Hazánk, 1901. április (8. évfolyam, 79-102. szám)
1901-04-02 / 79. szám
HAZÁNK. 79. szám. tolás után kimondott meggyőződést az illető tudós férfiú anyagi létezésének megtámadásával s az egyetem szabadságának megvonásával semmisítse meg. Az egyetemek mindig az uralkodók védelme alatt állottak még akkor is, midőn tanáraik az uralkodók ellen harcoltak, más hatósága az igazságot hirdető tanárnak nem volt, mint maga az egyetem, melynek tanácsa egyúttal bírája az egyetemi tanár és polgár minden cselekedetének. Ezért birtak az egyetemek nemcsak fegyelmi, de teljes fenyitó hatalommal (sok helyit a pallosjoggal is) polgáraik felett. A XIX. századnak lön föntartva azon kétes becsű dicsőség, hogy az államhatalom a szabad szó üldözését a negyvenes években az egyetemi tanárokra, kathedráikon kimondott elveikért kiterjesztő, és a véleményszabadságot az illetők állásától megfosztásával büntette. Ez mindig forradalmi tény, felülről csinált anarchia, mely alulról jövő forradalmat vált ki, amint azt az 1848-iki német forradalom története bebizonyitá. A mi államférfiaink okultak e példából s nem ily erőszakkal dolgoznak, hanem korrumpálással, midőn a tudomány művelésére hivatott egyének gondolkozását mesterségesen átirányítják az anyagi javak kultuszára, midőn egyéni válaszfalakat teremtenek ott, ahol első törvény az egyenlőség kellene hogy legyen, midőn a politikai szolgálatokat és szolgaiságot tudósokhoz méltatlan címek, rangok és kitüntetések osztogatásával, kasztok teremtésével jutalmazzák, midőn a jogérzet alapjait ássák alá azok lelkében, kiknek azt mint örökigaz vezető elvet kellene hirdetniük — röviden, midőn az egyetem alul erkölcsi alapját vonják el. Lehet, hogy ez csak tudatlanság, hogy erkölcsi szinvakság, de végeredménye a közmorál megmételyezése a legmagasabb fokon s ezért megbocsáthatlan bűn a nemzet és az emberiség ellen. Tagadhatlan, hogy akkor is volt az egyetemnek baja és betegsége, midőn Wlassics, jelenlegi miniszter e sorok írójával együtt jogászkodott a hetvenes évek elején. Az ifjúság léhasága az első és második évfolyamon, a szabad élet megismerése a középiskolai szigorú fegyelem után rombolólag hatott az éretlen kedélyekre, az első vizsgák azonban tisztítólag hatottak a sok zavaros anyagra s már a harmadik, negyedik évre kiválaszták a salakot és leszűrték az oda való elemet. ming egyrészt ez elővizsgák jótékony hatásúak voltak a tisztulási processus eszközlésére, addig átalakíták az egyetemet nagy gyárrá, melyben a tanév kezdetétől végéig folytonos vizsgák tartatnak s az előadó tanárból vizsgáló tanár lesz, a keze alá kerülő tömegtől elkábult, elfásult, unott és sok tekintetben lelkiismeretlen napszámossá, ki leöröli a keze alá került anyagot, melynek szellemi tartalmával nem törődik. A másik baj az előadásoknak átjátszása az úgynevezett «kurzusok» terére. A tanár előadásait eleinte élelmes hallgatók gyorsírással lejegyezték s kőnyomat utján közzé tették a tanár beleegyezésével, majd később a tanár segélyével s a tiszteletdijban a tanár osztozott hallgatójával, később maga vette az üzletet saját kezelése alá s igy könyv helyett megszülettek a «kurzusok». A hallgató most már megszűnt hallgató lenni. Minek tátogassa száját az órákon, ha a tanár a saját kurzusát adja elő változatlanul. Addig inkább irodába megy és pénzt keres s öthat napi irodai munkája árán megveszi a kurzust s abból elkészül a vizsgára a tanárnak. Ez eddig helyes okoskodás és feleslegessé teszi az előadó tanárt, azonban megtörténik, hogy a vizsgáló tanár nem azonos a kurzus-író tanárral s akkor jaj a hallgatónak, illetve nem hallgatónak. Persze, az megint képtelenség, hogy egy ifjú (különösen alapvizsgára) minden tanár rendszere szerint elkészülhessen; ezt csupán a tudori szigorlaton lehet megkövetelni, midőn a legfőbb tudományos cím elnyeréséért valódi szakképzettséget és a tudomány akkori színvonalának teljes ismeretét kívánhatja meg a vizsgáló a jelölttől. Ahol azonban a legfőbb tudományos fokozat nem a tudományos készültség jutalma, hanem egy kenyérkereseti pálya elengedhetlen föltétele, melyen akárhogy át kell úszni, hogy a megélhetés biztosítva legyen, ott tudományt , annak önmagáért való szeretetét hiába várjuk. A jogi szakon tehát a kötelező tudori szigorlatot, most az ügyvédi vizsga előfeltételét el kellene törülni s a doktori rangot visszaállitani régi fényébe és tekintélyébe. Ez irányban történtek is elméleti vizsgálódások, de megegyezésre nem juthattak s igy maradt minden a régiben. Ha valaki azonban azt hiszi, hogy ahol a kenyérkeresethez nem szükséges a tudori cím, ott azt nehezebben osztogatják, nagyon csalódik. A bölcsészeti karon például, hol nem előfeltétele a tanárságnak a tudorság, azon végtelenül ferde nézet uralkodik, hogy ez nem lévén gyakorlati értékű vizsga, mindenkinek megadandó, ki a kívánalmaknak valahogy megfelel. Korlátja ennek ott csak a pénzügyi szempont: az értekezlet kinyomatása s a vizsgadíjak és felavatás költségeinek megfizetése. Érdekes volna statistice látnunk, hány percentjét utasították vissza a bölcsészeti karon a tudori szigorlatra jelentkezőknek, különösen a szóbeli vizsgákon s azon meglepő eredményre jutnánk, hogy e szám alig haladná meg a hét-nyolc percentet. Így tehát az egyetem nagy tudorgyárrá lett, melyből tudorok kerülnek ki, de tudósok nem. A gyakorlati szempont megölte a tudományt, melynek művelésére volna az egyetem hivatva. A kurzusok feleslegessé tévén az előadások látogatását, a hallgatóságot a lelkiismeretlenségre rászoktatják. Ez ellen egyes tanár annyira hiába harcol, hogy a hivatalos hatóságok lesznek bűnpártolókká és állítanak ki tartalmilag hamis bizonyságtételeket egyes hallgatók mellett. Nem egyszer történt meg már azon eset, hogy az illető, lelkiismeretesebb tanár megtagadta a látogatást bizonyító aláírást és pedig oly nyomós okból, mely minden józaneszü ember előtt világos, (mint pl. hogy az illető hallgatót állandó foglalkozása egyfolytában más városhoz köti s igy nem lehet Budapesten ugyanakkor, vagy hogy az illető a tanárt, kivel bizonyittatni akarta a látogatást, nem is ismeri s másnak nézte, stb.) ilyenkor a kari dékán, legjobb tudása ellenére s a tanár előterjesztése dacára is, hivatalból írta alá az indexet és szolgáltatott a hallgató kezébe tartalmilag hamis okmányt, felhasználás végett. A közszellem ilyen megromlása jellemző minden irányban. A vizsgarendszerrel kapcsolatos dolog az «örök-dékánok» intézménye. Ezt az orvosi kar honosította meg, melyben két évtized előtt szokásossá vált a kar igazgatójának egy évtizedre terjedő uralma. A tömérdek vizsgával és fölavatással ugyanis igen jövedelmező állássá vált a dékánság, melyért érdemes volt akár harcolni is. Az illető dékán a kollegáinak megszerezhető előnyökkel biztosítá uralmát a következő esztendőre is, némelyik pedig terrorizmussal, aszerint, amint egyik vagy másik eszköz egyénileg inkább fogott. A dékán a minisztériummal közvetlen összeköttetésben állván, hatalmát felülről jövő nyomással támogatta és biztosította s az uj kinevezésekkel személyi pártot szerzett magának. Az örökdékán lassanként udvari ágenssé vált a minisztériumban, különösen akkor, midőn a karok tagjaiból kerültek a minisztériumba a vezetők s miután a vak engedelmesség lett az egyetemi tanárságra a képesítés, tehetetlen egyénekkel telt meg az egyetem. Dr. 3 Kedd, 1901. április 2. KÜLFÖLD. A szerb alkotmány változás. Belgrádi jelentések szerint a tervbe vett új szerb alkotmány a trónöröklést akként szabályozza, hogy az Obrenovics-ház egyenes Hágának kihaltával az uralkodó király egyenes ági női leszármazottjaira száll át a korona. TÁVIRATOK: A macedón lázongás, Konstantinápoly, márc. 31. Szombaton befejezték Monasztirban a végtárgyalást néhány bolgár vádlott ellen, akiket azzal vádoltak, hogy forradalmi üzelmekben vettek részt és meggyilkolták Stavre pópát, mert nem akart a macedón bizottságnak pénzt adni. Az egyik vádlottat halálra ítéltek, hármat életfogytiglani és hármat tíz-tíz évi kényszermunkára, egyet tíz évi, kettőt három-három évi és kettőt két-két évi fogházra ítéltek. Szófia, április 1. A hadügyminiszter napiparancsot adott ki, amely lefokozás és rögtöni elbocsátás terhe alatt megtiltja a tényleges szolgálatban levő katonai személyeknek, hogy a macedón bizottságok működésében részt vegyenek. Állítólag már el is bocsátottak néhány katonatisztet, akik a tilalom ellenére jelentkeztek a macedón kongresszusra. Hir szerint a polgári tisztviselők számára is készülnek ilyent tilalmat kibocsátani. A kínai események: London, ápr. 1. A Czendarc-nak jelentik Sanghajból tegnapi kelettel, hogy az orosz kormány biztosította a japán kormányt, hogy a Mancisuországra vonatkozó szerződés nem válhatik kárára Japánnak és nincs benne semmi, ami Japán érdekeit lényegesen befolyásolhatná. Sanghai, ápr. 1. Kínai forrásból jelentik, hogy az udvar haladéktalanul rendeletet fog kibocsátani, amelyben ki fogja jelenteni, hogy a Mancisuországra vonatkozó szerződést nem írja alá. Hiz szerint a kormány Szu herceget külügyminiszterré és Csing herceget külügyi államtitkárrá szándékozik kinevezni. A délafrikai háború, Fokváros, márc. 31. French tábornok Transzvél nyugati részében folytatja hadműveleteit. Több csetepatéja volt, amelyben a burok részéről 17-en elestek vagy megsebesültek és 57-en fogságba estek. Kilencvenhárom búr megadta magát. A burok kisiklattak két vonatot, de mikor a kocsikat ki akarták fosztani, az angolok visszaverték őket. A burok hat halottat és egy sebesültet hagytak a csatatéren. _ FŐVÁROS. — A főváros kölcsöne. A 30 milliós kölcsönkötvényekre az utolsó három nap alatt ismét egy millió koronát írtak alá, úgy, hogy az eddig jegyzett összeg most már megközelíti a negyven millió koronát, vagyis a túljegyzés csaknem tíz millió korona. VIDÉKI KÖZÉLET. (Tendenciózus nemzetiségi irkafirkák. E néven nevezi egyik felvidéki hírlap azokat a maszlagokat, melyeket egyes felekezeti lelkészek, tanítók, szatócsok és nem ritkán községi jegyzők, bírók is a felvidéki tót nép között kolportálnak részint jutalék fejében, részint merő nemzetiségi hajszából. A pánszláv bujtogatók Turóc-Szent-Mártonból piszkos érzelmeiket még nemrégiben a Bánffy-regime teljes dicsőségére kiterjesztették az egész felvidékre, elárasztván azt a magyar állameszme ellen izgató, lázító férc- és hazug irataikkal, azzal az ártatlannak látszó okadatolással, hogy a tótajku népnek szórakoztató olvasmányt nyújtanak. Turócmegye alispáni hivatala legutóbb két ily nemzetiségi irkafirka terjesztőjének koppintott egyet a körmére az illetékes főszolgabiróság följelentése alapján, elítélvén őket meg nem engedett házalásért egyenkint 200 korona pénzbüntetésre. Közbevetett felebbezésre a belügyminisztérium egyetértve a kereskedelmi minisztériummal az ítéletet feloldotta oly megokolással, melynek alapján aztán a szolgabiróság a maszlagos írások terjesztéséért, engedély nélkül folytatott könyvelárusitásért egyenkint 100 korona pénzbírsággal sújtotta az 1898 : XVIII. t.-c. 42 §-a értelmében s az 1884 : XVII. t.-c. 156. §-a alapján. Ezzel a döntéssel, azt hiszszük, a nemzetiségi irányzatos kiadványok Üzletszerű kolportázsának úgy ahogy eleje fog stílelni. (Hivatalvesztésre ítélt jegyző.) Dorfnez Antal Kispest község felfüggesztett közigazgatási jegyzőjének fegyelmi ügyében Pest vármegye közigazgatási bizottsága e napokban hozta meg másodfokú határozatát. A bizottság egyhangúlag hivatalvesztésre ítélte Dorfnert, aki az ítélet ellen felebbezést jelentett be. Olvasóinkhoz! Uj előfizetést nyitunk a «Hazánk»-ra április elsejével s bekopogtatunk lapunkkal nemcsak azokhoz, akik eddig bennünket támogattak, hanem bebocsáttatást kérünk az intelligens gazdaközönséghez a legszélesebb körükben. Aki jóakaratú figyelemmel kísérte a «Hazánk» nyolc esztendős pályafutását, nem vonhatja meg tőle azt az elismerését, hogy a «Hazánk» mindenkor a magyar föld, a magyar faj s a produktív és a nemzeti termelésre támaszkodó munka védelmezésének alapján állott. Ez alapon, építünk a jövőben is. Küzdünk a magyar nemzeti irány megvalósításáért, úgy a politikában, mint sajtóban, hadseregben, iparban, kereskedelem