Vác - Váci Napló, 2013 (22. évfolyam, 35-60. szám)
2013-07-19 / 37. szám
Könyvtárak a tenger szintje alatt: hollandiai könyvtári túra A Nemzeti Kulturális Alap pályázatának köszönhetően három közgyűjteménytípus (könyvtár, múzeum, levéltár) hazai intézményvezetői közül 15 könyvtáros kolléga utazhatott 5 napos tanulmányútra. Angliába, Dániába és Hollandiába küldte a nyertes szakmai szervezet a kollégákat. Négy másik intézményvezető társaságában Hollandiába utaztam június első hetében. A tenger szintje alatt lévő ország könyvtáraiban szerzett tapasztalataimról olvashatnak alábbi élménybeszámolómban. Valódi túra volt, nemcsak a frappáns cím miatt használtam ezt a szót: négy és fél nap alatt 10 intézményt látogattunk meg - köztük szak- és egyetemi, digitális, nemzeti könyvtárat, valamint nagy- és kisvárosi közkönyvtárakat. Természetesen a szállásunkat is adó amszterdamival kezdtük, de voltunk Rotterdamban, Wageningenben, Edeben, Sijkenissében, Hágában és Almereben. Rengeteget utaztunk , ami arra is lehetőséget adott, hogy a holland lelkületet, a németekénél könnyedebb, de igényesen laza életszemléletet is magunkba szívjuk. Utazásunkat a holland könyvtáros szervezet (FOBID) tervezte - nekik köszönhetően teljes keresztmetszetét kaptuk a holland könyvtárügynek. Igaz az indulás előtti utolsó napokban aggódva néztük a programot: még 2 helyre becsúsztattak 1-1 újabb intézményt - ezért mindenki inkább a kényelmes ruhatárat és a sportos lábbelit választotta. A holland könyvtárakra alapvetően jellemző a gazdaságosság, funkcionalitás és rugalmasság. Utóbbi a mentalitásban nyilvánul meg: a könyvtárak, könyvtárosok rendkívül gyorsan reagálnak a társadalmi, informatikai, szociális és gazdasági változásokra. A gazdaságosság a kultúrafogyasztási szokások megváltozásához való igazodásban látszik: nem cél, hogy a könyvtárlátogató tudja, hogy éppen egy könyvtárban van, nem kell feltétlenül beiratkoznia a könyvtár használatához, csak adott szolgáltatások igénylése esetén kell tagság - utóbbi már itthon is jellemző. A cél, hogy vonzó legyen a könyvtár, jól érezze ott magát a lakosság - hogy a szolgáltatásoknak csak egy részét veszik igénybe, vagy egyszerűen „ott töltik el az idejüket”, ez már (képletesen, de) mellékes. A lényeg, hogy az idejüket kulturált, motiváló környezetben, könyvtári dokumentumok között töltik el. Valószínűleg értelmesebben, mint másutt. Felismerték a könyvtárak szociális lyukakat betömő szerepét, ami jelentősen visszahat a gazdaságra, az állampolgár hasznosságára. A holland nemzeti trend a nagyobb terekben, az ott megjelenő és végezhető vonzó tevékenységekben, a tartalomszolgáltatás kiegészítésében, a könyvtárak vonzó kivitelezésében és a modern, önálló, kezdeményező állampolgár igényeinek gyors kiszolgálásában érhető tetten. Könyvtáraik újak, könyvtárnak épültek - azaz nem egy már meglévő, eredetileg más funkciójú épületbe költöztetett intézmények. A gazdaságosság itt is szembetűnő: minden teret felhasználnak, és bár valóban tágasak a tereik, de azok már a belépéskor könyvtári dokumentumokkal vagy szolgáltatásokkal kecsegtetik a látogatót. A könyvtárak sok esetben inkább hasonlítanak az elrendezésnek és térszervezésnek köszönhetően könyvesbolthoz, sem mint a klasszikus könyvtárhoz. Reklámpszichológiai eszközök bevetésétől sem riadtak el, például Almereben, ahol alacsony könyvespolc-ívekre úgy helyezték el a könyveket, hogy borítójukkal kifelé fordították - mert mi, olvasó emberek, mi is vizuális alapon választunk az esetek jelentős részében, ha pedig ez így van, akkor a borítónak látszania kell! A gazdasági válság ezt a toleráns országot sem hagyta érintetlenül, nem sok könyvtárat építettek az utóbbi években, a legújabbat Spijkenissében: könyvhegynek keresztelték el és mindössze egy éves. A város holland viszonylatban (72 ezer lakossal) kisváros a könyvtár építésével és a környező épületek tervezésével új városközpontot hoztak létre. Geotermikus energiával hűtik és fűtik - környezettudatosan tervezték még a belső tereket is: polcai újrahasznosított autógumiból készültek. Egyszerre érezheti magát kint és bent a látogató. Ezt úgy érték el, hogy beltéri burkolatnak kültérit imitáló járótégla-szerűt választottak és a látogatók számára szabadon megközelíthető terek az épület majd teljes külső felületére jellemző üvegborításnak köszönhetően nappali fényben úsznak - ezzel jelentős elektromos áramszámlától kímélik a fenntartót. Eredménynek tekintik, hogy bár jóval nagyobb alapterültre költözött a könyvtár a korábbihoz képest, létszámbővítés nélkül tudják biztosítani a nyitva tartást és a szolgáltatást. Egész Hollandiára jellemző, így itt is láttuk: a könyvek visszavétele könyvtáros közreműködése nélkül, self-service történik. A használó önállóságára építenek az adatbázis-használatban is - nem keres könyvtáros az olvasónak, ha mégis elárvulna, akkor egy helyi telefonos szolgáltatást vehet igénybe az ipad (merthogy ipad-eken mutatják meg az adatbázist) mellett elhelyezett telefonon keresztül. A vonzó terek és vonzó szolgáltatások számos hasonló „kultúra-fogyasztási” szokás feltérképezésében és kiszolgálásában nyilvánulnak meg: a napilap- és a folyóirat-olvasói terek valahogy mindig a kávézó vagy büfé közelében találhatók. Egy jó kávé, tea mellett olvasni kedvenc lapunkat... - ez valóban vonzó mindenkinek. A tény, hogy van egy kávézó a könyvtárban, ahol találkozni, beszélgetni lehet az ismerősökkel, kortársakkal, tanítványokkal, stb. - ez szintén csábító, közösség-szervező szolgáltatás. (Nem újdonság ez idehaza sem, nézzük csak meg Gödöllőt vagy Kecskemétet.) Éppen Spijkenissében derült ki, hogy ezt maga a könyvtár üzemelteti, a saját személyzete szolgál ki - jelzem kisvárosi könyvtárról beszélünk! A terek vonzó hatását fokozzák: figyelik az egyes társadalmi csoportokat, bevándorlókat, a könyvtárat csupán potenciálisan használókat. Sakkozásra minden könyvtárban van mód, a serdülő korosztálynak fiatalosan berendezett „fetrengőket”, fiatalos sarkokat biztosítanak (ha ők a bevándorlói csoportokból kerülnek ki tömegesen - mint pl. Rotterdamban, akkor a berendezésben etnikai motívumok jelennek meg), míg az egyetemistáknak, fiatal felnőtteknek a tanulmányaikhoz szükséges csendes tereket, ahol az önálló kutatásnak, tanulásnak a helyeit alakították ki. A figyelem itt nem ér véget: számon tartják a település klubjait, civil szervezeteit és számukra rendszeresen biztosítanak helyet az összejöveteleiknek. Különösen érzékenyek a legfiatalabbakra, mert a gyerekkönyvtáraknak nemcsak a gyerekek, hanem azok szülei is látogatói - utóbbi jelentősége: a szülő az az aktív, dolgozó vagy otthon lévő felnőtt, aki rendkívül elfoglalt, de a gyermekével bemegy a könyvtárba. És ha már bement, akkor nem mehet ki onnan úgy, hogy valamit magának is haza ne vigyen - ezért a valamiért pedig nem kell feltétlenül a gyermekrészleget elhagynia. Ede városában a diszlexiáról, a diszkalkuliáról és diszgráfiáról szóló szakkönyvek egy külön blokkban, de a gyerekkönyvtárban kaptak helyet. A fokozott figyelem központilag szervezett babacsomag formájában is megnyilvánul: a holland nők többsége otthon szül és a baba első, a könyvtártól érkező csomagját otthonában kapja meg. Szép gesztus! Itthon sajnos csupán a versenyszféra képviselői jutottak be a kórházak újszülött-gyermekágyas részlegeibe termékmintáikkal... Összességében egy szép, egészséges szimbiózis-szerű együttműködést tapasztaltunk a gazdaságosság, a lakosság kulturális igényeinek kiszolgálása és az optimális kihasználhatóság érdekében. Több szakember (hivatalnokok, fenntartók, építészek, belsőépítészek, könyvtárosok, műszaki személyzet, stb.) szorgos, folyamatos kommunikáción alapuló együttműködése eredményeként jól szervezett szolgáltatásokat nyújtó, több kulturális igényt kiszolgáló könyvtárakat láthattunk - ahol a könyvtárosok egy szemernyivel sem tudtak többet, mint hazai kollégáim (talán azt az egyet leszámítva, hogy mint minden holland, az anyanyelvén kívül mindegyik beszélt még legalább angolul). (Ignéczi Lilla) ■