Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1836. 2. félév (1-52. szám)

1836-10-15 / 31. szám

243 is elmulasztotta a’ királynét meginteni a’ veszély­ről , ’s a’ rendelkezése alatt lévő eszközöket az ő ellutására ajánlani, úgy azt kell hinnünk, hogy a’ lord egyetértett az összeeskü­ttekkel, kik a’ ki­rályné életét fenyegették. Illy rosszat azonban nem teszünk­ fel Palmerston lordról, hanem őt inkább együgyűnek, mint a’ Felségbántók ’s királygyil­­kolók bűntársának, tartjuk. A’ Chronicle említi, hogy a’ britt kormány 1820ban és 1828ban miért nem gátolta­ meg Spanyolország és Portugal consti­­tutiójának felforgatását. De ez semmit sem ér, mert az akkori változások, mellyek által az alkotványi rendszer kiforgatott, népszerűek valának, ’s Nagy­­britannia nem kezeskedett azon constitutiókért.“ D. Tomaso Isturiz, mond a’ Globe, ki hogy életét megmentse kéntelen volt Lissabonba, innen Angliába futni, a’ sors változékonyságát már sok­szor tapasztalta. Ő a’ félszigeti háborúkor kereske­dő volt Cadixban, ’s e’ városnak Soult alatti ne­vezetes ostromakor, a’juntába választatott. 1814. májusában ő javasla a’ cortesnek, hogy Ferdinánd a’ kormányra méltatlannak nyilatkoztassák, ha az 1812diki constitutiót el nem fogadja. Ferdinánd visszatértekor el kellett futnia, ’s Londonban,több társaival együtt, hónaponként 15 shillingnyi szűk segedelemmel táplálta életét. Itt 1815ben egy nap éppen akkor ment­ el a’ börse előtt, mikor a’lot­­teriát húzták, s kedve kerekedvén 20 ft.­szget koczkáztatni, Martin úr és társa iró szobájába lé­pett; zsebkönyvéből kiszámítván a’ napokat, mel­lyek Madridból elillanása óta lefolytak, azokat 261nek találta, ’s e’ számú sorsot kérte magának, melly félórai keresgélés után találtathatott­ meg a’ Sotteria-hivatalban. Végre két órakor előhozatott egy fél sors a’ 26ldik számból, melly 5 órakor 40 ezer font itget nyert, ’s a’ szerencsés Isturiz e’ nap lefektekor 20 ezer fontat gazdagab leve, mint felkeltekor volt. A’ londoni hírlapok mégis bíbelődnek az O’Connell és Times közti vitával. A’ M. Chronicle pártját fogja O’Connellnek; a’ radikális Exami­ner pedig, melly O’Connellt még igen m­érséklett­­nek ’s ministerinek tartja , gáncsolja az ő heves nyel­vét. Szitkot szitkokkal viszonozni, úgy mond, annyi mint polyhos tojással párviadalt vívni. E’ szavakkal oda vág, hogy párviadallal intéznék­­el az ügyet, de O Connell, mióta egyik ellenfelét igyon lőtte, senkivel sem szól párviadalra. Az an­gol radikálisokkal még azon állítása miatt is ver­seng O’Connell, hogy az angol nép ellensége az izlandinak. E’ nézet megczáfolására, Beaumont parlamenti tag (a’ Parisban elfogottnak testvére) írá, hogy a’ választás Newcastleben, melly O’ Connellnek ama nyilatkozásra alkalmat adott, nem a­ választók Izland iránti ellenséges érzelmük miatt esett toryra, hanem azért, mivel a’ szabadelmű szózatok egy whig és egy radikális közt oszlottak­­meg. Egyszersmind az izlandi igazság­adóhoz 100 ft. stget küldött O’Connellnek, ki ezt olly nyilat­kozással adá­ át a’ közönséges egyesület titoknoká­­nak, hogy az Izland iránti ellenségeskedés ezennel megszűnik ugyan , de az egykedvűség még fenma­­rad ; továbbá, hogy jövő gyűlésig két felírást akar készíteni az angol és izlandi néphez, mit ha ad­dig be nem végezhetne, nem az ő hibája leend; mert ő mindent elkövet hánja állapotának javítá­sára , úgy se lévén már ennél egyéb reménye az életben (ezt éppen haldokló feleségének ágya mel­lett írta.) Londonban minap a’ túlságos radikálisok, Mur­phy kőszenárús elnöksége alatt, O’Connellnek az angol nép Izland iránti érzelméről tett nyilatkozá­sát vitatták. A’ vita igen heves volt, mert O’Con­nell barátai mindjárt lelármázták azokat, kik ő ellene akartak szólni. A’ gyűlés mégis azt határoz­ta , hogy O’Connell igazságtalanul bánt az angol radikálisokkal. FRANCZIAORSZÁG. Sept. 30diki párisi hírlapok ezeket írják a’ compiégnei táborból: A’ király sept. 29dikén 12 óra után a’ compiégnei várból a’ marignyi mezőre ment nyílt kocsiban, a’ királynétól, hgasszonyok­­tól, herczegektől, ministeri elnöktől , a’ közokta­tási, hadi ministerektől és Gerard marsaltól kisér­tetve. A’ táborhoz nem messze lóra ölt, vele ment Aumale hg. és számos tisztikar, melly­ben burkus tisztek is voltak. A’ ministeri elnök a’ királyné kocsijában maradt. A’ király, Orleans hgtől fo­gadtatván, ellovaglott a’ csatarendben állott ezre­­dek előtt, több keresztet osztatott­ ki köztük, ’s nehány tisztet előléptetett. Ezután elkezdődtek a’ tábori gyakorlatok Orleans hg. vezérlése alatt. Min­den intézetek mellett is, mellyek a’ történhető szerencsétlenség elhárítására tétettek, három pat­tantyús karját és egy szegény asszony lábát elsza­kította az ágyú. E’ szerencsétlenekről atyailag gondoskodott Ő Felsége, tüstént orvosokat küild­­vén segítségökre. Tábori gyakorlat után a’ sereg­csapatok ellépdeltek a’ király előtt, ki a' szemle végével, Orleans és Nemours­égektől, a’ tiszti kartól kísértetve, visszakocsizott Compiégnebe , hol a’ generálok, főtisztek, Oise megye fő- és al­ispánja , Compiégne mairejer, mindössze ISOnen , ő Felsége asztalánál ebédeltek. A’ királyt nagy lel­kesedéssel fogadták mindenütt a’ seregcsapatok és ez ünnepélyre összecsődült lakosok. Esteli 8 óra­kor a’ compiégnei asszonyságokat fogadták­ el ( Felségük. ).

Next