Hazánk, 1902. április (9. évfolyam, 78-102. szám)
1902-04-02 / 78. szám
IX. évfolyam. 78. szám.Szerdád Budapest, 1902. április 2. HAZÁNK FELELŐS SZERKESZTŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. SAstatoka* ans «Saure vissz*. * telefonnám #6—88. BUDAI BARNA. Előfizetési ára: ESé3Z évre 28 kor. 1 Negyedévre 7.—kot --------------Félévre _ 14 « | Egy hAi* _ &40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon IS a% Gyorstüzelő ágyukat! Budapest, április 1. Húsvéti piros tojásul a közös hadügyminiszter megkészité a delegációk elé terjesztendő követeléseket Kedves meglepetéseket tartalmaznak ezek s igen alkalmasak arra, hogy örömünket alaposan elrontsák. Teljesen új ágyuk kellenek, a régiek elavultak, néhány ezer új ágyút kell öntetni, felszerelni, sőt a tüzérség létszámát is szaporítani, mert kevés a katona. Viszont azonban, hogy a monarchia két fele e költségeket nagyobb örömmel szavazza meg, s a kimustrálandó jelenlegi ágyukat a két honvédség és a népfölkelés kapja meg. Lesz tehát a magyar honvédségnek is régóta várt ágyúja. A szélsőbaloldali követelések végre teljesülnek. Ennyit általánosságban, a nagyközönség számára is meg mernek mondani, ezután jön az indokolás, melyet a delegációk elé terjesztenek. Ez indokolás, mint legjobb forrásból tudjuk, a következő : Az európai nagyhatalmak között 1870 óta háromszor fegyverezte újra tüzérségét Németország, mely tüzérsége létszámát is óriásira emelte. Jelenleg, ha a sztratégiai egységeket veszszük, az egyes hadosztályokra Németországban 104 ágyú esik, Oroszországban (háromféle kaliber-rendszerrel) 72, Franciaországban 60, Ausztria- Magyarországban 48 ágyú. Ha tehát monarchiánk háborúba keveredvén, például Oroszországgal, hadosztályt hadosztály ellen akar kiállítani, akkor monarchiánk 32 ágyúval van hátrányban Oroszországgal szemben s 12 ágyúval Franciaország irányában. A hadügyminiszter tehát felelősséget csak úgy vállalhat monarchiánk védképessége iránt, ha legalább is oly létszámra emeljük tüzérségünket, mint amilyenen Franciaország ál. Ez ágyúszaporitás létszámszaporítást is követel, ami körülbelül 400 alantas tisztnek, százhúsz kapitánynak, negyven őrnagynak stb. beállítását jelenti. Az egyszer s mindenkorra való anyagberuházás mellett állandó személyzeti kiadások járulnak az országok hadügyi terheihez. A második kérdés a mennyiség mellett a hadi szerszámok minőségi kérdése. A gyorstüzelő ágyúk ugyan nálunk még ki nem próbált eszköz gyanánt tekinthetők, habár némi kísérleteket tettek már, de azért a miniszter feltétlenül be akarja hozni ezeket, mint mondani szokás, az egész vonalon. Hogy kevesebbe kerüljön a monarchiának, a két államfélnek engedné át fokozatosan a régi ágyukat, ahelyett, hogy afrikai gyarmatokkal bíró államoknak adná el egy huszadrész áron. E kegyesség ugyan mélyen megindító, de köszönet nem lenne benne, mert akkor a honvédség az elavult ágyukkal csak olyan bazsibuzsuk csapattá sülyedne, holott jelenleg például a magyar honvédség teljes hét hadosztályát képezi az egész monarchia haderejének. Ha arról volt eddig szó, hogy Magyarország saját nemzeti hadseregét, a honvédséget, legalább is a közös hadsereg színvonalára emelje, a magyar parlament sohase fukarkodott az áldozatokkal s igy, ha az országgyűlés egészben megadja a monarchiának az új és pedig órási áldozatot s engedélyezi a harmadfélezer újágyu beszerzését, akkor a monarchiának Magyarország nevű jobbik fele szintén meg fogja szavazni honvédsége számára ugyanazon ágyukat, de lealacsonyíttatni nemzeti hadseregét nem fogja. Miféle áldozatok lesznek tehát, amiket a közös hadügyminiszter követel, megmondottuk, mekkora lesz ezek összege, azt ma még talán Krieghammer úr se tudja. Hogy ez összeg Magyarországon óriási visszatetszést fog kelteni, előrelátható, miután e sokszorosan sújtott ország nincs azon helyzetben, hogy improduktív kiadásokra áldozhasson. Akinek cipőre nem telik, az — ha tisztességesem- A HAZÁNK TÁRCÁJA Kossuth-mauzóleumok. •— A Hazánk eredeti tárcája. — Végzete már az minden megnevezett titkos pályázatnak, hogy lehetőleg botránynyal végződik ? A Kossuth-mauzóleum pályázata eldöntése jó botránynyal végződött és pedig e botrányt provokálták Lechner Ödön, Kann Gyula és Zala György, pályabiráló-bizottsági tagok. Előttünk fekszenek ma már az akták s láttuka pályaműveket, ítélhettünk felettük. A nevezett három ur ugyanis az első dij kiadása körüli szavazásban részt vett s midőn nem az ő jelöltjük nyert, akkor azon nézetüknek adva kifejezést, hogy a bíráló bizottság az első díjat nem a legjobb, hanem a legrosszabb, a legművészietlenebb pályamunkának ítélte oda — eltávoztak- Ez éretlen, gyerekes eljárás, mely nem méltó se Kossuth emlékéhez, sem a magyar művészethez. A szűkebb bíráló albizottság, melynek tagjai Czigler Győző, Rauscher Lajos és Zala György voltak, így nyilatkozott e «legművészietlenebb, legrosszabb pályamunkáról», különben Gerster Kálmán és Strobl Alajos művéről: «A mű a régi, klasszikus görög építészet szellemében van tartva. Hatalmas alépítmény képezi magát a sírboltot, melynek felső terraszszerű lefedésére lépcsőzetek vezetnek. Ezen négyszögletes alépítményen emelkedik a dőr-stilü templom, alatta Kossuth feltámadó szobrával, az egészet a szabadságharc oroszlán-alakja koronázza. Az egész mű az antik művészet keretében, a formák biztos tudásával van concipiálva s úgy külső megjelenésében, mint részleteiben emlékszemi hatást gyakorol. A tömegnek egymáshoz való arányában azonban némi disharmonia érezhető, stb. íme tehát a legmüvészietlenebb, legrosszabb pályamű, a három disszidens úr szerint, kik akkor vonulnak el, midőn kisebbségben maradnak. Milyen most e «legmüvészietlenebbel» szemben a legmüvészibb pályamű, melynek a három duzzogó Achilles az első díjat és a kivitelt akarta odaítélni. Roppant széles lépcsőzetről emelkedik föl egy román stilü portálé, melynek két üres szárnynyúlványa épp oly hosszú, mint maga a középtest. E két szárny roppant sík falakat alkot, ívesen hajolva le a földre s belül nagy lépcsőfokokat képezve, anélkül hogy lépcsőül szolgálhatna, mert egy-egy fok másfél méter magas. E sik falak előtt roppant tömeg nép tolong a portálé felé. E középítményből oszlopos ravatal nyúlik ki, oldalbejáratokkal. A portálé fölött egész a ravatal magasságáig egy nőalak áll talapzaton, támaszkodva a ravatalra háttal. A ravatalon nyílt koporsóban fekszik Kossuth alakja, föltartott állat. E «legjobb, legművészibb» pályamű csupa össze nem illő elemből van összetákolva, két oldalfala sivárságát az alant hemzsegő és síremlékre nem illő tömegek akarnák enyhíteni, a holttest alá bevezető kétféle bejárat, az éktelenül hosszú sovány női alak, amint háttal támaszkodik a ravatalnak s az égi madarak örökös piszkitásának s egyéb mocsoknak kitett, fedetlen alak, mely a halottat ábrázolja, oly szerencsétlen megoldása lett volna a Kossuth-mauzóleumnak, amilyet csak elfacsarodott, szecessziós ízlés mondhat szépnek és Kossuthhoz méltódik. E műért ugyan kár volt a három urnák a botrányt provokálniuk, nagyobb botrány lett volna, na az ilyen stílnélküli kőtömeg rátította volna el a Kerepesi temetőt. E pályaművet különben Bálint és Jámbor építészek készíték, a szép és különb keretbe illő szoborcsoportozatokat Kallós Ede, nagytehetségű szobrászunk alkotta. Ha Gerster és Strobl pályanyertes művét tekintjük, ily alakban kistelét, minden módosítás nélkül nem javasolnék. Először is a felesleges oszlopcsarnokok elhagyandók a mauzóleum körül, melylyel semmi összefüggésben nem állanak. Másodszor az épület tetejére szorult, footballozó oroszlánt kifogásoljuk s a templomban koszolódó Kossuth-alakot. Állva, vagy ülve ábrázolhatja a szobrász Kossuthot, defektében föltápászkodva, mintegy a felette ordítő oroszlán hangjától fölriadva, nem. A templom metópáiban elhelyezett óriás méretű ágyuk és puskák sem illenek egy görög stílü templomhoz, mert ezek nagy anakronizmust képeznek, nagy méretükön kívül. Az egésznek azonban rendkívül imponáló, nemes klasszikus stílje méltó Kossuth nemes, klasszikus életéhez, melyet csak antik motívumokkal lehet megoldani. Minden modernizáló és szecessziós kísérlet blasphemia Kossuth szelleme ellen. Ez értelemben fogjuk fel a Schickadenz és Herczog építészek és Beck. Ö. fülöp szobrász-pályatervét is, mely megvétetett, de díjat nem nyert. Antik templomban zárt koporsó, maga. Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük. \