Hazánk, 1904. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)

1904-08-01 / 182. szám

HAZÁNK. 182 szám, valószínüleg az, aki helyett sógora, Sándor János államtitkár lesz az új belügyminiszter. Belügyi állam­titkárok báró Vojnics István és Kristóffy József lesznek. Széll Ignác hosszú és érdemes pályafutás után e szerint a jól megérdemelt nyugalomba kerül. Ha Tisza esetleg nem vállalja a pénzügyi tárcát, akkor Popovics Sándor lesz a pénzügyminiszter. Az igazságügyi tárcában is bekövetkezik őszre a rég emlegetett változás. Plösz Sándor székét állí­tólag Szivák Imre foglalja el, bár némelyek még mindig emlegetik Hodossy Imrét is. A legnagyobb szenzációt azonban a király sze­mélye körüli miniszter személyében bekövetkező csere fogja kelteni: Khuen-Héderváry helyébe, aki Calice konstantinápolyi nagykövet visszavonásával konstantinápolyi nagykövetté kinevezendő Hun­­án közös pénzügyminiszter tárcáját veszi át, a király ifj. gróf Zichy Jánost nevezi ki személye körül minisz­ternek. Ezenkívül e hírek szerint az egyes minisztériumok keretében is fontosabb személyi változások lesznek, továbbá legközelebb Heltai Ferenc — kit udvari ta­nácsossá neveznek ki — elfoglalja Ludvigh Gyula helyét az államvasutak igazgatóságában. A fiumei horvát zászló. A zágrábi újságoknak még mindig a fiumei horvát zászló a kedves témája. Mindenféle argumentummal erősítgetik, hogy a ma­gyar közvélemény jogtalanul háborodott fel azon, hogy a kormányzó az amerikai tengerészek tisztele­tére adott ünnepen horvát lobogókat is tűzetett ki. Az «Agramer Tageblatt» egy budapesti táviratot kö­zöl, amely szerint Tisza István miniszterelnök pén­teken délben hosszasan beszélt telefonon erről a dologról báró Roszner Ervin fiumei kormány­zóval. Pártalakulás Szepes megyében. Isméről táviratozza tudósítónk: Szepes megyében új párt van alakulóban szabad polgárok egyesülése névvel. A párt előkészítő bizottsága vasárnap itt ülést tartott, amelyen a megye minden részéből mintegy száz választó jelent meg. A párt országos és községi kérdésekben ellen­zéki álláspontot foglal el. Főbb elveik­: az önálló vámterület a nemzeti követelések kivívásával és a klikkrendszer megtörése. A párt legközelebb tartja nagy alakuló gyűlését, sem váltott a nő. Ebben a csendben hallható volt, hogy valamelyik szarufában miként őröl a szó. Különös szárnycsattogás is hangzott: nyil­ván a kis rejtelmes magány délelőtti árnyai szálltak ide. A férfi igyekezett, hogy a reggeli társalgás medrébe terelje a szót, de nem sike­rült. Melléje akart települni, hogy felmelegítse, de elég volt egyetlen komoly, parancsoló tekin­tete, hogy visszariaszsza, így a férfi késő estig sem tudott tisztába jönni a nő jellemével. Naiv, hóbortos gyermek-e? avagy számító kacér­­ asszony ? Együtt vacsoráltak édes-kettesen a benyílóban. A nő maga szolgált fel: a vén Pepát rokonláto­gatóba küldötte egész estére. Bizalmasan beszél­gettek, de csak közönséges hétköznapi dolgokról, mintha fogadást tettek volna, hogy nem hallgat­ják meg az éjszaka, az egyedüllét kisértő sutto­gását. A nő szorgalmasan töltögetett a borból s poharát pajtáskodva kocintá a férfi poharához, mondván: — Igyunk, úgy sem élünk örökké! Lassanként a fejébe szállt az ital. Szeme kü­lönös mámortól csillogott. Egyszer hevesen meg­szólalt. — Ki kényszeríthet arra, hogy világ végéig leláncolt, elveszett teremtés legyek ? A boldog­sághoz nekem is jogom van. Elválok az uram­tól ... aztán férjhez megyek ahhoz, akit szere­tek, úgy, ahogy egy asszony tud szeretni. A férfi már alig bírt felgerjedt indulatával. Megragadta a nő kezét s olyan kíméletlen erő­vel vonta magához, hogy székestül a karjába hullt. De nem neheztelt érette. Most se látszott észrevenni, hogy mi történik vele. Odakint megrángatták a csengettyűt. — úgy látszik, Pepa visszajött a látogatás­ból! szólt a nő felocsúdva s kedvetlen arccal kereste elő a kulcsot, hogy bebocsássa. Aztán haragosan tért vissza. — Már le is feküdt. Azért jött ilyen korán, hogy megkérdezze, nincs-e szükségem reá? Igazán sokszor milyen boszantó módon hűsége­sek a cselédek! Fogadni mernék, hogy ez is kém az uram szolgálatában . . . Aztán vétek volna- e, ha az ilyen őrült gazembert megbüntetné a fe­lesége ? A férfi felelet helyett szerelmesen karolta át. Azonban lefejtette magáról az ölelő karokat. — Álmos vagyok. Két éjszakán át virrasz­­tottam. Tudom is én, miért? . . . Hanem most már ne menjen le. Nem akarnám, hogy Pepa észrevegyen valamit. Maradjon itt, ez a dívány elég kényelmes. Én bemegyek a szobámba. Reg­gel, ha Pepa a piacra megy, ön is észrevétlenül távozhat. A férfi könyörgött. -- Ne menjen még! Maradjon! — Álmos vagyok. Lehúz a fejem. A bor is megártott! És befelé indult. — Nem fél tőlem, ha ilyen közel leszek . . . hátha gonosz ember vagyok! mondotta a férfi várakozásteljesen. Várta a könnyelmű csapodár­­ság incselkedő démonát a nő biztató mo­solyában. Nem jutott eszébe, hogy nyílt kérdése ébresztő szó, mely megállítja a síkos lejtőn mámorosan haladó lelket. A nő hirtelen riadva fordult meg, mintha ki­­gyócsípés érte volna. Ellágyult, bágyadt tekin­tete feléledt, harag, megvetés lobogott benne. — Ostoba! — sziszegte alig hallhatólag. Aztán becsapta maga után az ajtót s kétszer is elcsattintotta a zárt. Onnan belülről kiáltott vissza : — Menjen a szobájába azonnal! érti ? menjen! . . . Másnap a férfinak uj lakás után kellett néznie : a szép asszony kiadta az utat. ... És a férfi tovább ment — egy rejtélylyel gazdagabban... 3 ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, augusztus 1. Csodák csodája. A rekkenő bőség dacára is csak úgy feketéllenek a földszinti ruhatárak kalap­fogasai, illetve sárgulnak a szalmakala­pok tömegétől. Olay Lajos, aki tíz órakor érke­zett a Házba, alig tud magán uralkodni az örömtől és a folyosóra felérve, büszkén kiáltja a vele szembe jövő Kelemen Bélának: — Mégis csak nagy ember ez az Eötvös Károly, mindenki eljött ma, hogy meghall­gassa. Ámde nem sokáig tart az öröm, mert mi­kor Perczel Dezső úgy féltizenegy felé megnyitja az ülést, mindössze húszan van­nak az ülésteremben és Olay Lajos sehogy sem tudja megfejteni a talányt. Végre is Pozsgay Miklós megjelenése árulja el a titkot, amint egy csomó százkoronás bankjegyet számolgat kezei között. Gázsi-nap van ugyanis és a tisztelt hon­atyák a földszintről csak a félemeletig járják be a házat, mert a pénztári helyiség ott van elhe­lyezve, amint pedig kézhez vették a negyedévi tiszteletdíjat, azonnal távoztak is. Akik mégis bekukkantottak a terembe, azok nem bánták meg, mert a vajda ugyancsak jó kedvében van. Vaskosabbnál vaskosabb dorongok­kal üli a zeneakadémiát, amelyet a germanizálás főfészkének minősít. Majd az egész ellenzék helyeslése közepette figyelmezteti a kormányt az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtását ille­tőleg a törvény helyes értelmezésére, mely sze­rint a felekezeti lelkészek javadalmának kiegé­szítésére szánandó összegből csak annak az egyháznak lelkészei részesítendők segélyben, amely felekezet a magyarosodásnak híve, nem ellensége. Utána Bedőházy János, Gaal Sándor szintén a felekezetek által fentartott iskolák rendszabá­lyozását sürgették, végül pedig Lendl Adolf vette elő a leleplezések bőségszaruját és az ülés végéig folyton az ország pénzével űzött vissza­élésekről beszélt, úgy hogy a kultusztárca álta­lános tárgyalása még ma sem ért véget, hanem holnap is folytatódik. Az ülésről szóló részletes tudósításunk a kö­vetkező : Kedd, 1004. augusztus % A képviselőház ülése. Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Daróczy Aladár, Dedovics György és Kovács Pál. Elnök az ülést megnyitja, hitelesítteti a múlt ülés jegyzőkönyvét és előterjeszti az irományokat. Gróf Tisza István miniszterelnök beterjeszti az útlevél-ügyben kibocsátott rendeletére vonatkozó je­lentését. Elnök: A jelentés ki fog nyomulni, szétosztatni és előzetes tárgyalás végett a közigazgatási bizott­sághoz utasitlatik. Következik a napirend szerint a közoktatásügyi tárca részletes tárgyalása. Eötvös Károly: Hiányosnak tartja a miniszter programmját. A népiskolák kérdését csak futólag érintette, de bővebben nem terjeszkedett ki. Szóló feltétlen híve az állami iskoláknak, de viszont a felekezetektől sem vonja el azt a jogot, hogy isko­lákat állítson fel. Nem az a cél, hogy a nemzeti­ségeket tűzzel-vassal kipusztítani, hanem őket a magyar állami eszmével megbarátkoztatni, szép szerével beolvasztani. Beszélt a kultuszminiszter a művészetről, de megfeledkezett a zenéről. Azt hiszi pedig, hogy a zene sokban hozzájárul a nemzeti érzés emeléséhez. Példákkal bizonyítja, hogy ná­lunk a zenével határozottan germanizálnak, kü­lönösen a magyar királyi zeneakadémiában tör­ténik ez megdöbbentő módon. Ott nem sza­bad magyar érzelmeket nyilvánítani, csak németet és aki mégis merészel magyar zenét művelni, azt egyszerűen kitiltják az intézetből. (Úgy van­­ a szélső­balon.) Szóló már tizenhárom évvel ezelőtt pana­szolta el ezen sérelmeket, sajnosan látja és tapasz­talja azonban, hogy még ma sem állott be javulás ezen a téren. Kéri a minisztert, hogy erős kézzel fogjon hozzá a zene megmagyarosításá­hoz. (Helyes­lés a bal és szélsőbalon.) Áttér a 48-ik évi törvénycikkre és hangsúlyozza, hogy annak egyik szakasza szerint az állam köteles a felekezeti iskolákat támogatni. Ezzel az állam jogot akart maga részére biztosítani a nemzeti ne­velés terén és ilyen értelemben is azt végrehajtani. A protestánsok húszszor annyi terhet viselnek, mint az oláhok és szászok, pedig ezek hazaárulók, (Zajos helyeslés a baloldalon.) nem pedig hazafiak. A protestánsok képezik az ország nyelvhatárait és ezért el kell követni mindent, ami megkönnyítse ezek ter­heit. Nem szabad a protestáns papok fizetésrendezését addig elhalasztani, mint azt Tisza akarja, vagyis a többi felekezet papjaival egyetemben. Nem az 1848. évi XX. törvénycikk értelmében, hanem a magyarság joga alapján kéri a protestáns egyházak sorsának javítását. Nem fogadja el a költségvetést. (Helyeslés a bal- és szélbalon.) Bedeházy János : A miniszter nem emlékezett meg programm­jában a felsőiskolai tanárok képesítéséről, holott jó volna, ha éppen e tekintetben igyekezne a kormány a nemzeti önállóság fentartása érdekében oda hatni, hogy az egyetemi tanárok között ne le­gyenek olyak­, akik nem magyar érzelműek. A ma­gyar ifjak nevelése sem nem célszerű, sem nem ok­szerű. Nagy igényeket támasztatnak velük, mint a Ferenc József intézet és a miniszterre annak meg­ítélését, várjon az intézet a kormányzatában, vagy a szervezetében van a hiba. Nem helyesli a polgári iskoláknak hét osztályra leendő kibővítését, mert ez csak újabb akadály a kenyérkeresésben. Nem sza­vazza meg a költségvetést. (Helyeslés a balol­dalon.) Elnök az ülést 10 percre felfüggeszti. Szünet után-Elnök az ülést újból megnyitja. Gaál Sándor: A kormány nem érdemel bizalmat, mert a kultusztárcára alig harminc-negyven milliót tudott csak a milliárdnyi költségből fordítani, pedig éppen ez a tárca az, amely nemzeti szempontból is fel­tétlenül nagyobb segélyezést igényelhet. Az 1848. évi XX. t.­cikket akként kívánja végrehajtatni, hogy csak azon egyházak részesüljenek állami segélyben, amelyek az állami egység ellen nem vétenek, akik hazafias munkát végeznek. (Zajos taps és helyes­lés a szélsőbalon.) Az új népiskolai törvényben azt a rendelkezést kívánja felvetetni, hogy az állam a nemzetiségi iskolákban minden téren felügyeleti jog­gal legyen felruházva. (Helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Csakis akkor lehetséges elejét venni annak a borzasztó sok visszaélésnek, melyeket a nemzetiségi iskolákban űznek. Példákkal illusztrálja a nemzetiségi iskolákban divó magyargyűlöletet: többek között felemlíti, hogy egy felekezeti nemzeti­ségi iskola tanítónője egy majális alkalmából szégyen­szemre hazakergetett egy gyermeket, mert az magyar zászlócskával jelent meg. Visontai Soma: Szinte hihetetlen. Kubik Béla: Hol történt ez? Gaal Sándor: Szászrégenben történt. Mikor pedig

Next