Havi Magyar Fórum, 2018 (26. évfolyam, 1-8. szám)
2018-04-01 / 4. szám
A boroszlói hadjárat Mátyás királynak valójában csak egy hűséges szövetségese volt egész változatos pályáján végig: a szentszék. Minden új pápa jövetele elé, örökös nemzetközi bizonytalanságok közepette élvén, joggal tekintett aggódással a magyar király: nem fog-e az új Szent Péter-utód más irányban, kevésbé megértő és barátságos politikát kezdeni. 1471-ben meghalt II. Pál, s utána a bíborosok kollégiuma Francesco della Roverét választotta pápává, ki a IV Sixtus nevet vette föl. Az új pápa nemcsak folytatni kívánta elődei nagyvonalú keresztény politikáját, örökös figyelemmel a török veszedelemre s eleven készséggel annak elhárítására, hanem éppen e cél érdekében elhatározta, hogy végre maga veszi kezébe a német-magyarcseh-lengyel kibékülés ügyét. Pápai békeakció, német-lengyel-cseh szövetség Mátyás ellen Diplomáciájának egyik fő vonása a magyarbarátság. Barbo Márkus bíboros követét azzal az utasítással küldötte a három akkori közép-európai nagyhatalom: Németország, Magyarország és Lengyelország fővárosaiba, hogy mindenáron békét szerezzen a három ország uralkodója között, s a leghatározottabban a magyar király mellé álljon a császár és a lengyel király előtt, sőt az egyházi büntetésektől se riadjon vissza, akár Kázmér, akár Ulászló, akár az esetleg újból lázadó magyar alattvalók ellen. A pápai követ már 1472. február 2-án összehoz egy lengyel-cseh-magyar békeértekezletet Neisse sziléziai városban, ahová Mátyás Ország Mihály nádor vezetése alatt első egyházi és világi tanácsosait küldi ki. Majd Troppauban folytatják a tárgyalásokat, Mátyás, éppúgy mint Neissében, itt is rendkívül békülékeny és engedékeny javaslatokat tétet küldötteivel - hajlandó a cseh korona kérdésében akár békebírák ítéletét is elfogadni, de a lengyel küldöttség mindent visszautasít. 1474-ben a magyar-lengyel határon, Ófaluban folytatják a vitát, de már csak ketten, lengyelek és magyarok, meg is egyeznek az „örök béké"ben. De Kázmér lengyel és Ulászló cseh király ezalatt Frigyes császárral folytatnak tárgyalásokat Mátyás végleges megbuktatására. Sőt ez év március 11-én Nürnbergben alá is írták azt a szövetségi szerződést, amelyben elhatározzák Mátyás megtámadását, közös erővel. Óriási túlerővel vonulnak az egyesült lengyel-cseh hadak Boroszló ellen A császár ugyan változatosság okából most Kázmért és Ulászlót csapta be, mert semmit sem tett - talán nem is tudott volna - Mátyás ellen katonai eszközökkel, a másik két szövetséges azonban nagy seregekkel - a cseh király 20000 fegyveressel, a lengyel király 60000-rel - Boroszló ellen vonult októberben, ahol Mátyás már hónapok óta tartózkodott és várta ellenségeit. Mátyás alig rendelkezett 10 000 főnyi fegyveressel. S miközben volt ideje és lelki nyugalma megfelelő módon fogadni Ernő szász választófejedelmet, aki a cseh koronához tartozó sagani hercegség uraként hűséget jött bejelenteni Mátyásnak mint cseh királynak: a hadtörténetben páratlanul álló hadászati védekezésre szánja el magát. Megrakja a Boroszló környékén levő várakat magyar őrségekkel, ezek az apró egységek elvágják a nagy lomha lengyel és cseh táborok élelmezési vonalait, kitöréseikkel örök nyugtalanságban tartják őket és állandó rajtaütésekkel fogyasztják, tizedelik erejüket, törik önbizalmukat s elfogdossák a lengyel és cseh élelmiszer-szállítmányokat. S mikor Kázmér király seregével az Odera bal partjára vonult és fedezetlenül hagyta a lengyel határt, Mátyás hirtelen elhatározással Zápolyai Imrét erős sereggel Lengyelországra zúdítja, a magyarok Posenig nyomulnak előre, és alaposan földúlják ezt az országrészt. A hadjárat vége az volt, hogy a lengyel és a cseh király Mátyástól fegyverszünetet és békét kért. Csúfos elvonulás Mátyás erre hajlandónak is mutatkozott, de azt kívánta, hogy a támadók személyesen kérjék meg őt. A találkozó napját november 15-ére tűzi, Boroszló mellett egy nagyobb dombon. De csak Kázmér király és Mátyás jelent meg, az utóbbi 3000 főnyi fényes lovas csapat kíséretében, mire a magyar király Ulászló távolmaradása miatt másnapra halasztja a tárgyalást. Azon Kázmér és Ulászló azt a világtörténelemben páratlanul álló kérést intézték a megtámadott s a támadók seregeinek csak töredékszámával rendelkező uralkodóhoz, engedné meg, hogy a támadó seregek három napon át zavartalanul élelmet szerezhessenek be. A humor iránt mindig fogékony s nagylelkű és nagyúri gesztusokra mindig kapható Mátyás ezt kegyesen megengedte. A háromnapos általános leendőtöltés után a lengyel és cseh seregek gyorsított menetben hazatakarodtak Boroszló alól - néhány ezer halottjuk híjával. Mátyás pedig nagy és bölcs magyar eszével úgy látta jónak, hogy a békeszerződésben megelégedjék a status quóval, nem Bajcsy-Zsilinszky Endre Mátyás király Folytatás előző számunkból 34 Havi Magyar Fórum, 2018. április HUNYADI MÁTYÁS-ÉV