Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1836. 2. félév (1-52. szám)
1836-10-15 / 31. szám
243 is elmulasztotta a’ királynét meginteni a’ veszélyről , ’s a’ rendelkezése alatt lévő eszközöket az ő ellutására ajánlani, úgy azt kell hinnünk, hogy a’ lord egyetértett az összeesküttekkel, kik a’ királyné életét fenyegették. Illy rosszat azonban nem teszünk fel Palmerston lordról, hanem őt inkább együgyűnek, mint a’ Felségbántók ’s királygyilkolók bűntársának, tartjuk. A’ Chronicle említi, hogy a’ britt kormány 1820ban és 1828ban miért nem gátolta meg Spanyolország és Portugal constitutiójának felforgatását. De ez semmit sem ér, mert az akkori változások, mellyek által az alkotványi rendszer kiforgatott, népszerűek valának, ’s Nagybritannia nem kezeskedett azon constitutiókért.“ D. Tomaso Isturiz, mond a’ Globe, ki hogy életét megmentse kéntelen volt Lissabonba, innen Angliába futni, a’ sors változékonyságát már sokszor tapasztalta. Ő a’ félszigeti háborúkor kereskedő volt Cadixban, ’s e’ városnak Soult alatti nevezetes ostromakor, a’juntába választatott. 1814. májusában ő javasla a’ cortesnek, hogy Ferdinánd a’ kormányra méltatlannak nyilatkoztassák, ha az 1812diki constitutiót el nem fogadja. Ferdinánd visszatértekor el kellett futnia, ’s Londonban,több társaival együtt, hónaponként 15 shillingnyi szűk segedelemmel táplálta életét. Itt 1815ben egy nap éppen akkor ment el a’ börse előtt, mikor a’lotteriát húzták, s kedve kerekedvén 20 ft.szget koczkáztatni, Martin úr és társa iró szobájába lépett; zsebkönyvéből kiszámítván a’ napokat, mellyek Madridból elillanása óta lefolytak, azokat 261nek találta, ’s e’ számú sorsot kérte magának, melly félórai keresgélés után találtathatott meg a’ Sotteria-hivatalban. Végre két órakor előhozatott egy fél sors a’ 26ldik számból, melly 5 órakor 40 ezer font itget nyert, ’s a’ szerencsés Isturiz e’ nap lefektekor 20 ezer fontat gazdagab leve, mint felkeltekor volt. A’ londoni hírlapok mégis bíbelődnek az O’Connell és Times közti vitával. A’ M. Chronicle pártját fogja O’Connellnek; a’ radikális Examiner pedig, melly O’Connellt még igen mérséklettnek ’s ministerinek tartja , gáncsolja az ő heves nyelvét. Szitkot szitkokkal viszonozni, úgy mond, annyi mint polyhos tojással párviadalt vívni. E’ szavakkal oda vág, hogy párviadallal intéznékel az ügyet, de O Connell, mióta egyik ellenfelét igyon lőtte, senkivel sem szól párviadalra. Az angol radikálisokkal még azon állítása miatt is verseng O’Connell, hogy az angol nép ellensége az izlandinak. E’ nézet megczáfolására, Beaumont parlamenti tag (a’ Parisban elfogottnak testvére) írá, hogy a’ választás Newcastleben, melly O’ Connellnek ama nyilatkozásra alkalmat adott, nem a választók Izland iránti ellenséges érzelmük miatt esett toryra, hanem azért, mivel a’ szabadelmű szózatok egy whig és egy radikális közt oszlottakmeg. Egyszersmind az izlandi igazságadóhoz 100 ft. stget küldött O’Connellnek, ki ezt olly nyilatkozással adá át a’ közönséges egyesület titoknokának, hogy az Izland iránti ellenségeskedés ezennel megszűnik ugyan , de az egykedvűség még fenmarad ; továbbá, hogy jövő gyűlésig két felírást akar készíteni az angol és izlandi néphez, mit ha addig be nem végezhetne, nem az ő hibája leend; mert ő mindent elkövet hánja állapotának javítására , úgy se lévén már ennél egyéb reménye az életben (ezt éppen haldokló feleségének ágya mellett írta.) Londonban minap a’ túlságos radikálisok, Murphy kőszenárús elnöksége alatt, O’Connellnek az angol nép Izland iránti érzelméről tett nyilatkozását vitatták. A’ vita igen heves volt, mert O’Connell barátai mindjárt lelármázták azokat, kik ő ellene akartak szólni. A’ gyűlés mégis azt határozta , hogy O’Connell igazságtalanul bánt az angol radikálisokkal. FRANCZIAORSZÁG. Sept. 30diki párisi hírlapok ezeket írják a’ compiégnei táborból: A’ király sept. 29dikén 12 óra után a’ compiégnei várból a’ marignyi mezőre ment nyílt kocsiban, a’ királynétól, hgasszonyoktól, herczegektől, ministeri elnöktől , a’ közoktatási, hadi ministerektől és Gerard marsaltól kisértetve. A’ táborhoz nem messze lóra ölt, vele ment Aumale hg. és számos tisztikar, mellyben burkus tisztek is voltak. A’ ministeri elnök a’ királyné kocsijában maradt. A’ király, Orleans hgtől fogadtatván, ellovaglott a’ csatarendben állott ezredek előtt, több keresztet osztatott ki köztük, ’s nehány tisztet előléptetett. Ezután elkezdődtek a’ tábori gyakorlatok Orleans hg. vezérlése alatt. Minden intézetek mellett is, mellyek a’ történhető szerencsétlenség elhárítására tétettek, három pattantyús karját és egy szegény asszony lábát elszakította az ágyú. E’ szerencsétlenekről atyailag gondoskodott Ő Felsége, tüstént orvosokat küildvén segítségökre. Tábori gyakorlat után a’ seregcsapatok ellépdeltek a’ király előtt, ki a' szemle végével, Orleans és Nemourségektől, a’ tiszti kartól kísértetve, visszakocsizott Compiégnebe , hol a’ generálok, főtisztek, Oise megye fő- és alispánja , Compiégne mairejer, mindössze ISOnen , ő Felsége asztalánál ebédeltek. A’ királyt nagy lelkesedéssel fogadták mindenütt a’ seregcsapatok és ez ünnepélyre összecsődült lakosok. Esteli 8 órakor a’ compiégnei asszonyságokat fogadták el ( Felségük. ).