Hazánk, 1903. szeptember (10. évfolyam, 205-229. szám)
1903-09-01 / 205. szám
HAZÁNK. 205. szám. alatta maradnak. Mert Apponyi csak szigorúan alkotmányosan kormányozhat s egész múltja a nemzeti politikával összeforr s a hadsereg kérdésétől el nem választható. Wekerle ellenben a nemzeti és katonai kérdésekben nincs lekötve s beérheti annyi engedménynyel, amennyivel függetlenségi barátait az obstrukció leszerelésére megnyerheti. Azontúl leveszi a katonai kérdéseket a napirendről s hasznos közgazdasági tevékenységet helyez kilátásba. Ez tetszik sokaknak, akik nem szívesen látnák Apponyit a kormányon. De mi nem tudjuk, hogyan határoz a király és ha Wekerlének nem tetszik Apponyival szövetkezni, kérdés, hogy boldogul-e magában? Sikerült-e neki megnyerni a korona bizalmát, mint ahogy Olay Lajosét megnyerte? Akik Apponyit és a volt nemzeti pártot leszorítani iparkodnak, népszerűbb jelöltet nem állíthatnának fel, mint Wekerlét De sikeres és tartós kormányt alakíthat-e ő is, ha nemzeti követelésekben a jogos igényeket ki nem elégíti ? Mi meg vagyunk arról győződve, hogy semmiesetre sem, hogy gróf Apponyi Albert és hívei nélkül alakítson, ma az Apponyi-féle követelések győzelmes előnyomulása idején Wekerle kabinetet, nemcsak inparlamentáris lenne, de úgy hiszszük, teljesen hiábavaló fáradozás is volna. Fálk Miksa lapjában, a «Pester Lloyd »-ban a válság megoldásának oly programmját olvassuk, melyet Wekerle re vonatkoztatni nem akarunk. E nagy feltűnést keltett vasárnapi cikkben az áll, hogy a király Budapesten meghallgatta meghívott tanácsosainak véleményét, most Bécsben, mielőtt lejön, maga formálja meg a katonai kérdésekben az engedmények maximumát és határát. Ami változtatást megengedhetőnek tart, azt hadar felségjogánál fogva fogja eszközölni s hivatkozással az 1367 : XII. t.-c. 14. §-ra, a vezénylet és belszervezetre a lelkét eladta nekem. A lelke pedig pedig benned él. Annyi tehát, mintha veled kötöttem volna meg a szerződést. Verejtékcsöppek lepték el a homlokom. Dr. Faust históriája egyszerre megelevenedett bennem. Én, dr. Faust! — Figyelemmel kisérem már régóta lépteidet — folytatta az ördög — s azért jöttem, hogy még egy utolsó próbát tegyek veled. Tudom, hogy folytonosan pénzzavarokkal küzdesz s nyakig úszol az adósságban. Kisegítelek. Adok egy pénztárcát, melyből annyi húszfrankos aranyat vehetsz ki, amennyire szükséged van. Többet azonban sohse végy ki, mert saját vesztedbe rohansz. Ezzel egy csinos krokodilbőr-pénztárcát adott át, udvariasan köszönt s tüneményes gyorson eltávozott. Ámulatomban köszönő szót se tudtam rebegni. Görcsösen forgattam kezemben a pénztárcát. Az ördögbe is, nem is bolondság olyan pénztárcával rendelkezni, melyből annyi arany potyog ki, annyi éppen kell! Óvatosan kinyitom s ime a szép sárga csikók csábítóan mosolyognak felém. Boldogan hajtottam álomra fejemet s édesebben aludtam az aludt tejnél. * Reggelre kelve hitelezőimet mind kielégítettem. A szabómat a nem várt öröm miatt a jobb lábán simította a guta. Úgy kellett lakásomról a mentőkkel elvitetnem. Ennek csakhamar folytatása is lett. Szabóm többi adósai, akik hírt vettek arról, hogy én részesítettem őket ama kiváló örömben, hogy zaklatásaitól legalább is egy időre vonatkozólag királyi jogainak sértetlen és érintetlen fentartását meg fogja óvni s a hadsereg sérelme nélkül királyi kezdeményezéssel és teljhatalommal fog intézkedni a nemzeti aspirációk tekintetében is. Tehát rendeleti uton, nem pedig törvényhozás által. Ami pedig a válságot illeti, meg fogja bízni a leendő miniszterelnököt, hogy az ő, a király programmját utasításképpen fogadja el s vállalja érte a felelősséget. Terjeszsze azt mindenekelőtt a szabadelvű párt értekezlete elé s követelje ettől ezen császári és királyi miniszteri programainak «feltétlen támogatását». Ha a szabadelvű párt hozzájárul, a kormányprogrammból pártkérdés lesz s a «többségnek minden tagja válaszszon, hogy vagy leköti magát ezen programoinak, vagy pedig a pártból kilép. Ez nyilván felhívás Apponyihoz és babaijaihoz, hogy a szabadelvű pártból lépjenek ki. Számítanak csak a régi szabadelvűekre s nyilvánvaló az a számításuk, hogy a fúzió előtti egységes szabadelvű pártot restaurálják s a hadsereg kérdéseit erre bízzák. Talán hiszik, hogy a függetlenségi pártot is leszerelésre bírják, közgazdasági és egyéb engedményekkel, vagy pedig feloszlatják a parlamentet exlex-állapotban. Egy ilyen eljárás nem hogy megoldása lenne a válságnak, hanem éppen forrása újabb és kiszámíthatlan horderejű zavaroknak. A válság e mészetesen szünetelnek a felségnek szeptember harmadikán történő visszatértéig. Ezen a napon fog határozni az uralkodó arról, hogy kit hívjon meg újólag magához s kinek adjon megbízást az új kormány megalakítására. Ez azonban esetleg még nem is napok, hanem hosszabb idő kérdése, mert hiszen az ellentéteknek egész csoportját kell kiegyenlíteni, hogy az új kormány úgy foglalhassa el helyét a magyar törvényhozásban, hogy fönmaradása ne legyen olyan rövid, mint a tiszavirág élete. Egy újabb kísérleti kormány létesítése csak súlyosbítaná a helyzetet, ha ugyan egy ilyen kísérletezésre magyar államférfin még vállalkoznék. A politikai pártkörök helyiségei tegnap és tegnapelőtt este majdnem teljesen elhagyatottak voltak. A képviselők nagy része vidékre utazott s azok, akik itthon maradtak, azt találgatták, hogy Lukács László pénzügyminiszter bécsi utazásának van-e valami összefüggése a helyzettel? A szabadelvű pártkörben a tekintélyesebb politikusok közül megjelent gróf Andrássy Gyula, Szívók Imre, Nagy Ferenc, Bolgár Ferenc és néhány percre gróf Héderváry miniszterelnök is. Apponyi és Wekerle. 2 Kedd, 1903. szeptember – Budapest, augusztus 31. Tegnap csendes napja volt a politikának. A király Bécsben készült Edwárd angol király fogadására, aki ma délelőtt meg is érkezett az osztrák fővárosba, ahol azzal a pompával fogadták, mely a nagyhatalmasságok uralkodóit megilleti. Ott volt a fogadáson gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök és több magyar államférfiu s igy a válságra vonatkozó tanácskozásoktólmegszabadultak, diszalbummal kedveskedtek nekem, melyben mindegyik fénykép alá oda volt írva — nem a név — hanem azon összeg, amelylyel adós. Ötös bizottság hozta az albumot s az ünnepi szónok könnyes szemekkel rebegte el mindnyájuk nevében a hálaimat. Többek között kijelentette, hogy ha legközelebb szabónk még ép lábát is megsimogattatom a gutával, ércszoborral örökítenek meg a Mars-téren s nevem aranybetűkkel fog ékeskedni időtlen időkig, mint az emberiség legnagyobb jóltevője. Meg voltam hatva. Egyszerre nagynak, nagyon hatalmasnak képzeltem magamat. Estére elmentem a klubba. Játszottam s állandóan vesztettem. Hogy mennyit, arról sejtelmem sincs , de lehetett legalább is három kiló húsz frankot. Közben óvatosan elterjesztettem azt a hírt, hogy egy ausztráliai nagybátyámtól töméntelen milliót örököltem. Népszerűségem napról-napra nőtt. Bárók, grófok, hercegek tegeztek tüntetőleg, én őket viszont s igen gyakran felejthették otthon e réven a pénztárcájukat. De hát mi volt nekem rongyos néhány ezer frank! Annyit vehettem ki a pénztárcámból, amennyi csak kellett! Palotám kapuja állandóan nyitva állott vendégeim előtt s mondhatom, kevés ember dicsekedhetett Párisban annyi jó baráttal, mint én. Nyugalmamat csak egy dolog zavarta. Pénztárcámból jóformán egyenként kellett az aranyat kiszednem s tekintve roppant kiadásaimat, napjában két-három órát a pénz kiszedésére kellett fordítanom. Amit persze még titokban is kellett tennem. A csodabugyelláris fejését eleinte igen Az ittlevő politikusok legnagyobb része ma is egy Apponyi—Wekerle kabinet alakulásában bízik leginkább. Hogy azonban lesz-e ebből valami, az még a ködös jövő titka. Legfölebb arról beszélnek, hogy kilyen alapon vállalná el a kormányalakítás nagy terhét. Gróf Apponyi Albert álláspontja világos. Összegezte, írásban előterjesztette és szóval is elmondotta azt. Wekerle esetleges vállalkozásáról újabban a következőket mondják: Ragaszkodnék a magyar tisztek hazahelyezéséhez, a magyar katonai tisztképzés fokozatosabb előmozdításához, Magyarországon a katonai bűnvádi eljárás magyar nyelven való alkalmazásához, a magyar zászlóhoz és jelvényekhez, bizonyos fokig a magyar szolgálati nyelvnek behozatalához — majd ha annyi magyar tiszt lesz, hogy ez végrehajtható is legyen. A magyar ezredekben a magyar vezénymulattató dolognak és szórakoztató foglalkozásnak találtam, végre azonban oly gyűlöletessé vált előttem, hogy ábrándozva gondoltam vissza azokra az időkre, amikor szerény tízezer frankból kellett megélnem. De mit tehettem már. Úsznom kellett az árral tovább s a pénzkiszedésre minden nap muszáj voltam egy csomó időt szentelni. Kiadásom pedig napról-napra nőtt , s igy mindig több időt vett igénybe a kiszedés. Úgy hogy végre már az alvásra is alig maradt időm. Ezen segíteni kellett! így nem mehetett tovább! Elhatároztam hát, hogy kimegyek birtokomra, ott teljesen elzárkózom az emberek elől s néhány hetet a pénzkiszedésnek szentelek, hogy egész évre ellássam magamat. Amint gondoltam, úgy cselekedtem. Az idő éppen kapóra jött. Barátaim nagy része szétszéledt fürdőkbe. Hogy azonban a szolgák valamit meg ne neszeljenek, a kastélyom alatti tágas pincébe vonultam le s gyors kézzel szedtem ki az aranyakat, így ment ez már, vagy három hétig. Nagy rakás hevert már lábaimnál, annyi talán, hogy két év alatt sem költhettem volna el. De én csak tovább szedtem. Végre nem jártam a kastélyba se fel, ágyamat levittem s szinte lázban égve szedtem, szedegettem az aranyakat éjjel-nappal. Az aranyak csengése, amint egyetegyet a lakás közé dobtam, kéjesen bizsergette meg tagjaimat s a vágy, minél többet birni, annyit, amennyi senkinek nincs, töltötte el egész valamét. A körmöm, a hajam, a szakállam hoszszúra nőtt, a lázas munka lesoványított, hogy csak csont és bőr voltam. De én csak szedtem tovább az aranyakat.