Vác - Váci Napló, 2013 (22. évfolyam, 35-60. szám)

2013-07-19 / 37. szám

Könyvtárak a tenger szintje alatt: hollandiai könyvtári túra A Nemzeti Kulturális Alap pályázatának köszönhetően három közgyűjteménytí­pus (könyvtár, múzeum, levéltár) hazai intézményvezetői közül 15 könyvtáros kolléga utazhatott 5 napos tanulmány­útra. Angliába, Dániába és Hollandiá­ba küldte a nyertes szakmai szervezet a kollégákat. Négy másik intézményveze­tő társaságában Hollandiába utaztam június első hetében. A tenger szintje alatt lévő ország könyvtáraiban szerzett tapasztalataimról olvashatnak alábbi élménybeszámolómban. Valódi túra volt, nemcsak a frappáns cím miatt használtam ezt a szót: négy és fél nap alatt 10 in­tézményt látogattunk meg - köztük szak- és egyetemi, digitális, nem­zeti könyvtárat, valamint nagy- és kisvárosi közkönyvtárakat. Termé­szetesen a szállásunkat is adó amsz­terdamival kezdtük, de voltunk Rotterdamban, Wageningenben, Edeben, Sijkenissében, Hágában és Almereben. Rengeteget utaz­tunk , ami arra is lehetőséget adott, hogy a holland lelkületet, a néme­tekénél könnyedebb, de igényesen laza életszemléletet is magunk­ba szívjuk. Utazásunkat a holland könyvtáros szervezet (FOBID) tervezte - nekik köszönhetően tel­jes keresztmetszetét kaptuk a hol­land könyvtárügynek. Igaz az in­dulás előtti utolsó napokban ag­gódva néztük a programot: még 2 helyre becsúsztattak 1-1 újabb in­tézményt - ezért mindenki inkább a kényelmes ruhatárat és a sportos lábbelit választotta. A holland könyvtárakra alap­vetően jellemző a gazdaságos­ság, funkcionalitás és rugalmas­ság. Utóbbi a mentalitásban nyil­vánul meg: a könyvtárak, könyv­tárosok rendkívül gyorsan rea­gálnak a társadalmi, informatikai, szociális és gazdasági változások­ra. A gazdaságosság a kultúrafo­gyasztási szokások megváltozásá­hoz való igazodásban látszik: nem cél, hogy a könyvtárlátogató tud­ja, hogy éppen egy könyvtárban van, nem kell feltétlenül beiratkoz­nia a könyvtár használatához, csak adott szolgáltatások igénylése ese­tén kell tagság - utóbbi már itthon is jellemző. A cél, hogy vonzó le­gyen a könyvtár, jól érezze ott ma­gát a lakosság - hogy a szolgál­tatásoknak csak egy részét veszik igénybe, vagy egyszerűen „ott töl­tik el az idejüket”, ez már (képlete­sen, de) mellékes. A lényeg, hogy az idejüket kulturált, motiváló kör­nyezetben, könyvtári dokumentu­mok között töltik el. Valószínűleg értelmesebben, mint másutt. Felis­merték a könyvtárak szociális lyu­kakat betömő szerepét, ami jelen­tősen visszahat a gazdaságra, az ál­lampolgár hasznosságára. A holland nemzeti trend a na­gyobb terekben, az ott megjelenő és végezhető vonzó tevékenysé­gekben, a tartalomszolgáltatás ki­egészítésében, a könyvtárak von­zó kivitelezésében és a modern, önálló, kezdeményező állampol­gár igényeinek gyors kiszolgálá­sában érhető tetten. Könyvtáraik újak, könyvtárnak épültek - azaz nem egy már meglévő, eredetileg más funkciójú épületbe költözte­tett intézmények. A gazdaságosság itt is szembetűnő: minden teret fel­használnak, és bár valóban tágasak a tereik, de azok már a belépéskor könyvtári dokumentumokkal vagy szolgáltatásokkal kecsegtetik a lá­togatót. A könyvtárak sok esetben in­kább hasonlítanak az elrendezés­nek és térszervezésnek köszön­hetően könyvesbolthoz, sem mint a klasszikus könyvtárhoz. Rek­lámpszichológiai eszközök be­vetésétől sem riadtak el, például Almereben, ahol alacsony köny­vespolc-ívekre úgy helyezték el a könyveket, hogy borítójukkal ki­felé fordították - mert mi, olvasó emberek, mi is vizuális alapon vá­lasztunk az esetek jelentős részé­ben, ha pedig ez így van, akkor a borítónak látszania kell! A gazdasági válság ezt a tole­ráns országot sem hagyta érintet­lenül, nem sok könyvtárat építet­tek az utóbbi években, a legújabbat Spijkenissében: könyv­hegynek ke­resztelték el és mindössze egy éves. A város holland viszonylatban (72 ezer lakossal) kisváros­­ a könyv­tár építésével és a környező épüle­tek tervezésével új városközpontot hoztak létre. Geotermikus energiá­val hűtik és fűtik - környezettuda­tosan tervezték még a belső tere­ket is: polcai újrahasznosított autó­gumiból készültek. Egyszerre érez­heti magát kint és bent a látogató. Ezt úgy érték el, hogy beltéri bur­kolatnak kültérit imitáló járótég­la-szerűt választottak és a látoga­tók számára szabadon megközelít­hető terek az épület majd teljes kül­ső felületére jellemző üvegborítás­nak köszönhetően nappali fényben úsznak - ezzel jelentős elektromos áram­számlától kímélik a fenntar­tót. Eredménynek tekintik, hogy bár jóval nagyobb alapterültre köl­tözött a könyvtár a korábbihoz ké­pest, létszámbővítés nélkül tudják biztosítani a nyitva tartást és a szol­gáltatást. Egész Hollandiára jellem­ző, így itt is láttuk: a könyvek vis­­­szavétele könyvtáros közreműkö­dése nélkül, self-service történik. A használó önállóságára építenek az adatbázis-használatban is - nem keres könyvtáros az olvasónak, ha mégis elárvulna, akkor egy helyi te­lefonos szolgáltatást vehet igénybe az i­pad (merthogy i­pad-eken mu­tatják meg az adatbázist) mellett el­helyezett telefonon keresztül. A vonzó terek és vonzó szol­gáltatások számos hasonló „kul­túra-fogyasztási” szokás feltérké­pezésében és kiszolgálásában nyil­vánulnak meg: a napilap- és a fo­lyóirat-olvasói terek valahogy mindig a kávézó vagy büfé köze­lében találhatók. Egy jó kávé, tea mellett olvasni kedvenc lapun­kat... - ez valóban vonzó minden­kinek. A tény, hogy van egy kávé­zó a könyvtárban, ahol találkozni, beszélgetni lehet az ismerősökkel, kortársakkal, tanítványokkal, stb. - ez szintén csábító, közösség-szer­vező szolgáltatás. (Nem újdonság ez idehaza sem, nézzük csak meg Gödöllőt vagy Kecskemétet.) Ép­pen Spijkenissében derült ki, hogy ezt maga a könyvtár üzemelteti, a saját személyzete szolgál ki - jel­zem kisvárosi könyvtárról beszé­lünk! A terek vonzó hatását fokozzák: figyelik az egyes társadalmi cso­portokat, bevándorlókat, a könyv­tárat csupán potenciálisan haszná­lókat. Sakkozásra minden könyv­tárban van mód, a serdülő korosz­tálynak fiatalosan berendezett „fet­­rengőket”, fiatalos sarkokat bizto­sítanak (ha ők a bevándorlói cso­portokból kerülnek ki tömegesen - mint pl. Rotterdamban, akkor a berendezésben etnikai motívumok jelennek meg), míg az egyetemis­táknak, fiatal felnőtteknek a tanul­mányaikhoz szükséges csendes te­reket, ahol az önálló kutatásnak, tanulásnak a helyeit alakították ki. A figyelem itt nem ér véget: szá­mon tartják a település klubjait, ci­vil szervezeteit és számukra rend­szeresen biztosítanak helyet az ös­­­szejöveteleiknek. Különösen érzékenyek a legfi­­atalabbakra, mert a gyerekkönyv­táraknak nemcsak a gyerekek, ha­nem azok szülei is látogatói - utób­bi jelentősége: a szülő az az ak­tív, dolgozó vagy otthon lévő fel­nőtt, aki rendkívül elfoglalt, de a gyermekével bemegy a könyvtár­ba. És ha már bement, akkor nem mehet ki onnan úgy, hogy valamit magának is haza ne vigyen - ezért a valamiért pedig nem kell feltét­lenül a gyermekrészleget elhagy­nia. Ede városában a diszlexiáról, a diszkalkuliáról és diszgráfiáról szóló szakkönyvek egy külön blokkban, de a gyerekkönyvtárban kaptak helyet. A fokozott figyelem központi­lag szervezett baba­csomag formá­jában is megnyilvánul: a holland nők többsége otthon szül és a baba első, a könyvtártól érkező csomag­ját otthonában kapja meg. Szép gesztus! Itthon sajnos csupán a ver­senyszféra képviselői jutottak be a kórházak újszülött-gyermekágyas részlegeibe termékmintáikkal... Összességében egy szép, egész­séges szimbiózis-szerű együttmű­ködést tapasztaltunk a gazdaságos­ság, a lakosság kulturális igénye­inek kiszolgálása és az optimális kihasználhatóság érdekében. Több szakember (hivatalnokok, fenn­tartók, építészek, belsőépítészek, könyvtárosok, műszaki személy­zet, stb.) szorgos, folyamatos kom­munikáción alapuló együttműkö­dése eredményeként jól szervezett szolgáltatásokat nyújtó, több kul­turális igényt kiszolgáló könyvtá­rakat láthattunk - ahol a könyvtá­rosok egy szemernyivel sem tudtak többet, mint hazai kollégáim (talán azt az egyet leszámítva, hogy mint minden holland, az anyanyelvén kívül mindegyik beszélt még leg­alább angolul). (Ignéczi Lilla) ■

Next