Hazai Tudósítások, 1807. 2. félév (1-52. szám)
1807-09-12 / 22. szám
Katonáskodásának első esztendeje olta 1^91-dikig velem folytatott levelezésének két csomója — (a’ 94 dikig írottak nincsenek * meg, azolta pedig nem vala mit gyűjtenem ) — kötve áll ! ’s Trebbbi go lyóbhával együtt famíliám’ levelei közzé fog tétetni, igen szépen festik azok lelkének szeretetre igen méltó akkori képét, akkori gondolkozását , ízlését, ’s a’ Róma’ Éneklőéivel való ismeretségét. Azok néki minden napi társakodása voltának. Eggyik Oberstein, esküdt ellenségeaz újabb idők’ bálványának, a’ kártyának, midőn egg’ marschok alatt véletlenül útazó táskájához jutottak, tréfából felmotóztatta Tiszttársaival a’ táskát, fogadni mervén, hogy az általok olly sokszor kacagott Metamorphozisek a táskában lesznek, ’s ott is voltak. De lám, úgymond, az Oberster, a’ Poéta útitár« mellett a’ nyalánkságról sem felejtkezett el! Szegény Öreg ! csokoládának nézte a’ papirosba takart kártyát, melly néköl még inkább nem lehetett el mint Ovid nélkül. — ’S ezen ismeretségének a Classicusokkal igen szép hasznait tudta venni. 1784-ben Jablanáczon a’ patrouíllozó Tisztek’ Quartélyára ezt ragasztotta : Aut videt, aut metuit locus hic , quem non videt hostem. (Ovid Trist. Libr. III. Elég, XI.) ’s ezen végzi: Ergo tam lute patent cum maximus orbis, Haec est in poenam terra reperta meam. — Az az eggy darab verse melly kezeim közt még meg vagyon , (Nincs bizonyos eggy kép, mellytol égettessek . Több van százokomnál, hogy mindig szeressek) azt mutatja, hogy a’ ditsöségnek ezen útján is arathatott volna borostyánt. A harmincz esztendei háború’ históriáját Schiller után magyarúl dolgozta, de ez a’ kézírás is oda van.Ő nem volt az a’ katona a’ ki a keresztért magának az alattavalójának élteket kockára vesse, de kötelességeit bátran teljesítette minden esetben. Tudják a’ kik vele szolgáltak , hogy bátrabb Tisztet nem óhajthatni; örömem volt azt hallani ollyaktól is, a’ kik nevemet nem ismerve szóllottask róla velem ; örömem volt hallani még Hazám’ határin kívül is, hogy alattvalója sem szorosabb Elöljárót, sem gondosabbat ’s kegyesebbet nem ismertek. Azok a’ nyomorúságok, a’ mellyeket az utóbbi változások szűltenek, végre különösen hatottak lelkére. Katona volt egészen, ’s azt óhajtotta, hogy minden katona 's minden katonai legyen. Senkinek nem illett soha inkább szajába mint néki: Quod sis, esse velis, nihilque malis! Tavaly Bizonyság levelet veve Abauj Varmegyétől azon grádusig való nemessége eránt, melly a' Kamarás kulcz megnyerésére kívántatik , de nem indíthatta el keresetét midőn halálos nyavalyája előkapá. A’ Sansculotti philosophia azt és az affélékét neveti; az igaz phi-