Hazánk, 1900. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1900-02-01 / 27. szám

HAZÁNK. 27. szám hogyan telekkönyvezik és hogyan biztosíttatik Ma­gyarország tulajdonjoga. Széll Kálmán miniszterelnök precíz felvilágosítá­sokat nem adhat, de állítja, hogy mindaz, ami ezen a módon szereztetik, az a két államnak a közös tu­lajdonát képezi. Polónyi valószínűleg vagyonfelosz­tásra gondol, erre azonban a 67-es alapon állók nem gondolnak. (Helyeslés jobbfelől.) Kossuth Ferenc szerint nem kell megszavazni a tételt, amíg a vagyonjogi biztosításról okmányt nem mutatnak fel. Mutasson fel a kormány telek­könyvet. Komjáthy Béla a miniszterelnökkel szemben azt fejtegeti, hogy lehetnek oly külügyek is, melyek nem közösek. Széll Kálmán miniszterelnök szerint a Komjáthy felszólalására nem volt szükség, mert ő sem mon­dott egyebet, mint ami a törvényben van. Lukács László pénzügyminiszter a pénzügyi ré­szére ad felvilágosításokat. Elnök felteszi a kérdést szavazásra. A Ház a javaslatot elfogadja. Következik az 1898. évi állami zárószámadásról és a Vaskapu-szabályozás 1898-iki számadásairól szóló jelentés. Benke Gyula előadó ismerteti a jelentést és el­fogadásra ajánlja. Polónyi Géza tudni akarja, hogy a zárószámadási bizottság miképpen győződött meg arról, hogy az alapítványok hogyan kezeltetnek és ellenőriztetnek? Benke Gyula megadja a kért felvilágosítást. Polónyi Géza még azt kérdezi, hogy miképpen revideálták a számadatokat. Benke Gyula előadó . Az államszámvevőszék után a bizottság áttekinti. Komjáthy Béla nem elégszik meg az átvizsgá­lás módjával. Kérdéseket intéz a kormányhoz a nyugdíjak dolgában. Lukács László pénzügyminiszter felel a kérdé­sekre és pedig kiterjeszkedve a számadások összeál­lítási módjára is és kimutatja, hogy a számadások megvizsgálása dolgában a vád jogosulatlan. Elnök felteszi a kérdést a szavazásra. A Ház a jelentést elfogadja. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter jelen­tést nyújt be a szatmári helyiérdekű vasút engedé­lyezéséről. Elnök javaslatára a Ház elhatározza, hogy a legközelebbi ülést holnap délelőtt tíz órakor tartja. Molnár János interpellációt nyújt be az úrbéri negyed dolgában, melyre vonat­kozólag az intézkedések olyanok, hogy a választói jogosultság megállapítását gátolják. A felebbezés is bajjal jár. Az interpellációt kiadják a miniszterelnök mint belügyminiszternek. Ülés vége 1 óra 30 perckor. ■ S—­ • ■ ■■■•'■ ......................— Katholikus autonómiai kon­gresszus. A Hazánk tudósítójától. Budapest, jan. 31. A katholikus autonómiai kongresszus hosszas szünet után ma tartotta első nyilvános ülését a főrendiház üléstermében a tegnapi előzetes ér­tekezlet elvi határozatai nyomán megszerkesz­tett programja szerint. A kongresszus első ülése iránt nagy érdeklődés nyilvánult. Megjelent a kongresszusi ülésen majdnem az összes főpap­ság s a világi képviselet nagy számban. A kar­zatokat díszes közönség töltötte be, az ülésnek sok volt a női hallgatója is. Az ülés lefolyásáról alábbi tudósításunk számol be. Elnök: Vaszary Kolos bíboros hercegprímás. Alelnök: gr. Szapáry Gyula. Jegyzők: dr. Ziskay Antal, dr. Giesswein Sándor. A főpapságból az elnöklő bíboroson kívül jelen vannak: Schlauch Lőrinc bíboros püspök, Csuszka György érsek, Bende Imre, báró Hornig Károly, Szmrecsányi Pál, Firczák Gyula, Bubics Zsigmond, Meszlényi Gyula, Ivánkovics, Desselwffy Sándor püspö­kök, Fehér Ipoly főapát. A bíboros hercegprímás a gyűlést megnyitja és felolvassák a legutolsó kongresszusi ülés jegyzőköny­vét. A jegyzőkönyv felolvasása után az igazolási ügyek tárgyalását kezdték meg. Dr. Günther Antal felolvassa az igazoló bizottság jelentését. Vadász Zsigmondot (Versec) igazolták Seemayer Károlyival szemben. Günther Antal ajánlja, hogy rendelje el a kon­gresszus a szegzárdi kerület választásának megsem­misítését. A kongresszus így határoz. Elhatározzák, hogy a kongresszusi ülések délelőtt 11 órától délután fél 2-ig fognak tartatni. Elnök ezután jelenti, hogy ő a javaslatokat annak idején elküldte a lapoknak s kéri, hogy tekintsék azt elolvasottnak. (Megtörtént.) A vita ezzel kezdetét vette. Horányi Gyula (a többségi javaslat előadója) megemlékezik a 27-es bizottság elleni két kifogás­­ról. Az első kifogás, hogy az 1870—71. elaborátum­­hoz nem ragaszkodott eléggé a többség. A többség pedig az 1895-ben beérkezett kir.­lóirat értelmében a változott viszonyokhoz képest akarta azt kellőleg módosítani. A másik kifogás az, hogy a 9-es bizottság kése­­delmezett. Erre a kifogásra emelt fővel feleli, hogy a 27-es bizottság és 9-es albizottsága érezve a fele­lősség súlyát, önhibájából egy napot sem mulasztott. Ha történt késedelem, a viszonyok számlájára ró­ható fel. E két kifogás után áttér a 27-es bizottság többségének javaslata elleni főellenvetésre, hogy t. i. a javaslat nem bír erős tartalommal, hogy tehát nem lesz életképes autonómia. Ismerteti ezután rövid foglalatban a javaslat tar­talmát Kéri a kongresszust, hogy a 27-es bizottság ja­vaslatát tárgyalás alapjául elfogadja. Györffy Gyula utal arra a többségi jelentésre, melyben hivatkozik a többség arra, hogy miért nem ragaszkodott a Tl­iki elaboratumhoz. A többség ja­vaslata szerény. Szerénynek lenni pedig a javaslat tartalmának nem lehet. Fél, hogyha oly gyöngeszü­lött a javaslat, nem lesz életképes az autonómia. Ed­dig a püspöki kinevezések tőlünk egészen idegen vi­lági kezekben voltak. Ha így marad, akkor hol van a katholikus autonómia ? A kisebbségi ja­vaslat kidolgozásánál nem a pártoskodás szelleme vezette a kisebbséget. A királyi leirat kötelességgé tette, hogy a 70—71-iki elaborátumot el kell fogadni. Mikor autonómiával foglalkozik a kongresszus, éppen a magyar katholicizmus ne szerepeljen mint faktor? Ennek a harmadik faktornak a jogaiért küzd a ki­sebbség. A legfőbb kegyúri jogot nem akarják sér­teni. Ők a legfőbb kegyúri jogot a magyar katholi­cizmus védelmének tekintik. Az autonómiának kell védelmeznie e jogot. A többség javaslatában nincs garanciája a legfőbb kegyúri jog védelmének. Ők nem helyezkednek ellentétben a püspökökkel. Mikor együttműködésre van szükség, képzelhető, hogy a katholikusok szembe helyezkedjenek püspö­keikkel? Sőt az együttműködés által a püspökök is nagy támaszt nyernek. Eddig ki voltunk zárva abból, hogy püspökeinkkel érintkezhessünk. El voltunk szakadva. Schlauch, Lőrinc: Hozzám eljöhettek mindig. Györffy Gyula: Eminenciád nem fogadhatott volna annyit, ahányan szívesen mentek volna. Jogos kí­vánság, hogy minket is meghallgassanak a püspökök kijelölésénél. Nem szabad, hogy az auto­nómia új intézménynek lássék a hívők szemében, ahonnan ki lesznek zárva. Erdélyben a hívek együttműködése okozta, hogy a katholicizmus megtörhető nem volt. Védelmezi az­után az egyházmegyei tanácsot, mely adminisztratív szempontból szükséges. A kisebbségnek szeme előtt lebegett, hogy az erdélyi autonómiát közelebb hoz­zák az orsz. autonómiához. A kisebbség javaslatát ajánlja elfogadásra. Lakner László: magáévá teszi a kisebbségi ja­vaslat előadójának okait, de az autonómia életbe­léptetése érdekében konklúzióját nem fogadja el. Nem helyesli azok nézetét, kik fölöslegesnek tartják az autonómiát, de azokét sem, akik intranzigensek. Ő egyháza érdekében a megalkuvás és opportunitás végére lép. Ő minden habozás nélkül a kisebbség javaslatát fogadja el, mert több jogot biztosít a ka­­­tholikus hívőknek. De hogy az autonómia létesülhess­­en, a többség javaslatát fogadja el. Eredics Ferenc: Az önkormányzat alatt nem érthet mást, mely a kegyúr legfőbb felügyelete alatt megadja a katholikus iskolák és vagyon kezelésére az autonómiának azt a hatáskört, melyet a protes­tánsok élveznek. Mindkét javaslat helyesen szabja meg a kath. hívek jogkörét s megnyugtat arra nézve, hogy az egyházjog a lelkiekben és a legfőbb kegy­úri jog nem fog érintetni az autonómiában. A 27-es bizottság világi dolgokban óvatosságot tart szem előtt ott, hol nemcsak törvényes, de tényleges akadályokkal találkozik az önkormányzat gyakorlását illetőleg. A katholikus alapok kezelésének bizonytalan időre való függőben maradását nem tartja megengedhető­nek, hanem óhajtja, hogy az önkormányzat ke­zébe menjen át. A kisebbség javaslatát fogadja el, Vaszary az ülést bezárja. a Csütörtök, 1900. február 1. A délafrikai háború. Távirati tudósítások. Budapest, jan. 31. «A harctéren levő katonáimnak hősiessége nem marad mögötte hadi történetünk legnemesebb tradí­cióinak». Ez a büszke kijelentés foglaltatik a tegnap felol­vasott angol trónbeszédben, mely ezenkívül a háború folytatását jelentette be az angol törvényhozásnak, amíg «a birodalom föntartásáért és Délafrikában való szupremáciájának biztosítására vívott harcot diadal­­masan be nem fejezik.­ Az angolok vesztesége a háború kitörése óta, ide nem értve a spionskopi katasztrófát, amelyről még nem jelent meg hivatalos kimutatás: 2436 halott, 4811 sebesült, 2303 hadifogoly, összesen 9523 ember. A háború tehát eddig mindent beleértve az angol királynőnek körülbelül tizenötezer alattvalóját föl­emésztette. A párisi Temps munkatársa megkérdezte Leyds dr. transzváli ügyvivőt, hogy Franciaország és Németor­szág hadserege éppen olyan szánalmas volna-e a bu­rokkal szemben, mint az angolok ? — Nem, felelte Leyds, határozottan nem. Az an­gol tisztek a tehetetlenség és tudatlanság mintaképei. Ezek embervadászathoz vannak szokva, de nem há­borúhoz. Az arcvonalban való támadásuk éppen olyan hősies, mint amilyen ostoba, különösen ha Mauzer-fegyverrel kerülnek szembe, amely bár em­ber kezében van. A Hazánk olvasói emlékeznek Henry Houssaye a Waterloo szerzőjének rajzára, amelyben a száz év előtti angol hadsereg tisztikarának pszichológiáját ha­talmas vonásokkal megfestette. Leyds doktor nyilat­kozata arról tanúskodik, hogy az angol tisztikar szelleme száz év óta nem változott. De nem válto­zott valószínűleg maga az angol hadsereg sem, melyről ugyancsak Houssaye mondja, hogy fedett hadállásban győzhetetlen, de a nyílt síkon csatázásra alkalmatlan, a kapaszkodóknál pedig hamar elfogy a lélekzete. Ez a hadsereg, ha még úgy szaporítják is, nem egyhamar boldogul a búr sáncokkal. A háború te­hát, amelyet egy német agrárius képviselő nemrégen a század legjogtalanabb háborújának nevezett, most már beláthatatlan időkig húzódik. Ez az, amit az angol trónbeszéd a sorok között bejelentett. Az angol parlament megnyitásáról és egyéb ese­ményekről alábbi táviratainkkal tudósítunk: A parlament megnyitása. London, jan. 31. A tizenegyedik parlament hetedik ülésszaka tegnap délután nyílt meg a parlament mindkét házának ülésével. A felsőház közvetetlenül megnyitása után megbízta egyik tagját, hívja meg az alsóház elnökét a trónbeszéd meghallgatására. Mikor az alsóház elnöke megérkezett, felállt a lord-kancellár s fel­olvasta a királynő trónbeszédét. A trónbeszéd. A királynő trónbeszédje főbb tartalmában a kö­vetkező : «A béke, amely legutóbb Dél-Afrikában föl­bomlott, akkor, amikor legutóbb szóltam a parlamenthez, sajnos, még nem állott helyre.

Next