Helyi Ipar és Városgazdaság, 1955 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-06 / 1. szám

2 A budapesti küldöttérimeztet megválasztotta a HVDSZ Budapesti Bizottságát mákban dolgozók felszabadulás előtti helyzetét. Ezek után rátért a termelés, a munka- és egészségvédelem, a szervező-, nevelő- és kulturál­is munka helyzetének ismertetésére és ezzel kapcsolatosan a szakszer­vezet előtt álló feladatokra. A beszámoló elhangzása után szá­mos küldött jelentkezett hozzá­szólásra. Többek között nagy tetszéssel fogadták Hetényi István fel­szólalását, aki vázlatosan ismertette a kéz­műipari vállalatok fejlődését. A budapesti bizottság megválasztá­sával kapcsolatosan hangsúlyoz­ta, hogy a dolgozók számos vitás kérdés megoldását várják. Ennek érdekében meg kell erősíteni az üzemi szakszervezeti szerveket. Ott, ahol jól működik a szakszer­vezeti bizottság, ott jók a terme­lési, szociális és kulturális ered­mények is. Sashalmi Béla elvtárs, az V. kerületi Ingatlankezelő Válla­lat ÜIB-elnöke felhívta a megválasztandó buda­pesti bizottság figyelmét a Fő­városi Tanáccsal és a trösztökkel való rendszeres kapcsolat szüksé­gére, a vállalatoknak megfelelő versenyfeltételek kidolgozására, valamint arra, hogy az állami szervek ne dönthessenek a bél­­­gőzök ügyében a szakszervezet megkérdezése nélkül A vita befejezése és a válasz­adás után került sor a budapesti bizottság megválasztására. A bu­dapesti küldöttértekezlet táviratot küldött az Országos Békatanács­­­hoz, melyben 61 ezer dolgozó ne­vében elítélte a német militariz­­mus feltámasztására irányuló im­perialista törekvéseket, és köve­telte, hogy a moszkvai nyilatko­zat szellemében tárgyalóasztal mellett oldják meg a vitás nem­zetközi kérdéseket. A küldöttértekezlet a befejezés után a HVDSZ Budapesti Bi­zottsága megtartotta első értekez­letét, és tagjai közül megválasz­totta a budapesti elnökséget. A budapesti bizottság tagjai: Lukácz János, Teobold Mihály, Boór István, Ribári Ferenc, Bencze Györgyné, Máncsi József, Tóth Fe­renc, Szilágyi Endréné, Szegedi An­dor, Völgyesi István, Szőke István, Szentgyö­gyvári Józsefné, Tóth Jó­zsef, Makk Ferencné, Éltes Károly, Seidner Sándor, Takács Györgyné, Doszpot István, Lovass Pál, Gellért Tibor, Varga Imre, Ulrich Antalné, Koffla István, Vincze Jenő, Rózsa László, Móricz Gyula. Póttagok: Zugéber Lajos, Pallak Ferenc, Szabó József, Fekete Sándor, dr. Piczki Katalin, Mászlai Gyula, He­tényi József, Becső István, Szarc­onai Ede, Tomák Gáborné, Stiffel László Doór Elemér, Kovács Mózes. A számvizsgáló bizottság tagjai: Dr. Korányi István, Csere István, Herbka Sándorné. Póttagok: Magyar András, Kenyeres Győző. A Helyi Ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete Budapesti Bizottságának a címe: VIIl. kerület, Fiumei út 19/b. Telefon: 140 — 890 140-090, 340 — 920, 341-300. Szakszervezetünk ügyésze, Ker­tész Zsigmond elvtárs, minden­ hét­főn és pénteken délután 4 -6-ig szakszervezeti tagjaink részére a budapesti bizottság helyiségében fogadóórát tart. December 18-án a helyi ipari és városgazdasági vállalatok dolgo­zóinak küldöttei tanácskozásra ültek össze, hogy megválasszák a szakszervezet budapesti bizottsá­gát és irányt mutassanak mun­kájához. A küldöttek — pártta­gok és pártonkívüliek, sztahano­visták, kormánykitüntetést vise­lők, kipróbált harcosok — elhoz­ták munkatársaik üdvözletét és tolmácsolták azokat a problémá­kat, melyek megoldását a buda­pesti bizottságtól várják. A kül­dötteket és a megjelent vendége­ket az elnökség nevében Kóti Margit elvtársnő, a szakszervezet kultúrnevelési osztályának veze­tője üdvözölte. A küldöttértekez­let elnökségének megválasztása után a beszámolót Szegedi An­dor elvtárs, a szakszervezet el­nökségének tagja tartotta. Bevezetőben foglalkozott a fel­­szabadulás utáni harcokkal, a szocializmus útján elért eredmé­nyekkel és a békéért folyó küz­delem legdöntőbb feladataival, majd így folytatta: Közel 10 esztendeje annak, hogy hazánkat felszabadította a dicső Vörös Hadsereg a német megszállók és a velük együttműködő népelnyomó rend­szer sötét uralma alól. Felsza­badulásunk 10 esztendős évfor­dulójának megünneplésére készül az egész ország. Fontos feladat, hogy szakszervezeteink minden üzemében, vállalatnál méltóképpen megünnepeljék e napot. Soha­sem felejthetjük,­­ hogyan éltek az úri Magyarországon: a kapi­talisták, földbirtokosok Magyar­­országán a mi üzemeink, válla­lataink dolgozói. Amerre járunk, beszélgetünk dolgozókkal, szó ke­rül a régi életről­. Milyen is volt a vegytisztító üzemekben a dolgozók helyzete a felsz­­­dulás előtt? Napi 12—14 órai munka, ha a tulajdonos érdeke úgy követelte, reggelig is dolgozni kellett túl­óradíj nélkül. Igaz, ha este 10 óra után is dolgoztak, úgy kap­tak 10 fillér kapupénzt. A rend­szeresen dolgozók közül is szá­mosan évenként 3—4 hónapig voltak munka nélkül. Ma már mindez úgy tűnik, mint valami rossz álom. A dolgozók megbe­csülése, kitüntetés, jutalom, fi­zetett szabadság, bölcsőde, egész­séges munkahely, rendezett bé­rek jelzik az élet gyökeres meg­változását — mondotta Szegedi elvtárs, majd vázolta­­a kémény­seprők, a fodrászok és más szak­ A kollektív szerződések sikeréért A kormányprogram szellemé­nek megfelelően tovább szélesít­jük a helyi ipar területén is az üzemi kollektív szerződések rend­szerét. Jelentős esemény ez a vállalatok életében. Míg az elmúlt évben a szerződések rendszere az összdolgozók 32 százalékára ter­jedt ki, addig ez a szám ez évben mintegy 60 százalékra emelkedik. Fontos feladat, hogy a megkötés­re kerülő szerződéseket alapos gondossággal állítsák össze az üzemek igazgatói és üzemi bizott­ságai. Az 1955. évi kollektív szer­ződések kötelezettségeinek a párt és kormány által megszabott nagyszerű feladatok megvalósítá­sát kell elősegíteni. A szerződések összeállításánál szem előtt kell tartani, hogy a kol­lektív szerződések tekintélyét és törvényességét megerősítsük. El­sősorban az szükséges, hogy a vállalatok szerényebb, reálisabb és jobban a belső lehetőségekre támaszkodó vállalásokat tegye­nek. Nem szabad olyan célkitű­zést beiktatni, amelyekre nincs biztosítva pénz és egyéb fedezet. A kollektív szerződések irá­nyuljanak a helyi ipar legfonto­sabb feladatainak, a közszükség­leti cikkek termelésének emelé­sére, a helyi igények kielégítésé­re, a helyi árualap megteremté­sére, a gazdaságos termelés meg­valósítására, a takarékosság szi­gorú betartására. Törekedjenek a termelés kultúrájának emelésére, elsősorban a gyártási módszerek fejlesztésére, ezen keresztül az áru minőségének emelésére, va­lamint e feladat alapvető eszkö­zének, az MT-SZOT munkaver­senyről szóló határozat betartásá­nak és ellenőrzésének megvaló­sítására. Gondoskodni kell arról, hogy a szerződések az adott lehetőségek­nek megfelelően a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítá­sát eredményezzék. A vállalati igazgatóknak fokozottan előtérbe kell állítani a dolgozók mu­nka- és életkörülményeinek javítá­sára, a kultúrára és a sportfej­­lesztésre vonatkozó kötelezettség­vállalásokat. A szerződések akkor tükrözik vissza legjobban az üzem előtt álló feladatokat, ha a szakszer­vezeti funkcionáriusok, aktivis­ták, gazdasági vezetők és a dol­gozók széles rétegeinek bevoná­sával állítják össze. A kollektív szerződések megszövegezésébe az üzemi bizottságok vonják be a társadalmi munkabizottságok szé­les hálózatát. Használják fel a kollektív szerződések kötését az egyes társadalmi munkabizott­ságok létrehozására, illetve meg­erősítésére. Az 1955. évi kollektív szerződés­megkötésnek, mint igen döntő po­litikai-gazdasági kampánynak elő kell segítenie a felszabadulási verseny hatalmas arányú kibon­takoztatását. Olyan kollektív szer­ződést kell kötni, amely üzemi szerv munkájának szilárd alapját képezi és amelyet minden dol­gozó saját magáénak érez. Kovács Pál HELYI IPAR Szere­z!ilik érvényt a lakó Törvénykönyvében biztosított jogoknak! A HVDSZ Pest m Megyei Területi Bizottsága a megyei tanáccsal közösen jól sikerült munkavédelmi konferenciát tartott december 10-én a szakszervezet székházában. E fontos megbeszélésre meghívták az üzemek, vállalatok igazgatóit, műszaki vezetőit, TB-elnökeit és a munkavédelmi felelősöket. ORBÁN ELVTÁRS, A TB EL­NÖKE az eredményekről szólva többek között ismertette, hogy a Pest megyei Tanács Ipari osztályá­nak jó munkája nyomán az üze­mek rendelkezésére bocsátott 1,086.000 forint helyett 1.336.670 forintot használtak fel a munka­védelmi és szociális beruházá­sokra. A szakszervezet következetes és egyre fejlődő munkavédelmi te­vékenysége nyomán az üzemek döntő többségében felszerelték a védőberendezéseket, az igazgatók kijelölték a vállalat biztonsági megbízottat és általában jobban folyik az új dolgozók balesetelhá­rítási oktatása. Egyes helyeken azonban a vál­lalatok igazgatói, műszaki veze­tői, üzemi bizottságai a termelést és a dolgozókról való gondosko­dást külön kérdésnek tekintik, nem látják a kettő szoros össze­függését. Példa erre a Monori Ke­fegyár esete, ahol a gyökérfeldol­gozó telepen az egészségre káros dörzsölőgépet helyeztek üzembe elszívóberendezés nélkül. A havi kötelező szemlék érté­kelésekor bírálat érte a Maglódi Gépgyár, a Ceglédi Vasöntő és a Váci Motor- és Gépjavító Válla­latot, mert nem tartják be a tör­vényes rendelkezéseket. Sok még a teendő a balesetek­kel kapcsolatban is. Mielőbb szé­les körben meg kell honosítani a helyiipari vállalatok körében a Nagykőrösi Faárugyár jó rendsze­rét, ahol az új dolgozókat 24 órán belül kioktatják és a régi munká­soknak is rendszeres oktatást tar­tanak, filmvetítéssel egybekötve. Ilyen munka a biztosítéka annak, hogy az üzemekben a minimálisra csökkenjen a balesetek száma. VAN HIÁNYOSSÁG az üze­mek egészségügyi helyzeténél is. Például a Solymári Fatömegcikk­­ipari Vállalat dolgozói részére sem az iváshoz, sem a tisztálkodáshoz nincs megfelelő víz biztosítva. A vállalat ezt a sérelmet 1953-ban továbbította a felsőbb szervekhez,­­kérte a segítséget, de még máig sem oldották meg azt a problé­mát. A megyei Tanács ipari osz­­tályának a vállalattal közösen, sürgősen intézkedni kell ez ügy­ben. Mint alapvető hibát jelölte meg a TB elnöke, hogy a beruházások elosztásánál teljesen mellőzik a szakszervezetet és ezzel megsér­tik a 2080/1952. MT. SZOT hatá­rozatát, amely kimondja „... a munkavédelmi beruházások meg­tervezésénél és a beruházási ke­ret felbontásánál a szakszervezet (ÜB) véleményét is meg kell hall­gatni.“ Így fordulhatott elő, hogy az annyira szükséges — a kollek­tív szerződésben foglalt — für­dő, öltöző építésére több helyen azért nem kerülhetett sor, mert a tanács ipari osztálya a szakszer­vezet megkérdezése nélkül elvon­ta a beruházási keretet. Majd an­nak a véleményének adott kifeje­zést, hogy az 1955. évre, a tanács részéről igényelt 60.000 forintos munkavédelmi beruházás a me­gyében lévő hiányosságok felszá­molásának egytized részét sem fe­dezi. A BESZÁMOLÓT ÉLÉNK VI­TA KÖVETTE. Péczeli elvtárs, a Maglódi Gépgyár ÜB elnöke a ve­zetőszervek munkájának egybe­hangolását sürgette és a dolgozók véleményét továbbítva kijelentet­te: az ígéretek helyett tetteket várnak. Kopta elvtárs, a VKGM-ből széleskörű aktívahálózat megszer­vezésében és munkába állításában látja a munka megjavításának le­hetőségét. Javasolta, hogy a ta­nácsok mellett munkavédelmi al­bizottságokat hozzanak létre, így biztosítsák a tanácsi helyiipari üzem­ek munkavédelmének el­lenőrzését. Seprényi elvtárs, a HVDSZ el­nöke hozzászólásában abból in­dult ki, hogy a szocializmusban legfőbb érték az ember. A júniusi úton csak úgy járhatunk — mon­dotta — ha a párt, a tanács és a szakszervezet az év végén mérle­get készít az elvégzett munkáról és így fognak a jövő évi tervek megh­atározásához. Miután Pest megyéből mind a gazdasági, mind a szakszervezet részéről a legjobb aktívák segítik ezt a munkát, sem­mi kétség sem fér ah­hoz, hogy képesek leszünk végrehajtani a dolgozó ember munkafeltételeit megkönnyítő párthatározatot. Tatabányán a Tóth Bocsoki u. 178. sz. alatt lévő területi bizott­ságunkat nem hiába keresi fel a helyiipari vállalatok dolgozóinak ügyes-bajos dolgaiban serénykedő szakszervezeti funkcionárius. Bé­res elvtárs, a TB elnöke, a szak­­szervezeti központ tanácsát meg­fogadva, valóban mindent elköve­tett a téli felkészülés megg­o­násáért. A jó elvi irányítás gyors, de alapos lebonyolítása után jó­formán kint és az üzemekben így meglátta, hogy az Esztergom Fi­nommechanikai Vállalat dolgozóit munka közben a tető leomlása fe­nyegeti és ezenkívül számos in­tézkedésre van szükség ahhoz, hogy a termelés téren is zavarta­lanul folyjon. Nem tétovázott és mert az adott helyzet úgy kívánta, leállította a munkát. Miért kellett ehhez az eszközhöz folyamodni? — vetődik fel a kérdés. Béres elvtárs talán nem tudja, hogy minden, ami ebben az or­szágban van, a dolgozók kemény, sokszor áldozatos helytállása nyo­mán jöhetett létre? Szó sincs róla. Éppen, mert hivatása magaslat­on állt tudta, hogy még a helyiipari vállalatoknál is meg lehet és meg kell követelni a veszélytelen mun­kafolyamatot. Ez a lehetőség pedig nem volt meg a tető beszakadásá­val fenyegető üzemben. Azóta a megyei tanács ipari osztálya sür­gősen gondoskodott arról, hogy biztonságossá tegyék a munkát. Kijavították a tetőszerkezetet, a kitört ablakokat pótolták, biztosí­tották a dolgozók munka utáni tisztálkodását. Az eredmény nem maradt el. A vállalat dolgozói em­berségesebb körülményekhez jut­va, megsokszorozott erővel fogtak a munkához és az építkezés okoz­ta tervkiesést behozva, termelési­­ előirányzatukat jóval túlteljesítet- t ték. Sajnos, azonban még nem min­den területi bizottságunk tud le­mondani arról a kényelmes, ele cseppet sem gyümölcsöző­­ mód­szerről, hogy íróasztal mellől ..old­ja­ meg az üzemben felmerülő problémákat. Sőt, egyes T3 elnö­keink még attól sem­ riadnak visz­­sza, hogy a felsőbb szervek szak­­szervezeti munkára vonatkozó ha­tározatát semmibe vegyék. Miután nem tanulmányozzák, meg sem értik, nem is dolgoznak a határo­zatok szellemében. Ezek közé — a szerencsére ritka emberek közé — tartozik Goór elvtárs, a borsod­­megyei TB elnöke. Szeptember el­sején elnökségünk a különböző resszortfelelősök, elsősorban a bi­zalmiak munkájának megjavításá­­ra hívta fel a figyelmet. Határo­zatban leszögezte, hogy középszer­­veink tartják elsőrendű köteles­ségüknek a szakszervezet aktí­vak oktatását és ennek érdeké­ben különböző össze­jövetelek, an­kétek megtartását javasolta. Jó két hónappal a feladatok megjelö­lése után Borsod megyében még csak kezdeti lépések sem történ­tek meg a jó szakszervezeti mun­ka megteremtésére. Mire hivat­kozott Goór elvtárs? „Nagyon ér­dektelenek az emberek, semmit n­em lehet kezdeni velük“. Úgy véljük, Goór elvtárs érdektelen ebben a kérdésben, hiszen még hozzá sem fogott a munkához és máris helytelen, mozgalmi vezető­höz nem méltó pesszimizmus, káros előítélet nyilvánul meg ré­széről. Ez, persze, rányomja bé­lyegét a TB munkájára, a­­tagdíj­­fizetés és a szervezettség terén a leghátul kullog országos viszony­latban. E fenti példák arra figyelmeztetnek bennünket, hogy még több időt töltsünk az üzemekben, több gondot fordítsunk a dolgozó em­berre. Munkánk akkor lesz eredményes, ha a felsőbb szervek jól átgondolt határozatainak a dolgozók között járva, őket meghallgatva, nekik magyarázva és meggyőzve szerzünk érvényt. 1955 január 6. Oxigén- és gázmegtakarító automata Mayer Vilmos gépészmérnök ta­lálmányaként elfogadott oxigén- és gázmegtakarító készülék alkal­mazása a helyi ipari vállalatoknál is megkönnyíti a munkát. Amikor a munkadarabot megfor­dítja, vagy más munkához kezd, a pisztolyt az automata villájára helyezi, így a készülékben lévő szelepzár elzárja az oxigén és a gáz útját. A­­hegesztőpisztoly láng­ja elalszik, megszűnik a gáz- és oxigénfogyasztás. A munka foly­tatásakor leemeli a takarékkészü­lék villájáról a hegesztőpisztolyt, felbillenti a villát. A szelepzár nyit, az eredetileg beszabályozott mennyiségben önműködően meg­indul az oxigén és a gáz ömlése a pisztolyba. A pisztolyt az automa­ta szekrénykéjében lévő takarék­lánghoz közelítve, meggyújtja , és máris dolgozhat tovább. Egyébként az automata egyaránt alkalmazható mindennemű pa­lackgázhoz, gázfejlesztő készülék­ben előállított gázhoz stb. Alkal­mazásával 20—30 százalékos gáz-, illetve oxigénmegtakarítást lehet elérni. Az oxigén- és gázmegta­karító automata a Szerszámkész­letező Vállalatnál (XIII., Szent István körút 12.) megrendelhető. Használati utasítás: A hegesztő a munka megkezdé­sekor beszabályozza pisztolyát.

Next