Szerencs - Szerencsi Hírek, 2012 (27. évfolyam, 1-21. szám)
2012-03-23 / 6. szám
SZERENCSI HÍREK [UNK] — HITÉLET — — 2012. március 23. A világot megváltoztatni nem tudjuk, de önmagunkat, szemléletünket, gondolkodásmódunkat, lelkületünket igen. Mindezeket az idő múlásával nemesítve, gazdagítva be tudjuk teljesíteni, ami a szívünk vágya. Minden teremtmény életcélja: nyugalmunk, lelki békénk, boldogságunk megteremtése. A keresztény ember feladata, hogy a világ kínálta értékeket, lehetőségeket felhasználva eszközként - de csakis eszközként - beépítse a saját életébe, gazdagítva belső világunkat. "Erdőben járva, ha szomjúság .J oz, nem hasalunk neki az első pocsolyának, hanem megkeressük a tiszta forrást, s ott oltjuk szomjunkat. Annak nem lesz kóros következménye, de kellemetlen utóíze sem. A tiszta forrás életünkben az, aki az emberi vágyakat, célokat belénk oltotta: maga a Teremtő, az Isten. Az élet és ez a világ tele van dagonyás pocsolyákkal, sokszor nem törődve a következményekkel, mégis nagyot iszunk belőle, de mert vagy lusták vagyunk elmenni a forrásig, vagy régen elfelejtettük az utat, s hogy mocskos lesz a ruhánk, és sáros az arcunk, lassan megszokjuk, hiszen a többi emberé is az, már fel sem tűnik, hiszen ilyen az élet. Pedig az élet nem erről szól, a forrás minket vár, nekünk akar csobogni és tisztára mosni, s mindig, mindig inni adni. Ez az élet, így, ahogy van, nagyon nem jó, ezt érezzük, ezt szenvedjük. De hát kik vagyunk mi, hogy változtassunk és hogyan? Az Apostol adja meg a választ: „Újuljatok meg lélekben és gondolkodásmódban!" (Szt. Pál: Bf. 4,23) Minek? Mocskos tükörben nem látom jól magamat, ködös reggelen nem tudok gyönyörködni a tavasz pompájában. De ha megtisztul a tükör, ha felszállnak a ködök, ismerősnek tűnök önmagamnak, s csodálatossá válik a természet. Eddig is az volt, csak valami zavarta a látásomat. A keresztény ember életében a nagyböjt ilyen tükörfényezés, ilyen ködoszlatás. Még visszaköszön emlékeinkben egy régi arckép, a megmosdatott lelkű önmagunk. Hasonlítunk, hiszen mi vagyunk. S mi minden történt azóta: látszik ráncok, terhek, adott és kapott sérelmek képében. Megújulni annyit jelent: az üdeséget visszanyerni. Merjünk utat találni önmagunkhoz! Nem nagy dolgokat tenni, vagy holnap reggelre szentnek lenni, csak naponta az emberek és Isten előtt - nem sokkal, csak egy kicsivel - több jót tenni, mint tegnap. És egyből tisztul a tükör, jobban látjuk önmagunkat, az embereket, hibáinkat, bűneinket, templomunkat. Ezt a felismerést már nem tükörnek hívjuk, hanem lelkiismeretnek, amely magától megszólal és elmondja mi volt a rossz, mi volt a hiba, a bűn. De innen még hosszú az út: a másnak lenni! Emlékszem, amikor úszni tanítottak, nem mertem bemenni a mély vízbe, kifogásokat kerestem, hogy fáj a hasam, meg kissé náthás is vagyok. A tanár úr nem szólt semmit, jóságos, megértő mosollyal odajött és belökött. Ami a lelki életünkben ezt a lökést adja, úgy hívják, hogy Isten kegyelme. Nem fulladtam bele a vízbe, s hogy mások mit szóltak, vagy nevettek, nem törődtem vele. De a medence partjáig nekem kellett eljutnom. Nagyböjt van, s a Szentírás szava egyre sürget: „Újuljatok meg lélekben és gondolkodásmódban!" Csak egy életünk van, ez az egy. Ez a világ nem az igazi, de mi legyünk jobbak! A nagyböjti, más szóval a húsvéti előkészületi idő éppen ezt szolgálja. Az előkészület, soha nem semmittevő várakozás, hanem kemény önnevelő munka. Bűneink tudatában érezzük az Istentől való fájó távolságunkat, de ennek ellenére ő hív bennünket, s mi választ akarunk adni erre a hívó szeretetre. A válasz pedig részünkről: az Istenhez való egyre nagyobb hasonlóság kiépítése, Krisztus tükrében, mint tiszta forrásban. Őt egyre jobban megismerve, az isteni szeretet tisztaságában saját hibáink, bűneink, s az ezektől való szabadulás vágya első lépésként bűnbánatra ösztönöz. A nagyböjt feladata, hogy egész napunkat Isten jelenlétébe helyezzük. Ott van velünk az élet minden mozzanatában: munkánkban, tanulásunkban, pihenésünkben. Ez nyilvánvaló, hiszen Jézus Krisztusban ezért akart emberré lenni, mert velünk van, így az Isten közelében való tudatos tartózkodás mindig imádság. A világ, amelybe beleszülettünk, továbbra is ugyanaz marad. Ha mostantól krisztusi szemmel nézzük az életünket, az Ő lelkületével éljük meg. Az önmagát megsokszorozó Krisztus általunk jobban jelen van benne, elkezdődhet egy változás, mert egyre több lesz a lélekben és gondolkodásmódban megújult embert. Lelkünk megújulásához, benső életünk sima víztükörré válásához mindannyiunk számára nagyszerű lehetőség a Kisboldogasszony templomban tartandó lelkigyakorlat, amely minden alkalommal 17 órától kezdődik: március 26- án a gyermekeknek, 27-én a nőknek, 28-án a férfiaknak, 29- én a családoknak, 30-án az időseknek, 31-én az ifjúságnak. A lelki együttlét alatt mindenkinek alkalma lesz a húsvéti szentgyónást elvégezni. Mindenki számára embert boldogító lelki megújulást kérek és kívánok! Darvas László római katolikus plébános Nagyböjt - lélekújítás Beleszülettünk egy adott világba, ebben a világban kell leélni az életünket. Ez nem paradicsomkert, nem is a „siralmak völgye", de mindenképpen a mi életterünk. Mivel ez az egy életünk van, számunkra nem mindegy, hogyan telik el ez a néhány évtized fölöttünk. Nekünk, keresztényeknek pedig életbevágó, hogyan folytatódik az örökkévalóságban. Schlosserné Báthory Piroska rajza. A presbiterek szolgálata A Zempléni Református Egyházmegye rendezett presbiteri konferenciát március 3-án Szerencsen. A rendhagyó tanácskozáson mintegy háromszáz vendég, régi és újonnan választott tisztségviselők, gondnokok és lelkészek vettek részt. Börzsönyi József református esperes köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a presbiterek tisztességgel lássák el a rájuk bízott szolgálatot. Kezdő áhítatában Mészáros István, az egyházmegye főjegyzője arra bíztatta a megjelenteket, hogy vállalják fel hittel prófétai szolgálatukat, mert a református keresztyén embereknek kiáltó hangoknak kell lenniük a lelki sivárságban, feladatuk, hogy újraélesszék, bátorítsák a közösségeket. Az újonnan választott presbitereket - mint a közösség bizalmának átruházott hordozóit - a Magyar Református Presbiteri Szövetség nevében D. Szabó Dániel elnök köszöntötte Péter apostol sorait példaként állítva: „Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest, sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal. Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak." Börzsönyi József, református esperes a Szerencsi Híreknek elmondta, hogy a presbiteri konferenciák hagyománya immár húsz esztendőre tekint vissza. Városunkban jelenleg 24-en teljesítenek szolgálatot, legfőbb feladatuk a gyülekezetek hitben, létszámban való építése. H.R. „GYŐZEDELMESKEDJEN AZ IGAZSÁGOSSÁG" A fenti mottó jegyében tartották szerte a világon március 2-án a Nők Ökumenikus Világimanapját, melynek liturgiáját idén Malajzia női bizottsága állította össze. Az 1870-es években indult kezdeményezés célja a közösségek megerősítése és a különböző országok keresztyén női csoportjai kapcsolatfelvételének elősegítése. A világimanap mára mozgalommá nőtte ki magát, s az ilyenkor beérkező adományokból elmaradott térségek asszonyainak életét, gyermekek tanulmányait segítik, vagy éppen nehéz sorsú országok éhezőinek küldenek élelmiszert, ivóvizet. A Zempléni Református Egyházmegye többi nőszövetségi gyülekezetéhez hasonlóan a szerencsi református asszonykor tagjai is összegyűltek az ökumenikus alkalomra, hogy Malajzia bemutatása és közös éneklés után rámutassanak a délkelet-ázsiai országban élő nők problémáira, s hogy értük imákat mondjanak.