Gödöllő - Gödöllői Szolgálat, 2001 (10. évfolyam, 1-47. szám)
2001-08-02 / 28. szám
6 • Kultúra Gödöllői Szolgálat • 2001. augusztus 2. George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban Az író az utcán hever „Az író az utcán hever” - fogalmaz szellemesen a kötet utószavának a címe, utalva az elterjedt mondásra, miszerint a téma teszi ezt. George Orwell rövid, ám fölöttébb változatos élete során alászállt a lét lehető legmélyebb bugyraiba is, mi több - bár persze tudja, hogy hiába mindenkinek ajánlaná, hogy cselekedjen hasonlóképpen hozzá, osztozzon legalább egy időre megvetett páriaként tengődő embertársaink, a legalantasabb munkákat végzők, vagy a már azokból is kiszoruló csavargók, hajléktalanok sorsában. Mindjárt másképp látná a világot. Párizsban még telik neki rá, hogy egy poloskás, lakóinak jóvoltából rendkívül mozgalmas életű szállodában húzza meg magát, itt a kínok kínját még „csak” az jelenti számára, hogy az éhkoppot nyeli, mindaddig, amíg barátja, Borisz, az orosz emigráns, volt cári tiszt segítségével el nem helyezkedhet mosogatóként egy nagy, sokcsillagos hotelben, melynek alagsorában végzi aztán mocskos és hajszás munkáját. Mi történik, amíg az étel a csillogó és méregdrága étterem asztalára kerül? - tudjuk meg, s hogy szívderítő dolgokra nem számíthatunk, arra biztosíték, hogy míg az „urak” lenézik a rájuk dolgozókat, addig amazok természetesen gyűlölik, akikre dolgoznak. Orwell, a mosogatófiú egy magyar pincérrel is ismeretségbe kerül, s megállapítja: „Mint a legtöbb magyar, ő is lobbanékony és igencsak rátarti volt” - majd így folytatja: „Holott az önérzetes és lusta emberek eleve nem valók pincérnek.” Mint az ígéret földjére gondol hazájára, Angliára, ahová hamarosan vissza is tér. Hogy mi várja? Feltérképezheti a hajléktalanszállók iszonyatos világát, éjszakázhat a szabad ég alatti rakparton, s róhatja csavargótársaival együtt végtelen útját egyik ingyenes étkezdétől a másikig. Mindezek leírása közé beiktatja elmélkedéseit arról, ki és miért is csúszik le jóvátehetetlenül, mi lehetne a megoldás, hogy a szerencsének végzetesen híján levők ezrei, tízezrei mégis emberi életet élhessenek. náci Pannonhalmi Zsuzsa alkotása Budán 1456-1956 Jubileumot hirdet Budán a Kútvölgyi Mária engesztelő kápolna zarándokházának erkélyét díszítő, július 23-án felszentelt kerámiadombormű, Pannonhalmi Zsuzsa, a Gödöllői Iparművészeti Műhely tagja, Ferenczy Noémi díjas keramikus ványtábla felirata elmondja: III. Callixtus pápa a támadó török seregek felett 1456 tavaszán aratott nándorfehérvári győzelem emlékére rendeli el ugyanazon év augusztusában a déli harangszót, mely azóta is megkondul, miután tizenkettőt üt az óra, szerte a világ templomaiban. 1456. október 23-án hunyt el Kapisztrán Szent János. Éppen ötszáz évvel később az ő ünnepének napján kezdődött el a magyar nép idegen elnyomás elleni, a világ népeinek figyelmét újra ránk irányító forradalma. A dombormű felszentelését főtisztelendő excellenciás Karl Josef Räuber apostoli nuncius végezte. A szép, bensőséges ünnepség végén a jelenlevők elénekelték ősi himnuszunkat, a Boldogasszony, anyánkat. N. A. Fotó: a szerző művész alkotása, olyan jubileumot, mely nincs eléggé a köztudatban. A nagyméretű, a zarándokház erkélyén szalagszerűen végighúzódó dombormű középen Urunk színeváltozása a Táborhegyen jelenetét ábrázolja, kétfelől pedig a nándorfehérvári diadal kivívói, Hunyadi János és katonái, Kapisztrán Szent János, a harcokból szintén részt vállaló szerzetes láthatók. Az oldalt elhelyezett fehér már