Havi Magyar Fórum, 1998 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
Csurka István A budapesti banda A jó éle mindig becsapódik, mégpedig pontosan annak a közepébe, amit célba vett. Ha a Budapest Bank történetét budapesti banda címen adom elő, az éknek ugyan nem éle, de telitalálat, amelyen azonban nem lehet kacagni. A maga érdes durvaságával együtt sírnivaló az egész. Ha aztán még az is kiderül, hogy a Budapest Bank rövid történetében benne foglaltatik a magyarországi rendszerváltás minden hamissága, közösségellenessége, gazembersége, akkor viccet emlegetni egyenesen sértő. A budapesti banda tetteinek leírásából kiolvasható, hogyan veszett el Magyarország a magyarok számára, és hogyan került uralomra ebben a társadalomban egy maroknyi, de világhatalmak által támogatott társaság. A Budapest Bankot 1987-ben alapították. Mindjárt a negyedik legnagyobb kereskedelmi bank rangjára emelve. Abban az időben már tökrészeg volt az egész szocialista rendszer, a magyarországi pedig már nemcsak dülöngélt, hanem rogyadozott is. Minduntalan összecsinálta magát. A legnagyobb baját a tudós közgazdászok életképtelen nagyvállalataiban látták, az új banknak azonban nem kellett ezeket tömködnie, mert ez a részvénytársaság már a jövő számára, a minden percben esedékes kapitalizmus számára létesült, igaz, akkor még bevallatlanul. Vagyis reformintézmény volt, az új találmány, a „kétszintű bankrendszer" egyik csillaga, amit az államkapitalizmus talaján álló kommunistáknak is éppen úgy illett szeretniük, mint a részleges kapitalizmusra kacsingató „piacinyitás-hívőknek". Akkor még kevesen tudták, hogy ennek a banknak voltaképpen a táborszervezés, azaz egy bizonyos szociológiailag nehezen, etnikailag könnyebben, klikkesedéstanilag azonban pontosan meghatározható és elsősorban budapesti réteg helyzetbe hozása lesz a fő feladata, és nem kell válogatnia az eszközökben. Mert a táborszervezés - lásd: „új osztály"- Milovan Gyilasz - mindennél fontosabb. Az új bankot a banktársak e miatt a kivételes helyzete miatt igencsak irigyelték. A keze szabad volt, ellenőrzése semmi, népszerűsítése popsztár méretű és stílusú, és boldog lehetett mindenki, aki belefutott valamilyen szinten, mert vele és általa egy hollywoodi sikersztori látszott kibontakozni Budapesten. Ámde mit ad Isten, az alapítás után röpke négy évre már állami mentőkötelet kellett dobni a csodabanknak. De a kollégák még ekkor is irigyelték. Mert a magyar kormány, mégpedig a nemzetinek mondott, 1993-ban azt határozta el, hogy elsőként ezt a megroggyant sikerintézményt kell privatizálni. A költségvetés, a Magyar Nemzeti Bank, egyszóval a magyar állam egy emberként döntött úgy, hogy a Budapest Bank legyen az első, sőt ne is csak az első, hanem mindjárt a minta is. Ezért jelenthette ki az alapítás után tíz évvel Medgyessy Péter pénzügyminiszter, aki az alapítás idején a pénzügyekért és a gazdaságért felelős miniszterelnök-helyettes volt, hogy nem helyénvaló a privatizáció visszásságait feltáró Állami Számvevőszék azon 1997-es megállapítása, mely szerint a Budapest Bank mélyen áron aluli eladása és az adásvétel sürgetése a kormány részéről 1995-ben, 96-ban nem volt helyénvaló, mert „...a Budapest Bank privatizációjának magán az üzleten túlmutató jelentősége is volt." Ezzel a példával üzente meg ugyanis a magyar kormány a pénzvilágnak, hogy Magyarországon a legkisebb kockázat nélkül és ingyen lehet komoly értékekhez hozzájutni. Az Állami Számvevőszék vizsgálata ugyanis 1997-ben kétségbevonhatatlanul bebizonyította, hogy a Budapest Bankot ingyen adták oda a vevőnek. Veszteségként hazai oldalon viszont azok a dollármilliók jelentkeznek, amelyeket a privatizációs tanácsadó cégeknek fizetett ki a bank és az ÁPV Rt. De ne vágjunk a dolgok elébe. Még csak 1987-et írunk, amikor a Szervek által eltűrt „Beszélőben", amit az értelmiség lázasan olvasott, még azt írták, hogy „az állam rossz tulajdonos." Ezt a következő években az állami tulajdonú Budapest Bank bizonyította be, mert négy év alatt kiszórta a kapott pénzt, ám hogy végre mégiscsak magánkézbe lehessen adni, újra a rossz tulajdonos költségvetéséhez fordult. Elvégre külföldre nem szaladgálhatott ki, oda, ahová az előzőleg beletömött pénzeket a spontán privatizáció szele kifújta belőle. Új elv született a Fővám téren, azaz a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen: a bankokat rendbe kell tenni, hogy privatizálni lehessen őket. Az elv olyan világosságot teremtett az agyakban, hogy az Országgyűlés szinte egyöntetűen helyeselte a bankkonszolidációt. És, akik végrehajtják: hősök! A furcsa tény ezzel szemben az, hogy a második hullámban érkező tőke úgyszintén elfolyik, és a B. B. még mindig nincs eladva. Havi Magyar Fórum, 1998. január 1