Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)
1806-10-11 / 30. szám
*54 ) — A’ többi kritikája ennek s szent és csalhatatlan Városnak nem érdemli a’ megczáfolást; kétségeit fejtegesse * meg magának, ha tetszik. Illyén az, hogy a’ Római simplicitású kö helyet pyramis kell. — (Cs.nak pyramis! ’S miért? ’s miilyen ? két ölnyi magasságú e?)— Ilyen az, hogy nem jó a’ hamvai, mert ma nem égetnek. Illyen, hogy az első sor a’ harmadik személyben, az utolsó az elsőben mondatik. — (De hát ha a’ Mottó nem csak más személyben, hanem más nyelven is mondatnék ? ) -------Debreczennek tetszeni veszedelmes dolog! — Első jelentésemben (Magyar Kurír, Febr. 1805. Nro. XV.) képét festettem volt Csokonainak, ’s a’ Debreczenen kívül lakók azt ítélték felőle, hogy sem igazabb, sem kedvezőbb képét nem festhettem. Debreczen ellenben ott is döfést talált. Nagy megbántása vala az az ő szemében a’ Megholtnak , hogy felőle azt mondottam , hogy az ő affectált és nem affectált misanthropiájából a szerént súgárlotttn mindig az emberek’ igaz szeretete, mint affectált cynismusából az aestheticai lélek, é s azok, a’ kik ismerik azt az írót, a’ kinek charakterét ezen szavaim festik , és így értik czélzásomat, — azok, a’ kik tudják, hogy a szegényes, mint sok más szeretetre méltó , de magokat nem kények szerint érző Ifjúnk, ezt az igazság' és terméket' emberét tette volt ideául magának, el fogják e hihetni, hogy ez által a Debreceni szeretetre legméltóbb fijainak nehezteléseket vontam magamra? Azon juját, hogy kiki a’ maga ízemével láthasson, meg kell hagyni mindennek, az igen is becses elsőségünk. De bár csak azok, a’kik nem a’ szerént látnak mint mindnyájan mások, vagy a’ mi még jobb, a' jószeműék meggondolnák, hogy a’ sárgaság’kórja is a’ maga ízemével lát és még is hibásan lát, ’s nevetségnek e, vagy csak szánakozásnak tárgyává létzen , midőn másokkal ellenkezik és azt vitatja , hogy a’ mit ezek fejérnek mondanak, az sárga, és a’mi nékik kéknek látszik , az zöld ; és így a’ mások’ kárhoztatásában ’s oktathatásában ne volnának olly felette serények. Az író szint úgy hibázhat mint a’ Criticus : de miért ne hibázhatna a’ Criticus is valamint az író? Kivált midőn azt lehet sőt kell feltenni, hogy az író, a’ ki magát a' Mesterségben — annyira mennyire! — gyakorlottá, jobban érti azt, mint a’ Criticus , hanem ha szoros stúdiumává tette az Hó mesterségét ez is. Mit vesztett a’ Hazai Literatúra Csokonainak korán halála által, kevés ember érzi inkább nálamnál: kevés sajnálja ezt jobban nálamnál, ha csak úgy tekintem is, mint embert. Ismertem én a’ szeretetre méltó, noha nem hibátlan ifjúnak egész becsét, ’s szerettem szívesen. De némelly tisztelője csak azt tartja igazságos becsülőjének, a’ ki Ötét vakon csudálja. Eszméljünk fel butaságunkból ; nints kínosbb érzés mint aé