Ajka - Ajkai Szó, 2020 (33. évfolyam, 1-45. szám)

2020-02-14 / 6. szám

yV^­T "'v­ 33. évfolyam, 6. szám, 2020. február 14., péntek A város lapja ÁJKkV Kapolcsi Ajkán 3. oldal Babák és mamák 5. oldal Zamostny jól hajtott 8. oldal llTfe Hr tQÍ ^WLlI Ikr’ w j v /Jtá py ■ Angol nyelvű Sün Balázsok Angol nyelven, helyes kiej­téssel köszöntik a szobába belé­pőt a Városi Óvoda Patakparti Intézménye Sün Balázs cso­portjának kicsinyei. Már nem csupán a köszönés és a bemu­tatkozás megy segítség nélkül, hanem legtöbben a színek és formák elnevezéseit is tudják. Az évszakokat, a gyermekek mindennapjaihoz, játékaihoz tartozó szavakat szintén ta­nulják. Ez nem olyan nyelv­tanulás, mint az iskolában, a padban ülve, hanem a napi foglalkozásokon, a játékban, a mozgásban, a tevékenységben észrevétlenül ragadnak rájuk a szavak, jegyzik meg a kiej­tést. Nagycsoportosként már mesedramatizálásra is képesek lesznek angolul. Most még csak kis vagy középső csoportosok. Négy- négy és fél évesek. Fogé­konyak, lelkesek, érdeklődőek. A Patakparti óvodában 2013 óta folyik az angol nyelvi fog­lalkozás beépítve a mindenna­pokba. A mostani ovisok tavaly óta vesznek részt a program­ban. Sok szülő kifejezetten kér­te, hogy gyermeke ebbe a cso­portba kerüljön. Hamarosan bővül azok köre, akik részesül­hetnek nyelvtanulás lehetősé­gében. Az angol nyelvi képzést hamarosan más csoportokban is bevezetik. A képviselőtes­tület a januári ülésén döntött arról, hogy pályázati támoga­tással három óvodapedagógus számára igényelnek támogatást 14 napos továbbképzésre, va­lamint ketten négyhetes nyelv­­tanfolyamon vehetnek részt. Az önkormányzati fenntartású intézmény két intézményegy­ségben két-két csoportban sze­retné elindítani a foglalkozást, amelynek feltétele, hogy az óvodapedagógusok rendelkez­zenek a szükséges nyelvisme­rettel. A Sün Balázsokkal Pethő Anita angol nyelvi óvodape­dagógus és a nyelvet szintén jól beszélő Lisztmaier-Csánitz Adrienn óvodapedagógus fog­lalkoznak. A módszerről Pethő Anita elmondta, hogy a neve­lésbe, az óvodai foglalkozások­ba beépül a nyelv, így az a gye­rekek életének részévé válik. A visszajelzések pozitívak, ugyan­is az óvodás korban elkezdett nyelvtanulás felkelti az érdek­lődést és megalapozza a későbbi sikereket. A kiejtésre ilyenkor a legfogékonyabbak a kicsinyek. Pethő Anita örül, hogy más csoportokban is indul a foglal­kozás, ugyanis az óvodapeda­gógusok egymás munkáját is tudják segíteni. (ta)M (Fotó: Györkös) Jó játék a nyelvtanulás is Hangverseny tiszta szívből, hittel és szeretetettel ■ Népszerű művészek köszöntötték a vendégeket a művelődési központ színháztermében február 6-án, ugyanis a világhírű Miklósa Erika koloratúrszoprán és Horváth István, az Operaház tenoristája adott baráti hangulatú koncertet a Filharmónia koncertsorozat hall­­ gatóságának. Miklósa Erika (Kossuth-, Liszt Ferenc-, és Prima Pri­­missima-díjas énekesnő), és Horváth István (kitűnő har­monika-művész és a Magyar Állami Operaház szólistája) első alkalommal léptek a vá­ros színpadára, hogy egy ben­sőséges, meghitt és családias beszélgetésre hívják a közön­séget - természetesen ének formájában. A hangversenyt végighallgatva, vagy inkább nevetve-szórakozva, műfaját tekintve a legtalálóbb kifeje­zés rá talán a zenés stand up comedy. Az énekeseket hosszú évek óta szoros baráti kap­csolat köti össze, így egy kö­zös nyaralásról - ahol „Pisti” elővette a „harmonikáját” - származik a produkció ötlete. A szinte egyenesen Kínából („korona nélkül”) érkező mű­vészek vidámsága, közvetlen humora hitelessé, emberi­vé tette a sokszínű előadást. Koncepció nem volt, az éne­kesek inkább arra törekedtek, hogy legyen benne operett, opera, népdal és előadhassa­nak olyan műsorszámokat, melyekre az opera színpa­dán nincs lehetőségük. Az sem volt közben lényegtelen, hogy „Pisti” bírja fizikailag a „harmonikázást” - hiszen két énekest kellett kísérnie: egyrészt önmagát, másrészt Erikát. A sztorizgatások tették leginkább humorossá az előa­dást, miközben kiderült né­hány kulisszatitok. Megtud­tuk, hogy a rózsaszín nem áll jól mindenkinek, a karmester vagy a tenorista mindig késik a próbáról, a húsleves pedig csirkelábbal az igazi. Komo­lyabb témák is szóba kerültek egy rövid időre, mint a hit ereje és a hazafias érzések, az identitás fontossága. A közönség nagyon aktívan vett részt a műsorban, ahol vé­gig szinte családias hangulat uralkodott. Minden műsorszá­mot hosszas tapssal értékeltek, a rendezvény végén pedig „meg­emelkedett a nézőtér” - így fe­jezték ki a művészek iránti elis­merésüket és tiszteletüket. Rem­ ülve harmonikázni könnyebb, de énekelni nehezebb (Fotó: Györkös) Volt egy álmom Elnézést kérek Martin Luther Kingtől (Luther Márton Király), hogy elferdítettem élete kulcsmondatát, de talán megbocsát nekem odafönt... Szóval álmomban jó Király - bocsánat király - voltam és tán tegeződtem is a népemmel, amolyan Fülig jim­­my-sen: Szervusz nép! (Szervusz király!). Reggel magam­hoz kérettem a kancellárt, számoljon be az államkassza állapotáról. Ő elmondta, hogy a kassza csaknem üres, sok a hitel és a kifizetetlen számla. Nos, rögtön utasítottam, hogy a miniszterelnökkel (nekem olyan is volt) kezdjenek azonnal tárgyalásokat a környező országok vezetőivel. Mutassanak jó arcot és ígérjék meg, hogy mindenben a rendelkezésükre állunk. Közben puhatolják ki, mire is lenne szükségük és hazajőve támogassák azokat, akik megértik a fő gazdasági áramlatok szerepét. Idehaza adjanak szabad kezet a pedagógoszoknak (így mondtam: pedagógosz), engedjék el az orvosok adóját és vegyék el az ordonáncok fegyverét. Ha lehet, tanítsák meg őket mo­solyogni is... Ezen kívül számos népszerű intézkedést hoz­tam, többek között az egymásra acsarkodóknak megtiltot­tam, hogy bizonyos szavakat használjanak (aki ennek nem engedelmeskedett, azt tömlöcbe vetettem) és mondhatom, a sok körülírás miatt néha adódtak is komikus esetek, de mindez hozzájárult a közélet színesebbé tételéhez. A szegények adóját is elengedtem és kissé megsarcol­tam a gazdagokat, akik sem befektetni nem akartak, sem jótékonykodni. A színházaknak megengedtem, hogy rólam és országom közállapotairól szóló - bizony, néha eléggé csúfondáros - darabokat játsszanak. Ez utób­bi - csodák­ csodája - növelte a népszerűségemet és azt mondták rám, hogy „bölcs” vagyok. Lassan ki is fogytak a szatírából és kénytelenek voltak azokat pellengérre állítani, akik az általam diktált haladás kerékkötői vol­tak. (Bevallom, ezen a ponton kicsit beavatkoztam, mert kezdett kissé személyi kultusz jellege lenni a dolognak, és sikerült is időben bezárnom az ablakot a „keleti szellő" előtt...) Néhány év múlva hátradőltem trónusomon és azt a nagyképű kijelentést engedtem meg magamnak, hogy „a mű kész, az alkotó pihen..." Aztán egyszer csak felébredtem és körülnéztem. Volt egy álmom... Lékó Sándor ■ Meghívó Új kosárlabda gyakorlócsarnok alapkőletételére Ezúton szeretettel invitáljuk Ajka polgárait és az érdek­lődőket a város új sportlétesítményének február 18-án 11 órakor tartandó alapkő letételére a Semmelweis ut­cába. Az ünnepélyes alapkőletételen beszédet mondanak: • Schwartz Béla, Ajka város polgármestere • Horváth András, a Hit Gyülekezete oktatási főigazgatója • Németh Sándor, az AJKAI SZIK Bánki Donát Intézmény­­egység igazgatója A beruházást az SZPA-HSE az Emberi Erőforrások Minisz­tériumának (EMMI) támogatásával és a Magyar Kosár­labdázók Országos Szövetsége (MKOSZ) által biztosított TAO-forrásból valósítja meg. Az Ép-Man Kft. nyílt közbe­szerzési eljáráson nyerte el a kivitelező munkát.

Next