Helyiipar és Városgazdaság, 1985 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
1985. JANUÁR HASZNOS, JÖVŐBE MUTATÓ TANÁCSKOZÁST RENDEZETT a közelmúltban Győrött a Hazafias Népfront megyei szervezete és a megyei tanács, valamint Sopronban a városi tanács. A téma az Országos Tervhivatal és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium által készített „A terület- és településfejlesztés 2000-ig szóló hosszú távú feladatai” című tervezet, valamint az ehhez kapcsolódó regionális terv, Győr-Sopron megye középtávú településfejlesztési feladatainak megvitatása volt. Nem tudom elhallgatni: az országos elképzeléseket tükröző anyagot túlságosan általánosnak tartom. Véleményem szerint nem indokolja ezt az sem, hogy az OT és az ÉVM teljes jogkört kívánt adni minden megyének a sajátos, helyi elképzelések megvitatásához. Attól még önállóak lehetnek a megyei tanácsok elképzelései, ha a két intézmény — az országos érdekeket is figyelembe véve — ráirányítja egyes konkrét feladatokra a helyiek figyelmét. Ezzel nemcsak az úgymond „üzemi vakság” leküzdésében segítették volna a 19 megyei tanácsot de abban is, hogy az országos egészet lássák. Békésben éppen úgy, mint Baranyában vagy éppen Győr-Sopron megyében — az anyagi lehetőségekhez mérten. Joggal kifogásolták ezt azok a városukért, községükért sok év óta eredményesen buzgólkodó tanácsi vezetők, szakszervezeti aktivisták, népfrontosok és mindazok, akik felelősséget éreznek lakóhelyükért, a szűkebb közösségükért, a lakosság jogos igényeinek kielégítéséért. A Győr-Sopron megyei Tanács által összeállított fejlesztési irányokat körvonalazó írásos anyag körültekintő alapja lehetett egy egészséges, a közös ügyet szolgáló és azt eredményesen előbbre vivő társadalmi vitának. A megyei távlati terv fő mondanivalója: okosan, célszerűen, az adott anyagi lehetőségek legjobb kihasználásával fejleszteni elsősorban a kistelepüléseket, hogy a lakosság megtartása eredményes legyen. Ennek pedig előfeltétele az alapellátások biztosítása, az iskola, az orvosi rendelő, élelmiszerboltok és más szolgáltató egységek létesítése. Rendkívül fontos a jó ivóvíz biztosítása, a községi vízművek létesítése, majdan a csatornák megépítése, az ipar decentralizációja révén a szolgáltató ipar fejlesztése, a különféle szolgáltatások bővítése. A szolgáltató egységek kialakításának kettős haszna van: először, hogy a lakosság egy része a kis-, közép vagy nagyközségekben munkaalkalmat kap. A másik: nem kényszerül folytonos utazgatásra — legalább is nagyobb távra —, ha például elromlik a rádiója, a tv-je, a mosógépe, mert azt helyben megjavítják. E ténynek rendkívül fontos lakosságmegtartó ereje van. És ez lényeges, mert a településfejlesztés végső célja: a lakosság életminőségének javítása, színvonalas ellátása. Ehhez a fontos feladathoz tartozik a környezetvédelem, a parkok építése, gondozása, a szemét elszállítása, az egészséges környezet kialakítása, hogy a lakosság valóban jól, otthonosan érezze magát. A MEGYÉBEN AZ ALAPELLÁTÁST TELJESKÖRŰEN a nagyközségek biztosítják a lakosság számára, valamint néhány — az utóbbi években erőteljesebben fejlődő község — így Szil, Kóny, Bősárkány, Szany. A középfokú ellátást az öt város adja: Győr, Sopron, Mosonmagyaróvár, Kapuvár és Csorna. A felsőfokú ellátást a két nagyobb város: Győr és Sopron biztosítja. Szó esett a vitában a községek jövőjéről. Győrött 142 ezer ember él, a másik négy városban összesen 120 ezer, a kis-, közép- és nagyközségekben pedig több mint 170 ezer a lakosok száma. Jogos igényük, hogy településüket „emberibb léptékkel mérjék”. Ne feledjék a vezetők, hogy a legkisebb községben is emberek élnek. Törődjenek velük, munkalehetőségeikkel, az alapellátást jelentő szolgáltatások biztosításával. A települések alapellátását vizsgálva az is kiderült, hogy a főközlekedési utakitól távol eső településekről nagy az elvándorlás. Ezek a községek az úgynevezett „funkcióhiányos” községek, és ezek az összes település 40 százalékát, a lakosság 12 százalékát jelentik az ország nyugati megyéjében. Joggal mondta a győri tanácskozáson az egyik felszólaló, hogy a jövőben szüntessék meg a „funkció nélküli” elnevezést. Legyen minden községnek „funkciója”, közeli és távolabbi terve, célja — ha más nem, akkor a falusi turizmus ápolása. Mindenki érezhesse, hogy rá és településére szüksége van az országnak. Így másként szemléli társadalmunkat és benne a saját szerepét. Jobban bevonható lesz az itt élő lakosság a közhasznú tevékenységbe, ami úgy az egyénnek, mint a közösségnek nem lehet közömbös. A parkok építésében, a A szabolcsi emberek lokálpatriotizmusával és kritikus szenvedélyességével vitatták meg — László Andrásnak, a megyei tanács általános elnökhelyettesének tájékoztatóját követően — a 2000-ig szóló országos terület- és településfejlesztési feladattervezetet és a megyei tennivalókat a meghívott községi és városi tanácselnökök, közéleti emberek, szakszervezeti tisztségviselők. A vitaindító előadás felvázolta az elmúlt tizenöt év megyei fejlődésének adatait, majd a következő másfél évtized legfontosabb fejlesztési elveit ismertette. 1990-ig több mint 200 szabolcs-szatmári településen lesz egészséges vezetékes ivóvízellátás, a csatornázottság azonban kedvezőtlenebbül alakul. Sajnos e megyében is újra termelődnek a feszültségek, melyeket a városiasodási folyamat kelt életre. Sok helyütt gondot okoz az alapellátás is. Főleg az ezer főn aluli kistelepüléseken, ahol gyorsan csökken a lakosság száma, az ellátottsági hiányok miatt. A jövő útja nem lehet más, mint a népességmegtartó képesség fokozása e területeken. A következő évtizedben csak mérsékelt fejlődésre lehet számítani. Ekkor lesz igazán jelentősége a társadalmi összefogásnak, a közösségi érzés erősítésének, mert bár a tanácsi önállóság megnő, a pénzeszközök is a helyi célok ésszerű megoldását célozzák majd, ám közel sem telik mindenre. A legfontosabb beruházásokra is csak sorolás alapján kerülhet sor és korántsem biztos, hogy ez a fontossági sorrend megegyezik majd a közakarattal. A sokszínű problémafelvetés bizonyította, hogy a szabolcsi emberek féltő gonddal néznek a holnap elé s a maguk tapasztalatát, javaslatait a jobbítás igényével mondják el. Szólt a szakember a talaj termőképességének megóvásáról; a megyei tanács ipari osztályának képviselője a sok leányvállalat és kirendeltség kiszolgáltatott helyzetének megszüntetéséről; az indokolatlan településkülönbségek mérsékléséről; a szükséges hidak megépítéséről; a településgazdasági szakemberképzés fontosságáról. Szakszervezetünk megyebizottsága képviseletében Jeszenszky István MB-elnök mondta el a testület véleményét. Fontosnak tartják a veszélyes és folyékony hulladékok lerakóhelyeinek mielőbbi kijelölését, mert a felelőtlenül lerakott hulladékok veszélyeztetik a környezetet. A kabalási szabadidő-központ mintájára másutt is meg lehetne teremteni a szabadidő hasznos eltöltésének kulturált lehetőségét. A vízellátás és csatornázottság fejlesztése társadalmi érdek, de továbbra is szükség van a lakosság anyagi hozzájárulására, mert csak így lehet meggyorsítani a beruházások elkészülését. Többen szóvá tették a nem egységes villanyhasználati díjat, a tömegközlekedés árainak különbözőségét a fővárosban és vidéken. A vízdíj összege még megyén belül sem azonos, a nem egyforma kitermelési körülmények miatt. 30—35 ezer ember ingázik megyén kívülre. Az újabb munkahely-megteremtés közelebb hozhatná őket a családhoz. Kevés az iskolai tanterem, az orvosi ellátás is sok gonddal jár. Fontos hangsúlyt kapott a vitában a kommunális szolgáltatások fejlesztésének igénye. Súlyosbodó gond, hogy az új otthonok építése mellett az utóbbi években megfeledkeztek a régiek felújításáról, korszerűsítéséről, így az elmaradás nagysága tovább nőtt. Ez az ezredfordulóra óriási gondokat okozhat. Az aprófalvak jogos igényeként fogalmazódott meg, hogy legyen gyors kapcsolatuk a megyeközponttal, az ország más részeivel. Ez az utak korszerűsítését, az autóbuszhálózat kiterjesztését feltételezi. A vitában felszólalt Biszku Béla, aki jobbnak tartotta volna, ha az országos távlati elképzeléseket a megye hosszú távú koncepcióval együtt vitatják meg a szakemberek. A tömegsport széles körű fejlesztésére nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben — javasolta —, mert a technika fejlődése tovább kényelmesíti az emberek életét. A mozgás pedig az egészséges életmód alapja. A legfontosabb — vallották a vita résztvevői —, hogy a reális lehetőség ismeretében készüljön el a megye tizenöt éves fejlesztési terve, mert enélkül csupán illúziónak tűnik a vita arról, aminek feltételei még nem biztosítottak. Felvetették a felső fokú szakemberképzés szükségét, mert nagyon hiányzik például a számviteli, a közgazdász szakember, a Kertészeti Főiskolát is „elvitték” a megyéből. Megfogalmazták a felszólalók, hogy a társadalmi vita iránt felfokozott várakozás nyilvánult meg. Az emberek már holnap szeretnék ennek eredményét érezni. Vigyázni kell: ne adjunk csalódásra okot, mert a demokratizmus jó fegyver a közvélemény szondázására de csak a reális lehetőségek figyelembevételével szabad célokat meghatározni. A SZEKSZÁRDON MEGRENDEZETT TÁRSADALMI VITÁBAN minden olyan megyei szerv illetékes vezetője részt vett, aki a feladatok megoldásában érintett. A megyei távlati elképzeléseket Ribling Ferenc, a megyei tanács általános elnökhelyettese ismertette, majd tizennégyen szólaltak fel a vitában, köztük Gyugyi János, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai titkára és Deli Sándor, az SZMT titkára. Sok szó esett az infrastruktúra helyzetéről és fejlesztésének fontosságáról, az úthálózat és vasúti közlekedés, a telefonellátás, a villanyhálózat fejlesztésének szükségességéről, a televízió vételének jobbításáról, még a kábeltelevíziózás kérdéseiről is. A tervezet szinte minden pontját érintették a felszólalók, különösen azokról a témákról beszéltek sokat, amelyek közvetlenül érintik a helyi lakosságot. Az alapellátás napi és helyi gondjairól szinte mindenki szólt, egyértelműen helyeselve a koncepció azon célkitűzését, miszerint 2000-ig meg kell szüntetni az alapellátásban meglevő különbségeket, megteremteni a teljes és hatékony foglalkoztatottságot; biztosítani kell az óvodai ellátottságot, helyben megoldani az alsófokú oktatást és az egészségügyi ellátást. Tisztázódott, hogy mindez nem községenként értendő, hanem körzetenként. Mindenesetre a mainál kisebb, könnyebben elérhető távolságokban. Egyértelműen helyeselték a tanácskozás résztvevői, hogy a települések közötti kategorizálás megszűnt, mert azt már korábban túlhaladta az élet. A cél: az életkörülményekben még meglevő, indokolatlan különbségek felszámolása. Nem arról van szó, hogy eddig a városokat fejlesztették Tolna megyében, és ezután a községeket fogják. Célszerű, gazdaságos és arányos fejlesztés szükségszerű. Általános helyeslést váltott ki a tervezet azon tétele, hogy az első három osztály oktatását, ahol erre mód van, vissza lehet körzetesíteni, de ebben nem szabad feladni az eddig elért oktatási színvonalat, tehát nem szabad „átesni a ló másik oldalára”. Sokan foglalkoztak a településfejlesztési kérdések részleteivel is, üdvözölve azt az elvet, hogy ott legyen a pénz, ahol a döntés megszületik és ahol a végrehajtás szintje van. A vitában Deli Sándor, az SZMT titkára, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának álláspontját ismertette. Elmondta a többi között, hogy a településfejlesztési koncepciót szorosan kapcsolni kell a társadalmi célkitűzések más részleteihez. A tanácsi, célcsoportos lakásépítés nagyarányú csökkentése a szakszervezeti tagság ellenőrzésével találkozott. A leginkább rászorultak, a rossz szociális helyzetben levők, a mai körülmények között nehezen juthatnak lakáshoz. Előnyös helyzetbe kerültek azok, akiknek van pénzük lakásépítésre és reménytelen helyzetbe jutottak a kis jövedelműek. Kétségtelen, hogy a fejlődés érdekében utat kell nyitni a spontán folyamatoknak, de az állami beavatkozás, segítés a jövőben sem nélkülözhető a településfejlesztési politikában sem, hiszen nagyon sok esetben ez biztosítja az igazságosságot. Letenyei György A nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépjavító Szolgáltató Vállalat korszerű gépkocsiszervize megyeszerte ismert és egész éven át nagy forgalmat bonyolít le. Aradszki János, a megyei tanács elnökhelyettese ismertette a távlati elképzelések országos és megyei feladattervezetét, melynek írásos anyagát előre megküldték a résztvevőknek, így valóban átgondolt hozzászólások gazdagították mindkét anyagot. A vitát magnószalagra vették és az abban foglaltakat eljuttatták a Hazafias Népfront Országos Tanácsának. Mi volt az alaphangja a felszólalásoknak? Elsődlegesen a társadalmi esélykülönbségek csökkentése, bárhol lakjon is az állampolgár. A helyi aktivitás, öntevékenység fokozása, a társadalmi munkavégzés szervezése, mert a helyi lakosság közakarata és tevékeny részvétele nélkül a legjobb szándékú elképzelés sem valósulhat meg. Fontosnak tartják a térségi sajátosságok kiemelését, mert ez adja meg minden megye arculatát, jövőképének alakításában ez a meghatározó. Varga Imre, az SZMT titkára felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a lakossági teherviselés különbségeit mérsékelni kell. Kimeríthetetlen erőforrást jelent a lakosság bevonása a helyi, közösségi célú beruházások kivitelezésébe. A döntések előtt is kérték ki a többség véleményét, hogy valóban a reális lehetőség figyelembevételével, a közakaratnak megfelelően költsék el a pénzt, a legfontosabb fejlesztési célokra. Gyakori beszédtéma volt a fiatalok otthonteremtésének segítése. Nem a támogatások növelése lenne a célravezető mód, hanem az állandóan fokozódó építési költségek megállítása. Bár tudják, hogy az értékarányos árak kialakításának irányába haladunk, mégis ezt kellene végiggondolni. Itt is gond a vízellátás dinamikus növekedése mellett a lassú ütemű csatornázottság. Jobban kellene hasznosítani és megbecsülni a meglevő szellemi kapacitást, mert sok tehetséges fiatal elhagyja a megyét. Békéscsaba régi gondja a felső fokú oktatási központ hiánya. Legközelebb száz kilométerre van ilyen, s erre a következő évtizedekben figyelemmel kell lenni, csakúgy, mint az általános és középfokú oktatás várható feszültségeire. Hangsúlyozottan szóltak arról, hogy a megye jövőjének kedvező alakulásához elsősorban olyan műszaki infrastruktúra hálózat kiépítésére lenne szükség, amely biztosítja a mezőgazdaság és az élelmiszeripar intenzív fejlődésének lehetőségét. Fontos kérdés a kisebb térségek népességmegtartó képességének fokozása, csökkentve a városok és községek életkörülményeiben, elsősorban az alapellátásban meglevő indokolatlan különbségeket. Nagy felelősséggel szóltak a megye ár- és belvízvédelmének továbbfejlesztéséről. Hasonlóképpen a vízminőség-javító beruházások fontosságáról. 1990-ig tíz településen tervezik társulati vízmű építését, s ugyanennyi helyen új csatornaművek létesítését, a településközpontok szennyvízelvezetésére és -tisztítására. A következő másfél évtizedben a lakossági szolgáltatásoknál elsősorban a meglevő hálózatra kell alapozni — javasolták. Új megoldások, szervezeti formák ösztönzésével megteremteni a hatékonyabb működés feltételeit. A fogyasztók megtartása érdekében javítani szükséges a szolgáltatások hozzáférhetőségét, összehangoltabbá tenni a nyitvatartási időket, az ügyfélfogadás kulturáltságát. Az elmaradottabb területeken nem új szervezetek létrehozását kellene szorgalmazni, hanem megkeresni egy-egy gazdálkodó egységnél annak lehetőségét, hogy a körzetében levő kis szolgáltató részlegeket miként lehetne érdekeltségi kapcsolatba hozni. Javítani szükséges a jövőben a szolgáltató szervezetek együttműködését, a közös alkatrészellátást, a felvevőhelyek kialakítását. Az egészségügyi szolgáltatásban a legnagyobb gond a fekvőbeteg-ellátás. Valamint a növekvő számú időskorúak érdekében bővíteni szükséges a szociális segítés, ellátás lehetőségeit, szorgalmazni a házi beteggondozói hálózat kiépítését, a szociális otthonok, az öregek napközi otthona férőhelyeinek növelését. A következő években tovább nő az egészséges emberi környezet iránti igény. Mindez együtt jár az életkörülmények javításával, a környezetvédelem sok irányú hatásának kibontakoztatásával. A vita részvevői között volt Kendra János, a Békés megye Víz- és Csatornamű Vállalat volt igazgatója, aki nyugdíjasként is fáradhatatlan szószólója a környezetvédelemnek. Az is hangot kapott a vitában, hogy bármiféle településfejlesztést csak megfelelő szociálpolitikával együtt szabadna elképzelni. A települések önállósága még nem garancia a sok arcú változásra, ennek sok összefüggése, s elsősorban anyagi kihatása van. Felelősséggel szóltak a részvevők a megye távlati fejlesztésének összehangolásáról. Sok ágazat, intézmény, szervezet közös együttgondolkodására van szükség, hogy a fogaskerekek jól illeszkedjenek. A távolsági ingázók számának csökkentése, az elvándorlók, valamint a befogadásuk új gondjai mind-mind végiggondolásra váró feladatok. Ehhez több időre, az anyagi lehetőségek, a munkaerő-szükséglet, a fejlesztés irányainak konkrét ismereteire és sok egyébre van még szükség. A vita mégis hasznos volt. Az elküldött javaslatok bizonyára továbbgondolkodásra késztetik az országos távlati koncepciók készítőit, a kormány elé kerülő végleges tervezet kialakításakor. (MP) HELYIIPAR ÉS VÁROSGAZDASÁG wtmwMiriPutrwHwrfTOW^ 2000-ig szóló távlati elképzelések Társadalmi vita a terület- és településfejlesztésről közterek állagának megóvásában, a közművek és a középületek közös megépítésében, a társadalmi munka önzetlen végzésében, a települések sokirányú fejlesztésében. A MEGYE ÚGYNEVEZETT AGGLOMERÁCIÓS TÉRSÉGE Győr környéke. A megyeszékhely magánerős építési zónája, amelynek fejlesztését akadályozza a terület fejletlen infrastruktúrája: a jó útnak, a jó ivóvíznek, a csatornahálózatnak és a villanyhálózatnak részleges hiánya. Nagy lehetőségek vannak a megyében az idegenforgalom fellendítésére. Az országban Budapest után Sopron a második, Győr a harmadik helyen áll műemléképületeivel, történelmi múltját illetően. Az épületek csinosítása, állagának megóvása nagy feladatot ad hosszú távra a Műemléki Felügyelőségnek és az ingatlankezelő vállalatoknak is. A történelmi épületeken túl termálvízben is bővelkedik Győr-Sopron megye. Egyedülállóan az országban. Jó lehetőség van az okos kihasználásra, a szabad idő hasznos eltöltésére, a gyógyulásra — mind a helyi lakosság, mind a megyébe látogató honpolgárok és külföldiek számára. De ezen túl nagy lehetőséget rejtenek a termálvizek a különféle munkaalkalmak megteremtésében is. A Győr-Sopron megyei tanácsnál elkészült a megye VII. ötéves tervkoncepciója. Elgondolkodtató munka: kinek-kinek testre szabottan jelöli meg a feladatokat a következő tervciklusra, ezáltal hasznos segítője lehet a társadalmi fontosságú terület- és településfejlesztési munkának. Sindulár Anna .