Tiszacsege - Csegei Körkép, 2023 (15. évfolyam, 1-7. szám)
2023 / 1. szám
11 2023. 1. szám CSEGEI KÖRKÉP aki hivatott tanítója és vezetője egyben, minden egyszerű embernek, környezetének és tanítványainak a sok-sok száz csegei gyermeknek. Ez volt élete célja és ezt kitűnően teljesítette. Legalázatosabb vágyakozással érdeklődött a tudomány iránt. Szellemi kincseit a Debreceni Kollégium falai között szerezte. Egy egész életre ott szívódott bele Csokonai Vitéz Mihály iránti rajongása, Arany János csodálatosan gazdag nyelvezete, Móricz Zsigmond népszeretete. Faluja hamisítatlan tájszólásával beszélt, a jellegzetes zárt „e" hanggal. Emlékszem, mikor diákéveiről beszélt, nekem úgy tűnt, mintha ő lett volna az ősi kollégiumban a Móricz által megírt Nyilas Misi. Talán éppen ezért tudott ilyen szerényen és név nélkül, mégis egy egész falu tanítója lenni. Kitüntetései nem voltak nem is vágyott rá - sokkal szerényebb volt annál. Lévai Mihály több mint 3 évtizedet töltött pedagógus pályán, még a 60 évet sem érhette meg. Hosszú évekig betegen tanított, mégis fáradhatatlan volt. Az iskolában a betűvetésre, az utcán az emberséges életre tanított. Érdeklődő, a falubeli embereket segítő személyiség volt. Rövid, szép kis történeteivel, anekdotáival is nevelt. Ha kijött az iskola falai közül, akkor a falut járta, az utóbbi időben görbe botjával. Minden házat és embert ismert, az iránta való őszinte tisztelet jeléül kalapot emelve üdvözölték a falu lakói. Felkutatta szülőfaluja történetét egészen a XV. századig, és valami egészen csodálatos energiával és szenvedéllyel, szívóssággal és eltökéltséggel ismertette meg a faluja népével, össze tudta egyeztetni kicsiny pátriáját az egyetemes világgal, a hazával, s a haza egyetemes történetével. Tanítói pályája gazdag, és kristálytiszta. Úgy érzem magamban a tőle merített erőt, mint egy kincset. Benne láttam egyesülni a paraszti egyszerűséget és bölcsességet. Még élhetett volna, hiányzik az ő személye, hite, ereje, embersége, mely egész valóját megtöltötte. Ő valóban a nép fia, ezt életével, munkájával bizonyítja. Mint egyik tisztelője - bár híradás hiányában nem lehettem ott hétfőn a végtisztesség adásnál a falu népével együtt ravatala és sírhantja körül - emlékezésképpen hadd tegyem le frissen domboruló sírjára ezt az elkésett nekrológot, mint őszinte szavakból szedett örökzöld és virágzó koszorút. E koszorú minden márványnál tovább hirdesse az örökösök koszorúszalagjára írt köszönetét. „Köszönjük Lévai Mihály tanítónak ezt a gazdag életet. Köszönjük a soha el nem fogyó hagyatékát, őszintén kívánjuk, hogy béke lengjen porai felett." Vassné Szucskó Margit Lévai Mihály néptanító vegyes osztálya 1948-ból 200 éve született Madách Imre Madách Imre 1823. január 21-én született a Nógrád megyei kis faluban, Alsósztregován. Családja földbirtokos-nemescsalád volt, szülei: idősebb Madách Imre és Majthényi Anna. Tanulmányainak nem voltak anyagi akadályai. Tizennégy éves korában elveszítette édesapját, amit igen nehezen viselt. Fiatalkori szerelmes verseinek Lónyay Etelka és Dacsó Lujza voltak a múzsái. Megszerezte az ügyvédi oklevelet, beletanult a közigazgatásba, részt vett a vármegyei gyűléseken, ellátogatott a pozsonyi országgyűlésre. Még huszonhárom éves sem volt, mikor megnősült. Feleségével, Fráter Erzsikével, Balassagyarmaton ismerkedett meg. Az eleven szellemű biharmegyei fiatalasszony szerette a férfitársaságot, a gazdálkodással nem törődött, urának a házi béke kedvéért sokat kellett tűrnie. Csesztvén laktak egy nógrádi községben. Három gyermekük született: Aladár, Jolán, Borbála. A szabadságharc alatt a költő szállást adott egy politikai menekültnek, 1852 nyarán ezért börtönbe hurcolták. Egy évig raboskodott a pozsonyi, majd a pesti kaszárnyákban. Neje ezalatt vidáman élt, adósságot adósságra halmozott, férjét szemrehányásokkal zaklatta, panaszkodott pénztelensége miatt. Minden tettéből kiviláglott, hogy csak kényelmes élet kedvéért ment férjhez, urát nem szerette, még gyermekei is idegenek voltak lelkének. 1853 őszén végre hazakerült a költő, szerette volna a múltat elfelejteni, de az asszony könnyelműsége nem ismert határt. A családi összezördülések váláshoz vezettek, a költő, kilenc évi szerencsétlen házasélet után, 1854 nyarán eltávolította házából feleségét. A boldogtalan nő szerette volna ura bocsánatát elnyerni, de kétségbeesett könyörgésének nem volt sikere. Madách a válás után gyermekei nevelésének és gazdaságának szentelte az életét az édesanyja kastélyában, Alsósztregován, ahová válása után visszaköltözött. Családja széthullása mélyen megrendítette, de titkolta fájdalmát, keserűségét, és feledni akarta. 1861-ben megválasztotta a balassagyarmati választókerület országgyűlési képviselőnek. Ez a feladat Pestre szólította. Magával vitte „Az ember tragédiája" kéziratát, és megkereste a nagy epikust Arany Jánost vele. A kézirat elolvasása után Arany örömmel üdvözölte Madách személyében a kiváló drámai költőt. A mű megjelenése után az ünnepelt drámaíró újult erővel látott irodalmi munkásságához. 1858-ban megismerkedett a csesztvei Majthényi-birtok intézőjének későbbi feleségével, Schönbauer Karolinával, aki az Amália-Karolina-versek ihletője volt. A családi hagyomány szerint 1859. július 9-én született meg Madách Imre és Schönbauer Karolina törvénytelen leánygyermeke, de apai elismerés híján, Schönbauer Anna névre keresztelték, édesanyja családi nevét kapta. Madáchot régi szívbaja, tüdőbaja és köszvénye egyre jobban gyötörte, egészsége gyorsan gyöngült. Életének negyvenkettedik évében, 1864. október 5-én halt meg alsósztregovai kastélyában. Szerkesztőség