Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1838. 2. félév (1-52. szám)

1838-10-17 / 31. szám

244 tigu­l, köz ügyekben szavazni ? Szabad-e avval kér­kedni, hogy a’ fegyvergyártó az oskolamestert mellőzhetővé teszi? Józanságot és észt mistat-e az, ki a' népet legnagyobb veszélybe akarja ejteni ? Az erkölcsi erő, mond korunk legnagyobb baj­noka , annyi mint három negyed rész a’ hadi sze­rencsében. Ha az anyagi erő olly keveset nyom a­ vérmezőn, mennyivel kevesbet nyom az erkölcsi csatatéren? Meg vagyunk győződve,­ hogy azon párt, melly legelőször akart fegyvert dagadni, legelőbb fogja megbánni azon iszonyo­kat , mellyekbe rohan. Mi épen nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy azok, kik fegyverről cse­vegnek, fegyverhez nem fognak nyúlni; sőt azt hiszszük, hogy a’ dolgozó néposztály’ föllázadt szenvedélyei nem fognak csillapulni­, m­ig erővel ki nem törnek, ’s illy kitörés minden czélt kétes messzeségbe fog tolni, ’s a’ kereskedésnek, bár múlólag is, veszélyes döfést adni. Hasztalan mun­ka , elcsábított embereket inteni. A­’ dolgozó nép­osztályokat vezéreik szomorú jövendőbe taszi­­tandják, mert a’ dolgozók’ ügye, kevés kivéte­­lekkel, sohasem volt gondatlanabb kezekben.“ — A’jövő évi lord mayorra Londonban sept. 2okán­­­ilson alderman, sheriffekké Johnson Tamás Esq. és Wood Tamás Esq. aldermanek választat­tak.— A’ minap említett ,párviadal’ következté­ben hozott halálos ítéletet, a’ királyné,egyéves fog­sággal váltotta föl. Vincent ur, a’ londoni radicalok’ kiküldöttje,od­. ijén nagy aszszony-gyűlést hítt­ össze a’ Hartshall­­kertbe, egy mértföldnyire hath­­ol. A’ bemenetel minden férfinak, Vincenten és barátján kívül, meg vala tiltva. 4000 aszszony volt jelen, és még több százan tolongának a’ kapu körül, kiket hely nem léte miatt nem lehete beereszteni. Vincent úr beléptekor hangos tapssal, és lengő kendők­kel üdvezeltetett. Elnökké Ballwellné választatott, s helyét elfoglalván, így szólt: „Bathi asszonyok! igen örülök, hogy ezen gyűlésben elnök lehetek, mer­t a’ nagy kérdés fontosságát, mi bennünket öszvegyüjtött, fér­fi­akra, aszszonyokra és gyerme­kekre nézve értem (tetszés) Mi hatni akarunk a’ nép erkölcsi és értelmi jobbúlására és finomulásá­­ra. Az én kívánságom az, hogy s a nőnem együtt­­ munkálódjék a’ fér­fi nem megszabadításán, mi-­ vel meg vagyok győződve, hogy az aszszony’» boldogsága a’ fér­fi szabadságától és miveltségé-­ től függ (tetszés) Reményiem, hogy barátunkat, Vinqent urat, kit ezennel bemutatok, figyelem­mel, csendességgel hallgatandjátok“ Erre Vin-­­cent ur kendőlengetés közt föllépvén, beszédjét* így kezdé: „Mondhatlan szerencse nekem, ked­ves hölgyek, előttetek megjelenni. Megjelenésiek­­ tanúja a’köz szabadsága és jólét’ ügye iránti rész­véteteknek.“ Beszédében élénk rajzot adá az asz­­szonyok’ társas sérelmének és igyekezett megmu­tatni, hogy az alsó ház a’nép’érdekét elhanyagol­ja. E’ mellett ő és mások olly inditólag beszélé­­nek a’ gyárbeli gyermekek’ szenvedéséről, hogy a’ hallgató nők könyekre fakadónak. A’ nevelés’ fontosságára men­vén át, fölszólítá az aszszonyo­­kat és hölgyeket, miszerint minden néposztály közt a’ józan erkölcsiség’ alapelveit terjeszszék. Két óráig hallgató a’ gyülekezet feszült figyelem­mel és mély csenddel Vincent ur virágos beszé­dét, ki azáltal nagy diadalt nyert. Berekesztésül Barwell aszszonynak kitűnő viseletéért az elnöki széken, köszönet-mondást indítványozott, mi egyhangúlag elfogadtatott. Barwell aszszony meg­köszönte a’ gyűlésnek, és a’ dolgot befejezett­nek jelenté. Midőn gyűlés után Vincent urnak mondanák, hogy azon aszszonyok, kik be nem mehetének, őt hallani kívánnák, félórai beszédet tarta hozzájok. Estve a’ fáradatlan radical ismét a’ munkások gyűlésében tünteté­ ki szónokságát. Az Özvegy királyné oct. 3kán utazott­ el Ports­­mouthba, onnan Hastings serhajón Gibraltárba,Ná­polyba és Máltába evezendő. — Esterházy Pál hg Miklós fiával együtt oct. 3kán Bécsbe indult, ’s a’ M. Herald szerint jövő áprilisben fog vissza­térni. A’ M. Chronicle jelenti, hogy Manchester városa ő felségétől, a’ toryk’ makacs ellenszegülé­sének daczára, hatósági szabad levéllel ajándékoz­­tatott meg. — A’ whigek’ és toryk’ ellenében pár­tatlan Spectator a’ kormány’ kilátásairól szólván említi, hogy parlamenti szavazat’, lajstromozása­kor a’ toryk mindenütt szaporíták’ pártjokat, a’ whigek­ét pedig csökkenték, kikre nézve Mid­­dlessexnek mind két parlamenti ülése elveszett,­­’s ha most átalános választás történnék, a* toryk al­kalmasint megbuktatnák a’ whig kormányt. A’ dolgozó osztályok’ mozgalmairól pedig ugyane’ a’lap így nyilatkozik: ,,A’ tömegek hosszú csa­tára készülnek. Ez csak első táborozás, a’ háború éppen most kezdődik. Dőreség volna hinni, hogy a’ dolgozó népség’ e’ mozgásai semmi komoly e­­redményt nem szülnek, hogy nyári felhőként fog­nak elvonulni, ’s mindent úgy hagynak, a’ mint van. Egy élő sem számíthatja föl azok’ követke­zéseit, vagy a’ belőlök eredhető változásokat jó­ra vagy roszra, de milliók még soha sem hozat­tak hónapokig mozgásba, mint most az általános szavazatjogot követelők, a’ nélkül hogy azon or­szág’ kormányában ’s intézeteiben, hol igy véle­­ménynyilatkozás történik, kisebb nagyobb mér­tékben látható fontos eredmény föl ne tűnnék.“

Next