Balassagyarmat - Hírnök, 2003. július-december (5. évfolyam, 25-49. szám)

2003-10-24 / 41. szám

KISTÉRSÉG Ments meg egv házat, vogy hozz létre értéket - kistérségi beszélgetés Mohorán Ragyogjanak együtt a helyi gyémántok Bár rangos rendezvényeket szerveztek eddig a mohorai Tolnay Klári Emlékházban, ez az októberi vasárnap délutá­ni találkozó különösen jól sikerült. A vendégek ezúttal nem a protokollt képviselték, hanem a balassagyarmati kistérség­ben élő, valami jobbért tevékenykedő emberek, hagyomány­­őrző együttesek, művészek jöttek össze a házigazda Balla István és szellemi társai hívó szavára. Az összejövetel kimon­dott célja az ismerkedés volt, a jövőbeli összehangoltabb munka érdekében, hogy érez­zék, hasonló gondolkodású, az életünket szebbé tenni akaró emberek közösségéhez tartoznak, amely erőt és szé­lesebb lehetőségeket ad. Erről szólt Kanyó Judit, a szécsényi Tourinform Iroda vezetője, aki felhívta a figyel­met arra, hogy a megyei Tourinform iroda folyamato­san bővíti adatbázisát, amely jó szolgálatokat tehet az egyes településeknek, a ha­gyományokat ápolóknak. Vanyarcot többen is képvisel­ték. Nedeliczki Teréz a helyi viseleti múzeum példáján ki­emelte, hogy úgy hordjuk a viseletét, ahogy egykor kiné­zett, mert az igazi érték meg­őrzése a cél. A harminc éve alakult Rozmaring Hagyo­mányőrző Együttes - amelyet a szlovák kisebbségi önkor­mányzat is támogat - a vanyarci népszokásokat dol­gozza fel, s rendszeresen lép­nek fel a határon túl. Lencsés Zsolt a terényi Arttéka Művészeti Egyesület eredményes munkájáról tájé­koztatta a hallgatóságot, hangsúlyozva, hogy legutóbb nemzetközi rangú találkozót tartottak a megyei támogatás­sal épült közösségi helyük, az Akol felavatása alkalmából. Az Itáliát is megjárt freskó­festő elmondta, bár csak alig pár kilométerre terül el Mohorához Terény, még nem járt a Tolnay-emlékházban, így örömmel tett eleget a meghívásnak, amely most sok jó emberrel való megismerke­désre is alkalmat adott neki. Terény polgármestere, Fáy Dániel a települési kezdemé­nyezés fontosságát hangsú­lyozta, hogy a helyi gyá­­mántok ragyogjanak együtt. Felesége, Fáyné Tomóczky Ju­dit a terényi kézművesség egyik példáját, a csipkeverést ajánlotta az érdeklődők fi­gyelmébe. Közben a mohorai Kutelszki Beáta verse hangott el, a mohorai aszonyok ked­ves kínálására pedig bőven fo­gyott Pavlokin Pál tejfölös, fokhagymás lepényeiből, amelyet a helyszínen sütött a kemencében, az asszonyok segítségével. A terényi Bujnyik Tibor két apartmanját ajánlotta a fa­lusi turizmus figyelmébe, ki­emelve, hogy mit tudnak aján­lani a vendégeknek. A szintén terényi Nagy Vilmos a világ legnagyobb orsósmagnó-mú­­zeumáról adott ismertetést. Érsekvadkertről Réti Lajos tanár úr jött el a nejével, és a tájházuk dolgairól adott tájé­koztatót. Mészáros Józsefné a cserháthalápi hagyományőrző együttes közeli megalakulásá­ról szólt, tájékoztatva az ér­deklődőket arról, hogy falu­jukban Lottner Andrásné mes­terien készíti a régi népi ruhá­kat. A mohorai Mauks Ilona Múzeum megalakulásáról az egyik alapító, Pásztor Sándor adott tájékoztatást, amelyben kitért a tízéves Mikszáth Tár­saság munkájára, amelynek egyik fő célja a nagy palóc író örökségének ápolása, s ren­dezvényeik, mint a Kálmán nap népszerűsítése. A Kana­dából hazatelepült Diens­tmann Tamás vállalkozó a herencsényi tervekről beszélt: több régi házat vásároltak meg és tataroznak. Szeretnék, ha létrejöhetne a herencsényi fonó, a palóc kultúra és ha­gyományok háza, ha megépül­ne a „Vendégcsűr”, amelyben nagyobb rendezvényeket is tarthatnának. A falu fölötti hegyre 2004-ben terveznek felállítani egy tizenkét méter magas keresztet, amely akár búcsújáró helyként is szolgál­hatna a jövőben. Dienstmann úr úgy vélekedett, hogy ez a mohorai találkozás, a Tolnay­­emlékház kezdeményezése jó példa, növeli a lelkesedést. Bejelentette, a hogy herencsényi Tiszavirág együt­­­tes az Országházba kapott meghívást. A balassagyarmati Annus Antal, aki nyugdíjas határőrtisztként a méhész egyesület elnöke, mint négy­kötetes író beszélt munkássá­gáról. Nagy Márta festőmű­vész alkotásait ajánlotta a kö­zönség figyelmébe. A finom lepényeket sütő mohorai Pavlokin Pálné, Bálla Jánosné és Puruczki Józsefné dalai után Kari Gábor mutatta be a szandai hagyományőrző cso­portot, amelyről az RTL Klub a közelmúltban készített fel­vételt. Szólt arról is, hogy megalalkult a színjátszókö­rük, s Szandaváralján is védik az öreg épületeket, felújítják a pincesort. Kállóról a régi kézműves hagyományok felelevenítését szorgalmazó Grényi Lászlóné érkezett, aki betelepült a fa­luba, de minden ismerősének azt a jelszót ajánlja, hogy ments meg egy házat. Sinka Sándor kistérségi menedzser a nyugat-nógrádi települések vendégvárásának lehetősége­it taglalta, a tájházépítési kedv növekedését és a tótele­pítések sokasodását. Sinka úr jó kezdeményezésnek tartot­ta ezt a mohorai találkozót, amelyet a szervezők szándé­kai szerint is évente legalább egyszer megrendeznek. Ódor Dániel vetítőképes előadást tartott Mohoráról, aztán a közönség letelepedett egy rögtönzött színpad köré, ahol Sziki László színművész és Szabó Viola művésznő Rákó­czit idézték nagy tapssal foga­dott előadásukban. Termé­szetesen nem maradtak el az ismerkedő beszélgetések: a résztvevők megegyeztek ab­ban, hogy bővítve a kört, leg­közelebb kátyus találkozót tartanak. Szabó Endre Cserháthalápi gyerekek népviseletben 2003. október 24. HÍRNÖK 14

Next