Havi Magyar Fórum, 1999 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1999-08-01 / 8. szám

34 MAGYAR ÚT dak. Különböző­ szláv, germán és más, például zsi­dó daliák (1919 és 1949-1956) évszázadokon át azért gyilkolták a magyarokat, mert magyarok. Mi a kü­lönbség? Ennek az eredendő­ magyargyűlöletnek az okai­ról most hadd ne essen szó, nagyon messzire ve­zetne. Inkább pár szó a közelmúltról és a jelenről. A véres hadsereg és a kommunizmus magyarorszá­gi hősei és elvbarátai, bolsevisták és liberálisok egya­ránt, népünk ily kegyetlen, következetes és régi el­lenségeivel szövetkeztek ellenünk a szocializmus hajnalától a bukásáig, és barátságuk feltehetően ma is tart. Nem kellene talán már észhez térnie az egész magyar népnek, és véglegesen faképnél hagynia a bolsevistákat és liberálisaikat? * 1849 és 1944 oroszok elkövette rémséges szörny­tetteit az imént összehasonlítva, többször is szó esett a Debrecen közeli Derecskéről, amelynek 1944-es meghurcoltatásáról (nevezték felszabadulásnak is) személyes emlékeim vannak. Nekem a Nagyszőlő­ben Lénárt Sándor bácsi 1914-es huszárőrmester még megmutathatta az egyik présházban azt a ge­rendát, amelybe Csokonai véste be saját nevét. Mi­kor kirándult meglátogatni református pap barát­ját, hiszen a legenda szerint Petőfi Csokonai című verse róla szól: Egy kálomista pap s Csokonai Egymásnak voltak jóbarátai Kilódul egyszer Debrecenből S a jóbarát elő­tt megáll, S: ihatnám, pajtás! így kiált föl Csokonai Vitéz Mihály. „No, ha ihatnál, hát majd ihatol, Akad még bor számodra valahol, Ha máshol nem, tehát pincémben...." Igaz, Kovács János hajdani főiskolai tanár vala­mikor a bukott szabadságharc után azt is írta, hogy aki a derecskés vinkót bornak meri nevezni, az ha­zudik. Olvastam viszont arról is, hogy egykoron gróf Széchenyi fiatal katonatisztként Derecskén is szolgált. Meghaladja viszont értelmi képességeimet és logikámat, hogy a hajdani nyakas bihari kisneme­­sek és büszke zsellérek unokái a kommunistákra és szocialistákra vonatkozó álláspontjuk kialakításá­nál nem kérdezték és nem hallgatják meg nagyszü­­leiket és szüleiket az 1944 októberében a véres had­sereg bevonulásakor a faluban történtekről. Cso­konai és Széchenyi falujában talán továbbra is túl sok vinkót iszogatnak? Csak így történhet meg, hogy a község a ma éppen szocialistának nevezett bolsevizmusnak, a véres hadsereg és a szovjetek hajdani helytartóinak a hazai fellegvára (igaz, ma már tudjuk, a szocialista város, Dunaújváros társa­ságában). Szomorúan nem kérdezek mást tőlük, mint csak azt, hogy ha véletlenül édesapám, Makkay János, vagy édesanyám, Margit néni feltá­madna, és végigsétálna a falun, tudnának-e az öre­gebbek, hajdani tanítványaik tisztességgel a sze­mükbe nézni. Közzétette: Dr Makkay János Cseh Gusztáv: Mecénás Havi Magyar Fórum, 1999. augusztus

Next