Váci Polgár, 2006 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7. szám
ARA: 100,-Ft VÁCI 0 POLGÁR • • 1 12. ÉVFOLYAM 7. SZÁM KÖZÉLETI LAP [<%, 2006. JÚLIUS TARTALOMBÓL A magyar vasút 160. születésnapján 3. oldal Az orgonaművészet nagyjai a 19-20. században . II. rész 4. oldal Új emléktábla avatás városunkban 6. oldal In memóriám Báthori Miklós III. rész 8. oldal AJwep pasa Rákóczi ügyénekfelkarolójai 14. oldal Himnuszok 16. oldal ANYANYELVI MOZAIK 17. oldal Uaeansszó a ittag&ar hazaért* Harangszó! Harangzúgás! Mindig figyelmeztet valamire. A déli harangszó a dicsőséges nándorfehérvári győzelem emlékét,idézi. 550 éve 1456. július 22-én győzték le a keresztény seregek Nándorfehérvárnál a hazánkra törő török hadakat. A magyar hadtörténet fejezeteit lapozgatva aligha találunk a nándorfehérvári diadalhoz hasonlítható győzelmesen megvívott, európai jelentőségű hadieseményt. A XV. század közepén II. Mehmed török szultán hozzákezdett világhódító terveinek megvalósításához. 1453 májusában ostrommal bevette az egykor szebb napokat élt bizánci birodalom fővárosát Konstantinápolyt, majd bevonulva Szerbiába 1456-ra elérte hazánk déli védvonalát. A keresztény Európa megrettent, de mint oly sokszor a történelem folyamán, mindent ígért, de keveset tett. III. Callixtus pápa 1456. június 29-én „Bulla Orationum” c. kiadott bullájában felszólította Európa népeit, hogy imádkozzanak a „pogányok ellen”, s a keresztény templomokban az eddig szokásos reggeli és esti harangszó között „déltájban, háromszor kongassák meg a harangokat.” „Istenem tedd, hogy ellenségeink pusztuljanak, tégy csodát!” - szólt a könyörgő ima a keresztény hívek ajkán. A korabeli Európa legerősebb, számarányát tekintve 80-100 000 főre becsült hadserege érkezett június végén Nándorfehérvár alá. V. László király „vadászat ürügyén” eltűnt az országból, Bécsbe menekült. Hunyadi alig 10 000 fős magánhadseregére, az alája tartozó területek nemesi bandériumaira, s Kapisztrán János szerzetes által toborzott önkéntes, közel 20 000 keresztesre várt a védekezés feladata. A hit nagy harcosa, gyalog, mezítláb járta délvidék falvait, s így biztatta az egyszerű népet a helytállásra: „...Harcoljatok vitézül Krisztusért, és meglátjátok, hogy Isten áldása lesz rajtatok!...Ó, fiaim, ó, legkedvesebb magyarjaim, ó ti szegények! Fel a csatára a török ellen!” És a csoda megtörtént. A sokszoros túlerőben lévő ellenség július 22-én megfutamodott. A hazaszeretetből táplálkozó hősiesség sikert aratott. Ugyanis csak ezzel magyarázhatjuk a várvédők és a népfelkelők elszánt helytállását, akik közül kiemelkedett Dugovics Titusz, aki élete árán megakadályozta a török zászló kitűzését. A déli harangszó 550 éve, 1456 óta emlékeztet elődeink hősiességére. Csak a Rákosi-féle kommunista diktatúra idején hallgattatták el e déli harangszót a magyar rádióban. Féltek a keresztény magyarság hazaszeretetétől. Féltek Mindszenty prímás hazaszeretetre intő szavaitól: „A Krisztusi eszme világot ölel. Egész világra vet fényt a magas Nap. De a világon első a haza!” De a harangokat végleg elnémítani nem lehetett. 50 éve, 1956. októberében felkelt a magyar nép az orosz megszállók ellen. Október 28-án a forradalom ötödik napján jelentették a tudósítók, hogy ismét megszólaltak a néma harangok, így került egymás mellé a török és az orosz ellen vívott szabadság mozgalmak története, ill. emlékezete. A nagy törökverő hős, Hunyadi János 1456 nyarán írott levélrészlete mintha 1956 pesti szabadságharcosainak hangját előlegezné: „...inkább meghalok fegyverrel a kezemben, mint hogy népem szenvedéseit tovább lássam..., inkább kész vagyok síromat a csatamezőn keresni, mint tanúja lenni továbbra is nemzetem szenvedéseinek”. A déli harangszó mindig emlékeztessen a magyar hősökre, azokra a magyarokra, akik a haza ügyéért képesek voltak életüket áldozni, mert lelkükben még égett a hazáért lángolás fáklyája. Mert az elmúlt évszázadok magyarjai még vallották Kölcsey tanítását: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökül ha kihunysz: A haza minden előtt! ” (Kölcsey Ferenc: Emléklapra) Pinke József HUNYADI JÁNOS (17. századi metszet. — Történelmi Arcképcsarnok)