Szerencs - Szerencsi Hírek, 2012 (27. évfolyam, 1-21. szám)

2012-03-23 / 6. szám

SZERENCSI HÍREK [UNK] — HITÉLET — — 2012. március 23. A világot megváltoztatni nem tudjuk, de önmagunkat, szemléletünket, gondolkodás­­módunkat, lelkületünket igen. Mindezeket az idő múlásával nemesítve, gazdagítva be tud­juk teljesíteni, ami a szívünk vágya. Minden teremtmény életcélja: nyugalmunk, lelki bé­kénk, boldogságunk megte­remtése. A keresztény ember feladata, hogy a világ kínálta értékeket, lehetőségeket fel­használva eszközként - de csakis eszközként - beépítse a saját életébe, gazdagítva belső világunkat. "Erdőben járva, ha szomjúság .J­ oz, nem hasalunk neki az első pocsolyának, hanem meg­keressük a tiszta forrást, s ott oltjuk szomjunkat. Annak nem lesz kóros következménye, de kellemetlen utóíze sem. A tisz­ta forrás életünkben az, aki az emberi vágyakat, célokat be­lénk oltotta: maga a Teremtő, az Isten. Az élet és ez a világ te­le van dagonyás pocsolyákkal, sokszor nem törődve a követ­kezményekkel, mégis nagyot iszunk belőle, de mert vagy lusták vagyunk elmenni a for­rásig, vagy régen elfelejtettük az utat, s hogy mocskos lesz a ruhánk, és sáros az arcunk, las­san megszokjuk, hiszen a többi emberé is az, már fel sem tűnik, hiszen ilyen az élet. Pedig az élet nem erről szól, a forrás minket vár, nekünk akar cso­bogni és tisztára mosni, s min­dig, mindig inni adni. Ez az élet, így, ahogy van, na­gyon nem jó, ezt érezzük, ezt szenvedjük. De hát kik va­gyunk mi, hogy változtassunk és hogyan? Az Apostol adja meg a választ: „Újuljatok meg lélekben és gondolkodásmód­ban!" (Szt. Pál: Bf. 4,23) Minek? Mocskos tükörben nem látom jól magamat, ködös reggelen nem tudok gyönyörködni a ta­vasz pompájában. De ha meg­tisztul a tükör, ha felszállnak a ködök, ismerősnek tűnök ön­magamnak, s csodálatossá vá­lik a természet. Eddig is az volt, csak valami zavarta a látáso­mat. A keresztény ember életében a nagyböjt ilyen tükörfényezés, ilyen ködoszlatás. Még vissza­köszön emlékeinkben egy régi arckép, a megmosdatott lelkű önmagunk. Hasonlítunk, hi­szen mi vagyunk. S mi minden történt azóta: látszik ráncok, terhek, adott és kapott sérel­mek képében. Megújulni annyit jelent: az üdeséget visszanyerni. Mer­jünk utat találni önmagunk­hoz! Nem nagy dolgokat tenni, vagy holnap reggelre szentnek lenni, csak naponta az emberek és Isten előtt - nem sokkal, csak egy kicsivel - több jót tenni, mint tegnap. És egyből tisztul a tükör, jobban látjuk önma­gunkat, az embereket, hibáin­kat, bűneinket, templomunkat. Ezt a felismerést már nem tü­körnek hívjuk, hanem lelkiis­meretnek, amely magától meg­szólal és elmondja mi volt a rossz, mi volt a hiba, a bűn. De innen még hosszú az út: a más­nak lenni! Emlékszem, amikor úszni tanítottak, nem mertem bemenni a mély vízbe, kifogá­sokat kerestem, hogy fáj a ha­sam, meg kissé náthás is va­gyok. A tanár úr nem szólt semmit, jósá­gos, megértő mosollyal oda­jött és belökött. Ami a lelki éle­tünkben ezt a lökést adja, úgy hívják, hogy Is­ten kegyelme. Nem fulladtam bele a vízbe, s hogy mások mit szóltak, vagy nevettek­­­, nem törőd­tem vele. De a medence partjá­ig nekem kellett eljutnom. Nagyböjt van, s a Szentírás szava egyre sürget: „Újuljatok meg lélekben és gondolkodás­­módban!" Csak egy életünk van, ez az egy. Ez a világ nem az igazi, de mi legyünk jobbak! A nagyböj­ti, más szóval a húsvéti előké­születi idő éppen ezt szolgálja. Az előkészület, soha nem sem­mittevő várakozás, hanem ke­mény önnevelő munka. Bűne­ink tudatában érezzük az Is­tentől való fájó távolságunkat, de ennek ellenére ő hív ben­nünket, s mi választ akarunk adni erre a hívó szeretetre. A válasz pedig részünkről: az Is­tenhez való egyre nagyobb ha­sonlóság kiépítése, Krisztus tükrében, mint tiszta forrásban. Őt egyre jobban megismerve, az isteni szeretet tisztaságában saját hibáink, bűneink, s az ezektől való szabadulás vágya első lépésként bűnbánatra ösz­tönöz. A nagyböjt feladata, hogy egész napunkat Isten je­lenlétébe helyezzük. Ott van velünk az élet minden mozza­natában: munkánkban, tanulá­sunkban, pihenésünkben. Ez nyilvánvaló, hiszen Jézus Krisztusban ezért akart ember­ré lenni, mert velünk van, így az Isten közelében való tudatos tartózkodás mindig imádság. A világ, amelybe beleszület­tünk, továbbra is ugyanaz ma­rad. Ha mostantól krisztusi szemmel nézzük az életünket, az Ő lelkületével éljük meg. Az önmagát megsokszorozó Krisz­tus általunk jobban jelen van benne, elkezdődhet egy válto­zás, mert egyre több lesz a lé­lekben és gondolkodásmód­ban megújult embert. Lelkünk megújulásához, benső életünk sima víztükörré válásához mindannyiunk szá­mára nagyszerű lehetőség a Kisboldogasszony templom­ban tartandó lelkigyakorlat, amely minden alkalommal 17 órától kezdődik: március 26- án a gyermekeknek, 27-én a nőknek, 28-án a férfiaknak, 29- én a családoknak, 30-án az idő­seknek, 31-én az ifjúságnak. A lelki együttlét alatt mindenki­nek alkalma lesz a húsvéti szentgyónást elvégezni. Mindenki számára embert boldogító lelki megújulást ké­rek és kívánok! Darvas László római katolikus plébános Nagyböjt - lélekújítás Beleszülettünk egy adott világba, ebben a világban kell leélni az életünket. Ez nem paradicsomkert, nem is a „siralmak völgye", de mindenképpen a mi élette­rünk. Mivel ez az egy életünk van, számunkra nem mindegy, hogyan telik el ez a néhány évtized fölöt­tünk. Nekünk, keresztényeknek pedig életbevágó, hogyan folytatódik az örökkévalóságban. Schlosserné Báthory Piroska rajza. A presbiterek szolgálata A Zempléni Református Egyházmegye rendezett presbiteri konferenciát március 3-án Szerencsen. A rendhagyó tanácskozáson mintegy háromszáz vendég, régi és újonnan választott tisztségviselők, gondnokok és lelkészek vettek részt. Börzsönyi József református esperes köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a presbiterek tisztességgel lássák el a rájuk bízott szolgálatot. Kezdő áhítatában Mészáros István, az egyházmegye fő­jegyzője arra bíztatta a megje­lenteket, hogy vállalják fel hit­tel prófétai szolgálatukat, mert a református keresztyén em­bereknek kiáltó hangoknak kell lenniük a lelki sivárságban, feladatuk, hogy újraélesszék, bátorítsák a közösségeket. Az újonnan választott pres­bitereket - mint a közösség bi­zalmának átruházott hordozóit - a Magyar Református Presbi­teri Szövetség nevében D. Sza­bó Dániel elnök köszöntötte Péter apostol sorait példaként állítva: „Legeltessétek az Isten­nek köztetek lévő nyáját, gon­dot viselvén arra nem kénysze­rítésből, hanem örömest, sem nem rút nyerészkedésből, ha­nem jóindulattal. Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyü­lekezeteken, hanem mint pél­dányképei a nyájnak." Börzsönyi József, református esperes a Szerencsi Híreknek elmondta, hogy a presbiteri konferenciák hagyománya im­már húsz esztendőre tekint vissza. Városunkban jelenleg 24-en teljesítenek szolgálatot, legfőbb feladatuk a gyülekeze­tek hitben, létszámban való építése. H.R. „GYŐZEDELMESKEDJEN AZ IGAZSÁGOSSÁG" A fenti mottó jegyében tartották szerte a világon március 2-án a Nők Öku­menikus Világimanapját, melynek liturgiáját idén Malajzia női bizottsága állí­totta össze. Az 1870-es évek­ben indult kezdeményezés célja a közösségek megerő­sítése és a különböző orszá­gok keresztyén női csoport­­jai kapcsolatfelvételének elősegítése. A világimanap mára mozgalommá nőtte ki magát, s az ilyenkor beérke­ző adományokból elmara­dott térségek asszonyainak életét, gyermekek tanulmá­nyait segítik, vagy éppen nehéz sorsú országok éhe­zőinek küldenek élelmi­szert, ivóvizet. A Zempléni Református Egyházmegye többi nőszö­vetségi gyülekezetéhez ha­sonlóan a szerencsi refor­mátus asszonykor tagjai is összegyűltek az ökumeni­kus alkalomra, hogy Malaj­zia bemutatása és közös éneklés után rámutassanak a délkelet-ázsiai országban élő nők problémáira, s hogy értük imákat mondjanak.

Next