Helyiipar és Városgazdaság, 1965 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Új év küszöbén ,fry VÉGÉN MINDEN EMBER számot vet azzal, hogy milyen eredményt ért el abban az évben, amelyet lezár. A vállalatok, intézmények vezető szervei is ilyenkor összegezik: mi volt jó munkájukban és milyen hibákat kell kiküszöbölni az elkövetkezendő évben. Mi is lezárjuk a küzdelmes, de eredményekben gazdag 1964-es évet. Mi is számba vesszük, hogy ez évi tervünkből mit valósítottunk meg, mit kell tenni az új évben, hogy feladatainkat hiánytalanul teljesítsük. A gazdasági feladatokban — előzetes becslések szerint — 1964. évi terveinket mind a szolgáltatás, kommunális, mind az ipar területén teljesíteni fogjuk gobálisan és részleteiben is. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók, a gazdasági vezetők és több tízezer lelkes szakszervezeti aktivista összehangolt munkája a tervek realizálásában nyert kifejezést. A szakszervezeti munkában növekedett a szervezettség és a tagdíjfizetés, a szervezettség közel 3 százalékkal magasabb az előző évinél. A TECHNIKA FEJLESZTÉSÉRE, a munkakörülmények és a szociális helyzet javítására az iparban — népgazdasági és tanácsi erőforrásokkal — az 1964-es évben üzemeink több mint 350 millió forintot fordítottak. Hasonló a helyzet a kommunális területen is. Fejlődött üzemi szerveink kulturális, oktató, nevelő munkája. Sokkal többen járnak különböző iskolákba, mint az előző években. Fejlődött az üzemi demokrácia. Egyre többen bírálják a tagság körében egyrészt saját alapszervük, másrészt a felsőbb szervek munkáját. E bírálat sokkal megalapozottabb, mint néhány évvel ezelőtt volt, és segítséget ad a munka megjavításához. Az előző évinél nem kisebb feladat áll előttünk az 1965-ös évben sem. Ha csak az ipari termelés volumenét nézzük, közel 8 milliárd forint értékű terméket kell a helyi iparnak előállítani 1965-ben. Ennek teljesítése fokozott erőfeszítést követel a vállalat gazdasági és mozgalmi szerveitől, dolgozóitól. A kommunális, szolgáltató vállalatok munkájában a legfontosabb, hogy minőségben és mennyiségben is többet és jobbat adjanak a lakosságnak. Kötelességünk, hogy a megnövekedett igényeknek megfelelően fejlesszük a szolgáltatást. Egyre több háztartási gép van a lakosság birtokában, amelynek javítását, karbantartását nekünk kell megoldni. Minden szakszervezeti aktíva és dolgozó előtt világos, hogy a jelenlegi életszínvonal fenntartása, továbbfejlesztése csak lelkiismeretes munkával lehetséges. Egyre nagyobb igény van a kulturáltabb munkakörülményekre, a jobb munkaszervezésre és ezt is csak jobb és termelékenyebb munkával tudjuk biztosítani. Ezért sokat kell foglalkoznunk az új évben a termékek, a szolgáltatás minőségének javításával. Tovább kell foglalkozni 1965-ben a szakszervezeti szervek építésével. Az új év elején szakszervezeti választások lesznek. Elnökségünk különösen fontosnak tartja a bizalmi és az alapszervi választások jelentőségét. Ahhoz, hogy szakszervezetünk munkája tovább javuljon, nagy gondot kell fordítani a bizalmiak munkájának segítésére. Minden szakszervezeti csoportnak olyan bizalmija legyen, aki a legjobb dolgozó, munkatársai elismerését bírja és kész dolgozótársaiért munkálkodni és azoknak segíteni. Fontos feladatunk az alapszervi szakszervezeti bizottsági választások jó lebonyolítása. Erősíteni kell azt az elvet, hogy a szakszervezeti bizottságok tagjainak, aktivistáinak felelősségérzete növekedjék elsősorban a tagság felé, akiknek bizalmából kerültek e nehéz, felelősségteljes, de megtisztelő tisztségbe. A termelési feladatok teljesítése mellett nagy gondot fordítsunk az élet- és munkakörülmények állandó javítására, a műveltségi színvonal emelésére, amely állandó jellegű feladat. Ezt ki-ki a maga területén szervezze úgy, hogy közmegelégedést váltson ki a végzett munkájával. Meg VAGYUNK GYŐZŐDVE arról, hogy vállalataink gazdasági és szakszervezeti szervei ugyanolyan lelkesedéssel dolgoznak, mint azt eddig tették és így az 1965-ös évet az eddiginél jobb eredményekkel zárjuk majd. Szakszervezetünk valamennyi tagjának, szakszervezeti aktivistának jó egészséget és eredményekben gazdag új esztendőt kívánunk. Jurcsik János Akkor is karácsony volt. 1944-et írtak és ezen a napon, amikor Budapesten már karácsonyfa gyertyáit és díszítéseit készítették elő még mindig voltak olyanok, akik a szeretet ünnepét gyilkolásra, emberek kiirtására használták fel. Budapesten, amelyet már körülzárt a felszabadító szovjet hadsereg, a nyilas ámokfutók, a gyilkosok hada új áldozatokat keresett. Előtte való nap Sopronkőhidán a nyilas hazaárulók kivégezték a magyar ellenálás hős vezetőit, Pesti Barnabást, a kommunista diákot, Pataki Istvánt, a Vasas Ifjúmunkások egyik vezetőjét, Kreutz Róbertet, a fiatal vasmunkást és a Magyar Front ellenállási csoportjának vezetőjét, Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Ezt megelőzően már elfogták és kivégezték Kiss János, Nagy Jenő és Tarcsay Vilmos honvéd-tábornokokat, akik Bajcsy- Zsilinszky Endrével vezették a kommunisták által életre hívott Magyar Front ellenállási csoportot. Ezzel a Magyar Front tulajdonképpen megszűntnek volt tekinthető, hisz mindazokat, akik élén állottak, a nyilasok elfogták és kivégezték. Mégis, a megindult ellenállást, a nemzeti felkelést egyik napról a másikra nem lehetett teljesen leverni. Budapesten, Csepelen és az ország többi részében is voltak elszánt hazafiak, kommunisták és nem kommunisták, munkások és haladó értelmiségiek, akik nem törődve az életveszéllyel, harcoltak a független Magyarországért. Ezek közé tartozott egy fiatal budapesti újságíró, Stollár Béla, a Pesti Hírlap című volt polgári napilap munkatársa, aki mint főhadnagy, és haditudósító látta, hogy az ország a romlásba halad és ebbe nem akart beletörődni. Stollár Béla a Klotild utca 22. szám első emeletén lakott és lakásán naponta összejöttek azok, akik vele együtt éreztek, és akik a nyilasterror ellenére is még az utolsó percekben megpróbáltak valamit tenni. A maroknyi csoport tagjai újságírók, írók, munkások és a házban lakó Schober Béla házfelügyelő, az Óbudai Hajógyár szerelője voltak. Schober Bélát Stollár azzal bízta meg, hogy ő és a felesége a házmesterlakásból állandóan őrködjenek és ha a tanácskozások alatt gyanús személyek jönnek a házba, idegen tisztek, csendőrök, vagy nyilasok, a házmesteri lakás konyhájában felszerelt vészcsengőt nyomják meg, hogy nekik idejük legyen szétrebbenni. Ez az óvintézkedés heteken át jónak bizonyult és Schober Béla, valamint felesége vigyázva őrködtek, nehogy az ellenállási csoportnak valami baja legyen. 1944. december 24-én a délutáni órákban Schoberék lakásában is felállították a karácsonyfát és a házaspár felkészült az ünnep estéjére. Egyszerre elözönlötték az udvart a nyilas fegyveresek és a házfelügyelő már hiába nyomta meg a vészcsengőt, behatoltak a lakásba, megragadták Schober Bélát és feleségét és »rohadt árulók, most meglakoltok!« felkiáltással mindkettőjüket kivonszolták az udvarra, ahol néhány perc múlva eldördült a sortűz. Schober Béla 38 éves házfelügyelő, a magyar ellenállási mozgalom tagja és fiatal felesége, a házban mindenki által szeretett Szilágyi Anna életüket vesztették. Huszonnégyszer dördült el ezen a délutánon a gyilkos sortűz, és Stollár Béla 23 bajtársával együtt meghalt, a független Magyarországért feláldozva életüket. A mártírok sorában még egy házfelügyelő volt. Schober Béla sógora Tóth Ferenc, aki a szomszédos Szent István körút 29. sz. házban volt házfelügyelő, aznap érkezett haza a katonaságtól, ahonnan kétnapi eltávozást kapott az ünnepekre és elment ünnepet köszönteni sógorához. Vele ment Schober Béla feleségének fivére is, Szilágyi Demjén kőműves. Mindkettőjüket a kapu alatt a nyilasok igazoltatták. Amikor Schober Béla két sógora Tóth Ferenc és Szilágyi Demjén elmondották, hogy a Schober családot keresik fel, mert azok rokonaik, a nyilasok minden teketória nélkül őket is kivégezték. így halt mártírhalált szakszervezetünk három érdemes tagja: Schober Béla, Schober Béláné és Tóth Ferenc házfelügyelők. Ma húsz év után emléküket a Stollár Béla utca 22. sz. ház udvarán a házfelügyelői lakás mellett szerény márványtábla őrzi. Itt haltak vértanúhalált Schober Béla házfelügyelő, és neje 1944. karácsony napján. Itt haltak vértanúhalált Schober Béla házfelügyelő, és neje 1944. karácsony napján. Azt hisszük, megérdemlik, hogy e néhány sorban mi is megemlékezzünk róluk. Azt hisszük, megérdemlik, hogy e néhány sorban mi is megemlékezzünk róluk. Zsaványi Oszkó: Zsaványi Oszki • Három házfelügyelő mártírhalálára VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I K HELYI IPARI ES VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZOK SZAKSZERVEZETENEK LAPJA XVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ala : Sorillér 1965 JANUÁR - Sikerekben gazdag twld&q, új évet kiadnunk maiden kedves őbarátiknak! A javításszolgáltatás helyzetéről tárgyalt szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége november 24-én tartott ülésén — mint előzetes tájékoztatásban már közöltük — három fontos napirendet tárgyalt. Elsőnek a lakossági javításszolgáltatás helyzetét és problémáit tárgyalta a központi vezetőség, melynek írásos anyagát egy — szakemberből álló és a szolgáltatási területet jól ismerő társadalmi — munkabizottság dolgozta fel. Az írásos előterjesztés megállapítja, hogy a lakossági javítás-szolgáltatás a dogozó emberek mindennapos igénye. Az életszínvonal emelkedésével egyre inkább elterjednek a tartós fogyasztási cikkek, s ez megköveteli ezen termékek javításának, karbantartásának megszervezését, a javító-szolgáltató igények kielégítését. Az előterjesztés számokkal, példákkal ismerteti azt a nagyarányú érdeklődést, amelyet a lakosság az elmúlt 3 év alatt tartós fogyasztási cikkek iránt tanúsított. Pl. csak 1963-ban 54 ezer porszívót, 150 ezer televíziót, 33 ezer hűtőszekrényt és 12 ezer gépkocsit vásároltak. Ezenkívül egymilliárd forint feletti értékű híradástechnikai felszerelést vásároltak. Nagy értékű vagyon ez, melynek karbantartásáról, javításáról gondoskodni lakossági és egyben népgazdasági érdek. A javítás-szolgáltatás az elmúlt években sokat fejlődött, a tanácsok egyre növekvő mértékben hoznak anyagi áldozatokat és kötelezik az irányításuk alá tartozó vállalatokat, hogy mind nagyobb mértékben vállalják és szervezzék a javító szolgálatot. Ennek ellenére a javítás fejlődése még nem tart lépést a lakosság igényeivel. Ennek oka kettős. Egyrészt a vállalatok nagy részénél valamiféle görcsös ragaszkodás van a tömegtermeléshez, ennek következtében háttérbe szorul a lakossági javítás. Másrészt — ha már kell szolgáltatást végezni, mondják a vállalatok — inkább »közületi szolgáltatást« szerveznek, mert ez kevesebb gondot, utánjárást, szervezést jelent számukra, de a javító tevékenységbe beletartozik. Foglakozik az előterjesztés a fejlesztési hozzájárulás, a javítóhálózat aránytalansága, a helyiség probléma, a gazdasági szervek együttműködésének kérdéseivel és javaslatokat tesz azok megoldására. Így például felveti az anyagi érdekeltséget, mint egyik fontos részét a lakossági szolgáltatás javításának. Ezen belül foglalkozik a vállalati, az egyéni ösztönzők és a javítószolgálat árkérdéseivel is. Javasolja, hogy a gazdasági szervek vizsgálják felül a vállalatok termelési és jövedelmezőségi tervfeladatait abból a célból, hogy érdekeltté tegyék őket a javító-szolgáltató tevékenység szélesítésében. Az egyéni ösztönzők bevezetése nem igényli felső szervek intézkedését, országos jellegű határozatok kiadását, mert ez a végrehajtó szervek jogköre. Javasolja az előterjesztés a meglévő szakmunkáshiány megoldására a többszakmás képzettség megszervezésére való ösztönzést, — s ez a bérben is jusson kifejezésre —, a nyugdíjas szakmunkások foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését, a nők foglalkoztatásának növelését, a munkaerő üzemen belüli tartalékainak feltárását (létszám és munkaidő kihasználás). Az előterjesztés javasolja az országos szakmunkás jegyzék 2 szakmával való bővítését, szakszerelőipari és javító, valamint az építőipari javító szakmákat. Az előbbi a víz-, villany-, gáz és fűtésszerelő, valamint a lakatosipari, az utóbbi a kőműves, burkoló, festő-mázoló, asztalos és üveges tevékenység javítással összefüggő szaktudását igényli. A napirend vitájában 10 elvtárs szólalt fel, s valamennyi konkrét, gyakorlati példákkal támasztotta alá, mintegy igazolta a jelentés, előterjesztés megállapításait. A szakszervezet főtitkára Vinizlay Gyula — többek között — a szolgáltató üzemek dolgozóinak szociális körülményeiről és a szakszervezeti bizottságok nevelési munkájáról beszélt. Elmondotta, hogy a javítóipari és szolgáltató vállalatok dolgozói munkájuk jellegénél fogva szétszórt, kis telephelyeken, gyakran rossz szociális körülmények között dolgoznak. Ez megnehezíti a szakszervezeti bizottság munkáját, de ugyanakkor a nevelési munka iránti igény is nagyobb. Különösen fontos hangsúlyozni az oktatást, a több szakma elsajátításának lehetőségét és megszervezését. Ezeknél a vállalatoknál nagy szükség van arra, hogy egyegy dolgozó több szakmába vágó javítási munkát tudjon végezni, s ez nevelési kérdés. Az sem mellékes — s ez is nevelés — hogy azok a dolgozók, akik egyedül, lakásokban végeznek javításokat, milyen szorgalommal, lelkiismeretességgel dolgoznak. A szolgáltatást nagyban befolyásolja az ott dolgozók magatartása, általános és szakmai műveltsége. A központi vezetőség ülésének következő napirendje az 1965-ös népgazdasági előzetes tervről, a vállalat és szakszervezeti bizottságok termelési feladatairól szólt. Az előadó elmondotta, hogy az új évben a szigorú létszágazdálkodás, a beruházási kertek korlátozott mennyisége, és az anyagellátási gondok az eddiginél nagyobb feladatok elé állítják a vállalati gazdasági vezetőket. A termelékenység emelkedését — az eddiginél következetesebb módon — a munka és üzemszervezés javításával, a helyi tartalékok feltárásával kell biztosítani. A szakszervezeti szerveknek elsősorban a szocialista munkaverseny hatékonyabb megszervezésével, a vállalatvezetés gazdasági feladatainak megoldásában kell segítenie. A munkaverseny egyik nagy állomása lesz a jubileumi munkaverseny, amelyet hazánk felszabadulásának 20. évfordulójának tiszteletére kezdeményeztek. A szakszervezeti szervek — a munkaverseny keretein belül— az újítások alkalmazásához, a gyártás és gyártmányfejlesztéshez, új termékek, új profilok, új szolgáltatások kialakításához és bevezzetéséhez adjanak az eddiginél nagyobb segítséget a gazdasági vezetésnek. Ezután a nemzetközi munkáról készített előterjesztést vitatta meg a központi vezetőség, majd szervezeti kérdéseket tárgyalt. A kongresszus óta a központi vezetőség nyolc tagja más munkaterületre (más iparágba) került, ezért helyettük a póttagok közül a következő elvtársak kerültek be a központi vezetőség rendes tagjai közé: Staufner Ferencné Győr-megye, Végvári Istvánná Csongrád-megye, Korsós János Bács-megye, Füzes Jánosné Baranya-megye, Kelemen Sándorné Nógrád-megye, Kabódi Istvánná, Konc Lajosné és Herceg Károly Budapest. Új lehetőségek — jobb körülmények A szabolcsi üzemek idei terveiről A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács megtárgyalta a megye tanácsi iparának 1965. évi tervjavaslatát. Általános tény, hogy a termelés emelkedik s ezzel párhuzamosan egyre több munkásnak biztosítanak munkalehetőséget. A javaslatban szerepel néhány olyan termék is, amit eddig nem gyártottak, vagy csak kis mennyiségben állítottak elő. A nyírbátori Vastömegcikkipari Vállalatnál az eddiginél lényegesen nagyobb mennyiségben gyártják a gyümölcsládákhoz szükséges ládapántokat. Megnő az üzem exporttermelése is. Az építőipari vállalat új üzemegysége már 1964-ben is működött, tervet viszont csak most szabtak az üvegtechnikai részleg dolgozóinak. A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére a megyei pártbizottság és a tanács, biztosított helyiséget a megye új iparágának. Hatvan embert kívánnak foglalkoztani az idén, a III. ötéves tervben viszont ennek többszörösét. Ugyancsak új terméket gyárt a Szatmárvidéki Faipari Vállalat; a Fáklya kombinált szekrényből ezernégyszáz darabot készítenek. A megyében gyakori volt a hiány sodronyfonatból. A Szatmári Vegyesipari Vállalat 1965-ben nyolcvan százalékkal növeli ennek a gyártását. A Kelet-Magyarországi Faipari Vállalatnál ugyancsak bővül a gyártmányok választéka. Itt a cél elsősorban a lakosság kisbútorokkal való ellátása. Természetesen tovább folytatják a helyiipari üzemek műszaki fejlesztését. A Patyolat vállalat újabb szállítógépeket kap, a tavaly vásárolt va való apparátot az idén újabbal társítják. Változtatnak az áztatás és az öblítés technológiáján, amely mindenek előtt minőségi javulást jelent majd. A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács ipari osztálya javítani szeretne az anyagellátáson is, hogy emiatt ne legyenek zökkenők. Jó előre megtárgyalták kinek milyen mennyiségű anyagra van szüksége és ezeket eljuttatták az ellátó szervekhez. Eléggé egyhelyben topogott a szocialista brigádverseny 1964-ben. Néhány nagy vállalatnál például, mint az Ingatlankezelő Vállalat, ma sincs szocialista brigád. Annál több indok van viszont annak bizonyítására, hogy náluk ez »lehetetlenség«. A Szakszervezetek Megyei Tanácsával közösen megtárgyalják majd a tennivalókat, hogy a versenymozgalom megrekedt szekerét kilendítsék a kátyúból. A szabolcsi tanácsi vállalatok vezetői bizakodással néznek 1965. elé. A hozott intézkedések, a szakosítások, az egész évi biztos munka tudata nagyobb nyugodtságot ad nekik, mint egy évvel ezelőtt. (gregor)