Havi Magyar Fórum, 1999 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1999-08-01 / 8. szám
34 MAGYAR ÚT dak. Különböző szláv, germán és más, például zsidó daliák (1919 és 1949-1956) évszázadokon át azért gyilkolták a magyarokat, mert magyarok. Mi a különbség? Ennek az eredendő magyargyűlöletnek az okairól most hadd ne essen szó, nagyon messzire vezetne. Inkább pár szó a közelmúltról és a jelenről. A véres hadsereg és a kommunizmus magyarországi hősei és elvbarátai, bolsevisták és liberálisok egyaránt, népünk ily kegyetlen, következetes és régi ellenségeivel szövetkeztek ellenünk a szocializmus hajnalától a bukásáig, és barátságuk feltehetően ma is tart. Nem kellene talán már észhez térnie az egész magyar népnek, és véglegesen faképnél hagynia a bolsevistákat és liberálisaikat? * 1849 és 1944 oroszok elkövette rémséges szörnytetteit az imént összehasonlítva, többször is szó esett a Debrecen közeli Derecskéről, amelynek 1944-es meghurcoltatásáról (nevezték felszabadulásnak is) személyes emlékeim vannak. Nekem a Nagyszőlőben Lénárt Sándor bácsi 1914-es huszárőrmester még megmutathatta az egyik présházban azt a gerendát, amelybe Csokonai véste be saját nevét. Mikor kirándult meglátogatni református pap barátját, hiszen a legenda szerint Petőfi Csokonai című verse róla szól: Egy kálomista pap s Csokonai Egymásnak voltak jóbarátai Kilódul egyszer Debrecenből S a jóbarát előtt megáll, S: ihatnám, pajtás! így kiált föl Csokonai Vitéz Mihály. „No, ha ihatnál, hát majd ihatol, Akad még bor számodra valahol, Ha máshol nem, tehát pincémben...." Igaz, Kovács János hajdani főiskolai tanár valamikor a bukott szabadságharc után azt is írta, hogy aki a derecskés vinkót bornak meri nevezni, az hazudik. Olvastam viszont arról is, hogy egykoron gróf Széchenyi fiatal katonatisztként Derecskén is szolgált. Meghaladja viszont értelmi képességeimet és logikámat, hogy a hajdani nyakas bihari kisnemesek és büszke zsellérek unokái a kommunistákra és szocialistákra vonatkozó álláspontjuk kialakításánál nem kérdezték és nem hallgatják meg nagyszüleiket és szüleiket az 1944 októberében a véres hadsereg bevonulásakor a faluban történtekről. Csokonai és Széchenyi falujában talán továbbra is túl sok vinkót iszogatnak? Csak így történhet meg, hogy a község a ma éppen szocialistának nevezett bolsevizmusnak, a véres hadsereg és a szovjetek hajdani helytartóinak a hazai fellegvára (igaz, ma már tudjuk, a szocialista város, Dunaújváros társaságában). Szomorúan nem kérdezek mást tőlük, mint csak azt, hogy ha véletlenül édesapám, Makkay János, vagy édesanyám, Margit néni feltámadna, és végigsétálna a falun, tudnának-e az öregebbek, hajdani tanítványaik tisztességgel a szemükbe nézni. Közzétette: Dr Makkay János Cseh Gusztáv: Mecénás Havi Magyar Fórum, 1999. augusztus