Vác - Váci Napló, 2001 (10. évfolyam, 53-104. szám)
2001-11-09 / 90. szám
4 I Húsz éve... A közelmúltban bensőséges hangulatú megemlékezést tartottak a Magyar Tudományos Akadémia vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutató Intézetében. A botanikus kert egykori alapító-fejlesztőjére, dr. Újvárosi Miklós (képünkön) professzorra emlékeztek az egybegyűltek. Emléktáblát avattak a tudós halálának huszadik évfordulója alkalmából. Az emléktábla gondolatát dr. Galántai Miklós kertészmérnök vetette fel, dr. Borhidi Attila akadémikus, az intézmény jelenlegi igazgatója a kezdeményezést messzemenően segítette és támogatta. Emléktábla avató beszédében felidézte a nagy tudóst, aki 1913-ban Hajdúnánáson született és a XX. század viszontagságait végigélve nagy akaraterővel küzdötte fel magát a botanikai tudomány csúcsára. Botanikuskert fejlesztő és gyombiológiai kutató volt. Ez utóbbiban iskolát is alapított. Munkássága példaként áll a jelen nemzedék előtt. Dr. Kereszty Zoltán, a kert jelenlegi vezetője megemlékezésében Újvárosi professzort, mint embert mutatta be. Szólt arról az akaraterőről, tettrekészségről és emberi szeretetről, amely jellemezte. Nevéhez fűződik a vácrátóti nyári szabadtéri hangversenyek elindítása, személyes barátság fűzte a legnagyobb karmesterhez, Ferencsik Jánoshoz. A gyombiológiai kutatásának eredményeit dr. Kádár Aurél, nyugalmazott miniszteri főtanácsos az Újvárosi Gyombiológiai Társaság elnöke méltatta. Szólt arról a nagy horderejű munkáról, amelyben Újvárosi professzor az általa kiképzett specialisták segítségével felmérte hazánk kétszáz helyén a különböző szántóföldi kultúrákban előforduló és károsító gyomflórát. Közel félszázra tehető írásainak száma, ebben vaskos szakkönyvek, illetve rövidebb tudományos közlemények találhatók. A megemlékezést az emléktábla leleplezése és koszorúzása követte. A volt munkatársak nevében dr. Galántai Miklós és e sorok írója helyezett el koszorút. A több, mint száz gyomspecialista tanítvány nevében dr. Kádár Aurél koszorúzott. Ezt követően fiai és unokái helyezték el a megemlékezés virágait. A hazai botanikuskertek közül a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola botanikuskertjének vezetője , Boronkai Ágnes röviden méltatta Újvárosi professzor kertfejlesztő segítségét és koszorúzta meg az emléktáblát. A bensőséges ünnepséget az intézet igazgatója által rendezett állófogadás zárta, mely jó lehetőséget biztosított a több mint félszáz résztvevőnek a nagyszerű ember, a nagy tudós egyéniség emlékének felidézésére. dr. Horváth Károly Váci Napló Egy óvodai nap A hagyományos városi óvodai napot a Madách Imre Művelődési Központban október 19-én tartották meg, melyet most is az óvodavezetők munkaközössége szervezett. Ezt a szakmai napot Vác város művelődési, oktatási, ifjúsági és sportbizottsága támogatta. Reggel 8 órától az óvodák pedagógusai a mostanság központi helyet elfoglaló minőségbiztosítás módszereiről hallgattak előadást Polyhosné Babácsek Erzsébet közoktatási szakértő, tanácsadó személyében. Ezzel segítette városunk óvodáit az új módszerek, a hatékonyabb minőségi munka megvalósításában, azok gyakorlati alapjainak lerakásában. Mindezek folyamatos bevezetését, fejlesztését az óvodáinkban megalakított team-k segítik. Az előadás után következett a gyermekek munkáiból A mi világunk címmel készült kiállítás megnyitása, melyet dr. Molnár Lajos, a város művelődési, oktatási, ifjúsági és sportbizottságának elnöke nyitott meg. A gyermekek érdekes, színes munkáinak, változatos technikáinak bemutatása mellett az ízléses elrendezésre, áttekinthetőségre is törekedtek óvónőink. A paravánokat, egyéb eszközöket a művelődési központ igazgatója, Varga Zoltán és munkatársai nagyon udvariasan, segítőkészen előkészítették, majd egy hétre rendelkezésre bocsátották azokat. Köszönjük, hogy termet is biztosítottak számunkra. A megnyitó után került sor az önkormányzati óvodák közötti vidám vetélkedőre - immár ez is hagyományként. A humoros feladatok leleményes, gyors gondolkodásra, tevékenységre ösztönözték a háromfős csapatokat, de még a helyükön ülők gondolkodását is jól megmozgatták. Mindannyian drukkoltunk, izgultunk a kapott feladatok minél ügyesebb, ötletesebb elvégzéséért. Tapsoltunk, nevettünk, örültünk a gyors és sokszínű, egyéni megoldásoknak. Végül a csapatok még játékokat is nyertek óvodáiknak. A három tagú zsűri elnöke Bódisné Elek Ilona, a polgármesteri hivatal művelődési és oktatási osztályának vezetője, tagjai pedig az említett osztályról Pozsonyiné Szőke Katalin főtanácsos, valamint Kovács Sándorné nyugdíjas vezető óvónő) gördülékenyen, gyorsan értékelte pontozással a feladatok megoldását és közben ők is jókat derültek. A mindennapjainkat - így óvodai életünket is a leleményesség, a gyors és ésszerű döntések sorozatai teszik változatossá. Munkánkban az örömteli vidámság, a derűs légkör, a játékos ismeretszerzés, gyors helyzetfelismerés és megoldóképesség a nélkülözhetetlen gyermekszeretet mellett kiemelkedően szükségesek. Évente ezen a napon a város összes óvónői találkoznak, együtt vannak. Ez is nyitottabbá teszi az óvodákat, mivel összehangolt munkát igényel a kiállítás rendezése, de az egész együtt töltött nap is. Fontos, hogy mindannyian tudjunk lelkesedni - hiszen céljaink azonosak, a játékosság képességét fejleszteni, sőt időközönként ezt felszínre hozni. Jó dolog, ha értjük a tréfát, a játékos humort. A vidámság, a játékosság pedig nemcsak a gyermekek érzésvilágát gazdagítja, hanem a felnőttekét is. Tóth Gyuláné óvodapedagógus, Sirály utcai óvoda Első Józsefeknél Finnországban Ismerd meg Finnországot! címmel szeptember közepén vetélkedőt hirdetett a Magyar-Finn Baráti Társaság järvenpää-i egysége, Vác Város Polgármesteri Hivatala és a Madách Imre Művelődési Központ. A szervezők a verseny megrendezésével emlékeztek meg finn testvérvárosunk, Järvenpää várossá avatásának ötvenedik évfordulójáról, amelyet idén ünnepelnek. A vetélkedő fődíja egy finnországi út volt, amelyet a Boronkay György Műszaki Középiskola tizenhét esztendős tanulója, Szigetvári Katalin (képünkön egy cserkészsátorban) nyert. Az október 8-tól 15-ig tartó utazás költségeit teljes egészében testvérvárosunk állta. Katalinnal hazaérkezése után beszéltünk. - Milyen volt egy hétig egy másik országban lenni? - Nagyon jó érzés volt. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, s megismertem jónéhány embert. Azért is örültem nagyon ennek az utazásnak, mert mindig is foglalkoztatott a skandináv országok világa, de eddig nem volt módom ellátogatni oda. - Merre jártál az országban, s kik voltak vendéglátóid? - Vendéglátóm egy magyar származású házaspár volt. A férj - akit Első Józsefnek hívnak - feleségével sokáig Budapesten lakott, de a munkája elszólította őt Magyarországtól tíz évvel ezelőtt. A középkorú házaspárral jól összebarátkoztam és rendszeresen fogjuk tartani a kapcsolatot. Az egyhetes "nyaralás” alkalmával megtekintettem a főváros, Helsinki nevezetességeit, jártam a järvenpää-i könyvtárban. Találkoztam 8-10 éves korú kisgyerekekkel. Ők cserkészkednek. Betekinthettem kissé az ottani tanítási rendszerbe, hiszen jártam a järvenpää-i gimnáziumban és a szakiskolában is. - Milyen szokásokkal találkoztál, amelyek furcsának tűnhetnek nekünk, magyaroknak? - Több ilyen volt. Először is a kávézás nálunk is meghatározó tradíció, akár csak a németeknél. A polgármesternél Osmo Björkmannál, a Magyar-Finn Baráti Társaság järvenpää-i egységének vezetőjénél is kávéztam. Ez azért érdekesség, mert a finnekre az a jellemző, hogy csak a nagyon jó barátokat invitálják meg a házukba. Különös volt az is, hogy a finnek nem ismerik azt a szót: szívesség, mindennek megvan az ára. Az orvosok viszont nem fogadnak el hálapénzt. A tanítás lazább keretek között folyik, mint nálunk. Először is a középiskola három évig tart, s az aki nem gimnáziumba jár, hanem szakmát tanul, fél évig kötelezően egy külső helyszínen tartózkodik gyakorlaton. A szakácsnak tanulók főznek a diákokra és a tanárokra, az építőiparban tanulók pedig rendszerint megcsinálják a szokásos felújítási munkákat. Az iskolában ingyenes a tanítás és az étkezés. Az órákra nem nagyon járnak be a diákok, nincs mindennapos felelés és dolgozatírás, egy hónapban csak egyszer van számonkérés. Melyek azok a dolgok, amelyeket jó lenne “átültetni” Magyarországra? - A közbiztonságot mindenképpen, mert az ott nagyon jó - mondta végül Szigetvári Katalin. Lakatos Csaba