Helikon, 2007 (18. évfolyam, 471-494. szám)
2007-02-10 / 3. szám (473.)
Elhunyt Beke György erdélyi író, újságíró, szociográfus. Beke György az erdélyi Uzonban született 1927-ben. Magyartanári diplomáját Kolozsvárt, a Bolyai Tudományegyetemen szerezte. Az irodalom világával, a népi írók mozgalmával, Móricz Zsigmond műveivel korán megismerkedett. A második világháború után Bukarestben dolgozott újságíróként. 1947-1948 között a sepsiszentgyörgyi NépiEgységnek, 1974-ig a Romániai Magyar Szónak is munkatársa. 1974 és 1987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa volt, 1994-től a Magyar Élet főszerkesztőjeként dolgozott, 1992-től a Magyar Írószövetség Választmányának tagja, 1995 és 2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztője. Munkásságában meghatározó szerepet játszott szülőföldje, írásai az erdélyi magyarság sorsának fontos dokumentumai. Azt vallotta, hogy egy riporternek mindenkor a humánum, a becsület, és a tisztesség védelmezőjének kell lennie. Ő maga is ennek megfelelően igyekezett élni: munkássága és azon belül is híres barangolókötetei az erdélyi magyarság megmaradásának szószólójává avatták. Beke Györgynek Romániában negyven, Magyarországon 15 könyve - számos regénye, interjú- és riportkötete - jelent meg. Első elbeszélése 1949-ben az Akasztott ember kötele című írás, utolsó regénye a 2002-ben megjelent Csángó történet. Legismertebb művei a magyar kisebbség sorsproblémáit feldolgozó szociográfiai riportok, a többi között a Tolmács nélkül, a Csángó passió és a Barangolások Erdélyben című sorozat. Beke György a Ceaușescu-rendszer utolsó hónapjaiban költözött Magyarországra, 1989-től Budapesten élt, ahol különböző lapok, a többi között az Új Ember és a Kapu munkatársa volt. Közreműködött az Anyanyelvi Konferencia, a Bethlen Gábor Alapítvány, s a Duna TV munkájában is. Beke György munkásságát számos díjjal jutalmazták. Kétszer kapta meg a Romániai Írószövetség díját: 1970-ben és 1978-ban. 1996-ban Jósika Miklósdíjjal, 1997-ben Nagy Lajos-díjjal és Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal tüntették ki. 1999-ben vehette át a József Attila-díjat, 2001-ben Táncsics Mihálydíjban és Tekintet-díjban részesült. 2002-ben Magyar Örökség-díjjal jutalmazták. A nyolcvan éves író január 20-án szombaton, váratlanul hunyt el. HELIKON ... és összecsendülnek-pendülnek a hangok Préselt (zene)virágok Régen nagy divat volt egy szép virágot szárastul albumlapok közé préselni, megőrizve a virág alakját, színét és a hozzá tapadó élményt. Hosszú évek után izgalmas volt fellapozni ezeket az emlékalbumokat. Virág helyett egy-egy vers, dallam (vagy néha teljes zenedarab) került a lapok közé, így még érdekesebb, színesebb lett a gyűjtemény. Még manapság is vannak, akik virágot préselnek — emlékül, de néha egy új művészeti ág műalkotásaiként is. Dokumentumfilmen láttam egy ilyen préselt virággyűjteményt, de amely a néző szemében a valódi festmények benyomását keltette. Ha nem részletezik a film készítői és a művész, hogy mit is látunk, könynyen elhittük volna egy nagyformátumú festőművész keze nyomának a jelenlétét ezeken a „színes rajzokon”. A fonográf feltalálásával eljött a préselt zenék ideje is, immár egy évszázada őrizzük a zene ilyen emlékeit. A viaszhengerektől a mai ezüst- vagy éppenséggel aranyszínű lemezekig hosszú volt az út, de megérte a fáradságot: ma már majdnem tökéletesen megőrzünk minden pillanatot a zenéből is. Sokáig, sokan azt hitték, hogy a zenei lemezfelvételek valahogyan úgy viszonyulnak az igazi élő zenéhez, mint a szárított (préselt) virágok a valódihoz. Ma már úgy vagyunk ezzel, hogy néha szívesebben hallgatjuk meg a kedvenc zeneművünket lemezfelvételen, mint élő előadásban, hiszen a hangversenytermi előadás mind gyakrabban alul marad a rögzített zenéhez viszonyítva. Alig pótolja a hangversenyterem légköre (az együtt hallgatás különös feszültsége, az élő, mozgó muzsikusok érdekes látványa) az otthoni lemezhallgatás szélesen kitárulkozó transzcendens élményét. A muzsikusokban is van valamiféle lemondás: úgysem tudunk versenyezni a minél tökéletesebbé váló lemezfelvételekkel. Csak a hangversenyterem rituális légköre marad - nagyon sokszor! - az egyetlen élményforrás a hallgató számára: a CEREMÓNIA - és valljuk be: a néha megjelenő CIRKUSZ (a 20. század hangversenybotrányaira gondolunk). Ide kívánkozik Bartók gondolata 1937-ből: „...Mindezekkel egyáltalán nem akarom azt mondani, hogy ne legyen gépzene, csak azt, hogy a gépzene nem helyettesítheti az élőzenét, éppúgy, ahogy a fénykép, bármilyen művészi is, nem helyettesítheti a festményt, vagy a mozi a színházat. - Lehet, hogy a gépzene egyszer valamikor valami önálló értékeset tud majd teremteni, ahogyan ezt pl. mozgóképszínháztól már régóta, de hiába várjuk. Ez mindenesetre nyereség volna. A baj azonban ott kezdődnék, ha a gépzene éppúgy elárasztaná a világot az élőzene rovására, mint ahogy a gyáripari termékek ezt megtették a kéziipar rovására. Mondanivalómat ezzel a fohásszal végzem be. Óvja meg a gondviselés ettől a csapástól utódainkat!” (A gépzene - a budapesti Zeneakadémián tartott előadásból idéztünk). Mint tudjuk és nap mint nap tapasztaljuk, a gépzene mindenhová behatolt, és nem merjük kimondani, hogy GYŐZÖTT. És a technikai haladás jóvoltából hovatovább még jobban át- meg átszövi mindennapjainkat, életünket. Nem rég kínáltak egy lehetőséget, hogy minden művemet, írásomat tegyük fel kottaképben, hangzó zenében és a szövegeket a maguk eredeti megjelenési formájában lemezre. Már láttam is képzeletemben a sokórás lemezfelvétel sorozatot (amiből már 34 lemezem el is készült) és sok kötetes összkiadását műveim partitúráinak (amiből tíz kötet szintén készen áll), amikor a felkérő felvilágosított, hogy az ajánlatát úgy értette, hogy minden, ami már készen van és a leendő, még kiadásra váró kotta- és lemezanyag EGYETLEN LEMEZRE KERÜLNE FELVÉTELRE. Egyetlen lemezre? - kérdeztem vissza. Mi sem természetesebb - kaptam a gyors választ. Hatvan év munkája egyetlen lemezen, egyetlen, préselt (zene)virágként? Hihetetlen! És kitűnő a minőség is - tette hozzá az ajánlattevőm. Hangjából éreztem, hogy ebben nem is kételkedhetem. Hatalmas zenei anyagokat, pl. az opera vagy a szimfonikus zene történetét és sok más egyebet is össze lehet sűríteni egyetlen lemezre. Sok száz életmű kerülhet egymás mellé, és még csak a kezdetén vagyunk ennek a folyamatnak, ennek a fantasztikus PRÉSELÉSI ELJÁRÁSNAK. TERÉNYI EDE 19