Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1820. 2. félév (1-51. szám)
1820-07-15 / 5. szám
HAZAI ’S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOK (5) Pesten, Szombaton, Szent-Jakab Hava 15-dik napján, 1820. ^VTN^#Nr/wrv# ^.*^jt*** «^Arjr^ ~vw\r «(/i/W# ^#Vr#Nr r\r\^s*\*J A’ Szag. Nemde virágokból belsemmel szívod az illat’ Balzsamait, ’s őket érzeni kedves öröm. Ámde, ha egy piperés pézmával kenve előtted Szüntelenül forog, úgy gyomrod is undorodik. * * (Non bene semper ölet, qui bene semper ölet.) Xv/VA/a ^VA/\A# •srAr/t ^s^rvrsr* ^a/saj« •'•wryr Vy/SA^a MAGYAR ÉS ERDÉLYORSZÁG. Jb tsupa Kézi Mesteremberek között inkább irigység , mint barátság szokott uralkodni, úgy annyira, hogy a’ Deákoknál közmondássá vált: ,,Figulus figulum edit," — De a’ Szép Mesterségeknek sokkal nemesebb a’ tulajdonságok ; mert azoknak kedvelői között költsönös tiszteletet, és lelki atyafiságot lehettapasztalni. — A’ magasabb kiműveltetésnek illy szép tulajdonságát láttuk Pesten a' múlt tsötörtökön, midőn Nemes Abrudbányai Farkas János, a'Fehérvári Magyar Theátromi Társaságnak Tagja, a’ ki betegsége miatt itt maradván, e’ 1. hónap’ 12-iken meghaltt vala , eltemettetnék ; mert az itt való Német Theátromi Társaságnak Tagjai különössen kikérték magoknak , hogy neki a’ végső tiszteletet megadhassák , és öszveségessen mindnyájan késérhessék. A temetés kü(Második Fél Esztendő) tönben is díszes volt, minthogy az Universitásnak,mellynek ő egykor Tagja volt. Tanulói számossart megjelentek, és a’ Nemzeti Theátromnak több kedvelői késérték. De különös szomorú pompát szerzett a’Temetésnek az, hogy a’Német Theátromnak Mu’sika Kara, kettős osztályban felváltva, harsogtatta a’ Halotti kesergést. A’ Koporsó mellett pedig ugyan a’ tisztelt Német Theátromi Társaságnak Első Tagjai gyász öltözetben vitték a’ fáklyákat. Az egész gyászos tételnek igen szívre ható része volt az, hogy a’Theátromi Énekesek, mind a’ háznál való bútsúztatáskor, mind a’Váczi Kapunál lett végső megszenteléskor, mind végre a’Marokkói Ház előtt,az utolsó megváláskor Fúsz Magyar születésű Muz sika Mesternek,és Tuczek Urnak szerzeménye szerént, zengedezték a’ szomorú bútsú vételt. — Illy szép egyeséget,illy nemes barátságot* ’s a finomabb cultural masokban is betsülő érzést, midőn tisztelettel meg - említeni )(