Helikon, 2017 (28. évfolyam, 711-734. szám)

2017-05-25 / 10. szám (720.)

„vitorládat fújja már a passzát” HELIKON 2017 IO IRODALMI FOLYÓIRAT. MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON . XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 10. (720.) SZÁM - MÁJUS 25 . ÁRA 3 lej / 270 ft Ég és föld között Lapszámunk 1., 4., 6-7., 9., 15-16. és 18. oldalát Orbán Istvánnak a kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében nyílt gyűjteményes kiállításának anyagával illusztrálták. Utazás hazák és hontalanságok között INTERJÚ FRANZ HODJAKKAL /2 Márton László: A KIRÁLYHÁGÓN ÁT, ELŐRE! /6 KIRÁLY LÁSZLÓ Utazni - remek szokás Moszkvának - harminc és egynéhány évvel ezelőtt — tizenhét repülő­tere volt. Ha jól em­lékszem. Ezek között is a Domogyedovo lehe­tett a tizenhetedik. Onnan indultak és oda érkeztek a kaukázusi járatok. A taxisofőr sze­rint mindössze tizenhét kilométernyire van (volt) a városközponttól, ez nem sok, de még­se árt idejében elindulni a szállodából, mivel a kátyús-gödrös úton sok mindenre lehet számí­tani. Még a mindent mindenütt kibíró Volgá­val is. Ha azonban a jószerencse fiai vagyunk, nem fogjuk lekésni a jereváni járatot - amely csak úgy járat, hogy tízezer méter magasság­ban közlekedik. Ha kedve tartja. Tizenkettő­ órát késett az indulás maga, anélkül, hogy az érthetetlenül recsegő­ han­gosbeszélő bár egy szót is szólt volna a várako­zó utasokhoz. Még azt se mondták meg, hogy ugyanazzal a géppel repülünk majd, amelyet tizenkét órán át „bütyköltek” katonaruhás szakik éppen a várócsarnok ablaka elő­tt. Aki viszont szeret repülni, rá se hederít az ilyes­mire. Én se, de hasonló helyzetekben tagad­hatatlanul támad egy-két röstellni való gon­dolatom. Végül is békésen megérkeztünk az örmény fővárosba - igaz, hogy hajnali négy­kor. Úgyszólván minden utas pontosan tudta, mit kell tenni ilyenkor, csak a Vaslui-i írókol­légával tökéletlenkedtünk a repülőgép far­kánál. Bennünket ugyanis várt valaki, már úgy értem, hogy várt valamennyi ideig, de az­tán csak legyintett egyet örményül, és gon­dolatban — gondolom — azt mondta: — Menje­tek a francba! — és otthonába tért lefeküdni. Jött azonban a gép kapitánya - na, ez leg­alább parancsnoknak is nézett ki, bizalom­­keltő, jóképű férfiú, aki általában ura a hely­zetnek. Ez, nyilván, nem hátrány egy repülős kapitány esetében. Most is izgalom nélkül mondta: - Semmi gond, itt a Ladám a bejárat­nál, parancsoljanak a küldött urak, pontosan az Arménia szálló kapujáig viszem önöket. « »» folytatás a 9. oldalon PAVILON 420 ■ FINISTORUM: Váradi Nagy Pál ■ KÖZELÍTÉS: Vágvölgyi B. András | Papp Attila Zsolt: BRAZÍLIA /15

Next