Kiskunmajsa - Új Kun-Majsa, 1993 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-14 / 19. szám

Anyák napja Kígyóson • Anyák napi meghívót vehetett át nemrégiben szinte minden kígyósi csa­lád Üllés, Pusztamérges, Zsana, Csólyospálos Kí­gyóshoz tartozó része. Az anyák napi ünnepségre, amelyet a kígyósi általános iskola és óvoda közösen szervezett a Hit és Kultú­ra Alapítvánnyal, május 2- án került sor, több mint kétszázan jöttek el. A szentmisén minden kislány fehér színű kitű­zőt, az édesanyák és nagymamák piros színű ki­a tűzőt kaptak. A fehér a tisztaságot jelképezte, azt hogy hogyan készüljenek fel a legszebb hivatásra, az anyaságra. A piros szín, az anyai szív szeretetét, az ön­­feláldozást jelképezte. Egy­szerre dobbantak a szívek amikor énekelni kezdtük a „Te vagy a földi életünk vezércsillaga” című éneket, s alig maradt szem szára­zon. Sági Lajos tisztelendő úr az édesanyákért aján­lotta fel a szentmisét. A mise után a kultúr­­házba vonult a tömeg. Rit­kán adódott meg a kígyósi kultúrházban, hogy megtelt teljesen. Boldogan néztük végig a gyermekeink műso­rát, amely mint mindig, most is szívreható és szép volt. Az óvodásokon és az iskolásokon kívül, néhány nagydiák is itt köszöntöt­te édesanyját, nagymamá­ját. Míg bent a meghatott közönség gyönyörködött a műsorban, kint az apukák készítették a bográcsban a birkapörköltet. Akadtak a nagypapák is, de olyanok is, akiknek nem voltak ott a gyermekei, mégis segítettek. Köszönet nekik, hogy egy egész délelőttöt áldoztak er­re a munkára, amellyel a kétszáz ember részére ebé­det főztek. Köszönet a Hit és Kultúra Alapítványnak, ezt a napot felejthetetlenné tették. Az ebédet régi magyar szokás szerint asztali ál­dással kezdjük. Nagyon jó ér­zés újra, szabadon el­mondani. Az ebéd utáni beszélgetést később felvál­totta a zene. A zenészek Majsáról és Bordányból érkeztek. Ropta itt a tán­cot a nagymama és az uno­ka egyaránt. Pihenéskép­pen felhangzott néhány kí­gyósi nóta is az apukák száj­ár­ól. Szép napsütéses délután volt és talán még a nap is mosolyogva nézte az ün­neplést. Hiszen elszoktak a már a családok attól, hogy túlhajszolt életükben, néha együtt Pedig szükség örvendjenek,­­ van arra, hogy néha a lelkünket is ünneplőbe öltöztessük, minden bút, nehézséget feledve ünnepeljünk. Sok ember munkája volt ebben a napban és mindenkinek köszönet jár érte! Köszö­net, hogy segítenek szebbé tenni az életünket! Köszö­net, hogy törődnek velünk! A kígyósi anyák és nagy­mamák nevében egy: Édesanya KUI-MAJSA ADATOK MAJSA TÖRTÉNETÉHEZ A Pentz-féle összeírás­­ 1699 nyarán az eladás már elhatározott dolog volt. Utasították a budai kamarát, hogy tegyen je­lentést a kiszemelt pusz­tákról. E kamara 1699. au­gusztus 24-én az egri ka­marai prefektust, Pentz Já­nos Kristóf Ferencet bízta meg az összeírással. A ka­mara igazgatója német volt, aki nem ismerte a felsza­badított területeket, noh­a 1697-ben honosságot és ma­gyar nemességet kapott. Egyedül Sőtér Ferenc pest­megyei alispánhoz fordul­hatott segítségért, aki is­merte a területet és már tudta az összeírás célját. A felvétel csak káptalani részvétellel volt érvényes, ezért közreműködésre fel­kérték Franyó Mihály ka­nonokot, jászberényi plébá­nost. Az összeírás embert és idegeket próbáló, ször­nyű helyesírással készült. A puszták nevét mindig konyhai latin, míg a leíró szöveget német nyelven — nagyon nehezen olvasható­­ gótbetűkkel írták. Ezek az „ékességek” azt bizo­nyítják, hogy e gyalázatos munkában nincs magyar kéznyom. Ismertetem mindazon pusztáknak leírását, ame­lyekkel városunk a törté­nelem folyamán — tulaj­don, bérlet és vétel útján — kapcsolatban volt. A ne­veket az eredeti, betűhív német helyesírással közlöm. Az összeírás címe: „A jászok — és a nagy —, va­lamint a kiskunok össze­írása, amelyet a császári udvari kamarának legke­gyelmesebb parancsára Pentz János Kristóf Ferenc, a római császár őfelsége kamarai prefektusa Eger­ben, a kirendelt Sőtér Fe­renc jászkun alkapitány je­lenlétében, továbbá a fő­tisztelendő Franyó Mihály egri kanonok és jászberényi plébános bevonásával el­kezdett szeptemberben és bevégzett október végén a folyó 1699. esztendőben, Budán, február 16-án.” Mindegyik összeíráshoz számszaki elemzés, érték­­becslés is járult. Pálos és Kömpöc puszták esetében — a korlátaim miatt — csak ezt az összeírást sike­rült megszereznem. PALOS. Pálos puszta nagy távolsága miatt — mint puszta — 8 mérföld­­nyire fekszik Kecskeméttől csupa homokos talajon — nem hasznosítható máskép­pen, csak mint esetleges pusztai állattenyésztéssel. Mint ilyet csatolták Kecs­keméthez. K­Ö­M­P­Ö­C­S . Kömpöc pusztának egy óra járásnyi hosszú és negyed járásnyi széles földterülete van és mint mindig — korábban — a kecskemétiek használ­ták pusztaként. Onnan 8 mérföldnyire fekszik. M­A­Y­S­A . Kecskemét­től 7 mérföldnyire fekszik. Itt-ott még a templom mész- és téglatörmeléke látható; határos keletre Csengéiével, nyugatra Ta­­jóval, délre Ágasegyházá­­val, északra Bodoglárral, hosszában másfél óra, szé­lessége háromnegyed óra. Homokos, a földművelés­re mégis meglehetős talaj, silány rétekkel, van álló­vize, de erdősége nincs; mint ilyent használják a kecskemétiek és így fizet­nek érte a főherceg nádor őkegyelmességének 30 raj­nai forintot. ÁGOS-EG­Y­HÁZA. Hét mérföldnyire van Kecs­keméttől, ahol még láthatja az ember erre-arra a temp­lom fala törmelékét. Határos keletre Pálossal, nyugatra Táj­óval, délre Zsanával, északra Pálossal. Hosszában másfél óra, szé­lessége egy óra. Homokos talaj, közepes, silány rétek­kel. Van egy — eső által táplált — állóvize, de erdő­sége nincs. Mint ilyent a kecskemétiek használják és ezért fizetnek érte a főher­ceg nádor őkegyelmességé­nek 50 rajnai forintot. KÍGYÓS az összeírás­ban nem szerepel. JAKAB-SZÁLLÁ­­S­A . Egy mérföld hosszá­ban — Kecskeméten kívül — Halas felé. Határos ke­letre Pákával, nyugatra Orgovánnyal, délre Bugac­­cal, északra Kecskeméttel. Homokos talaj, mégis van szántóföldje és rétek, né­hány állóvize van, mely nem iható, erdősége nincs. Hosszában két óra, szé­lességben ötnegyed óra, a kecskemétiek használják, mint ilyent és adnak érte így a főherceg nádor őke­gyelmességének 35 rajnai forintot. Balogh Ödön Hazánk Buda felszabadítása idején eladósodott. 12—40 millió Rhenus (rajnai) forintra becsülték az adósságot. Az ország jövedelme nem fedezte a ki­adást. A kiteleltetett hadak költségei is súlyosbí­tották a helyzetet. Pénzt kellett szerezni minden áron, hogy az üres államkasszát feltölthessék. Az udvari kamara pénz­szerzésre azt a módot eszelte ki, hogy az ország, az Alföld lelkét, a Jászkunságot eladják. DANTE Isteni színjátéka ezzel a mondattal kezdő­dik: „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötét erdő­be jutottam, s mivel az igaz utat nem lelém.” A költő megállapítását valamennyi­ünk élettapasztalata iga­zolja. Már legalábbis azoké, akik eljutottak az „ember­élet útjának feléhez.” Az a bizonyos „nagy sötét erdő” maga az ÉLET, melynek igazi sűrűjébe a földi ha­landó bizony csak egy fél élet után bonyolódik úgy bele, hogy nem találja a kivezető utat. Meg kell áll­nia, hogy tájékozódjon: hová, merre tovább? Eb­ben a helyzetben igazában kétféle magatartás lehetsé­ges. Az egyik, amikor az ember elfogadja, hogy az életút nem vezet sehová. A másik, amikor nyitottá vá­lik az út keresésére, mert nem adja fel a reményt, hogy megtalálja. Tulajdon­képpen az élet értelmének és céljának megtalálása a tét, ami bizony önmagában sem kis dolog. Azok, akik lemondanak arról, hogy az ÉLET értelmét és célját megleljék, sajnálni való emberek, hiszen annak el­fogadása, hogy nincs értel­me és célja — közgazdasá­gi kifejezéssel élve — az élet zsákutcába, CSŐDBE jutását jelenti. Ide kívánkozik egy idé­zet II. JÁNOS PÁL pápa egyik beszédéből, melyet 1985-ben mondott el a lő­­veni egyetemen: „Mi az a ember? Válaszolni kell erre kérdésre, elfogadva a gyakorlati materializmus, a vallási közömbösség, a szkepticizmus kihívását. Ha az ember kérdés, Krisztus a válasz. Végtelen szeretet­től áthatott élete és halála megvilágította létünk leg­mélyebb szempontjait.” Most fogtak hozzá a japán restaurátorok MICHELAN­GELO világhírű faliképé­nek restaurálásához a Six­tus kápolnában Rómában. Ezen a teremtés utáni pil­lanatban a félkönyökével még a földre támaszkodó ÁDÁM magasba nyújtott kezének mutató ujja érint­kezik a teremtő ISTEN uj­­jával. A művész a festészet eszközeinek segítségével ér­zékelteti a kapcsolat felvé­telét Isten és az ember kö­zött. Érzékelteti az élet és kegyelem áramlásának megindulását. Amikor a búcsúzó JÉZUS­­ azt mondja tanítványainak: „Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek­!” — Tamás kijelenti (valamen­­­nyiünk nevében), hogy nem ismeri az utat. Ekkor jön a mindnyájunknak szóló vá­lasz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Vagyis ISTEN nem hagyott min­ket magunkra az emberi életnek abban a bizonyos „sötét erdejében” ... Nap­jainkban sokan keresik az utat és sokfelé keresik. Vannak, akik lidércfények után indulnak el, ki tudja mi lesz a sorsuk? Nekünk az után kell­ mennünk, aki maga az ÚT. Farkas László Útkeresés­e Gondoskodjunk róla!y Néhány mondat egy zongoráért A legismertebb és leg­kedveltebb hangszer zenekedvelők között, a zon­a­gora. Beszerzése zeneisko­lákban és művelődési intéz­ményekben egyaránt ko­moly anyagi befektetést kí­vánt régen is, ma pedig csillagászati áruk miatt még jobban felértékelőd­tek az öregebb hangsze­rek is. Az elkövetkező sorokban településünk egy zongo­rájáról, illetve érte írok, emelek szót. A Művelődési Központ színpadán van egy hang­szer, melyen játszottak már világjáró művészek is (Szabó Csilla, Kiss Gyula, Baranyay László) és már nyolc-tíz évvel ezelőtt ja­vasolták, hogy érdemes lenne felújíttatni. Ez sajnos mindig elmaradt. Szeren­cse, hogy az oly sok vi­szontagságot megért hang­szer még „életben” van, hiszen próbálták a régi időkben még a küszöbön is átlökni. Ennek az otromba műveletnek az lett az ered­ménye, hogy lábai kitörtek, és Bodor Miklós akkori igazgató menteni a ment­hetőt, merevítő vasakkal köttette össze a hangszer lábait. Azóta komolyabb baj nem érte a hangszert, de mozgatása nagy gondot jelent a jelenlegi lelkiisme­retes személyzetnek is. Ezt a gondot ismét megtapasz­talhattuk a május 2-i hang­versenyünkön. A megoldás az lenne, ha a lábakat stúdió­kerekekkel látnák el. Ennek elkészíté­se körülbelül 40 ezer fo­rint. Soknak tűnik talán három kerékért ennyi pénzt áldozni. Azonban, ha arra gondolunk, hogy ezzel mintegy másfél milliós ér­téket védünk, ez az összeg szinte elenyésző. (Természe­tesen itt a hangszer hasz­nálati értékéről van szó.) Azt gondolom, hogy első­ként tehát a lábakat kelle­ne rendbehozni, ezt köve­tően pedig a felújítást kel­lene elvégezni. *A két mű­velet egyszerre történő el­végzésével a szállítási költ­ség is megtakarítható len­ne. Tudom, hogy az idei év ezt nem teszi lehetővé, de talán a következő évben ez tervezhető lenne. Ezzel a felújítással meg­oldódna egy értékes hang­szer sorsa. Végül is ezt a hangszert egyetlen intéz­mény sem tudja nélkülöz­ni, amikor a színházterem­ben tartanak előadást. Ez a hangszer nélkülözhetetlen városunk számára. Gon­doskodjunk további sorsá­ról! Tóth Kovács László ÖSSZETÖRIK A MÚLTUNKAT! A múlt héten kezdődtek meg az ásatások az egykori Marossaszállás területén. A kutatóárokból előkerült le­letek is bizonyítják, hogy itt éltek eleink. Eddig már több sírmaradványt és ap­róbb tárgyakat találtak. Szerdára virradóra azon­ban illetéktelen személyek megbolygatták a sírokat, a csontokat összetörték .. . A vandálok pusztítása előtt értetlenül állunk. Mi­ért kell a múltunkat lábbal tiporni? Olcsó vitamin forrás ! Búza, az élet A búza a legnagyobb te­rületen termesztett kultúr­növény. A lisztjéből készí­tett kenyér a Föld nagy ré­szén az emberek legfőbb tápláléka. A búzaszem tar­talmaz 13,5% vizet, 12,5% N-tartalmú anyagot, 1,7% zsiradékot, 68% N-mentes kivonható anyagot (kemé­nyítő, cukor, dextin), 2,5% nyersrostot és 1,8% hamut. A búza termesztése már Egyiptom legrégibb emlé­kei között is szerepel. Kí­nában időszámításunk előtt 2700 évvel már termesztet­ték. A magyar ember a búzát életnek nevezi. A­­ búzamag valóban élet, mert minden életfontosságú tápanyagot magában foglal. De csak akkor, ha héjával és csírá­jával együtt őröljük liszt­té és így sütünk belőle ke­nyeret. A búzacsíra kivéte­lesen gazdag ásványi anya­gokban: kalciumot, krómot, kobaltot, rezet, vasat, mag­néziumot, foszfort, kálciu­­mot tartalmaz. Fehérjéje, zsírja és szénhidrátja kön­­­nyen emészthető. Telítetlen zsírsavakat tartalmaz, ame­lyek az újabb kutatások szerint az érelmeszesedés megelőzésére és kezelésére alkalmas. A búzacsíra a B- vitaminok egész skáláját (teljes körét) tartalmazza. A csírázó búzamag gyógy­­hatásai: A szervezet betegségek­kel, fertőzésekkel szembeni ellenálló erejét, immunitá­sát fokozza. A stresszekkel szembeni tűrőképességet is növeli. Idegrendszer-sza­bályozó hatása van. A fá­radt szervezet regeneráció­ját segíti. Méregtelenít, a májnak segíti a működését. A búzacsíra az étvágyat fo­kozza. A vér koleszterin szintjét csökkenti, a szív és érbetegségekkel (érelme­szesedés, érszűkület, trom­bózis) szemben védelmet jelent. Az öregedést lassít­ja. A bőr minőségét javít­ja, rugalmasságát fokozza, a ráncosodást megelőzi. A búzacsíra-búzafű ter­mesztése a lakásban is le­hetséges. Veszünk egy tál­cát, beterítjük búzamaggal, megöntözzük, napos, meleg helyre tesszük. Naponta megöntözzük, 3—5 nap múlva csírázni kezd a ve­tés. 13—15 nap múltán szép, zöld növényünk lesz. Na­ponta vághatunk belőle ollóval és margarinos ke­nyérre, salátába szórhatjuk. Különösen télen és kora tavasszal, olcsó vitaminfor­rás. * Herda Nagy Ibolya A búzafű lakásban is megterem. Amint látható alig gyufásdoboznyi helyen is elfér.

Next