét és versenyét. Százötven szereplő lépett fel, s hogy komoly, alapos munkát végeztek a felkészülés időszakában, azt a gyakranelcsattanó vastaps bizonyította. A versenyt „Alsónémeti csárdás” című számával a körmendi tánccsoport nyerte. Máthé Tibor határőr Tetszenek az értékes díjak Az első helyezést elért csoport tánc közben P I I ■ II Will 'IBN WB Hmm Milll I!■ M — Ma éjjel holdvilág se lesz. Kormos éjszakára számíthatunk — szólt Szibert határőr csendesen a járőrtársához. — Bajnak baj, de majd jobban kinyitjuk a szemünket. Lassan alkonyodott. A folyó tükre is elvesztette fényét, az árnyékok pedig felszívódtak a végtelennek, áthatolhatatlannak tűnő feketeségben. A határőr szemek birkóztak az éjszakával. Nagy sokára mintha árnyék suhant volna a távoli várost sejtető, derengő vonal előtt. Reccsent egy ág is. Szibert határőr halk pisszenéssel hívta fel rá járőrtársa figyelmét. Ember? Az árnyék fatörzshöz simult, kivehetetlenné vált. — Biztosíts! A parancsnok határozott léptekkel indult előre. Ember. Néhány méterről már kirajzolódtak a kontúrok. — Kérem az igazolványát! Csend. — Kérem az igazolványát!! Csend. Kattant az elemlámpa, fénykarikája fekete szemű, vadászkalapos, dolmányos emberen táncolt. Keveréknyelven, magyar szó nélkül gagyogott valamit, idegen írású papírt szorongatott és látszott, hogy menekülésre gondol. A légiósnak fent sikerült de tartja a járőrtárs már rászegeződő fegyvere. Mögötte megzördült a bokor. Szibert határőr a fegyveréhez kapott, de csak a váltás érkezett. A vadászkalapos kezére bilincset csatoltak. Az őrsön sokáig csak angolul és franciául tudott. Azután egyszerre megta BHeBMBKWM nult magyarul, ömlött belőle a szó. Gyalázkodott és káromkodott. — Vegyék tudomásul, hogy nem voltam és nem is leszek akárki, őrmestere voltam az idegenlégiónak. — Zsoldfizetéskor kirámoltuk a vendéglőket. Folyt a vér. Ahhoz kellettek csak kemény gyerekek. — El tudok én némítani egy embert, amikor akarok. Késsel, ütéssel, örökre. Kiképeztek minket. Most is megszökhettem volna, de lássák, ki vagyok. Savanyú a szőlő. Ezt mondta a róka is, amikor nem érte el a fürtöt. Nem akart megszökni, légiós őrmester úr? Csakhogy könnyű volt hősködni a gyarmatokon, annak idején, fegyvertelen emberekkel szemben. Szibert és Lengyel határőrök határozottságán, szaktudásán azonban megfeneklett az ön „hősiessége”. Lesz ideje gondolkozni ezen. Vass István százados minittterrokra .DSTtT.SBMMNBHK Érdekes, tanulságos Nagy sikere volt Domokos főtiszt elvtárs magasabb egységénél is a „Ki az ellenség?” című érdekes, tanulságos kiállításnak, amelylyel lapunk hasábjain már foglalkoztunk. Küzdelem egri élelért Kaviczky Mihály határőr a pincesort járta. Közömbös, eseménytelen nap volt. Sehol semmi mozgás, nagy, tompa csend köröskörül. Hosszú idő után egy lassan baktató öregemberre lett figyelmes. Ismerős — állapította meg hamarosan. De jó járőr szokásból, s mert nem volt más tennivalója, elkísérte szemével az öreget útján. A bácsi egy hídon ment át. Hirtelen megingott s oldalt lezuhant. Mi történhetett? A járőr dübörögve száguldott a híd felé, egyetlen gondolata volt csak: segíteni. A bácsi ott feküdt, félig a vízbe fordulva, maga tehetetlenül. Hosszú percekbe telt, amíg Kaviczky határőr szárazra tudta vonszolni. De most mit tegyen? A falu, az őrs messze. Távbeszélő nincs a közelben, a lövést sem hallanák. A küzdelem egy ember életéért csak most kezdődött igazán. A vékony határőr hátára vette a nehéz öregembert. Saját súlyánál jóval nagyobb terhet vitt. Tűzkarikák táncoltak a szeme előtt, alig látta az utat, minden lépés kínlódás volt. Több kilométert tett meg így, amikor végre értesíteni tudta az őrsöt. Sikerült. A riadócsoport szekérre tette az öreget, orvoshoz robogtak. A járőr, Kaviczky határőr példamutató ténykedésével egy ember életét mentette meg. Kató Barnabás szakaszvezető kiwhiwrwkiMKTTTr 10T—n CSAK A MÁSODIK IGAZOLTATÁSKOR Ünnepnapokon Domokos főtiszt elvtárs magasabb egységének tisztes iskolája adja a város környéki okmányozó szolgálatot. Lovas Róbert őrvezető, Csirke Sándor és Hadi István határőr az országút forgalmának ellenőrzését kapta harci feladatul. Nem sokkal a szolgálat letelte előtt Lovas őrvezető lett figyelmes a négy gyerekre, akik az utat kikerülve igyekeztek a határ felé. A fiúkat már egy járőr igazoltatta, de nem találta gyanúsnak. A tisztesiskolások gyakorlott szeme azonban számtalan árulkodó jelet fedezett fel: az egyiken négy ing volt, valamennyiük cipőjére vastagon ragadt a sár és az igazolványok sem voltak egészen rendben. Igen, a négy fiú a határon túlra akart kirándulni. Rábl Róbert határőr A három éber tisztes iskolás megakadályozott négy büntetlen határsértést. De miért csak nekik sikerült? INDUL A TURISTAFORGALOM ! ----