Hazánk, 1902. június (9. évfolyam, 128-152. szám)
1902-06-01 / 128. szám
Vasárnap, 1902. Junius 1. BAZÁNK. 128. szám. 3 A fölösleges szóáradat ellen legjobb orvosság az osztályok tárgyalásainak kötelezővé tétele volna s nem a nyilvános, összes ülések mesterséges korlátok közé szorítása. Nem azt a még mutatkozó kis kötelességérzetet is megnyirbálni, hanem lehetőleg fokozni kellene, mert amint Szemere Miklós szépen mondotta egyik budget-vitai beszédében, nemcsak a jogokra kell megtanítani az embereket, de a kötelességekre is. S elveszett az az ország, ahol mindenki csak jogait őrzi s a kötelességeket másokra akarja áthárítani. Politikai hangulatok. Budapest, május 31. A delegáció ülésezéséről Budapest utcái is tudomást vesznek az utca színeinek érdekes változása által. Két hét óta a széles utakon, gyalogjárókon, sétahelyeken, vendéglőkben és kávéházakban keleti kényelmességgel csendesen járó-kelő bosnyák mohamedán csoportokkal találkozunk. Ezek a bosnyák mohamedánok, mint ezelőtt két évvel, most is eljöttek ezúttal már vagy százötvenen panaszkodni Budapestre és az ő kívánságaiknak szószólót keresni Kállay közös pénzügyminiszterrel szemben. Hiába fordulnak azonban bármerre, egy röpiratnyi támogatáson kívül mást nem találnak. Sem a közös miniszterek sem a magyar miniszterek nem fogadják őket, a delegátusok nagyobb részénél is zárt ajtókra találnak. Érdekükben egy-két felszólalás a delegáció mai ülésén felhangzott. A bosnyákok nyugodtan ültek a karzaton és hallgatták a beszédeket, melyeknek tartalmát egy-két tolmács magyarázta. Rendőrök a szokottnál nagyobb számban voltak a delegáció körül készenlétben, amiből azt következtették, hogy a delegátusok valamely tüntetésre készültek. Bizonyos annyi, hogy a bosnyákok nem érték el az idén se céljukat. Megjelenésük azonban nem kár. Budapestre ráférne minden hónapban is ilyen idegenforgalom. Ha mást nem is tehetnek, ha csak a nyilvános forgalmat élénkítik, ez is valami és ha kereskedelmi összeköttetéseket szereznek, az is érdemes dolog. Máskülönben a bosnyák ügyeket minden igazán komoly gondolkozású politikus érdeklődéssel kíséri figyelemmel. Bosznia és Hercegovina helyes kormányzása Magyarországnak jelentékeny érdeke. Közgazdasági terjeszkedésre igen alkalmas terület s még arra is használható, hogy a kivándorlás egy részét arra lehessen irányítani, ott még kellő tért lehet fentartani sok exisztencia megmentésére. Bosznia kormányzásában tehát az a fő szempont, hogy a terület hasznossá és hozzáférővé tétessék a magyar gazdasági és ipari érdekek részére is. A tüntetéseknek fontosságot nem tulajdonítunk, mert oly kérdéseknél, amelyek rendes közigazgatási és hatósági uton elintézhetők, az ily tüntetéseknek céljuk nincs. Ma egyEmlékiratot is osztottak ki a bosnyák kérdésről, mely irat tele van panaszokkal. Kállay Béni közös pénzügyminiszter beszédében reflektált a főbb panaszokra és bízunk abban, hogy az ország lakosságának a nyugalmáról könnyen gondoskodhatnak.* A politikai élet a képviselőházi szünet alatt valóban szünetel. A jövő héten, szerdán újból megnyitják a képviselőházat, amikor megállapítják az első érdemleges ülés idejét és munkarendjét. A legközelebbi feladat a kvótajavaslat tárgyalása lesz, de akár véglegesen állapítják meg a kvótát, akár újabb provizórium lesz, a képviselőház nyári szünete június végén meg fog kezdődni. A holt szezon, amely az aktuális politikában mutatkozik, nem aggaszt. Az a körülmény, hogy a kiegyezési tanácskozások a politikai pártok nyugodt hangulatát túlságosan nem zavarják, a parlamenten kívül sem ítéltetik másképpen, mint úgy, hogy aggodalomra nincs ok. Hovatovább üdvös irányzat érvényesül abban, hogy a parlamenten kívül álló testületek veszik át a közfeladatok jelentékeny részét és irányítják a felfogásokat. Látjuk, hogy a közgazdasági érdekek istápolása iránt lelkiismeretes gondozókra talál, akiknek véleménye és akciója jelentékeny súlylyal bír. A jó példák hatása érezhető. A gyáriparok szövetkezését is e jó példák hatásának tudjuk be. A nemzet hovatovább több erősséget talál a társadalomban alakult egyesületekben és testületekben, amelyek szakkérdéseket nagyobb gonddal, sőt több tudással is ápolhatnak, mint a parlament. E munkálkodások eredményét aztán a parlamentben hasznosítani lehet. Vajha megmaradna a társadalmi testületek fontos befolyása és erősödnék a nemzet javára ! * A HAZÁNK TÁRCÁJA Prielle Kornélia. (Hetvenhatodik születésnapjára.) A Hazánk eredeti tárcája. «Isten kegyelméből való művésznő!» «*» e kifejezéssel szoktunk megnyugodni abban, hogy egy-egy rendkívüli tehetséget látunk, kinek osztatlan elismerés jut mindenfelől. Csakhogy az Isten, amíg a tehetséget adja, egyúttal a fáradhatlan szorgalom ösztönét is beleoltja a művész szivébe, hogy addig, mig más pihen vagy mulat, ő fejtöréssel és szívgyötrődéssel tanuljon, fáradjon, próbálgasson a magános éj órái alatt, midőn vizsgaszem meg nem lesi, midőn idegen tárgy el nem vonja figyelmét, midőn a képzelet élénkebb és az idegek feszültebbek. S e részben jóval nehezebb ma igazi nagy művésznek lenni, mint volt a harmincas, negyvenes években, midőn a szép alak, a zengő, erős hang és némi értelem az előadásban elég volt arra, hogy a többnyire egyszerűen megalkotott színpadi jellemeket ábrázolják s tetszést arassanak. Vörösmarty és Kisfaludy hazafias drámáinak egyszerű jellemei, a francia romantikusok nemeslelkű, tökéletes hősei és abszolút gonosztevői, a nagylelkű Moor Károlyok és vöröshajú, púpos Moor Ferencek fénykorában könnyebb volt nagy művész hírébe jönni, mint ma, midőn a társadalmi élet szövevényesebb volta s a színpad óriási haladása (nem mondom, hogy jó irányban!) a legkülömbözőbb lelki vonásokból összeállított jellemek ábrázolását követeli meg a művésztől s amidőn a színi bírálat nem pusztán a művészet érdekeit szolgálja. «A mi Kornéliánk» a nagy művésznő jelzőt a hatvanas és hetvenes években szerezte meg magának, midőn rendkívüli sokoldalúságáról a minden téren tökéletes ábrázolás fogalmát diadalmasan kapcsolta össze. A tragikai hősnőtől (Bánk bán» Melindája) az egyfigyű vén parasztasszonyig minden szerepben egyaránt elsőrangúvá lett, egy külön szakmában pedig, a francia társalgási drámában, egyetlen és utolérhetlen, úgy az elbájolóan csevegő szalonhölgy, mint a démoni beszúálló nő szerepében mutatta be a női lélek örök rejtélyeit, melyek a világot kormányozzák. S ma, midőn közelebb jár életkorban a nyolcadik évtizedhez, mint az elhagyott hetedikhez, e csodás szellem frisseségben még mindig újra alkot, nemcsak emlékekből él s a szív- és kedélymelegségnek egy agg nőben is megnyilatkozó csodáit tárja bámuló közönsége elé; bizonyítván ezzel is, hogy amaz igazi nagy nemzedéknek tagja, melyet a negyvenes évek láza hevített, a forradalom acélozott meg s a nemzeti ellenállás korszaka tett terhetlenné. E nagy nemzedék utolsó élő tagja az a csodálatos asszony, kinek ünneplésére gyűlünk össze holnap délben a színház előcsarnokában, hogy márványszobrát odaállítsuk a magyar színészet nagy alakjai közé, este pedig egyik legszebb, legnemesebb alakításában gyönyörködjünk. Kicsoda Prielle Kornélia, mindenki tudja. Mint lett azzá, ami jelenleg, ezt egyik kiváló tisztelőjének, Rakodczay Pálnak «Prielle Kornélia élete és művészete» című tanulmánya mondja el, melyet a művésznő 50 éves színi pályája emlékére, tizenegy év előtt irt a szerző, ki adatai nagy részét magától a művésznőtől nyerte. Részben e könyv alapján adjuk vázlatban Kornéliánk művészi pályáját, megemlékezvén a múltról, a jelen nemzedék számára. Prielle Kornélia egy francia emigráns családi sarjadéka. 1826 piros pünkösd hajnalán született egy mármaros-szigeti szíjgyártó-mester nagy örömére, kinek első szülöttje lett. Édesanyja úgy látszik, gróf Barlaimont, a németalföldi pénzügyi tanács egykori elnöke, nem halt meg. Vagy ha meg is halt, amolyan hazajáró lélekké lett, aki majd itt, majd amott jelenik meg egy pillanatra, hogy megdöbbentse a jámbor hivő lelkeket. Tegnap a magyar delegáció nyílt ülésén jelent meg gróf Tisza István képében, hogy megkísértse az alldeutsch-izgatésok miatt aggódó delegátusok hazafias lelkét. 1566 április 5-én történt Németalföldön II. Fülöp uralkodása idején, mikor az ország rendei küldöttségben mentek Pármai Margithoz, II. Fülöp helytartójához, kérve a Spanyolországból küldött inkvizitorok visszahivását. Gróf Bartaimont Pármai Margit mellett állott, mint főtanácsosa. Mikor látta, hogy a hercegnő zavarban van, feléje hajlott és azt súgta fülébe: Ne ijedjen meg ezektől a koldusoktól Hogy aztán ezek a koldusok, akik magukat a király híveinek vallották (jusqu’a porter la besace) egészen a koldustarisznyáig, minő leckében részesítették azt a rendszert, mindig az ő pünkösdi rózsájának hívta a kis Antóniát (mert ez volt első neve). Prielle Józsefüknél többnyire kosztos diákok is laktak, kik a szomszédos megyékből, sőt néha a harmadikból is jártak a szigeti híres kollégiumba. Hárman is laktak náluk a negyvenes évek legelején: az apósom Oroszy Miklós (később 1865 — 68-iki országgyűlési képviselő), Horváth Sándor és Vámossy Mihály(a budapesti református főgimnázium nyugalmazott igazgatója jelenleg),akkor még csupa eleven kálvinista diák. Közülük ma csak a legutolsó van életben és sokat mesélhetne Prielle Kornéliáról és gyermekéveiről. A színpártoló város életében épp oly nevezetes esemény volt az, midőn színtársulat került oda, mint Kornéliában, kinek olthatlan hajlama a színészet iránt oly hamar fölébredett, hogy már 15 éves korában a szathmári «Komló kert»-ben, majd Kilényi társulatához került, hol a nagy Déryné oktatta a kis Kornéliát a színpadi mesterségre. Három évig (1841-től 1844-ig) volt Prielle Kornélia Kilényi Dávid társulatánál, akkor jött oda Szigligeti Ede vendégszereplésre Nagy Enyedre s a Nemzeti Színházhoz hitta meg Nellikét, ki azonban csak egy év múlva fogadta el a szerződést s lett legelőször tagja az ország első műintézetének. Ez időből maradt fönn Barabás Miklós akvarellje a bájos fiatal lányról; ez Kornélia legrégibb képe. Ez időben naivákat és ifjú hősnőket játszott, de a nagy primadonnák mellett kevésbbé érvényesült. Elment tehát ismét vidékre s kiválólag Debrecenben, Nagyváradon és Kolozsvárott játszott. A legelői említett helyen volt ismeretes kalandja Petőfivel, ki őt nőül akarta venni, de röpke eszmét azonban komolyabb viszony válta föl, Szerdahelyi Kálmánnal, ki Kornélia első férje lett csakhamar. Az 1847 őszén kötött házasságot felbonta a forradalom. Szerdahelyi beállott honvédnek, mint többi társa, Lendvay, Feleki, Komáromy, Haray és mások. A viharos idők után Kornélia egy