Balassagyarmat - Hírnök, 2003. július-december (5. évfolyam, 25-49. szám)
2003-10-24 / 41. szám
KISTÉRSÉG Ments meg egv házat, vogy hozz létre értéket - kistérségi beszélgetés Mohorán Ragyogjanak együtt a helyi gyémántok Bár rangos rendezvényeket szerveztek eddig a mohorai Tolnay Klári Emlékházban, ez az októberi vasárnap délutáni találkozó különösen jól sikerült. A vendégek ezúttal nem a protokollt képviselték, hanem a balassagyarmati kistérségben élő, valami jobbért tevékenykedő emberek, hagyományőrző együttesek, művészek jöttek össze a házigazda Balla István és szellemi társai hívó szavára. Az összejövetel kimondott célja az ismerkedés volt, a jövőbeli összehangoltabb munka érdekében, hogy érezzék, hasonló gondolkodású, az életünket szebbé tenni akaró emberek közösségéhez tartoznak, amely erőt és szélesebb lehetőségeket ad. Erről szólt Kanyó Judit, a szécsényi Tourinform Iroda vezetője, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a megyei Tourinform iroda folyamatosan bővíti adatbázisát, amely jó szolgálatokat tehet az egyes településeknek, a hagyományokat ápolóknak. Vanyarcot többen is képviselték. Nedeliczki Teréz a helyi viseleti múzeum példáján kiemelte, hogy úgy hordjuk a viseletét, ahogy egykor kinézett, mert az igazi érték megőrzése a cél. A harminc éve alakult Rozmaring Hagyományőrző Együttes - amelyet a szlovák kisebbségi önkormányzat is támogat - a vanyarci népszokásokat dolgozza fel, s rendszeresen lépnek fel a határon túl. Lencsés Zsolt a terényi Arttéka Művészeti Egyesület eredményes munkájáról tájékoztatta a hallgatóságot, hangsúlyozva, hogy legutóbb nemzetközi rangú találkozót tartottak a megyei támogatással épült közösségi helyük, az Akol felavatása alkalmából. Az Itáliát is megjárt freskófestő elmondta, bár csak alig pár kilométerre terül el Mohorához Terény, még nem járt a Tolnay-emlékházban, így örömmel tett eleget a meghívásnak, amely most sok jó emberrel való megismerkedésre is alkalmat adott neki. Terény polgármestere, Fáy Dániel a települési kezdeményezés fontosságát hangsúlyozta, hogy a helyi gyámántok ragyogjanak együtt. Felesége, Fáyné Tomóczky Judit a terényi kézművesség egyik példáját, a csipkeverést ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Közben a mohorai Kutelszki Beáta verse hangott el, a mohorai aszonyok kedves kínálására pedig bőven fogyott Pavlokin Pál tejfölös, fokhagymás lepényeiből, amelyet a helyszínen sütött a kemencében, az asszonyok segítségével. A terényi Bujnyik Tibor két apartmanját ajánlotta a falusi turizmus figyelmébe, kiemelve, hogy mit tudnak ajánlani a vendégeknek. A szintén terényi Nagy Vilmos a világ legnagyobb orsósmagnó-múzeumáról adott ismertetést. Érsekvadkertről Réti Lajos tanár úr jött el a nejével, és a tájházuk dolgairól adott tájékoztatót. Mészáros Józsefné a cserháthalápi hagyományőrző együttes közeli megalakulásáról szólt, tájékoztatva az érdeklődőket arról, hogy falujukban Lottner Andrásné mesterien készíti a régi népi ruhákat. A mohorai Mauks Ilona Múzeum megalakulásáról az egyik alapító, Pásztor Sándor adott tájékoztatást, amelyben kitért a tízéves Mikszáth Társaság munkájára, amelynek egyik fő célja a nagy palóc író örökségének ápolása, s rendezvényeik, mint a Kálmán nap népszerűsítése. A Kanadából hazatelepült Dienstmann Tamás vállalkozó a herencsényi tervekről beszélt: több régi házat vásároltak meg és tataroznak. Szeretnék, ha létrejöhetne a herencsényi fonó, a palóc kultúra és hagyományok háza, ha megépülne a „Vendégcsűr”, amelyben nagyobb rendezvényeket is tarthatnának. A falu fölötti hegyre 2004-ben terveznek felállítani egy tizenkét méter magas keresztet, amely akár búcsújáró helyként is szolgálhatna a jövőben. Dienstmann úr úgy vélekedett, hogy ez a mohorai találkozás, a Tolnayemlékház kezdeményezése jó példa, növeli a lelkesedést. Bejelentette, a hogy herencsényi Tiszavirág együttes az Országházba kapott meghívást. A balassagyarmati Annus Antal, aki nyugdíjas határőrtisztként a méhész egyesület elnöke, mint négykötetes író beszélt munkásságáról. Nagy Márta festőművész alkotásait ajánlotta a közönség figyelmébe. A finom lepényeket sütő mohorai Pavlokin Pálné, Bálla Jánosné és Puruczki Józsefné dalai után Kari Gábor mutatta be a szandai hagyományőrző csoportot, amelyről az RTL Klub a közelmúltban készített felvételt. Szólt arról is, hogy megalalkult a színjátszókörük, s Szandaváralján is védik az öreg épületeket, felújítják a pincesort. Kállóról a régi kézműves hagyományok felelevenítését szorgalmazó Grényi Lászlóné érkezett, aki betelepült a faluba, de minden ismerősének azt a jelszót ajánlja, hogy ments meg egy házat. Sinka Sándor kistérségi menedzser a nyugat-nógrádi települések vendégvárásának lehetőségeit taglalta, a tájházépítési kedv növekedését és a tótelepítések sokasodását. Sinka úr jó kezdeményezésnek tartotta ezt a mohorai találkozót, amelyet a szervezők szándékai szerint is évente legalább egyszer megrendeznek. Ódor Dániel vetítőképes előadást tartott Mohoráról, aztán a közönség letelepedett egy rögtönzött színpad köré, ahol Sziki László színművész és Szabó Viola művésznő Rákóczit idézték nagy tapssal fogadott előadásukban. Természetesen nem maradtak el az ismerkedő beszélgetések: a résztvevők megegyeztek abban, hogy bővítve a kört, legközelebb kátyus találkozót tartanak. Szabó Endre Cserháthalápi gyerekek népviseletben 2003. október 24. HÍRNÖK 14