Helikon, 2018 (29. évfolyam, 735-758. szám)

2018-02-25 / 4. szám (738.)

l­*_ .Testvérek, külön úton járnak” IRODALMI FOLYÓIRAT. MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON. XXIX. ÉVFOLYAM 2018.4. (738.) SZÁM - FEBRUÁR 25 . ÁRA 3 lej / 300 ft Szentes Zágon: Műemlék Lapszámunk 1., 4., 7., 8., 11., 12., 15. és 16. oldalát a Transylvanian Art Groupnak a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai galériájában megrendezett karácsonyi tárlatának anyagával illusztráltuk. BESZÉLGETÉS SZILÁGYI MÁRTONNAL /2 Egyed Emese: AZ ELEVEN TUDÁSRÓL (DR. GAAL GYÖRGY HETVENÉVES?) /8 „Egykori önmagamnak írok” KARÁCSONYI ZSOLT Erdélyi kard Néhány hete, járatlan aszfaltcsíkokon haladva, kurucos rövidítéseken, többedmagammal Krakkóba értem. Régi adósság volt ez, hiszen Rákóczinál már jártam, Kassán, ám Báthory István fejedelmünknél a vizitáció mindegyre halasztódott, inkább az idővel való gazdálkodás módja nehezítette. A távoli nagy­város, a régi magyar törzshely felkeresése okát te­hát elsősorban Báthory adta, bár Balassi, vagy ré­gi, friss kéziratok kiadása okán Krakkóba vándorló könyvesek nevét is említhetném. A királyi várban, a Wawelben, a székesegyház­ban, majd annak altemplomában, Báthory szarko­fágja előtt, és később, a várudvaron azon morfondí­roztam, hogy fejedelmünknek miért is volt annyira fontos az egyetemalapítás, hogy az általa uralt vidé­kek két távoli pontján, Kolozsváron és Vilniusban is egyetemet alapított a lengyel urakkal csak latinul társalgó fejedelmünk. Minden bizonnyal sejtette, hogy a fényes haditet­tek, amelyek miatt évszázadokon át megőrződik em­léke, elhalványodhatnak egy napon, ezért is jó gon­dolni a kiművelt emberfőkre, kiknek kései utódaként egyszer csak a vármúzeum fegyvertermében talál­tam magam. Ott állunk ketten, erdélyiek, az egyik üveglap mögött tekintetünk megakad egy zöldes markolatú kardon. Az üvegszekrényen felirat: len­gyel és erdélyi kardok a XVI. század végéről. Az egyi­ken bevésett szöveg­ így kezdődik: Rex Stephanus... Nincs kiemelt helyen, egy a sok közül. De néhány la­tin szó ismerete már elég, hogy más fényben tündö­köljön a penge, rögtön lehet üzenni hajdani hadfiak­nak, várkapitányoknak: megvan még a kard! A teremfelügyelő hölgytől kérdezem, mondván, er­délyi vagyok, azért érdekel, és ő válaszolja: Ó, igen, Báthoryé, a királyé, ha maga erdélyi, akkor valahol rokona. Igen, válaszolom, tisztelettel a penge felé te­kintve: valahol rokonom. Lászlóffy Aladár: DÜHÖNG A DÉLI SZÉL /14 PAVILON 420 ■ Fehér Renátó versei Fischer Botond prózája

Next