Hazánk s a Külföld, 1867 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-12-12 / 50. szám
Dr. Meisel Farkas, pesti főrabbi. Midőn földi maradványait az örök nyugalom helyére helyezők, méltán gyászoló hivei s az együtt gyászoló keresztények sorai közül egy férfi, Kovács, búcsúzó szavai közben többek közt ezt mondá: „Miként Mózes, csak lelkében látható népe szabadságát, —e maga meg nem érhette azt.“ Pátriárkái jellemre illő szavak s ő csakugyan olyan volt, ki szellemének minden erejét s tehetségét, szive minden nemes tulajdonságait hitsorsosai üdvére forditá egész életpályáján keresztül, melynek vége épen szent hivatása közben érte. Utolsó szavai is a templomban, istenhez híveivel együtt Dr. Meisel Farkas, az való imádkozás valónak. Mint kiváló hitszónoknak, hírét távol országokban is ösmerék. Szép, férfias alakján nemes nyugalom kifejezése honolt, mely csak akkor engeddett tért a hevületnek, midőn mély lelki meggyőződéséből s erős hitéből eredt erkölcsi tanainak kölcsönzött oly lelkesitő szavakat, melyeket élvezettel s gyönyörrel hallgattak más vallásuak hivei, sőt papjai is. Mint magánember , ő maga volt legelső s leghívebb követője saját prédikátiónak: a legjobb családapa, érintkezéseiben a legszeretetreméltóbb férfi s emberszeretetében, jótevésiben egész bibliai alak, kinek ajtaja mindig zárva volt a nyomor, a szegénység előtt, s kinek embebaráti áldásos működése emlékeit hitközsége s minden nemes jellem kegyelettel fogja tekinteni mindig, ..... .. .... az általa életre költött jótékony intézetekben. Mint polgárnő nem volt e hazának szülöttje. Ezért sokan félreértették. Életének javát, kedves emlékekben gazdag ifjú éveit, tettdús férfi aelitak pesti főrabbija.