Havi Magyar Fórum, 1998 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-01 / 1. szám

Csurka István A budapesti banda A jó éle mindig becsapódik, mégpedig ponto­san annak a közepébe, amit célba vett. Ha a Buda­pest Bank történetét budapesti banda címen adom elő, az éknek ugyan nem éle, de telitalálat, ame­lyen azonban nem lehet kacagni. A maga érdes durvaságával együtt sírnivaló az egész. Ha aztán még az is kiderül, hogy a Budapest Bank rövid tör­ténetében benne foglaltatik a magyarországi rend­szerváltás minden hamissága, közösségellenessé­­ge, gazembersége, akkor viccet emlegetni egyene­sen sértő. A budapesti banda tetteinek leírásából kiolvasható, hogyan veszett el Magyarország a magya­rok számára, és hogyan került uralomra ebben a társa­dalomban egy maroknyi, de világhatalmak által támo­gatott társaság. A Budapest Bankot 1987-ben alapították. Mind­járt a negyedik legnagyobb kereskedelmi bank rangjára emelve. Abban az időben már tökrészeg volt az egész szocialista rendszer, a magyarországi pedig már nemcsak dülöngélt, hanem rogyadozott is. Minduntalan összecsinálta magát. A legna­gyobb baját a tudós közgazdászok életképtelen nagyvállalataiban látták, az új banknak azonban nem kellett ezeket tömködnie, mert ez a részvény­­társaság már a jövő számára, a minden percben esedékes kapitalizmus számára létesült, igaz, ak­kor még bevallatlanul. Vagyis reformintézmény volt, az új találmány, a „kétszintű bankrendszer" egyik csillaga, amit az államkapitalizmus talaján álló kommunistáknak is éppen úgy illett szeret­niük, mint a részleges kapitalizmusra kacsingató „piacinyitás-hívőknek". Akkor még kevesen tudták, hogy ennek a bank­nak voltaképpen a táborszervezés, azaz egy bizo­nyos szociológiailag nehezen, etnikailag könnyeb­ben, klikkesedéstanilag azonban pontosan megha­tározható és elsősorban budapesti réteg helyzetbe hozása lesz a fő feladata, és nem kell válogatnia az eszközökben. Mert a táborszervezés - lásd: „új osz­tály"- Milovan Gyilasz - mindennél fontosabb. Az új bankot a banktársak e miatt a kivételes helyzete miatt igencsak irigyelték. A keze szabad volt, ellenőrzése semmi, népszerűsítése popsztár méretű és stílusú, és boldog lehetett mindenki, aki belefutott valamilyen szinten, mert vele és általa egy hollywoodi sikersztori látszott kibontakozni­­ Budapesten. Ámde mit ad Isten, az alapítás után röpke négy évre már állami mentőkötelet kellett dobni a csodabanknak. De a kollégák még ekkor is irigyelték. Mert a magyar kormány, mégpedig a nemzetinek mondott, 1993-ban azt határozta el, hogy elsőként ezt a megroggyant sikerintézményt kell privatizálni. A költségvetés, a Magyar Nemze­ti Bank, egyszóval a magyar állam egy emberként döntött úgy, hogy a Budapest Bank legyen az első, sőt ne is csak az első, hanem mindjárt a minta is. Ezért jelenthette ki az alapítás után tíz évvel Med­­gyessy Péter pénzügyminiszter, aki az alapítás ide­jén a pénzügyekért és a gazdaságért felelős minisz­terelnök-helyettes volt, hogy nem helyénvaló a privatizáció visszásságait feltáró Állami Számve­vőszék azon 1997-es megállapítása, mely szerint a Budapest Bank mélyen áron aluli eladása és az adásvétel sürgetése a kormány részéről 1995-ben, 96-ban nem volt helyénvaló, mert „...a Budapest Bank privatizációjának magán az üzleten túlmutató je­lentősége is volt." Ezzel a példával üzente meg ugyanis a magyar kormány a pénzvilágnak, hogy Magyarországon a legkisebb kockázat nélkül és in­gyen lehet komoly értékekhez hozzájutni. Az Álla­mi Számvevőszék vizsgálata ugyanis 1997-ben kétségbevonhatatlanul bebizonyította, hogy a Budapest Bankot ingyen adták oda a vevőnek. Veszteségként hazai oldalon viszont azok a dollár­­milliók jelentkeznek, amelyeket a privatizációs ta­nácsadó cégeknek fizetett ki a bank és az ÁPV Rt. De ne vágjunk a dolgok elébe. Még csak 1987-et írunk, amikor a Szervek által eltűrt „Beszélőben", amit az értelmiség lázasan olvasott, még azt írták, hogy „az állam rossz tulajdonos." Ezt a következő években az állami tulajdonú Budapest Bank bizo­nyította be, mert négy év alatt kiszórta a kapott pénzt, ám hogy végre mégiscsak magánkézbe le­hessen adni, újra a rossz tulajdonos költségvetésé­hez fordult. Elvégre külföldre nem szaladgálhatott ki, oda, ahová az előzőleg beletömött pénzeket a spontán privatizáció szele kifújta belőle. Új elv szü­letett a Fővám téren, azaz a Marx Károly Közgaz­dasági Egyetemen: a bankokat rendbe kell tenni, hogy privatizálni lehessen őket. Az elv olyan világosságot teremtett az agyakban, hogy az Országgyűlés szin­te egyöntetűen helyeselte a bankkonszolidációt. És, akik végrehajtják: hősök! A furcsa tény ezzel szem­ben az, hogy a második hullámban érkező tőke úgyszintén elfolyik, és a B. B. még mindig nincs eladva. Havi Magyar Fórum, 1998. január 1

Next