Helikon, 1997 (8. évfolyam, 231-254. szám)
1997-07-25 / 14. szám (244.)
@K&dtx— Petőfi Sándor héber fordítója Izrael Állam egyik legnépszerűbb modern héber költője, Avigdor Hameiri (Feuerstein Albert) 1890 szeptemberében született a Bereg megyei Ódávidházán. Nevét a zsidó államban manapság utcák, terek és intézmények viselik. Szívemhez legközelebb áll a jeruzsálemi Scopus-hegyen (az Olajfák hegyének nyúlványa) épült Héber Egyetem egyik árnyas kerti útja, az Avigdor Hameiri sétány. Egyetemista koromban sokszor üldögéltem a sétány padjain, bámultam a szentföldi táj színpompáját. Hasonlóképpen ülhetett ezen a hegyen az Ódávidházán született héber költő is, s a szeme elé táruló, a hegygerinc alatt ékszerként szikrázó Jeruzsálem látványa A Scopus-hegy csúcsáról című vers megírására ihlette. Megzenésítve e költemény az elmúlt évtizedek folyamán szinte második himnusszá vált Izraelben. De ki is volt és mit jelent a magyar irodalom számára Avigdor Hameiii? Mint egykor minden kárpátaljai zsidó gyerek, ifjúi éveiben ő is szorgalmasan kijárta a tipikus vallási iskolákat: előbb a héderben (alsófokú iskola), majd a jesivában (felsőfokú tanintézet) folytatott lényegében vallásközpontú tanulmányokat. Az első komolyabb héber nyelvismereteit Hajdúböszörményben és Pozsonyban szerezte. A próféták nyelvét olyan tökéletesen elsajátította, hogy 1948- tól az izraeli parlament (Kneszet) fogalmazója, illetve a legendás hírű miniszterelnök, David Ben Gurion nyelvi tanácsadója volt. Az elsősorban Izraelben beszélt modern héber nyelvet a múlt század végétől kezdve újították meg Eliézer Ben-Jehuda vezetésével. Mivel Magyarországon akkoriban sem voltak héber nyelvű kiadványok, Hameini az első verseit a krakkói Hamicpe, a varsói Hacefira és az odesszai Hasileah című lapok szerkesztőségeibe küldözgette. Az első világháború előtti években Budapesten a magyar újságírásban is ismertté vált, s elnyerte Ady Endre személyes barátságát. A háborúban a Monarchia tisztjeként harcolt és esett orosz fogságba. Palesztinába 1921-ben érkezett, ahol a legnagyobb héber költőnek tartott Hájim Nahman Bialikkal együtt megalapította a Kumkum nevű, s Nagy Endre nyomdokain haladó első héber szatirikus színházat Tel-Avivban. A Szentföldön a húszas évektől kezdve sorra jelennek meg Petőfi, Ady, Bíró Lajos és Móricz Zsigmond műveiből készült héber fordítások A két legnevesebb fordító: Avigdor Hameiri és a szolnoki születésű Mordeháj Avi-Saul. Tel-Aviv és Jeruzsálem színházaiban Molnár Ferenc, Bíró Lajos és Hatvany Lili színdarabjait játsszák. Házon Haadam címen Hameiri 1924-ben elküldte Madách Tragédiájának héber fordítását a varsói Stíbel Kiadóba. Az előszóban maga a fordító ezt írja: "Ezt a művet a világ minden kultúrnyelvére le kell fordítani még akkor is, ha az irodalomtörténet még nem helyezte az őt jogosan megillető helyre." 1954-ben a tel-avivi Szináj Kiadó gondozásában látott napvilágot az Ady Endre verseiből készült fordításkötet, amelyet Varsányi Pál fametszetei illusztrálnak. Petőfi Sándor verseit még Ódávidházán tanulta a nagyapjától. Erről a héber nyelven 1961-ben kiadott Petőfi-kötetben Hameiri így vall: "Petőfi verseire gyermekkoromban még a nagyapám tanított, aki a költőt személyesen is ismerte a szabadságharc előtti időkből." Az 59 Petőfi-verset tartalmazó válogatás elé Hameiri kimerítő ismertetőt írt a magyar költőről, akinek megismertetésével "talán friss vért ömleszthetünk a mai héber irodalom keringésébe is". Avigdor Hameiri, a magyar irodalom szentföldi tolmácsolója Ódávidházáról érkezett el a jeruzsálemi Olajfák hegyére. A Tel-Aviv melletti Ramat-Gan városában hunyt el 1970-ben. HERING JÓZSEF — Joyix —-------------------HELIKON----------------- SZÍNEK ÉS VONALAK KÖZÖTT 12. Amikor a mű "nem beszél"! Egyik este különös festőalbummal lepett meg képzőművész-érdeklődésű barátom. Tulajdonképpen egy ma élő festő kiállítási katalógusa volt, csodálatos nyomdatechnikával, hosszú magyarázó szöveggel és részletes életrajzi adatokkal megalkotott kis műremek. A festő nevét hadd hallgassam el, a műveiből "kilépett" gondolat erejét hangsúlyozandó. A festőtechnikai megoldásokra sem térek ki. Fontosabb az az összbenyomás, amit a festmények rám és talán másokra is tettek. Már a fedőlapon ábrázolt festmény is meglepett. Szófelületek "találkoztak" valamilyen rendben és valamilyen titkos energiavonalak mentén. Minden szabálytalan volt: a vonalak, a színek, a felületekbe beleolvadó furcsa alakok jelenléte, az elrajzoltság különböző fokozatainak különös halmaza. Álom álommal keveredett ezeken a színfelületeken, minden, ami valóságos, rendkívül messzire került, megfoghatatlanná vált. Paul Klee messzi utóda? — villant át agyamon a kérdés-kétely. Vagy más, 20. századi, geometrikus felületekkel, színábrákkal dolgozó mester megkésett tanítványa? Forgattam a katalógus lapjait és nagyon tanácstalan voltam: vajon mit is akar közölni velem a művész? Sem valóságos, sem geometriai alakzatokkal nem közelíti meg fantáziámat. Festménye nem "szólít" meg, nincs hozzám, a nézőjéhez egyetlen szép, bátorító szava sem. Egyáltalán nem is beszél ez a kép... — döbbent belém a felismerés. De hát akkor meg minek van? Kinek készült? És végül is mit akar mondani, ha beszélni nem tud? Becsuktam a katalógust, és megpróbáltam emlékezetembe idézni a látottakat. Csak furcsa, színes felületek jutottak eszembe. Úgy éreztem, vastagon felkent festékek zománcra emlékeztető felületei villannak fel képzeletemben. Mindennek dacára a képek megragadtak, már csak hatalmas méreteiknél fogva is (több méter széles és magas freskókat jeleztek a képaláírások!). Vajon milyen lehet mindez eredetiben? Miközben ezen morfondíroztam, egy gondolat erősödött meg tudatomban: ezek a képek MEG NEM AKARNAK BESZÉLNI. A hangsúly a mégen van. A szürrealista képek MÁR nem akarnak beszélni. A reneszánsz remekművei a költői ékesszólás képei, megnyilatkozásai. A költészet is megpróbálkozott a MÉG és a MÁR nem akar beszélni álarcával. De a költészet nem térhet ki a megszólalás kötelezettsége alól, bármennyire is szeretne néha. A zene, éppen mert nehezére esik a beszéd, könnyen mozog mindkét szélső "dimenzióban". Hiszen az emberi beszéd hajnalán a hanglejtés, tehát a ZENE volt az igazi kommunikációs eszköz. Ennek emlékét őrzik még ma is élő, éneklő nyelvek Távol-Keleten és a szavak értelmét elfedni vagy éppen kihangsúlyozni kívánó mai, városi hanglejtés (gyakori a késztetés: hallgasd, hogy beszélgető partnered mit mond a szavak "között"). A 20. századi nagy újítások hevében gyakran csúszott a zene, a beethoveni tiszta beszéd után (jól tudjuk: Beethoven tanította meg a zenét beszélni) a már nem tud beszélni hamis pózába. A zeneszerzők szinte versengtek, hogy ki tudja elfedni a zenei szavak (melódiák) értelmét. A groteszktől a fenségesig, a mosolyt keltő zenei dadogástól a "fennkölt" transzcendens hangzásokig minden fajtája felvonult a már nem beszélt zenék sokaságának. A még nem beszélzenékből is sok került forgalomba. Ezek a két-, három-, négy-, netán öt hang "mozgó" zenék áradata. Rock és pop, minimalista zene és repetitív kísérletek váltják egymást. Szándékolt naivitás, megjátszott beszédképtelenség? Ee időnként feltűnik egy-egy érdekes kísérlet is — John Cage zenéire gondolok Ezek a művek visszamutatnak az eredeti zenei fogantatásra, a MÉG CSAK SZÜLETŐBEN LÉVŐ ZENÉK VILÁGÁRA. Átlapozott katalógusom festője is ezt tette. Ezért volt rám oly nagy hatással: a még csak születőben lévő képi világig ment vissza az időben. TERÉNYI EDE 19