Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1980 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-09 / 1. szám

et Arjai, egyesüljetek: LJ peroFt Népe HALASI KIADÁS XVIII. évf. 1. szm Ára: 1,20 forint 1980. január 9. szerda nnill Országos mezőgazdasági tanácskozás Országos tanácskozásra gyűltek össze tegnap Gödöllőn a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar vezető­zakemberei. Romány Pál minisz­ter szólt a mezőgazdaság múlt évi teljesítményéről, amely megfelelt az 1978-ban elért kiváló színvonal­nak, azonban a kedvezőtlen ter­mészeti tényezők miatt a kitűzött célokat nem mindenben sikerült elérni. A miniszter hangsúlyozta: az idei nagy követelmények kielé­gítéséhez szükség van jól bevált módszerek, termelési-szervezési el­járások, forgalmazási gyakorlat gyorsabb és általános érvényű el­terjesztésére. Segíteni kell az új eljárások, olcsóbb eszközök, a gaz­daságosságot és a hatékonyságot szolgáló találmányok kidolgozását és alkalmazását, s föl kell karolni az eddig háttérbe szorult termelési ágakat, gazdálkodási módszereket, amelyekkel céljainknak megfelelő tartalékokhoz juthatunk. A mi­niszter előadását vita követte. ZAVARTALAN GÁZSZÁLLÍTÁS NÉGY MEGYE 25 TELEPÜLÉSÉNEK Teljesítette tervét a GOV kecskeméti üzeme Esik a hó, nehe­n járhatók az utak , azonban űndez nem le­het akadály a Gáz és Olajszállító Vállalat kecskemé központú táv­vezetéki üzemének dolgozói előtt munkájuk végzésben. Nyáron is van elegendő tennialójuk, de szá­mukra évente a té jelenti az erő­próbát. Részben a­zt, mert a hi­deg miatt megnő a országos szén­­hidrogén-felhasznás, s vele nö­vekednek a szállási feladatok, másrészt pedig azé, mert a foko­zottabb igénybevét miatt ilyen­kor viszonylag több kisebb hiba keletkezhet a vezekrendszerben, illetve a hozzátartó szabályozó berendezésekben, A csővezetékek épségére ügyelő vonalőröknek ilyenkor is be kell íniuk napon­ta a szakaszukat. Komplex cso­portoknak pedig tudniuk kell, ha az üzemi központ szpécserszol­­gálatához valahonni hibajelzés fs. .4- V*/-» ltt Bárdfi Géza, az .em vezetője elmondta, hogy a knplexcsopor­­tokat tavaly szerveik meg. A belső átszervezést azt hajtották végre, hogy csökkenék a koráb­bi, kevésbé szervezi kiutazások veszteségidejét. A csortokban a javító-karbantartó-ép tevékeny­séghez szükséges valaennyi szak­ma képviselve van, nifelelő szín­vonalon, így a termlókat egy­­egy munkahelyen estek­ kiszál­lással el tudják végni. A haté­konyságot a gázárai állomások automatizálásával is sózták, je­lentős létszámmegtakítást érve el a korszerűsítéssel. iGOV eze­ken a helyeken adja a földgázt a lakosságnak, üzemeek továb­bító szolgáltató vállaltnak.) A távvezetéki üzem,Hektívája a tervét minden vátlozásban teljesítette 1979-ben. karbantar­tás és az építés teetén még többletmunkákra is s került a kongresszusi és felbadulási munkaversenyben tett figádvál­­lalások teljesítésével, gáz-, az olaj- és a gazolinszállítási elő-I «n­n­iTon Inf fu­lnnnntminnsz A n­anij­ z<ai.v/v ium­­iui. u­j­unui­. xx ívv-vo keméti központú üzem Békés, Csongrád, Bács-Kiskun és Pest megyében összesen 25 településhez juttatja el a földgázt, köztük olyan városoknak mint Szeged, Kecske­mét, Szentes, Csongrád, Kiskun­félegyháza, Makó és Nagykőrös. Bárdy Géza üzemvezető az elmúlt esztendő fontos eredményének tartja, hogy a településeket, az ot­tani lakosságot, az üzemeket za­vartalanul ellátták tüzelőanyaggal. Arról is tájékoztatott, hogy a ta­valyi fogyasztásban már megmu­tatkozott a takarékosság, s így az értékesítési tervüket nem tudták száz százalékra megvalósítani. Az üzemvezető megjegyezte, hogy az általuk­­ szolgáltató vállalatokon, például a DÉGÁZ-on keresztül — értékesített földgáz csak szerény töredéke mennyisége annak mennyiségnek, amelyet évente a a vezetékrendszerükben szállítanak. A földgáz döntő hányadát az or­szágos igények kielégítésére Bu­dapest és a Dunántúl irányába to­vábbítják az Alföld déli részéről. Az algyői olaj végállomása Száz­halom üzemhez tartozó csővezetékrend­szer hossza ezer kilométer fölé nőtt. Ebben közrejátszott, hogy az ősszel megindították Jugoszláviá­ba a tranzit gázszállítást, s ehhez üzembe helyeztek egy jelentősebb vezetékszakaszt. A tranzitszállítás lényege, hogy annyi­ és olyan mi­nőségű földgázt áramoltatnak ki déli szomszédunknak, amennyit a Szovjetunió egy hozzá közelibb ponton betáplál a mi országos ve­zetékrendszerünkbe. A tranzitszál­lítás fontos feladata az üzemnek. A sikeresen végzett tavalyi mun­kát az év elején jól előkészítették a termelési tanácskozásokon. Év közben szervezett oktatások révén növekedett a dolgozók szakmai és politikai felkészültsége. A párt­­alapszervezet — a szakszervezet­tel és a KISZ-szel együttműködve — politikai munkával segítette a gazdasági tennivalók elvégzését. A Gáz- és Olajszállító Vállalat kecs­keméti távvezetéki üzemének kol­lektívája az új évben hasonló jó teljesítményre készül. A. T. S. • A kecskeméti üzemviteli központban a diszpécserszolgálat korszerű eszközökkel látja el feladatát. (Straszer András felvétele) Ötvennégy és fél millió utas Eredmények és gondok a megyei autóbusz-közlekedésben Az autóbuszokra évről évre egy­re többen és gyakrabban szállnak föl a városi és a megyebeli meg­állóknál. Autóbuszügyben — di­csérben, vagy elmarasztalóan —— naponta nyilvánít véleményt a la­kosság. A tanácsok fórumain is vissza-visszatérő téma a helyi és a távolsági autóbusz-közlekedés, amely az elmúlt 15 esztendőben so­kat fejlődött. A megyeszékhe­lyen 1985-ben például i még csak 8 millió 300 ezer, tíz évvel ké­sőbb 18 millió 917 ezer, tavaly pedig már 26 millió utas kapott ülő- vagy állóhelyet a Volán 9- es számú vállalatának helyi já­ratain, amelyeken az idén—hoz­závetőleg — még több, megközelí­tőleg 29 millió ember fog utaz­ni. — Miután ennyire megnőtt az utasforgalom Kecskeméten, mi a helyzet a megyében, s hogyan állunk a távolsági, illetőleg az országhatáron túli autóbuszos személyszállítással? — kérdeztük dr. Tom­a Lászlót, a Volán 9-es számú Vállalatának személyfor­galmi és kereskedelmi osztályve­zetőjét. — Háromszáztizennyolc autó­buszunk, köztük harminc csuklós, négyszáznyolcvan kocsivezetőnk és százhúsz jegykezelőnk áll je­lenleg a megyei helyi és a hely­ségek közötti tömegközlekedés szolgálatában — kezdte dr. Tom­a László. — Embereinkkel és jár­műveinkkel igyekszünk úgy gaz­dálkodni, hogy a különféle szál­lítási igényeknek eleget tudjunk tenni. A legtöbb .százhatvankettő — a autóbusz — különböző helységek között jár, hatvan helybeli, hét szerződéses járat, harmincöt pedig olyan bérautó­busz, amelyet vezető nélkül adunk használatra valamely üzemnek vagy intézménynek. A többi tar­talékul szolgál, illetve különjá­ratként áll rendelkezésre. Ez utóbbi minőségben a mi kocsi­jainkkal tavaly is igen sokan utaz­hattak a megyéből, Odesszától Skandináviáig, vagy kereshették föl Ausztriát, Romániát, Jugo­szláviát, Görögországot ás Török­országot. A legnagyobb feladatoknak azonban idehaza, az ország-, il­letve a megyehatáron belül kell megfelelni. Az év közbeni mun­ka főként Bács-Kiskun megye városainak és falvainak az útjain követelt helytállást gépkocsiveze­tőinktől és a velük, vagy értük dolgozóktól, akiknek együttes munkájával a 9-es Volán — az ország huszonnégy Volán Vállala­tának egyike — tavaly nem keve­sebb, mint ötvennégy és fél mil­lió utast szállított! Ez 6,2 százalék­kal haladta meg az 1978. évit. Figyelmet érdemel, hogy to­vább emelkedett a helyi, a váro­son belüli utasok száma, és a múlt esztendőben a megyében már el­érte a 31 milliót. A városok közül is különösképp a megyeszékhely és Baja adja a helyi utasok­­ét. Kecskeméten negyven, ze­a Duna menti városban pedig ti­zenegy Volán-busz hozza-viszi a lakosokat reggel 4-től 24 óráig, mely idő alatt a kecskeméti autó­busz-pályaudvarion több száz tá­volsági járatot fogadnak, egyebek közt Budapestről és Szabadkáról érkezőket is. Azért, hogy az utazóközönség kényelmét szolgálhassuk azzal a huszonegy új autóbusszal is, amelyből tizennyolcat elörege­dett kocsijainak pótlására, hármat meg további fejlesztésre fogunk vásárolni még ebben az év­ben,­­ kérünk valamennyi mun­kahelyet, intézményt és iskolát, hogy a lépcsőzetes munka- és ta­nításkezdésre vizsgáljanak meg további lehetőségeket. Egyaránt rossz nekünk, szállítóknak, és az utazóknak is, hogy például reggel fél héttől fél nyolcig a buszok csaknem üresek, utána meg már annyian vannak, hogy sok utas­nak leszakad a kabátgombja. Sze­rintem, kísérletképpen, meg le­hetne próbálni, hogy a kecskemé­ti főiskolákon, valamint a közép­fokú oktatási intézményekben ne reggel nyolc órakor, hanem fél kilenckor kezdődjenek az órák. a — Mi a véleménye, az utasok helyi járatokon becsületesen megfizetik a viteldíjat? — Mindenütt, de különösen a megyeszékhelyen, rendkívül so­kan utaznak autóbusszal. A vá­roskép szüntelen változásához, szanálásokhoz, az új ipar- és la­­­kótelepek kiterjedéséhez, irányá­ban és gyakoriságában is alkal­mazkodik az autóbusz-közlekedés, hogy mind többen juthassanak el úticéljukhoz az egyes járatokkal. Jó néhányan azonban visszaélnek azzal a helyzettel, hogy a helyi autóbuszokon már nincs kalauz, és potyán — ingyen — utazgat­nak ide-oda, a közösség kárára. Havonta körülbelül félezer potya­utast leplezünk le a kecskeméti járatokon tartott ellenőrzéseink során. Tettenéréskor többen, ha tehetik, inkább kiugranak a há­rom ajtó valamelyiként, csak, hogy „megspórolhassanak” két fo­rintot, illetve „kivédjék” az ötven forintos helyszíni bírságot. Ezek és a bérlet nélkül utazók ellen nem ártana társadalmilag is egy­forma eréllyel fellépni! További gond a helyi autóbusz­­közlekedésben, hogy jeges, csú­szós az út, s a fel- és leszállóhe­lyeket se nem sózzák, se nem ho­mokozzák, noha az első, hajnali busz indulása előtt ezt meg kelle­ne tenni. Aggódom ezenkívül az öregekért és a gyermekekért is, a tömegközlekedésben tapasztalt részbeni kiszolgáltatottságuk és meggondolatlanságuk miatt. A to­longásban ugyanis a vezetői ülés­ből nem, vagy alig látni őket; a­ visszapillantó tükör a lépcső aljá­ig már nem „lát”, ahol egyébként a legnagyobb az esélye az el­vagy alácsúszásnak. Vigyázzanak tehát rájuk azok is, akik együtt szállnak fel és le az idős embe­rekkel, és segítsék, engedjék őket előre. S még valamit: ha megszó­lal az autóbusz berregője, tekint­se ezt minden utas figyelmezte­tőnek. Aki lent vár, legyen türe­lemmel még öt-tíz percig, a kö­vetkező kocsi érkezéséig, mivel a hangjelzéskor a vezető balra fi­gyel, s ilyenkor már kész az indu­lásra — hangoztatta végezetül dr. Tom­a László osztályvezető. K—I *5» ■» Végre itt az autóbusz! Ugrásra kész fiatalok egy csoportja az egyik csuklós busz megállójánál, ahol rá „Vigyázzunk egymásra!" figyel­meztetésre nem árt gondolni... (Méhesi Éva felvétele) Lebontani vagy felújítani? 3. oldal Tavalyi nehézségek, idei tervek Sport 4. oldal 7. oldal Környezt és teljesítmény Nem számítva a miniszteri utasításokat, januá elsejétől ötvenhat rendelkez alkotja — új elemként —­ a kör­nyezetet, amelyben vállalat gazdálkodik, vásár termel és elad. Mindezt a súlyozók­­nak, s ezzel a társam érde­keltségnek megfelel, azaz úgy vásárol, termet ad el, hogy a ráfordítások hoza­mok aránya minél évezőbb a legyen. Ez az aránylójában vállalat teljesínyének mércéje, tehát ez a­eljesít­­mény nem független örnye­­zettől — a szabályétól —, de nem is kizárólag­ an­nak tükröződése. A­állalat — mint folytonos­ozásra alkalmas szervezet képes arra, hogy a különféletáso­­kat — azaz kedvező­ és kedvezőtleneket iránt, más-más irányban koltja. Az elmúlt esztendő in, az új év első napjaiban ikran találkozhattunk vállt kör­ben a végletes gond­olás­­mód markáns jelei,neve­­zetesen, a környezeti erők — a szabályozás — dent meghatározó jellegén hang­­súlyozásával, illetve a’ajta leegyszerűsítéssel: ha máig dolgozni kellett, akkortán is dolgozni kell, környezet ide vagy oda. Valami igazság meg­bújik ezekben az okoskodások­ban, csakhogy: más környe­zetben másként lehet elérni a korábbi vállalati eredményt. Tágítsuk most már a foga­lomkört, s a szabályozás mel­lett minden más, lényeges ele­met vonjunk be a környezet­be, mert hiszen az objektív külpiaci hatások, a kooperáci­ós kapcsolatok, az ágazati mé­retű fejlesztési koncepciók épp­úgy ide tartoznak, mint a so­kat emlegetett háttéripar hely­zete, a népgazdasági összessé­­gű anyagellátás. Némi leegy­szerűsítéssel, de fogalmazha­tunk úgy: a vállalat sok ob­jektív környezeti tényezőtől függ, s ezekre a tényezőkre csak nagy áttételekkel, ráadá­sul csekély mértékben van be­folyása, vagy — például a külpiaci általános jellemzők esetében — egyáltalán nincsen. Amiből korántsem az követke­zik, hogy a gazdálkodó egység valamiféle vak erőknek a ki­szolgáltatottja. Sokkal inkább célravezető mindezek ismere­tében arra gondolni: a vállalat a környezethez folyamatosan igazított teljesítménnyel érhe­­­ti el a tervezett eredményt, az­az a környezet változásához kapcsolódva örökösen készen kell állnia a korrekcióra. Képes erre minden termelő­hely? Sok vállalat bizonyítot­ta eddig is — elsősorban a ne­héziparban, a kohó- és gépipar területén —, hogy lehetséges folytonosan újjáteremteni az összhangot környezet és telje­sítmény között, azaz a nehe­zebb feltételek mellett sem mond le eredményei gyarapí­tásáról. Beérve az utalással: a nehézipari tárca átlagosnál jobb devizakitermeléssel dol­gozó vállalatainak kétötöde ál­lítja elő az export négyötödét; a kohó- és gépipar teljes ter­melésének versenyképes egy­­harmadát a cégek húsz száza­léka bocsátja ki. Beszédes ta­núsága ez annak, hogy a kör­nyezet és a vállalat kölcsönha­tása igenis magába foglalja a korrekciók folytonos lehetősé­gét, hiszen mi másra, mint er­re támaszkodhatna például az a terv, hogy 1980-ban a gép­ipar nem rubel elszámolású kivitele eléri az egymilliárd dollárt, ami 1979-hez képest — folyó áron — 28—30 száza­lékos növekedésnek felel meg? Az érem másik oldalára kíván­kozó esetet említve: a jelenle­gi mennyiség két-háromszoro­­sát is ért­esíthetnénk dön programvezérlésű külföl­szer­számgépekből, de — íme kör­nyezet és teljesítmény negatív előjelű kölcsönhatása — a gyártók nem képesek többet kibocsátani. Hiba lenne pusztán az érde­keltséggel, az ösztönzéssel ma­gyarázni, menteni a környezet és a teljesítmény kölcsönös vi­szonyában szük­ségeket, fölhalmozódott té­szek létrejötté­ben, fönnmaradásában része volt a vállalati szervezet me­revségének, a fejlesztések ré­szekre darabolódásának, s an­nak a szemléletnek is, amely­nek hívei mindig és minden­ben a környezetet, a külső té­nyezőket jelölték meg a ne­hézségek, az akadályok okai­ként. Nehezebb helyzetben vannak a vállalatok, mint ko­rábban, mert nehezebbek környezeti feltételek, mint ed­­­dig. Az azonban bizonyos, hogy élesebben elkülönülnek majd — nemcsak gazdálkodá­si jellemzőikben, hanem gaz­dálkodási eredményeikben — az átlagos, s az átlagot fe­lü­lülmúló vállalati teljesítmé­nyek, az átlag alattiakról most nem is szólva. Ez a társadalmi­lag kívánatos elkülönülés vég­ső soron azt fejezi ki, hogy me­lyik vállalat reagál kellően, melyik kevésbé a környezet — s folytonosan változó — hatásai­ra. S nyilvánvaló: az így vég­bemenő elkülönülés fontos kö­vetkeztetésekhez — következ­ményekhez — vezet a vállala­tok holnapját, sorsát, a kollek­tíva boldogulását tekintve. L. G. VÁROSOKBAN ÉS ISKOLÁKBAN IS NOVEMBERTŐL KÉTMILLIÓ FORINTOS FORGALOM Sikeresek a téli politikai könyvnapok Az elmúlt év novemberében immár tizennyolcadik alka­lommal nyitották meg megyénkben a téli politikai könyv­­napokat. Az évről évre egyre sikeresebb rendezvénysoro­zatnak lassanként a végéhez közeledünk. Felkerestük Mészá­ros Jánost, a Kossuth Könyvkiadó Bács-Kiskun megyei ki­­rendeltségének vezetőjét, aki tájékoztatott bennünket a no­vembertől februárig tartó könyvnapok eredményeiről. Megtudtuk, hogy az elmúlt évek jó gyakorlata alapján a politikai és pártirodalom iránt tovább fo­kozódott az érdeklőd­és. Ezt figye­lembe véve készültek fel arra, hogy az igényeket ki tudják elé­gíteni. Új vonása az idei téli könyvnapoknak, hogy ezúttal az eddiginél szélesebb körben kap­csolódtak be a városok, s azokon belül az egyes iskolák. Jellemző volt továbbá az elmúlt hetekben, hogy egyes helyeken — többek között Kalocsán, Kunszentmikló­­son és Pálmonostorán — emlé­kezetes, színvonalas ünnepi meg­nyitók, kiállításokkal, író—olvasó találkozókkal egybekötve igyekez­tek felhívni a ügyeimet a Kos­­suth-kiadványokra. A fentieken kívül Kecelen, Soltvadkerten Já­noshalmán és Kiskunfélegyhá­zán politikai vándorkiállításon mutatták be a kiadó nagyválasz­tékú termékeit. Külön sikernek számít, hogy ebben az évben nem volt hiány­cikk az úgynevezett „slágerköny­vek” között. Az előre megrendelt és az igényeknek megfelelően szétosztott készlet mindenfelé ele­gendőnek bizonyult. Néhány pél­da arra, hogy elsősorban milyen művek iránt volt nagy az érdek­lődés: A Titanic pusztulása, az Olimpia Moszkvában éppen úgy az érdeklődés középpontjában ál­lott — és áll jelenleg is — mint például a Hódító Pelle című két­­kötetes regény, vagy az esztétikai és a munkásmozgalmi kislexikon. Örvendetes, hogy A marxizmus— leninizmus klasszikusainak kis­könyvtára című sorozat iránt mennyire megnövekedett a figye­lem. A kirendeltségvezető elmondta, hogy számokkal is szemléletesen lehet érzékeltetni a téli politikai könyvhetek átlagon felüli sikerét. Ugyanis a kimondottan erre a célra megjelentetett művekből több mint nyolcszázezer, s a téli politikai könyvnapok idején az összes Kossuth-kiadványokból elő­reláthatólag mintegy kétmillió fo­rint értékű mű talál gazdára. Mi­vel ez az éves forgalomnak negy­ven százaléka, ezért ismételten bebizonyosodott, hogy — különö­sen a falusi emberek körében — — érdemes évről évre megismé­telni a könyvnapokat. A siker annál is inkább örvendetes, mi­vel a többi — műszaki, mezőgaz­dasági stb. — hasonló kampá­nyok nem befolyásolják hátrányo­san a nemes törekvéseket. Ám hogy ez így történik, ahhoz nagy mértékben hozzájárult a megyei kirendeltség alapos előkészítő és szervező munkája, valamint pártszervezetek megértő támoga­a­tása és a terjesztő propagandis­ták áldozatvállalása. V. M.

Next