Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1980 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-09 / 1. szám
et Arjai, egyesüljetek: LJ peroFt Népe HALASI KIADÁS XVIII. évf. 1. szm Ára: 1,20 forint 1980. január 9. szerda nnill Országos mezőgazdasági tanácskozás Országos tanácskozásra gyűltek össze tegnap Gödöllőn a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vezetőzakemberei. Romány Pál miniszter szólt a mezőgazdaság múlt évi teljesítményéről, amely megfelelt az 1978-ban elért kiváló színvonalnak, azonban a kedvezőtlen természeti tényezők miatt a kitűzött célokat nem mindenben sikerült elérni. A miniszter hangsúlyozta: az idei nagy követelmények kielégítéséhez szükség van jól bevált módszerek, termelési-szervezési eljárások, forgalmazási gyakorlat gyorsabb és általános érvényű elterjesztésére. Segíteni kell az új eljárások, olcsóbb eszközök, a gazdaságosságot és a hatékonyságot szolgáló találmányok kidolgozását és alkalmazását, s föl kell karolni az eddig háttérbe szorult termelési ágakat, gazdálkodási módszereket, amelyekkel céljainknak megfelelő tartalékokhoz juthatunk. A miniszter előadását vita követte. ZAVARTALAN GÁZSZÁLLÍTÁS NÉGY MEGYE 25 TELEPÜLÉSÉNEK Teljesítette tervét a GOV kecskeméti üzeme Esik a hó, nehen járhatók az utak , azonban űndez nem lehet akadály a Gáz és Olajszállító Vállalat kecskemé központú távvezetéki üzemének dolgozói előtt munkájuk végzésben. Nyáron is van elegendő tennialójuk, de számukra évente a té jelenti az erőpróbát. Részben azt, mert a hideg miatt megnő a országos szénhidrogén-felhasznás, s vele növekednek a szállási feladatok, másrészt pedig azé, mert a fokozottabb igénybevét miatt ilyenkor viszonylag több kisebb hiba keletkezhet a vezekrendszerben, illetve a hozzátartó szabályozó berendezésekben, A csővezetékek épségére ügyelő vonalőröknek ilyenkor is be kell íniuk naponta a szakaszukat. Komplex csoportoknak pedig tudniuk kell, ha az üzemi központ szpécserszolgálatához valahonni hibajelzés fs. .4- V*/-» ltt Bárdfi Géza, az .em vezetője elmondta, hogy a knplexcsoportokat tavaly szerveik meg. A belső átszervezést azt hajtották végre, hogy csökkenék a korábbi, kevésbé szervezi kiutazások veszteségidejét. A csortokban a javító-karbantartó-ép tevékenységhez szükséges valaennyi szakma képviselve van, nifelelő színvonalon, így a termlókat egyegy munkahelyen estek kiszállással el tudják végni. A hatékonyságot a gázárai állomások automatizálásával is sózták, jelentős létszámmegtakítást érve el a korszerűsítéssel. iGOV ezeken a helyeken adja a földgázt a lakosságnak, üzemeek továbbító szolgáltató vállaltnak.) A távvezetéki üzem,Hektívája a tervét minden vátlozásban teljesítette 1979-ben. karbantartás és az építés teetén még többletmunkákra is s került a kongresszusi és felbadulási munkaversenyben tett figádvállalások teljesítésével, gáz-, az olaj- és a gazolinszállítási elő-I «nniTon Inf fulnnnntminnsz A nanij z<ai.v/v iumiui. ujunui. xx ívv-vo keméti központú üzem Békés, Csongrád, Bács-Kiskun és Pest megyében összesen 25 településhez juttatja el a földgázt, köztük olyan városoknak mint Szeged, Kecskemét, Szentes, Csongrád, Kiskunfélegyháza, Makó és Nagykőrös. Bárdy Géza üzemvezető az elmúlt esztendő fontos eredményének tartja, hogy a településeket, az ottani lakosságot, az üzemeket zavartalanul ellátták tüzelőanyaggal. Arról is tájékoztatott, hogy a tavalyi fogyasztásban már megmutatkozott a takarékosság, s így az értékesítési tervüket nem tudták száz százalékra megvalósítani. Az üzemvezető megjegyezte, hogy az általuk szolgáltató vállalatokon, például a DÉGÁZ-on keresztül — értékesített földgáz csak szerény töredéke mennyisége annak mennyiségnek, amelyet évente a a vezetékrendszerükben szállítanak. A földgáz döntő hányadát az országos igények kielégítésére Budapest és a Dunántúl irányába továbbítják az Alföld déli részéről. Az algyői olaj végállomása Százhalom üzemhez tartozó csővezetékrendszer hossza ezer kilométer fölé nőtt. Ebben közrejátszott, hogy az ősszel megindították Jugoszláviába a tranzit gázszállítást, s ehhez üzembe helyeztek egy jelentősebb vezetékszakaszt. A tranzitszállítás lényege, hogy annyi és olyan minőségű földgázt áramoltatnak ki déli szomszédunknak, amennyit a Szovjetunió egy hozzá közelibb ponton betáplál a mi országos vezetékrendszerünkbe. A tranzitszállítás fontos feladata az üzemnek. A sikeresen végzett tavalyi munkát az év elején jól előkészítették a termelési tanácskozásokon. Év közben szervezett oktatások révén növekedett a dolgozók szakmai és politikai felkészültsége. A pártalapszervezet — a szakszervezettel és a KISZ-szel együttműködve — politikai munkával segítette a gazdasági tennivalók elvégzését. A Gáz- és Olajszállító Vállalat kecskeméti távvezetéki üzemének kollektívája az új évben hasonló jó teljesítményre készül. A. T. S. • A kecskeméti üzemviteli központban a diszpécserszolgálat korszerű eszközökkel látja el feladatát. (Straszer András felvétele) Ötvennégy és fél millió utas Eredmények és gondok a megyei autóbusz-közlekedésben Az autóbuszokra évről évre egyre többen és gyakrabban szállnak föl a városi és a megyebeli megállóknál. Autóbuszügyben — dicsérben, vagy elmarasztalóan —— naponta nyilvánít véleményt a lakosság. A tanácsok fórumain is vissza-visszatérő téma a helyi és a távolsági autóbusz-közlekedés, amely az elmúlt 15 esztendőben sokat fejlődött. A megyeszékhelyen 1985-ben például i még csak 8 millió 300 ezer, tíz évvel később 18 millió 917 ezer, tavaly pedig már 26 millió utas kapott ülő- vagy állóhelyet a Volán 9- es számú vállalatának helyi járatain, amelyeken az idén—hozzávetőleg — még több, megközelítőleg 29 millió ember fog utazni. — Miután ennyire megnőtt az utasforgalom Kecskeméten, mi a helyzet a megyében, s hogyan állunk a távolsági, illetőleg az országhatáron túli autóbuszos személyszállítással? — kérdeztük dr. Toma Lászlót, a Volán 9-es számú Vállalatának személyforgalmi és kereskedelmi osztályvezetőjét. — Háromszáztizennyolc autóbuszunk, köztük harminc csuklós, négyszáznyolcvan kocsivezetőnk és százhúsz jegykezelőnk áll jelenleg a megyei helyi és a helységek közötti tömegközlekedés szolgálatában — kezdte dr. Toma László. — Embereinkkel és járműveinkkel igyekszünk úgy gazdálkodni, hogy a különféle szállítási igényeknek eleget tudjunk tenni. A legtöbb .százhatvankettő — a autóbusz — különböző helységek között jár, hatvan helybeli, hét szerződéses járat, harmincöt pedig olyan bérautóbusz, amelyet vezető nélkül adunk használatra valamely üzemnek vagy intézménynek. A többi tartalékul szolgál, illetve különjáratként áll rendelkezésre. Ez utóbbi minőségben a mi kocsijainkkal tavaly is igen sokan utazhattak a megyéből, Odesszától Skandináviáig, vagy kereshették föl Ausztriát, Romániát, Jugoszláviát, Görögországot ás Törökországot. A legnagyobb feladatoknak azonban idehaza, az ország-, illetve a megyehatáron belül kell megfelelni. Az év közbeni munka főként Bács-Kiskun megye városainak és falvainak az útjain követelt helytállást gépkocsivezetőinktől és a velük, vagy értük dolgozóktól, akiknek együttes munkájával a 9-es Volán — az ország huszonnégy Volán Vállalatának egyike — tavaly nem kevesebb, mint ötvennégy és fél millió utast szállított! Ez 6,2 százalékkal haladta meg az 1978. évit. Figyelmet érdemel, hogy tovább emelkedett a helyi, a városon belüli utasok száma, és a múlt esztendőben a megyében már elérte a 31 milliót. A városok közül is különösképp a megyeszékhely és Baja adja a helyi utasokét. Kecskeméten negyven, zea Duna menti városban pedig tizenegy Volán-busz hozza-viszi a lakosokat reggel 4-től 24 óráig, mely idő alatt a kecskeméti autóbusz-pályaudvarion több száz távolsági járatot fogadnak, egyebek közt Budapestről és Szabadkáról érkezőket is. Azért, hogy az utazóközönség kényelmét szolgálhassuk azzal a huszonegy új autóbusszal is, amelyből tizennyolcat elöregedett kocsijainak pótlására, hármat meg további fejlesztésre fogunk vásárolni még ebben az évben, kérünk valamennyi munkahelyet, intézményt és iskolát, hogy a lépcsőzetes munka- és tanításkezdésre vizsgáljanak meg további lehetőségeket. Egyaránt rossz nekünk, szállítóknak, és az utazóknak is, hogy például reggel fél héttől fél nyolcig a buszok csaknem üresek, utána meg már annyian vannak, hogy sok utasnak leszakad a kabátgombja. Szerintem, kísérletképpen, meg lehetne próbálni, hogy a kecskeméti főiskolákon, valamint a középfokú oktatási intézményekben ne reggel nyolc órakor, hanem fél kilenckor kezdődjenek az órák. a — Mi a véleménye, az utasok helyi járatokon becsületesen megfizetik a viteldíjat? — Mindenütt, de különösen a megyeszékhelyen, rendkívül sokan utaznak autóbusszal. A városkép szüntelen változásához, szanálásokhoz, az új ipar- és lakótelepek kiterjedéséhez, irányában és gyakoriságában is alkalmazkodik az autóbusz-közlekedés, hogy mind többen juthassanak el úticéljukhoz az egyes járatokkal. Jó néhányan azonban visszaélnek azzal a helyzettel, hogy a helyi autóbuszokon már nincs kalauz, és potyán — ingyen — utazgatnak ide-oda, a közösség kárára. Havonta körülbelül félezer potyautast leplezünk le a kecskeméti járatokon tartott ellenőrzéseink során. Tettenéréskor többen, ha tehetik, inkább kiugranak a három ajtó valamelyiként, csak, hogy „megspórolhassanak” két forintot, illetve „kivédjék” az ötven forintos helyszíni bírságot. Ezek és a bérlet nélkül utazók ellen nem ártana társadalmilag is egyforma eréllyel fellépni! További gond a helyi autóbuszközlekedésben, hogy jeges, csúszós az út, s a fel- és leszállóhelyeket se nem sózzák, se nem homokozzák, noha az első, hajnali busz indulása előtt ezt meg kellene tenni. Aggódom ezenkívül az öregekért és a gyermekekért is, a tömegközlekedésben tapasztalt részbeni kiszolgáltatottságuk és meggondolatlanságuk miatt. A tolongásban ugyanis a vezetői ülésből nem, vagy alig látni őket; a visszapillantó tükör a lépcső aljáig már nem „lát”, ahol egyébként a legnagyobb az esélye az elvagy alácsúszásnak. Vigyázzanak tehát rájuk azok is, akik együtt szállnak fel és le az idős emberekkel, és segítsék, engedjék őket előre. S még valamit: ha megszólal az autóbusz berregője, tekintse ezt minden utas figyelmeztetőnek. Aki lent vár, legyen türelemmel még öt-tíz percig, a következő kocsi érkezéséig, mivel a hangjelzéskor a vezető balra figyel, s ilyenkor már kész az indulásra — hangoztatta végezetül dr. Toma László osztályvezető. K—I *5» ■» Végre itt az autóbusz! Ugrásra kész fiatalok egy csoportja az egyik csuklós busz megállójánál, ahol rá „Vigyázzunk egymásra!" figyelmeztetésre nem árt gondolni... (Méhesi Éva felvétele) Lebontani vagy felújítani? 3. oldal Tavalyi nehézségek, idei tervek Sport 4. oldal 7. oldal Környezt és teljesítmény Nem számítva a miniszteri utasításokat, januá elsejétől ötvenhat rendelkez alkotja — új elemként — a környezetet, amelyben vállalat gazdálkodik, vásár termel és elad. Mindezt a súlyozóknak, s ezzel a társam érdekeltségnek megfelel, azaz úgy vásárol, termet ad el, hogy a ráfordítások hozamok aránya minél évezőbb a legyen. Ez az aránylójában vállalat teljesínyének mércéje, tehát ez aeljesítmény nem független örnyezettől — a szabályétól —, de nem is kizárólag annak tükröződése. Aállalat — mint folytonosozásra alkalmas szervezet képes arra, hogy a különféletásokat — azaz kedvező és kedvezőtleneket iránt, más-más irányban koltja. Az elmúlt esztendő in, az új év első napjaiban ikran találkozhattunk vállt körben a végletes gondolásmód markáns jelei,nevezetesen, a környezeti erők — a szabályozás — dent meghatározó jellegén hangsúlyozásával, illetve a’ajta leegyszerűsítéssel: ha máig dolgozni kellett, akkortán is dolgozni kell, környezet ide vagy oda. Valami igazság megbújik ezekben az okoskodásokban, csakhogy: más környezetben másként lehet elérni a korábbi vállalati eredményt. Tágítsuk most már a fogalomkört, s a szabályozás mellett minden más, lényeges elemet vonjunk be a környezetbe, mert hiszen az objektív külpiaci hatások, a kooperációs kapcsolatok, az ágazati méretű fejlesztési koncepciók éppúgy ide tartoznak, mint a sokat emlegetett háttéripar helyzete, a népgazdasági összességű anyagellátás. Némi leegyszerűsítéssel, de fogalmazhatunk úgy: a vállalat sok objektív környezeti tényezőtől függ, s ezekre a tényezőkre csak nagy áttételekkel, ráadásul csekély mértékben van befolyása, vagy — például a külpiaci általános jellemzők esetében — egyáltalán nincsen. Amiből korántsem az következik, hogy a gazdálkodó egység valamiféle vak erőknek a kiszolgáltatottja. Sokkal inkább célravezető mindezek ismeretében arra gondolni: a vállalat a környezethez folyamatosan igazított teljesítménnyel érheti el a tervezett eredményt, azaz a környezet változásához kapcsolódva örökösen készen kell állnia a korrekcióra. Képes erre minden termelőhely? Sok vállalat bizonyította eddig is — elsősorban a nehéziparban, a kohó- és gépipar területén —, hogy lehetséges folytonosan újjáteremteni az összhangot környezet és teljesítmény között, azaz a nehezebb feltételek mellett sem mond le eredményei gyarapításáról. Beérve az utalással: a nehézipari tárca átlagosnál jobb devizakitermeléssel dolgozó vállalatainak kétötöde állítja elő az export négyötödét; a kohó- és gépipar teljes termelésének versenyképes egyharmadát a cégek húsz százaléka bocsátja ki. Beszédes tanúsága ez annak, hogy a környezet és a vállalat kölcsönhatása igenis magába foglalja a korrekciók folytonos lehetőségét, hiszen mi másra, mint erre támaszkodhatna például az a terv, hogy 1980-ban a gépipar nem rubel elszámolású kivitele eléri az egymilliárd dollárt, ami 1979-hez képest — folyó áron — 28—30 százalékos növekedésnek felel meg? Az érem másik oldalára kívánkozó esetet említve: a jelenlegi mennyiség két-háromszorosát is értesíthetnénk dön programvezérlésű külfölszerszámgépekből, de — íme környezet és teljesítmény negatív előjelű kölcsönhatása — a gyártók nem képesek többet kibocsátani. Hiba lenne pusztán az érdekeltséggel, az ösztönzéssel magyarázni, menteni a környezet és a teljesítmény kölcsönös viszonyában szükségeket, fölhalmozódott tészek létrejöttében, fönnmaradásában része volt a vállalati szervezet merevségének, a fejlesztések részekre darabolódásának, s annak a szemléletnek is, amelynek hívei mindig és mindenben a környezetet, a külső tényezőket jelölték meg a nehézségek, az akadályok okaiként. Nehezebb helyzetben vannak a vállalatok, mint korábban, mert nehezebbek környezeti feltételek, mint eddig. Az azonban bizonyos, hogy élesebben elkülönülnek majd — nemcsak gazdálkodási jellemzőikben, hanem gazdálkodási eredményeikben — az átlagos, s az átlagot felülülmúló vállalati teljesítmények, az átlag alattiakról most nem is szólva. Ez a társadalmilag kívánatos elkülönülés végső soron azt fejezi ki, hogy melyik vállalat reagál kellően, melyik kevésbé a környezet — s folytonosan változó — hatásaira. S nyilvánvaló: az így végbemenő elkülönülés fontos következtetésekhez — következményekhez — vezet a vállalatok holnapját, sorsát, a kollektíva boldogulását tekintve. L. G. VÁROSOKBAN ÉS ISKOLÁKBAN IS NOVEMBERTŐL KÉTMILLIÓ FORINTOS FORGALOM Sikeresek a téli politikai könyvnapok Az elmúlt év novemberében immár tizennyolcadik alkalommal nyitották meg megyénkben a téli politikai könyvnapokat. Az évről évre egyre sikeresebb rendezvénysorozatnak lassanként a végéhez közeledünk. Felkerestük Mészáros Jánost, a Kossuth Könyvkiadó Bács-Kiskun megyei kirendeltségének vezetőjét, aki tájékoztatott bennünket a novembertől februárig tartó könyvnapok eredményeiről. Megtudtuk, hogy az elmúlt évek jó gyakorlata alapján a politikai és pártirodalom iránt tovább fokozódott az érdeklődés. Ezt figyelembe véve készültek fel arra, hogy az igényeket ki tudják elégíteni. Új vonása az idei téli könyvnapoknak, hogy ezúttal az eddiginél szélesebb körben kapcsolódtak be a városok, s azokon belül az egyes iskolák. Jellemző volt továbbá az elmúlt hetekben, hogy egyes helyeken — többek között Kalocsán, Kunszentmiklóson és Pálmonostorán — emlékezetes, színvonalas ünnepi megnyitók, kiállításokkal, író—olvasó találkozókkal egybekötve igyekeztek felhívni a ügyeimet a Kossuth-kiadványokra. A fentieken kívül Kecelen, Soltvadkerten Jánoshalmán és Kiskunfélegyházán politikai vándorkiállításon mutatták be a kiadó nagyválasztékú termékeit. Külön sikernek számít, hogy ebben az évben nem volt hiánycikk az úgynevezett „slágerkönyvek” között. Az előre megrendelt és az igényeknek megfelelően szétosztott készlet mindenfelé elegendőnek bizonyult. Néhány példa arra, hogy elsősorban milyen művek iránt volt nagy az érdeklődés: A Titanic pusztulása, az Olimpia Moszkvában éppen úgy az érdeklődés középpontjában állott — és áll jelenleg is — mint például a Hódító Pelle című kétkötetes regény, vagy az esztétikai és a munkásmozgalmi kislexikon. Örvendetes, hogy A marxizmus— leninizmus klasszikusainak kiskönyvtára című sorozat iránt mennyire megnövekedett a figyelem. A kirendeltségvezető elmondta, hogy számokkal is szemléletesen lehet érzékeltetni a téli politikai könyvhetek átlagon felüli sikerét. Ugyanis a kimondottan erre a célra megjelentetett művekből több mint nyolcszázezer, s a téli politikai könyvnapok idején az összes Kossuth-kiadványokból előreláthatólag mintegy kétmillió forint értékű mű talál gazdára. Mivel ez az éves forgalomnak negyven százaléka, ezért ismételten bebizonyosodott, hogy — különösen a falusi emberek körében — — érdemes évről évre megismételni a könyvnapokat. A siker annál is inkább örvendetes, mivel a többi — műszaki, mezőgazdasági stb. — hasonló kampányok nem befolyásolják hátrányosan a nemes törekvéseket. Ám hogy ez így történik, ahhoz nagy mértékben hozzájárult a megyei kirendeltség alapos előkészítő és szervező munkája, valamint pártszervezetek megértő támogaatása és a terjesztő propagandisták áldozatvállalása. V. M.