Hazánk, 1900. február (7. évfolyam, 27-50. szám)
1900-02-01 / 27. szám
HAZÁNK. 27. szám hogyan telekkönyvezik és hogyan biztosíttatik Magyarország tulajdonjoga. Széll Kálmán miniszterelnök precíz felvilágosításokat nem adhat, de állítja, hogy mindaz, ami ezen a módon szereztetik, az a két államnak a közös tulajdonát képezi. Polónyi valószínűleg vagyonfelosztásra gondol, erre azonban a 67-es alapon állók nem gondolnak. (Helyeslés jobbfelől.) Kossuth Ferenc szerint nem kell megszavazni a tételt, amíg a vagyonjogi biztosításról okmányt nem mutatnak fel. Mutasson fel a kormány telekkönyvet. Komjáthy Béla a miniszterelnökkel szemben azt fejtegeti, hogy lehetnek oly külügyek is, melyek nem közösek. Széll Kálmán miniszterelnök szerint a Komjáthy felszólalására nem volt szükség, mert ő sem mondott egyebet, mint ami a törvényben van. Lukács László pénzügyminiszter a pénzügyi részére ad felvilágosításokat. Elnök felteszi a kérdést szavazásra. A Ház a javaslatot elfogadja. Következik az 1898. évi állami zárószámadásról és a Vaskapu-szabályozás 1898-iki számadásairól szóló jelentés. Benke Gyula előadó ismerteti a jelentést és elfogadásra ajánlja. Polónyi Géza tudni akarja, hogy a zárószámadási bizottság miképpen győződött meg arról, hogy az alapítványok hogyan kezeltetnek és ellenőriztetnek? Benke Gyula megadja a kért felvilágosítást. Polónyi Géza még azt kérdezi, hogy miképpen revideálták a számadatokat. Benke Gyula előadó . Az államszámvevőszék után a bizottság áttekinti. Komjáthy Béla nem elégszik meg az átvizsgálás módjával. Kérdéseket intéz a kormányhoz a nyugdíjak dolgában. Lukács László pénzügyminiszter felel a kérdésekre és pedig kiterjeszkedve a számadások összeállítási módjára is és kimutatja, hogy a számadások megvizsgálása dolgában a vád jogosulatlan. Elnök felteszi a kérdést a szavazásra. A Ház a jelentést elfogadja. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter jelentést nyújt be a szatmári helyiérdekű vasút engedélyezéséről. Elnök javaslatára a Ház elhatározza, hogy a legközelebbi ülést holnap délelőtt tíz órakor tartja. Molnár János interpellációt nyújt be az úrbéri negyed dolgában, melyre vonatkozólag az intézkedések olyanok, hogy a választói jogosultság megállapítását gátolják. A felebbezés is bajjal jár. Az interpellációt kiadják a miniszterelnök mint belügyminiszternek. Ülés vége 1 óra 30 perckor. ■ S— • ■ ■■■•'■ ......................— Katholikus autonómiai kongresszus. A Hazánk tudósítójától. Budapest, jan. 31. A katholikus autonómiai kongresszus hosszas szünet után ma tartotta első nyilvános ülését a főrendiház üléstermében a tegnapi előzetes értekezlet elvi határozatai nyomán megszerkesztett programja szerint. A kongresszus első ülése iránt nagy érdeklődés nyilvánult. Megjelent a kongresszusi ülésen majdnem az összes főpapság s a világi képviselet nagy számban. A karzatokat díszes közönség töltötte be, az ülésnek sok volt a női hallgatója is. Az ülés lefolyásáról alábbi tudósításunk számol be. Elnök: Vaszary Kolos bíboros hercegprímás. Alelnök: gr. Szapáry Gyula. Jegyzők: dr. Ziskay Antal, dr. Giesswein Sándor. A főpapságból az elnöklő bíboroson kívül jelen vannak: Schlauch Lőrinc bíboros püspök, Csuszka György érsek, Bende Imre, báró Hornig Károly, Szmrecsányi Pál, Firczák Gyula, Bubics Zsigmond, Meszlényi Gyula, Ivánkovics, Desselwffy Sándor püspökök, Fehér Ipoly főapát. A bíboros hercegprímás a gyűlést megnyitja és felolvassák a legutolsó kongresszusi ülés jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyv felolvasása után az igazolási ügyek tárgyalását kezdték meg. Dr. Günther Antal felolvassa az igazoló bizottság jelentését. Vadász Zsigmondot (Versec) igazolták Seemayer Károlyival szemben. Günther Antal ajánlja, hogy rendelje el a kongresszus a szegzárdi kerület választásának megsemmisítését. A kongresszus így határoz. Elhatározzák, hogy a kongresszusi ülések délelőtt 11 órától délután fél 2-ig fognak tartatni. Elnök ezután jelenti, hogy ő a javaslatokat annak idején elküldte a lapoknak s kéri, hogy tekintsék azt elolvasottnak. (Megtörtént.) A vita ezzel kezdetét vette. Horányi Gyula (a többségi javaslat előadója) megemlékezik a 27-es bizottság elleni két kifogásról. Az első kifogás, hogy az 1870—71. elaborátumhoz nem ragaszkodott eléggé a többség. A többség pedig az 1895-ben beérkezett kir.lóirat értelmében a változott viszonyokhoz képest akarta azt kellőleg módosítani. A másik kifogás az, hogy a 9-es bizottság késedelmezett. Erre a kifogásra emelt fővel feleli, hogy a 27-es bizottság és 9-es albizottsága érezve a felelősség súlyát, önhibájából egy napot sem mulasztott. Ha történt késedelem, a viszonyok számlájára róható fel. E két kifogás után áttér a 27-es bizottság többségének javaslata elleni főellenvetésre, hogy t. i. a javaslat nem bír erős tartalommal, hogy tehát nem lesz életképes autonómia. Ismerteti ezután rövid foglalatban a javaslat tartalmát Kéri a kongresszust, hogy a 27-es bizottság javaslatát tárgyalás alapjául elfogadja. Györffy Gyula utal arra a többségi jelentésre, melyben hivatkozik a többség arra, hogy miért nem ragaszkodott a Tliki elaboratumhoz. A többség javaslata szerény. Szerénynek lenni pedig a javaslat tartalmának nem lehet. Fél, hogyha oly gyöngeszülött a javaslat, nem lesz életképes az autonómia. Eddig a püspöki kinevezések tőlünk egészen idegen világi kezekben voltak. Ha így marad, akkor hol van a katholikus autonómia ? A kisebbségi javaslat kidolgozásánál nem a pártoskodás szelleme vezette a kisebbséget. A királyi leirat kötelességgé tette, hogy a 70—71-iki elaborátumot el kell fogadni. Mikor autonómiával foglalkozik a kongresszus, éppen a magyar katholicizmus ne szerepeljen mint faktor? Ennek a harmadik faktornak a jogaiért küzd a kisebbség. A legfőbb kegyúri jogot nem akarják sérteni. Ők a legfőbb kegyúri jogot a magyar katholicizmus védelmének tekintik. Az autonómiának kell védelmeznie e jogot. A többség javaslatában nincs garanciája a legfőbb kegyúri jog védelmének. Ők nem helyezkednek ellentétben a püspökökkel. Mikor együttműködésre van szükség, képzelhető, hogy a katholikusok szembe helyezkedjenek püspökeikkel? Sőt az együttműködés által a püspökök is nagy támaszt nyernek. Eddig ki voltunk zárva abból, hogy püspökeinkkel érintkezhessünk. El voltunk szakadva. Schlauch, Lőrinc: Hozzám eljöhettek mindig. Györffy Gyula: Eminenciád nem fogadhatott volna annyit, ahányan szívesen mentek volna. Jogos kívánság, hogy minket is meghallgassanak a püspökök kijelölésénél. Nem szabad, hogy az autonómia új intézménynek lássék a hívők szemében, ahonnan ki lesznek zárva. Erdélyben a hívek együttműködése okozta, hogy a katholicizmus megtörhető nem volt. Védelmezi azután az egyházmegyei tanácsot, mely adminisztratív szempontból szükséges. A kisebbségnek szeme előtt lebegett, hogy az erdélyi autonómiát közelebb hozzák az orsz. autonómiához. A kisebbség javaslatát ajánlja elfogadásra. Lakner László: magáévá teszi a kisebbségi javaslat előadójának okait, de az autonómia életbeléptetése érdekében konklúzióját nem fogadja el. Nem helyesli azok nézetét, kik fölöslegesnek tartják az autonómiát, de azokét sem, akik intranzigensek. Ő egyháza érdekében a megalkuvás és opportunitás végére lép. Ő minden habozás nélkül a kisebbség javaslatát fogadja el, mert több jogot biztosít a katholikus hívőknek. De hogy az autonómia létesülhessen, a többség javaslatát fogadja el. Eredics Ferenc: Az önkormányzat alatt nem érthet mást, mely a kegyúr legfőbb felügyelete alatt megadja a katholikus iskolák és vagyon kezelésére az autonómiának azt a hatáskört, melyet a protestánsok élveznek. Mindkét javaslat helyesen szabja meg a kath. hívek jogkörét s megnyugtat arra nézve, hogy az egyházjog a lelkiekben és a legfőbb kegyúri jog nem fog érintetni az autonómiában. A 27-es bizottság világi dolgokban óvatosságot tart szem előtt ott, hol nemcsak törvényes, de tényleges akadályokkal találkozik az önkormányzat gyakorlását illetőleg. A katholikus alapok kezelésének bizonytalan időre való függőben maradását nem tartja megengedhetőnek, hanem óhajtja, hogy az önkormányzat kezébe menjen át. A kisebbség javaslatát fogadja el, Vaszary az ülést bezárja. a Csütörtök, 1900. február 1. A délafrikai háború. Távirati tudósítások. Budapest, jan. 31. «A harctéren levő katonáimnak hősiessége nem marad mögötte hadi történetünk legnemesebb tradícióinak». Ez a büszke kijelentés foglaltatik a tegnap felolvasott angol trónbeszédben, mely ezenkívül a háború folytatását jelentette be az angol törvényhozásnak, amíg «a birodalom föntartásáért és Délafrikában való szupremáciájának biztosítására vívott harcot diadalmasan be nem fejezik. Az angolok vesztesége a háború kitörése óta, ide nem értve a spionskopi katasztrófát, amelyről még nem jelent meg hivatalos kimutatás: 2436 halott, 4811 sebesült, 2303 hadifogoly, összesen 9523 ember. A háború tehát eddig mindent beleértve az angol királynőnek körülbelül tizenötezer alattvalóját fölemésztette. A párisi Temps munkatársa megkérdezte Leyds dr. transzváli ügyvivőt, hogy Franciaország és Németország hadserege éppen olyan szánalmas volna-e a burokkal szemben, mint az angolok ? — Nem, felelte Leyds, határozottan nem. Az angol tisztek a tehetetlenség és tudatlanság mintaképei. Ezek embervadászathoz vannak szokva, de nem háborúhoz. Az arcvonalban való támadásuk éppen olyan hősies, mint amilyen ostoba, különösen ha Mauzer-fegyverrel kerülnek szembe, amely bár ember kezében van. A Hazánk olvasói emlékeznek Henry Houssaye a Waterloo szerzőjének rajzára, amelyben a száz év előtti angol hadsereg tisztikarának pszichológiáját hatalmas vonásokkal megfestette. Leyds doktor nyilatkozata arról tanúskodik, hogy az angol tisztikar szelleme száz év óta nem változott. De nem változott valószínűleg maga az angol hadsereg sem, melyről ugyancsak Houssaye mondja, hogy fedett hadállásban győzhetetlen, de a nyílt síkon csatázásra alkalmatlan, a kapaszkodóknál pedig hamar elfogy a lélekzete. Ez a hadsereg, ha még úgy szaporítják is, nem egyhamar boldogul a búr sáncokkal. A háború tehát, amelyet egy német agrárius képviselő nemrégen a század legjogtalanabb háborújának nevezett, most már beláthatatlan időkig húzódik. Ez az, amit az angol trónbeszéd a sorok között bejelentett. Az angol parlament megnyitásáról és egyéb eseményekről alábbi táviratainkkal tudósítunk: A parlament megnyitása. London, jan. 31. A tizenegyedik parlament hetedik ülésszaka tegnap délután nyílt meg a parlament mindkét házának ülésével. A felsőház közvetetlenül megnyitása után megbízta egyik tagját, hívja meg az alsóház elnökét a trónbeszéd meghallgatására. Mikor az alsóház elnöke megérkezett, felállt a lord-kancellár s felolvasta a királynő trónbeszédét. A trónbeszéd. A királynő trónbeszédje főbb tartalmában a következő : «A béke, amely legutóbb Dél-Afrikában fölbomlott, akkor, amikor legutóbb szóltam a parlamenthez, sajnos, még nem állott helyre.