Helyiipar és Városgazdaság, 1985 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

1985. JANUÁR HASZNOS, JÖVŐBE MUTATÓ TANÁCSKOZÁST RENDEZETT a közelmúltban Győrött a Hazafias Népfront megyei szervezete és a megyei tanács, valamint Sopronban a városi tanács. A téma az Országos Tervhivatal és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium által készített „A te­rület- és településfejlesztés 2000-ig szóló hosszú távú feladatai” című tervezet, valamint az ehhez kapcso­lódó regionális terv, Győr-Sopron megye középtávú településfejlesztési feladatainak megvitatása volt. Nem tudom elhallgatni: az orszá­gos elképzeléseket tükröző anyagot túlságosan általánosnak tartom. Vé­leményem szerint nem indokolja ezt az sem, hogy az OT és az ÉVM tel­jes jogkört kívánt adni minden me­gyének a sajátos, helyi elképzelések megvitatásához. Attól még önállóak lehetnek a megyei tanácsok elkép­zelései, ha a két intézmény — az or­szágos érdekeket is figyelembe véve — ráirányítja egyes konkrét felada­tokra a helyiek figyelmét. Ezzel nemcsak az úgymond „üzemi vak­ság” leküzdésében segítették volna a 19 megyei tanácsot de abban is, hogy az országos egészet lássák. Bé­késben éppen úgy, mint Baranyában vagy éppen Győr-Sopron megyében — az anyagi lehetőségekhez mérten. Joggal kifogásolták ezt azok a vá­rosukért, községükért sok év óta eredményesen buzgól­kodó tanácsi vezetők, szakszervezeti aktivisták, népfrontosok és mindazok, akik fe­lelősséget éreznek lakóhelyükért, a szűkebb közösségükért, a lakosság jogos igényeinek kielégítéséért. A Győr-Sopron megyei Tanács ál­tal összeállított fejlesztési irányokat körvonalazó írásos anyag körülte­kintő alapja lehetett egy egészséges, a közös ügyet szolgáló és azt ered­ményesen előbbre vivő társadalmi vitának. A megyei távlati terv fő mondani­valója: okosan, célszerűen, az adott anyagi lehetőségek legjobb kihasz­nálásával fejleszteni elsősorban a kistelepüléseket, hogy a lakosság megtartása eredményes legyen. En­nek pedig előfeltétele az alapellátá­sok biztosítása, az iskola, az orvosi rendelő, élelmiszerboltok és más szolgáltató egységek létesítése. Rend­kívül fontos a jó ivóvíz biztosítása, a községi vízművek létesítése, maj­dan a csatornák megépítése, az ipar decentralizációja révén a szolgálta­tó ipar fejlesztése, a különféle szol­gáltatások bővítése. A szolgáltató egységek kialakítá­sának kettős haszna van: először, hogy a lakosság egy része a kis-, közép vagy nagyközségekben mun­kaalkalmat kap. A másik: nem kényszerül folytonos utazgatásra — legalább is nagyobb távra —, ha például elromlik a rádiója, a tv-je, a mosógépe, mert azt helyben meg­javítják. E ténynek rendkívül fontos lakosságmegtartó ereje van. És ez lényeges, mert a településfejlesztés végső célja: a lakosság életminősé­gének javítása, színvonalas ellátása. Ehhez a fontos feladathoz tartozik a környezetvédelem, a parkok építé­se, gondozása, a szemét elszállítása, az egészséges környezet kialakítása, hogy a lakosság valóban jól, ottho­nosan érezze magát. A MEGYÉBEN AZ ALAPELLÁ­TÁST TELJESKÖRŰEN a nagyköz­ségek biztosítják a lakosság számá­ra, valamint néhány — az utóbbi években erőteljesebben fejlődő köz­ség — így Szil, Kóny, Bősárkány, Szany. A középfokú ellátást az öt város adja: Győr, Sopron, Moson­magyaróvár, Kapuvár és Csorna. A felsőfokú ellátást a két nagyobb vá­ros: Győr és Sopron biztosítja. Szó esett a vitában a községek jövőjéről. Győrött 142 ezer ember él, a másik négy városban összesen 120 ezer, a kis-, közép- és nagy­községekben pedig több mint 170 ezer a lakosok száma. Jogos igé­nyük, hogy településüket „emberibb léptékkel mérjék”. Ne feledjék a vezetők, hogy a legkisebb községben is emberek élnek. Törődjenek ve­lük, munkalehetőségeikkel, az alap­ellátást jelentő szolgáltatások bizto­sításával. A települések alapellátását vizs­gálva az is kiderült, hogy a főközle­kedési utakitól távol eső települések­ről nagy az elvándorlás. Ezek a köz­ségek az úgynevezett „funkcióhiá­nyos” községek, és ezek az összes település 40 százalékát, a lakosság 12 százalékát jelentik az ország nyugati megyéjében. Joggal mondta a győri tanácskozáson az egyik fel­szólaló, hogy a jövőben szüntessék meg a „funkció nélküli” elnevezést. Legyen minden községnek „funk­ciója”, közeli és távolabbi terve, célja — ha más nem, akkor a falusi turizmus ápolása. Mindenki­­ érez­hesse, hogy rá és településére szük­sége van az országnak. Így másként szemléli társadalmunkat és benne a saját szerepét. Jobban bevonható lesz az itt élő lakosság a közhasznú tevékenységbe, ami úgy az egyén­nek, mint a közösségnek nem lehet közömbös. A parkok építésében, a A szabolcsi emberek lokálpatrio­tizmusával és kritikus szenvedélyes­ségével vitatták meg — László And­rásnak, a megyei tanács általános elnökhelyettesének tájékoztatóját követően — a 2000-ig szóló országos terület- és településfejlesztési fel­adattervezetet és a megyei tenniva­lókat a meghívott községi és városi tanácselnökök, közéleti emberek, szakszervezeti tisztségviselők. A vitaindító előadás felvázolta az elmúlt tizenöt év megyei fejlődésé­nek adatait, majd a következő más­fél évtized legfontosabb fejlesztési elveit ismertette. 1990-ig több mint 200 szabolcs-szatmári településen lesz egészséges vezetékes ivóvízellá­tás, a csatornázottság azonban ked­vezőtlenebbül alakul. Sajnos e megyében is újra terme­lődnek a feszültségek, melyeket a városiasodási folyamat kelt életre. Sok helyütt gondot okoz az alapel­látás is. Főleg az ezer főn aluli kis­településeken, ahol gyorsan csökken a lakosság száma, az ellátottsági hiányok miatt. A jövő útja­ nem le­het más, mint a népességmegtartó képesség fokozása e területeken. A következő évtizedben csak mér­sékelt fejlődésre lehet számítani. Ekkor lesz igazán jelentősége a tár­sadalmi összefogásnak, a közösségi érzés erősítésének, mert bár a taná­csi önállóság megnő, a pénzeszközök is a helyi célok ésszerű megoldását célozzák majd, ám közel­ sem telik mindenre. A legfontosabb beruházá­sokra is csak sorolás alapján kerül­het sor és korántsem biztos, hogy ez a fontossági sorrend megegyezik majd a közakarattal. A sokszínű problémafelvetés bizo­nyította, hogy a szabolcsi emberek féltő gonddal néznek a holnap elé s a maguk tapasztalatát, javaslatait a jobbítás igényével mondják el. Szólt a szakember a talaj termőképessé­gének megóvásáról; a megyei tanács ipari osztályának képviselője a sok leányvállalat és kirendeltség kiszol­gáltatott helyzetének megszüntetésé­ről; az indokolatlan településkü­lönbségek mérsékléséről; a szüksé­ges hidak megépítéséről; a telepü­lésgazdasági szakemberképzés fon­tosságáról. Szakszervezetünk megyebizottsága képviseletében Jeszenszky István MB-elnök mondta el a testület vé­leményét. Fontosnak tartják a veszélyes és folyékony hulladékok lerakóhelyei­nek mielőbbi kijelölését, mert a fe­lelőtlenül lerakott hulladékok veszé­lyeztetik a környezetet. A kabalási szabadidő-központ min­tájára másutt is meg lehetne terem­teni a szabad­idő hasznos eltöltésé­nek kulturált lehetőségét. A vízellátás és csatornázottság fejlesztése társadalmi érdek, de to­vábbra is szükség van a lakosság anyagi hozzájárulására, mert csak így lehet meggyorsítani a beruházá­sok elkészülését. Többen szóvá tették a nem egy­séges villanyhasználati díjat, a tö­megközlekedés­ árainak különböző­ségét a fővárosban és vidéken. A vízdíj összege még megyén belül sem azonos, a nem egyforma kiter­melési körülmények miatt. 30—35 ezer ember ingázik megyén kívülre. Az újabb munkahely-megteremtés közelebb hozhatná őket a családhoz. Kevés az iskolai tanterem, az orvosi ellátás is sok gonddal jár. Fontos hangsúlyt kapott a vitában a kommunális szolgáltatások fejlesz­tésének igénye. Súlyosbodó gond, hogy az új otthonok építése mellett az utóbbi években megfeledkeztek a régiek felújításáról, korszerűsíté­séről, így az elmaradás nagysága to­vább nőtt. Ez az ezredfordulóra óriási gondokat okozhat. Az aprófalvak jogos igényeként fogalmazódott meg, hogy legyen gyors kapcsolatuk a megyeközpont­tal, az ország más részeivel. Ez az utak korszerűsítését, az autóbusz­hálózat kiterjesztését feltételezi. A vitában felszólalt Biszku Béla, aki jobbnak tartotta volna, ha az országos távlati elképzeléseket a megye hosszú távú koncepcióval együtt vitatják meg a szakemberek. A tömegsport széles körű fejleszté­sére nagyobb figyelmet kell fordíta­ni a jövőben — javasolta —, mert a technika fejlődése tovább kényel­­mesíti az emberek életét. A mozgás pedig az egészséges életmód alapja. A legfontosabb — vallották a vita résztvevői —, hogy a reális lehető­ség ismeretében készüljön el a me­gye tizenöt éves fejlesztési terve, mert enélkül csupán illúziónak tű­nik a vita arról, aminek feltételei még nem biztosítottak. Felvetették a felső fokú szakemberképzés szük­ségét, mert nagyon hiányzik például a számviteli, a közgazdász szakem­ber, a Kertészeti Főiskolát is „elvit­ték” a megyéből. Megfogalmazták a felszólalók, hogy a társadalmi vita iránt felfokozott várakozás nyilvánult meg. Az em­berek már holnap szeretnék ennek eredményét érezni. Vigyázni kell: ne adjunk csalódásra okot, mert a demokratizmus jó fegyver a közvé­lemény szondázására de csak a reá­lis lehetőségek figyelembevételével szabad célokat meghatározni. A SZEKSZÁRDON MEGRENDE­ZETT TÁRSADALMI VITÁBAN minden olyan megyei szerv illetékes vezetője részt vett, aki a feladatok megoldásában érintett. A megyei távlati elképzeléseket Ribling Ferenc, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese ismertette, majd tizennégyen szólaltak fel a vi­tában, köztük Gyugyi János, a me­gyei pártbizottság gazdaságpolitikai titkára és Deli Sándor, az SZMT tit­kára. Sok szó esett az infrastruktúra helyzetéről és fejlesztésének fontos­ságáról, az úthálózat és vasúti köz­lekedés, a telefonellátás, a villany­­hálózat fejlesztésének szükségessé­géről, a televízió vételének jobbítá­sáról, még a kábeltelevíziózás kér­déseiről is. A tervezet szinte minden pontját érintették a felszólalók, különösen azokról a témákról beszéltek sokat, amelyek közvetlenül érintik a helyi lakosságot. Az alapellátás napi és helyi gond­jairól szinte mindenki szólt, egyér­telműen helyeselve a koncepció azon célkitűzését, miszerint 2000-ig meg kell szüntetni az alapellátásban meg­levő különbségeket, megteremteni a teljes és hatékony foglalkoztatottsá­got; biztosítani kell az óvodai ellá­tottságot, helyben megoldani az al­sófokú oktatást és az egészségügyi ellátást. Tisztázódott, hogy mindez nem községenként értendő, hanem körzetenként. Mindenesetre a mainál kisebb, könnyebben elérhető távol­ságokban. Egyértelműen helyeselték a ta­nácskozás résztvevői, hogy a telepü­lések közötti kategorizálás megszűnt, mert azt már korábban túlhaladta az élet. A cél: az életkörülmények­ben még meglevő, indokolatlan kü­lönbségek felszámolása. Nem arról van szó, hogy eddig a városokat fejlesztették Tolna megyé­ben, és ezután a községeket fogják. Célszerű, gazdaságos és arányos fej­lesztés szükségszerű. Általános helyeslést váltott ki a tervezet azon tétele, hogy az első há­rom osztály oktatását, ahol erre mód van, vissza lehet körzetesíteni, de ebben nem szabad feladni az eddig elért oktatási színvonalat, tehát nem szabad „átesni a ló másik oldalára”. Sokan foglalkoztak a településfej­lesztési kérdések részleteivel is, üd­vözölve azt az elvet, hogy ott legyen a pénz, ahol a döntés megszületik és ahol a végrehajtás szintje van. A vitában Deli Sándor, az SZMT titkára, a Szakszervezetek Tolna me­gyei Tanácsának álláspontját ismer­tette. Elmondta a többi között, hogy a településfejlesztési koncepciót szo­rosan kapcsolni kell a társadalmi célkitűzések más részleteihez. A tanácsi, célcsoportos lakásépítés nagyarányú csökkentése a szakszer­vezeti tagság ellenőrzésével találko­zott. A leginkább rászorultak, a rossz szociális helyzetben levők, a mai kö­rülmények között nehezen juthatnak lakáshoz. Előnyös helyzetbe kerültek azok, akiknek van pénzük lakásépí­tésre és reménytelen helyzetbe ju­tottak a kis jövedelműek. Kétségtelen, hogy a fejlődés érde­kében utat kell nyitni a spontán fo­lyamatoknak, de az állami beavat­kozás, segítés a jövőben sem nélkü­lözhető a településfejlesztési politi­kában sem, hiszen nagyon sok eset­ben ez biztosítja az igazságosságot. Letenyei György A nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépjavító Szolgáltató Vállalat korszerű gépkocsiszervize megyeszerte ismert és egész éven át nagy forgalmat bo­nyolít le. Aradszki János, a megyei tanács elnökhelyettese ismertette a távlati elképzelések országos és megyei fel­adattervezetét, melynek írásos anya­gát előre megküldték a résztvevők­nek, így valóban átgondolt hozzá­szólások gazdagították mindkét anyagot. A vitát magnószalagra vet­ték és az abban foglaltakat eljuttat­ták a Hazafias Népfront Országos Tanácsának. Mi volt az alaphangja a felszóla­lásoknak? Elsődlegesen a társadalmi esélykülönbségek csökkentése, bár­hol lakjon is az állampolgár. A helyi aktivitás, öntevékenység fokozása, a társadalmi munkavégzés szervezése, mert a helyi lakosság közakarata és tevékeny részvétele nélkül a legjobb szándékú elképzelés sem valósulhat meg. Fontosnak tartják a térségi sa­játosságok kiemelését, mert ez adja meg minden megye arculatát, jövő­képének alakításában ez a megha­tározó. Varga Imre, az SZMT titkára fel­szólalásában azt hangsúlyozta, hogy a lakossági teherviselés különbségeit mérsékelni kell. Kimeríthetetlen erőforrást jelent a lakosság bevoná­sa a helyi, közösségi célú beruházá­sok kivitelezésébe. A döntések előtt is kérték ki a többség véleményét, hogy valóban a reális lehetőség fi­gyelembevételével, a közakaratnak megfelelően költsék el a pénzt, a legfontosabb fejlesztési célokra. Gyakori beszédtéma volt a fiata­lok otthonteremtésének segítése. Nem a támogatások növelése lenne a célravezető mód, hanem az állan­dóan fokozódó építési költségek megállítása. Bár tudják, hogy az ér­tékarányos árak kialakításának irá­nyába haladunk, mégis ezt kellene végig­gondolni. Itt is gond a vízellá­tás dinamikus növekedése mellett a lassú ütemű csatornázottság. Jobban kellene hasznosítani és megbecsülni a meglevő szellemi ka­pacitást, mert sok tehetséges fiatal elhagyja a megyét. Békéscsaba régi gondja a felső fo­kú oktatási központ hiánya. Legkö­zelebb száz kilométerre van ilyen, s erre a következő évtizedekben figye­lemmel kell lenni, csakúgy, mint az általános és középfokú oktatás vár­ható feszültségeire. Hangsúlyozottan szóltak arról, hogy a megye jövőjének kedvező alakulásához elsősorban olyan mű­szaki infrastruktúra hálózat kiépíté­sére lenne szükség, amely biztosítja a mezőgazdaság és az élelmiszeripar intenzív fejlődésének lehetőségét. Fontos kérdés a kisebb térségek népességmegtartó képességének fo­kozása, csökkentve a városok és köz­ségek életkörülményeiben, elsősor­ban az alapellátásban meglevő indo­kolatlan különbségeket. Nagy felelősséggel szóltak a megye ár- és belvízvédelmének továbbfej­lesztéséről. Hasonlóképpen a vízmi­nőség-javító beruházások fontossá­gáról. 1990-ig tíz településen tervezik társulati vízmű építését, s ugyan­ennyi helyen új csatornaművek léte­sítését, a településközpontok szenny­vízelvezetésére és -tisztítására. A következő másfél évtizedben a lakossági szolgáltatásoknál elsősor­ban a meglevő hálózatra kell alapoz­ni — javasolták. Új megoldások, szervezeti formák ösztönzésével megteremteni a hatékonyabb műkö­dés feltételeit. A fogyasztók megtar­tása érdekében javítani szükséges a szolgáltatások hozzáférhetőségét, összehangoltabbá tenni a nyitvatar­tási időket, az ügyfélfogadás kultu­ráltságát. Az elmaradottabb területeken nem új szervezetek létrehozását kellene szorgalmazni, hanem megkeresni egy-egy gazdálkodó egységnél annak lehetőségét, hogy a körzetében levő kis szolgáltató részlegeket miként lehetne érdekeltségi kapcsolatba hoz­ni. Javítani szükséges a jövőben a szolgáltató szervezetek együttműkö­dését, a közös alkatrészellátást, a felvevőhelyek kialakítását. Az egészségügyi szolgáltatásban a legnagyobb gond a fekvőbeteg-ellá­tás. Valamint a növekvő számú idős­korúak érdekében bővíteni szükséges a szociális segítés, ellátás lehetősé­geit, szorgalmazni a házi beteggon­dozói hálózat kiépítését, a szociális otthonok, az öregek napközi otthona férőhelyeinek növelését. A következő években tovább nő az egészséges emberi környezet irán­ti igény. Mindez együtt jár az élet­­körülmények javításával, a környe­zetvédelem sok irányú hatásának ki­bontakoztatásával. A vita részvevői között volt Kend­ra János, a Békés megye Víz- és Csatornamű Vállalat volt igazgató­ja, aki nyugdíjasként is fáradhatat­lan szószólója a környezetvédelem­nek. Az is hangot kapott a vitában, hogy bármiféle településfejlesztést csak megfelelő szociálpolitikával együtt szabadna elképzelni. A tele­pülések önállósága még nem garan­cia a sok arcú változásra, ennek sok összefüggése, s elsősorban anyagi ki­hatása van. Felelősséggel szóltak a részvevők a megye távlati fejleszté­sének összehangolásáról. Sok ágazat, intézmény, szervezet közös együtt­gondolkodására van szükség, hogy a fogaskerekek jól illeszkedjenek. A távolsági ingázók számának csökken­tése, az elvándorlók, valamint a befogadásuk új gondjai mind-mind végiggondolásra váró feladatok. Eh­hez több időre, az anyagi lehetősé­gek, a munkaerő-szükséglet, a fej­lesztés irányainak konkrét ismeretei­re és sok egyébre van még szükség. A vita mégis hasznos volt. Az el­­küldött javaslatok bizonyára tovább­gondolkodásra késztetik az országos távlati koncepciók készítőit, a kor­mány elé kerülő végleges tervezet kialakításakor. (M­P) HELYIIPAR ÉS VÁROSGAZDASÁG wtmwMiriPutrwHwr­fTOW^ 2000-ig szóló távlati elképzelések Társadalmi vita a terület- és településfejlesztésről közterek állagának megóvásában, a közművek és a középületek közös megépítésében, a társadalmi munka önzetlen végzésében,­­ a települé­sek sokirányú fejlesztésében. A MEGYE ÚGYNEVEZETT AGG­LOMERÁCIÓS TÉRSÉGE Győr kör­nyéke. A megyeszékhely magánerős építési zónája, amelynek fejlesztését akadályozza a terület fejletlen inf­rastruktúrája: a jó útnak, a jó ivó­víznek, a csatornahálózatnak és a villanyhálózatnak részleges hiánya. Nagy lehetőségek vannak a me­gyében az idegenforgalom fellendí­tésére. Az országban Budapest után Sopron a második, Győr a harma­dik helyen áll műemléképületeivel, történelmi múltját illetően. Az épü­letek csinosítása, állagának megóvá­sa nagy feladatot ad hosszú távra a Műemléki Felügyelőségnek és az in­gatlankezelő vállalatoknak is. A tör­ténelmi épületeken túl termálvízben is bővelkedik Győr-Sopron megye. Egyedülállóan az országban. Jó le­hetőség van az okos kihasználásra, a szabad idő hasznos eltöltésére, a gyógyulásra — mind a helyi lakos­ság, mind a megyébe látogató hon­polgárok és külföldiek számára. De ezen túl­ nagy lehetőséget rejtenek a termálvizek a különféle munkaal­kalmak megteremtésében is. A Győr-Sopron megyei tanácsnál elkészült a megye VII. ötéves terv­­koncepciója. Elgondolkodtató mun­ka: kinek-kinek testre szabottan je­löli meg a feladatokat a következő tervciklusra, ezáltal hasznos segítője lehet a társadalmi fontosságú terü­let- és településfejlesztési munká­nak. Sindulár Anna .

Next