Hazánk, 1904. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)
1904-08-01 / 182. szám
HAZÁNK. 182 szám, valószínüleg az, aki helyett sógora, Sándor János államtitkár lesz az új belügyminiszter. Belügyi államtitkárok báró Vojnics István és Kristóffy József lesznek. Széll Ignác hosszú és érdemes pályafutás után e szerint a jól megérdemelt nyugalomba kerül. Ha Tisza esetleg nem vállalja a pénzügyi tárcát, akkor Popovics Sándor lesz a pénzügyminiszter. Az igazságügyi tárcában is bekövetkezik őszre a rég emlegetett változás. Plösz Sándor székét állítólag Szivák Imre foglalja el, bár némelyek még mindig emlegetik Hodossy Imrét is. A legnagyobb szenzációt azonban a király személye körüli miniszter személyében bekövetkező csere fogja kelteni: Khuen-Héderváry helyébe, aki Calice konstantinápolyi nagykövet visszavonásával konstantinápolyi nagykövetté kinevezendő Hunán közös pénzügyminiszter tárcáját veszi át, a király ifj. gróf Zichy Jánost nevezi ki személye körül miniszternek. Ezenkívül e hírek szerint az egyes minisztériumok keretében is fontosabb személyi változások lesznek, továbbá legközelebb Heltai Ferenc — kit udvari tanácsossá neveznek ki — elfoglalja Ludvigh Gyula helyét az államvasutak igazgatóságában. A fiumei horvát zászló. A zágrábi újságoknak még mindig a fiumei horvát zászló a kedves témája. Mindenféle argumentummal erősítgetik, hogy a magyar közvélemény jogtalanul háborodott fel azon, hogy a kormányzó az amerikai tengerészek tiszteletére adott ünnepen horvát lobogókat is tűzetett ki. Az «Agramer Tageblatt» egy budapesti táviratot közöl, amely szerint Tisza István miniszterelnök pénteken délben hosszasan beszélt telefonon erről a dologról báró Roszner Ervin fiumei kormányzóval. Pártalakulás Szepes megyében. Isméről táviratozza tudósítónk: Szepes megyében új párt van alakulóban szabad polgárok egyesülése névvel. A párt előkészítő bizottsága vasárnap itt ülést tartott, amelyen a megye minden részéből mintegy száz választó jelent meg. A párt országos és községi kérdésekben ellenzéki álláspontot foglal el. Főbb elveik: az önálló vámterület a nemzeti követelések kivívásával és a klikkrendszer megtörése. A párt legközelebb tartja nagy alakuló gyűlését, sem váltott a nő. Ebben a csendben hallható volt, hogy valamelyik szarufában miként őröl a szó. Különös szárnycsattogás is hangzott: nyilván a kis rejtelmes magány délelőtti árnyai szálltak ide. A férfi igyekezett, hogy a reggeli társalgás medrébe terelje a szót, de nem sikerült. Melléje akart települni, hogy felmelegítse, de elég volt egyetlen komoly, parancsoló tekintete, hogy visszariaszsza, így a férfi késő estig sem tudott tisztába jönni a nő jellemével. Naiv, hóbortos gyermek-e? avagy számító kacér asszony ? Együtt vacsoráltak édes-kettesen a benyílóban. A nő maga szolgált fel: a vén Pepát rokonlátogatóba küldötte egész estére. Bizalmasan beszélgettek, de csak közönséges hétköznapi dolgokról, mintha fogadást tettek volna, hogy nem hallgatják meg az éjszaka, az egyedüllét kisértő suttogását. A nő szorgalmasan töltögetett a borból s poharát pajtáskodva kocintá a férfi poharához, mondván: — Igyunk, úgy sem élünk örökké! Lassanként a fejébe szállt az ital. Szeme különös mámortól csillogott. Egyszer hevesen megszólalt. — Ki kényszeríthet arra, hogy világ végéig leláncolt, elveszett teremtés legyek ? A boldogsághoz nekem is jogom van. Elválok az uramtól ... aztán férjhez megyek ahhoz, akit szeretek, úgy, ahogy egy asszony tud szeretni. A férfi már alig bírt felgerjedt indulatával. Megragadta a nő kezét s olyan kíméletlen erővel vonta magához, hogy székestül a karjába hullt. De nem neheztelt érette. Most se látszott észrevenni, hogy mi történik vele. Odakint megrángatták a csengettyűt. — úgy látszik, Pepa visszajött a látogatásból! szólt a nő felocsúdva s kedvetlen arccal kereste elő a kulcsot, hogy bebocsássa. Aztán haragosan tért vissza. — Már le is feküdt. Azért jött ilyen korán, hogy megkérdezze, nincs-e szükségem reá? Igazán sokszor milyen boszantó módon hűségesek a cselédek! Fogadni mernék, hogy ez is kém az uram szolgálatában . . . Aztán vétek volna- e, ha az ilyen őrült gazembert megbüntetné a felesége ? A férfi felelet helyett szerelmesen karolta át. Azonban lefejtette magáról az ölelő karokat. — Álmos vagyok. Két éjszakán át virrasztottam. Tudom is én, miért? . . . Hanem most már ne menjen le. Nem akarnám, hogy Pepa észrevegyen valamit. Maradjon itt, ez a dívány elég kényelmes. Én bemegyek a szobámba. Reggel, ha Pepa a piacra megy, ön is észrevétlenül távozhat. A férfi könyörgött. -- Ne menjen még! Maradjon! — Álmos vagyok. Lehúz a fejem. A bor is megártott! És befelé indult. — Nem fél tőlem, ha ilyen közel leszek . . . hátha gonosz ember vagyok! mondotta a férfi várakozásteljesen. Várta a könnyelmű csapodárság incselkedő démonát a nő biztató mosolyában. Nem jutott eszébe, hogy nyílt kérdése ébresztő szó, mely megállítja a síkos lejtőn mámorosan haladó lelket. A nő hirtelen riadva fordult meg, mintha kigyócsípés érte volna. Ellágyult, bágyadt tekintete feléledt, harag, megvetés lobogott benne. — Ostoba! — sziszegte alig hallhatólag. Aztán becsapta maga után az ajtót s kétszer is elcsattintotta a zárt. Onnan belülről kiáltott vissza : — Menjen a szobájába azonnal! érti ? menjen! . . . Másnap a férfinak uj lakás után kellett néznie : a szép asszony kiadta az utat. ... És a férfi tovább ment — egy rejtélylyel gazdagabban... 3 ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, augusztus 1. Csodák csodája. A rekkenő bőség dacára is csak úgy feketéllenek a földszinti ruhatárak kalapfogasai, illetve sárgulnak a szalmakalapok tömegétől. Olay Lajos, aki tíz órakor érkezett a Házba, alig tud magán uralkodni az örömtől és a folyosóra felérve, büszkén kiáltja a vele szembe jövő Kelemen Bélának: — Mégis csak nagy ember ez az Eötvös Károly, mindenki eljött ma, hogy meghallgassa. Ámde nem sokáig tart az öröm, mert mikor Perczel Dezső úgy féltizenegy felé megnyitja az ülést, mindössze húszan vannak az ülésteremben és Olay Lajos sehogy sem tudja megfejteni a talányt. Végre is Pozsgay Miklós megjelenése árulja el a titkot, amint egy csomó százkoronás bankjegyet számolgat kezei között. Gázsi-nap van ugyanis és a tisztelt honatyák a földszintről csak a félemeletig járják be a házat, mert a pénztári helyiség ott van elhelyezve, amint pedig kézhez vették a negyedévi tiszteletdíjat, azonnal távoztak is. Akik mégis bekukkantottak a terembe, azok nem bánták meg, mert a vajda ugyancsak jó kedvében van. Vaskosabbnál vaskosabb dorongokkal üli a zeneakadémiát, amelyet a germanizálás főfészkének minősít. Majd az egész ellenzék helyeslése közepette figyelmezteti a kormányt az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtását illetőleg a törvény helyes értelmezésére, mely szerint a felekezeti lelkészek javadalmának kiegészítésére szánandó összegből csak annak az egyháznak lelkészei részesítendők segélyben, amely felekezet a magyarosodásnak híve, nem ellensége. Utána Bedőházy János, Gaal Sándor szintén a felekezetek által fentartott iskolák rendszabályozását sürgették, végül pedig Lendl Adolf vette elő a leleplezések bőségszaruját és az ülés végéig folyton az ország pénzével űzött visszaélésekről beszélt, úgy hogy a kultusztárca általános tárgyalása még ma sem ért véget, hanem holnap is folytatódik. Az ülésről szóló részletes tudósításunk a következő : Kedd, 1004. augusztus % A képviselőház ülése. Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Daróczy Aladár, Dedovics György és Kovács Pál. Elnök az ülést megnyitja, hitelesítteti a múlt ülés jegyzőkönyvét és előterjeszti az irományokat. Gróf Tisza István miniszterelnök beterjeszti az útlevél-ügyben kibocsátott rendeletére vonatkozó jelentését. Elnök: A jelentés ki fog nyomulni, szétosztatni és előzetes tárgyalás végett a közigazgatási bizottsághoz utasitlatik. Következik a napirend szerint a közoktatásügyi tárca részletes tárgyalása. Eötvös Károly: Hiányosnak tartja a miniszter programmját. A népiskolák kérdését csak futólag érintette, de bővebben nem terjeszkedett ki. Szóló feltétlen híve az állami iskoláknak, de viszont a felekezetektől sem vonja el azt a jogot, hogy iskolákat állítson fel. Nem az a cél, hogy a nemzetiségeket tűzzel-vassal kipusztítani, hanem őket a magyar állami eszmével megbarátkoztatni, szép szerével beolvasztani. Beszélt a kultuszminiszter a művészetről, de megfeledkezett a zenéről. Azt hiszi pedig, hogy a zene sokban hozzájárul a nemzeti érzés emeléséhez. Példákkal bizonyítja, hogy nálunk a zenével határozottan germanizálnak, különösen a magyar királyi zeneakadémiában történik ez megdöbbentő módon. Ott nem szabad magyar érzelmeket nyilvánítani, csak németet és aki mégis merészel magyar zenét művelni, azt egyszerűen kitiltják az intézetből. (Úgy van a szélsőbalon.) Szóló már tizenhárom évvel ezelőtt panaszolta el ezen sérelmeket, sajnosan látja és tapasztalja azonban, hogy még ma sem állott be javulás ezen a téren. Kéri a minisztert, hogy erős kézzel fogjon hozzá a zene megmagyarosításához. (Helyeslés a bal és szélsőbalon.) Áttér a 48-ik évi törvénycikkre és hangsúlyozza, hogy annak egyik szakasza szerint az állam köteles a felekezeti iskolákat támogatni. Ezzel az állam jogot akart maga részére biztosítani a nemzeti nevelés terén és ilyen értelemben is azt végrehajtani. A protestánsok húszszor annyi terhet viselnek, mint az oláhok és szászok, pedig ezek hazaárulók, (Zajos helyeslés a baloldalon.) nem pedig hazafiak. A protestánsok képezik az ország nyelvhatárait és ezért el kell követni mindent, ami megkönnyítse ezek terheit. Nem szabad a protestáns papok fizetésrendezését addig elhalasztani, mint azt Tisza akarja, vagyis a többi felekezet papjaival egyetemben. Nem az 1848. évi XX. törvénycikk értelmében, hanem a magyarság joga alapján kéri a protestáns egyházak sorsának javítását. Nem fogadja el a költségvetést. (Helyeslés a bal- és szélbalon.) Bedeházy János : A miniszter nem emlékezett meg programmjában a felsőiskolai tanárok képesítéséről, holott jó volna, ha éppen e tekintetben igyekezne a kormány a nemzeti önállóság fentartása érdekében oda hatni, hogy az egyetemi tanárok között ne legyenek olyak, akik nem magyar érzelműek. A magyar ifjak nevelése sem nem célszerű, sem nem okszerű. Nagy igényeket támasztatnak velük, mint a Ferenc József intézet és a miniszterre annak megítélését, várjon az intézet a kormányzatában, vagy a szervezetében van a hiba. Nem helyesli a polgári iskoláknak hét osztályra leendő kibővítését, mert ez csak újabb akadály a kenyérkeresésben. Nem szavazza meg a költségvetést. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök az ülést 10 percre felfüggeszti. Szünet után-Elnök az ülést újból megnyitja. Gaál Sándor: A kormány nem érdemel bizalmat, mert a kultusztárcára alig harminc-negyven milliót tudott csak a milliárdnyi költségből fordítani, pedig éppen ez a tárca az, amely nemzeti szempontból is feltétlenül nagyobb segélyezést igényelhet. Az 1848. évi XX. t.cikket akként kívánja végrehajtatni, hogy csak azon egyházak részesüljenek állami segélyben, amelyek az állami egység ellen nem vétenek, akik hazafias munkát végeznek. (Zajos taps és helyeslés a szélsőbalon.) Az új népiskolai törvényben azt a rendelkezést kívánja felvetetni, hogy az állam a nemzetiségi iskolákban minden téren felügyeleti joggal legyen felruházva. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csakis akkor lehetséges elejét venni annak a borzasztó sok visszaélésnek, melyeket a nemzetiségi iskolákban űznek. Példákkal illusztrálja a nemzetiségi iskolákban divó magyargyűlöletet: többek között felemlíti, hogy egy felekezeti nemzetiségi iskola tanítónője egy majális alkalmából szégyenszemre hazakergetett egy gyermeket, mert az magyar zászlócskával jelent meg. Visontai Soma: Szinte hihetetlen. Kubik Béla: Hol történt ez? Gaal Sándor: Szászrégenben történt. Mikor pedig