Hazánk, 1899. augusztus (6. évfolyam, 182-208. szám)
1899-08-01 / 182. szám
4 BUDAPEST, KEDD. _____________H A Z A N K______________ 1899. AUGUSZTUS 1. 182. SZÁM. Vaság alelnöke. Megragadóan jellemezte Petőfi költészetét és szereplését. Óriási hatású volt beszédének az a része, amelyben rámutatott, hogy a költő feltámadásának ünnepén az egész hazának ünnepelnie kell. Hosszas éljenzés és taps keletkezett akkor, amidőn Jókairól és Wlassicsról megemlékezett. Hozza el könyvét, koszorúját mindenki. Tiszteljétek a legnagyobb költőt! — mondja a magyar Petőfi sírján, mint Danteén az olasz. De ne higyje senki, ki ajkra és szívre nem egy velünk, bár fia e hazának, hogy az isteni lángszellemnek nyújtott hódolatot a nemzet magának kívánja betudni, mint önkéntes vagy kicsikart adót. Nem ily szegény a nemzet, melynek Petőfije van. De az ilyen félisteneket az ég nem is egy nemzetnek adja, hanem az emberiségnek. Rendeltetésük nem a harcz, hanem a béke, nem a nemzeti eltaszító gőg, hanem a népek testvérisége a hazaszeretetben. Petőfi a harcztéren e szót lehelte ki utolszor: Világszabadság! Mi most a nagy 48 és 49-től válunk, válunk a szabadságharcz emlékeitől. Búcsúzóban hát keblünkre öleljük még egyszer a haza legszeretettebb fiát, legkedvesebb gyermekét a két nagy évnek, mely a hősök, lángelmék és vértanuk korszaka volt. Te drága hamvédelem, dicső szellem odafenn, mutasd népednek a szabadság, a halhatatlanság útját mindörökké ! (Hosszantartó lelkes éljenzés.) E. Kovács Gyula nagy hatás mellett szavalta Jókai apoteózisát. Bartha Miklós beszélt ezután. Legközvetlenebb, legmegkapóbb része volt gyönyörű beszédének, mikor a székelyekhez szólott. Elismerőleg beszélt a szászokról, szerbekről, akik szintén megjelentek a magyarok gyászünnepén, hogy koszorúikat letegyék a szent sírra. Bársony István „Petőfi szerelme“ czímű felolvasásában Petőfi és felesége viszonyáról szólt. Somló Sándor Endrődi Sándor költeményét szavalta el, míg Szász Gerő a saját költeményének elszavalásával keltett nagy hatást. A képviselőház koszorúját tette le ezután Petőfi sírjára Tallián Béla, a képviselőház alelnöke. Nemcsak a ranglelkű költő, hanem különösebben a hazafias erényekben kimagasló férfiú emléke előtt hajtotta meg a képviselőház zászlaját és adózott az elismerés babérjával. Nagyhatású beszéde után Zeyk József báró lelkes szavak kíséretében a főrendiház koszorúját, tette le s utána Zsilinszky Mihály államtitkár beszélt a magyar kormány és az Akadémia nevében. Gyönyörű beszédét, melyben egymást szárnyalták túl a szebbnél szebb gondolatok, a következőkép végezte : Ó, te halhatatlan dicső szellem, kinek emléke körül rang és rend, vallás és nyelv különbsége nélkül összegyülekeztünk, hogy lánglelked tűzénés ezt a napot a testvériség ünnepévé avassuk : engedd meg, hogy a hazaszeretetben egygyéforrt nemzet szivével együttérző kormányférfiainak, a trón hű tanácsosainak és az Akadémai tudósainak koszorúit emléked lábánál letegyem. A hálás kegyelet jelvényei ezek, melyeket a te szellemedben teszek le ; mert a te tanításod szerint méltó , „hogy a haza Szivében hordja annak emlékét, ki a hazát szivében hordozá !“ Ez a föld itt csak csontjaidat takarja. Te magad az egész haza szivében vagy eltemetve, hogy örökké élj ! Az államtitkár viharos tetszéssel fogadott beszéde után a küldöttségek sorra előléptek és mindenik rátette a sírra a maga koszorúját. A segesvári várba vonult fel ezután az ünneplő közönség, ahol a Himnuszt s a Kossuthnótát játszta a zenekar. Az ünnep rövidebb része itt folyt le a szobor előtt. Bartók Lajos gyönyörű bevezető beszéd után Jókainak Petőfi halála czímű költeményét adta elő. Ilyés Bálint a 48-as kör nevében, Bársony István az Otthon nevében, Vetzel György a budapesti ifjúság, Szekeres István a kolozsvári egyetemi ifjúság, Zseni József az Országos Nemzeti Szövetség nevében rövid beszédek kíséretében letették a szebbnél szebb koszorúkat. Végül Ugron Gábor vezetésével ötezer székely megjelent ének- és zeneszó mellett és megkoszorúzta a szobrot. Ezután az állami iskolában a székelyek részére külön ünnep volt, amelyen Bartók és a Petőfi-társaság más tagjai szónokoltak. Az ünnepély után a városháza üléstermében 450 teritekü bankett volt, melyben Zsilinszky Mihály államtitkár beszélt elsőnek a királyt éltetvén. Bartók Lajos és Tallián Béla érdekes pohárköszöntője után gróf Károlyi István állott fel szólásra. Még el se kezdte szavait s már sűrü éljenzések fogadták a népszerű grófot, ki Ugrón Gáborra emelte poharát és a következő, tetszészajtól több ízben megszakított felköszöntőt mondta : Nem mint szereplő jöttem ide, sem mint szemlélő. Eljöttem, hogy leboruljak annak emléke előtt, kit ötven év előtt csodált, — azóta gyászolt a magyar nemzet. Letettem koszorúmat, közepébe leheltem lelkemet, vallásomat, honszerelmemet. Eszembe jut pokol kohója, füstje. Itt is van láng ez ünnepen,,de nincs füst. És mminő tiszta láng , tiszta honszerelem lángja ég. — Petőfi mondja : „Ha a föld isten kalapja, hazánk bokréta rajta." ’(Taps és zajos éljenzés.) E bokrétához nyúlni senkinek sem szabad, ebből levelet, virágot venni nem szabad. Ki ezt teszi, áruló, így gondolkozott Széll Kálmán, midőn Ischlből a már elígért nefelejtset visszahozta. (Zajos tetszés és hosszantartó taps.) Ha Széli programmja törvény, jog, igazság — és Széli betartja programmját, akkor a korrupciót elpusztítja és a nemzet azokat, kik őt akadályozzák, mint kufárokat, kiveri korbácscsal. Óriási volt a hatás, mit a gyönyörű beszéd keltett. Midőn azt mondta az illusztris szónok, hogy ha abból a bokrétából, amelyet a költő szavai szerint hazánk alkot Isten kalapján, a földön, csak egy levelet vagy egy virágot is leszakít valaki, — hazaáruló, egy szívvel-lélekkel kiáltotta a lelkes vendégsereg : — Úgy van ! Úgy van! Hazaáruló ! A beszéd végén újból kitört a lelkes ováczió, amely alig akart lecsillapulni. Gróf Károlyi István gyönyörű beszédére Ugrón Gábor válaszolt szintén nagy hatással. Igaza van Petőfinek s Károlyinak, — kezdte beszédét, hogy a ki Isten kalapjának virágbokrétájához nyúl, az áruló és az első villámcsapás, a mely sújtaná, a székelyektől jönne reá; a második a Királyhágón túlról s a harmadik az egekből megdicsőült hősök szellemétől. Mindnyájan egy szemet viszünk el eseményeink felépítéséhez s boldog az, ki egy téglát vihet. Látnia kell a magyarnak, hogy testvérei vannak a Hargita felől. Sokáig beszélt még osztatlan figyelem és tetszészaj között, mig végre a magyar alkotmányra s a magyar szabadságra ürítette poharát. Somogyi alispán és Vörösmarty államtitkár magas szárnyalásu beszéde után Zichy Jenő gróf szólott nagy érdeklődés közt s állandó tetszésnyilvánítástól kisérve. Remek beszéde során fölemlítette, hogy midőn Berlinben járt, Kirchow a referádája után igy szólt: Hazádban jártam a szászok földjén, ott nagy ünnepély volt (Honterus-ünnepély) és ott azt mondtam nekik: „szászok, testvéreink vagytok, de mondom nektek, ti karöltve vagytok hivatva a magyar nemzettel haladni.“ Pár hét múlva Münchenben Ranke üdvözölte őt s azt mondta : A magyar faj vándorlása alkalmával hatalmasan megrázta a kulturfajokat rohanásában, de igen rövid idő múlva e fajt a kultúra utján találjuk, hatalmas bástyát képezve, mely a törökök és más keleti fajok ellen védőbástyája volt az európai kultúrának és mely lehetővé tette nekünk további fejlődésünket. Ranke aztán így folytatta: „Und jetzt sehen wir diesen Stamm entwickelt in seiner selbständigen staatlichen Gebildung; ein ebenbürtiger Culturstaat unser ebenbürtiger Schutzverbündeter.“ Poharát emeli Segesvár városára és polgárságára, mely a múltkori ünnepélyen ablakait bezárta, ma azonban megnyiltak az ablakok és ajtók s reméli, hogy a szivek is megnyiltak. (Viharos, hosszantartó tetszés és éljenzés.) A nagyhatású beszéd után Wallbaum segesvári polgármester méltatta magyarul Petőfit, majd német szavakban kiemelte, hogy a hazában ennek fiai hazaszeretetben egyesülnek és éltette a hazát. Köszöntőt mondott Barabás Béla az öreg honvédekre. Bartók Lajos az üdvözlő táviratokat olvasta föl. Köztük igen lelkes a kereskedelmi miniszter távirata : „Megtisztelő meghívásukat köszönettel fogadtam, de hivatalos körúton lévén, sajnálattal nem vehetek részt azon a kegyeletes ünnepen, melyet a nemzet nagy költője halálának félszázados fordulóján emlékének szentelt. A halhatatlan költő iránti kegyelet nyilvánításában osztozva együtt érez e pillanatban is, hazánk e bérezés részének kies fekvésű fensíkján egybegyült honfitársaival Hegedűs Sándor. Táviratot küldtek még: Kossuth Ferencz Nápolyból, Fenyvessy főispán, Kosztics Lázár, Radegundból, Hagara Viktor, Juszt Gyula, Molnár Viktor, Mikó Árpád, Szászsebes város polgármestere Serajevóból. Drága hazájától elvetődött három ifjú, Teleki Géza gróf, Balatonfüredi társaskör, Nyitra megye közönsége, az eperjesi jogakadémia, Jakab Ödön, Pápa város, Nagy- Kanizsa, Nagy-Szalonta, Teleki Sándorné grófné, az Országos nőképző-egyesület választmánya, Abafi Lajos, Temesmegye, Temesvár, Beregszász polgárai, Selmeczbánya és Bélabánya, Pildner képviselő, Máramarossziget stb. Kimaradását kimentette Müller szász püspök, ki jó sikert kívánt. Föltünést keltett, hogy Sándor László főispán megtiltotta a budapesti függetlenségi polgároknak, hogy Kossuth-arczképes zászlójukkal vonuljanak a városba. Az inczidens heves vitát keltett, amely azonban végül elsimult, mert a lobogót begöngyölgetve vitték. A szászok és a szerbek fölkeresték Bartha Miklóst és megköszönték róluk mondott szép szavait. A vendégek este hét órakor utaztak el.* Országszerte, Magyarország minden városában megünnepelték a félszázados gyásznapot. Mezőberényben a békés megyei közművelődési egyesület emléktáblával örökítette meg azt a helyet, a hol Petőfi barátjával, Orlai Petrich Somával tartózkodott s a hol halála előtt tiz nappal utolsó költeményét, a „Szörnyű idők“-et irta. Az emléktábla Kallós Ede művész vésője alól került ki. A husszina márvány fején Petőfinek babérlombos bronzrelifje disziti a követ. Ez alatt csillog a következő jellemzetes négy sor : PETŐFI! INNEN RAGADOTT A VÉGZET! HARCZOK TERÉN RAGADNI DICSŐSÉGET; INNÉT TÁVOZVA ÉRT DTOL HALÁLOD,LELTÉL HALÁLBAN HALHATATLANSÁGOT. Kegyeletül, 1899. julius 30. BÉKÉSVÁRMEGYE KÖZMÍVELŐDÉSI EGYLETE. Lukács főispán beszéde után, Szabolcska Mihály szavalta el „Petőfi“ cz. versét nagy hatással. Azután az egyes küldöttségek helyezték el koszorúikat. A Petőfi-társaságot Abafi-Aigner Lajos képviselte az ünnepélyen. Erdődön a nagykárolyi Kölcsey-egyesület ünnepe fényesen sikerült. Prohászka uradalmi erdőmester, Nagy László alispán, Andrássy Ilona, Denider Ignácz beszéltek és szavaltak. Nagy Sándor „Petőfi Szathmár vármegyében“ czímű tanulmányát mondotta el, amely fölvetette Petőfinek, a szerelmi líla költő-királyának Erdődön emelendő szobrának eszméjét. A nagykárolyi Kölcsey-egyesület: „Petőfi Sándor és Szendrey Julia 1846 szeptember. Emlékül emelte a nagykárolyi Kölcsey-egyesület„ feliratú emléktáblát helyezett el Szendrey Julia egykori lakására. A leleplező beszédet Szuhányi Ferencz országgyűlési képviselő mondotta. Az ünnep után kétszázterítékű ebéd volt. Szatmárit nagyszabású ünnep volt A sétatéren felállított emelvény mellett a segesvári csatában résztvett szatmári önkéntes zászóalj vitézei állottak. Beszéltek: Fechtel János gimnáziumi tanár, a Kölcsey egyesület titkára, a Petőfi-Társaság nevében Rákosi Viktor. Azután Szentiványi Sándor és Deák Kálmán szavaltak. Debreczenben a Csokonai-kör karrarai márványtáblával jelölte meg a költő boldog családi életének helyét, azt a házat a Batthyány-utczában, a melyben 1849-ben lakott és a melyben Zoltán fia született. Az emléktábla fölirata ez: Itt lakott Petőfi Sándor családjával 1849-ben. Hősi halálának félszázados évfordulóján hálás kegyelettel a Csokonai-kör 1899 julius 31. A tábla leleplezésénél Ferenczy Gyula akadémiai tanár mondott beszédet. Benedek János, dr. Bagamér Károly, Komlóssy Artur beszéltek még. Kegyeletes Petőfi-emlékünnepélyt tartottak még Sopronban, Sátorújhelyen, Aradon, Székesfehérvárott, Előpatakon, Lőcsén, Diósgyőrön, Nagy-Kőrösön, Karczagon.