Herkules, 1910. január-december (27. évfolyam, 1-20. szám)
1910-01-15 / 1. szám
tanár feladata volna, ki ezen munkájáért ismét méltán várhatná jutalmát. Itt azoban már a szülők fizetnék meg a hatóság által megszabott díjt. Az egyes sportok, testgyakorlati fajokat a tornatanár az ifjúságnak a közös órákban tanítja, de pl. a vívás, csónakázás stb. külön való tanítását külön díjazás mellett ismét elvállalhatná. Jól tudjuk, hogy a legnagyobb ellenvetést itt az okozná, hogy így a tornatanár állásából üzletet csinál. De ki volna más jobban hivatva vezetni az ifjúság mindennemű testgyakorlatát mint a tornatanár. És nem volna-e jobb e dolgot nyíltan az iskolák igazgatósága által rendezni, mint elnézni a tornatanár privátóráit. Azt csak nem kell bizonyítani, hogy a tornatanár ilyen órái nem esnek olyan elbírálás alá, mint a tudományos tárgyak tanáraié. Azt is ki kellene kötni a rendeletben, melyet a minisztériumtól várnánk, hogy hány ilyen magánórát adhatna a tornatanár. Legyen szabad itt megjegyeznem, hogy ha a tudományok tanárai elbírnak naponként 5—6 órát, úgy nem árt meg ennyi a tornatanároknak sem. Az meg mindenesetre jobb, ha a tornatanár az iskolában dolgozik és nem az egyletekben. A tornatanárok ily módon az iskola hasznával segítenének anyagi bajaikon. A szebb jövő reményeihez tartoznék továbbá az, mit e lapokban penditett meg egyik társunk, hogy t. i. a tornafelügyelőség intézménye úgy szerveztetnék, hogy ez lenne a legfelsőbb fok, hová a tornatanárság feljuthatna. Tehát ez egy olyan esetleg csak címbeli és fizetési, nem pedig működési gradus lenne, mely mégis az öregebb érdemes tanárok jutalmazására kiválóan alkalmas lenne. Ugyanis a tornafelügyelőség előbb-utóbb oda fog fejlődni, hogy pár (mondjuk 5—6) felügyelő állandó munkakört kap, a többi pedig csak rangot és fizetést. Nem folytatjuk a jövő képének óhajtott szépségeinek rajzát, csak azt jegyezzük meg, hogy ki az itt vásoltakat megvalósítja, nemcsak a tornatanárság javát, hanem az ifjúsági testnevelést is nagyban elő fogja mozdítani. Az elégedett, a jövőbe bizton tekintő tanárságtól lelkes és eredményes munkát igy bizton várhatunk. Vidéki: Nagy Sándor emlékezete. Elmondta az „Aradi Tornaegyesület“ 1909. évi márczius hó 21-én tartott XXX. évi rendes közgyűlésén dr. Steinitzer Pál az „Aradi Tornaegyesület“ alelnöke. (Folytatás:) Nagy Sándor érdemének tudom be azt, hogy a vidéki sportegyletek között az „Aradi Tornaegyesület“ volt az első és a legtekintélyesebb és annak bizonyságát adta az országos tornaszövetség akkor, midőn a VII-ik országos tornaünnepély rendezésével újból az „Aradi Tornaegyesületet“ bízta meg. Még mindnyájunk emlékezetében vannak ama felejthetetlen szép napok, midőn 25 éves fennállásunk ünnepélyével kapcsolatosan Aradon tartottuk meg zászlófelavatási, országos tornaünnepélyünket és az országos vívóakadémiát. Hogy mennyi munkát fejtett ki ezen ünnepély méltó előkészítése és keresztülvitelére Nagy Sándor, azt, mi, akik munkatársai voltunk, legjobban tudjuk, de méltányolta Nagy Sándor érdemeit a „Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége“, midőn szövetségi közgyűlésén a hazai tornászat fejlesztése körül szerzett érdemei jutalmául egyhangú lelkesedéssel, oklevéllel és éremmel tüntette ki egyesületi művezetőnket. Hogy sokoldalú működéséből csak néhányat említsek, Nagy Sándor volt az, aki Magyarországon a vidéki városok közül elsőnek megalakította és meghonosította a női tornászást; bevezette egyesületünkbe a birkózási tanfolyamot és midőn a labdarugósport országunkban még embrióban volt, az alsó temető és a nagy erdő közötti mezőn elsőnek ő gyakoroltatta a football és a füleslabda sportot. A nyári hónapokban Nagy Sándor kezdeményezésére tagjaink sportszerűen űzték a futást, ugrást, súlyemelést, súlydobást, a gerely és diszkoszvetést, egyszóval a könnyű és nehéz atlétikának nem volt egy ága sem, melyet Nagy Sándor nem honosított volna meg az „Aradi Tornaegyesületben, és tagjainknak e téren elért fényes eredményei eklatánsan rászolgálnak az ellenségei által róla elterjesztett hírre, hogy Nagy Sándor ellensége volt az atlétikának. Nagy Sándor nem volt ellensége az atlétikának és az atlétikai gyakorlatokat a testedző sport egyenrangú ágainak tekintette, de emellett a szorosan vett tornászatot a testgyakorlás alapvető ágazatának tekintette és az e téren elért eredményei kimutatták a tornászainak művelő és a testi kultúrára nélkülözhetetlen hatását. Lelkesedéssel vett részt az evezősosztály megalakításánál, meghonosította egyesületünkben a turisztikát és évkönyveink tanúságot tesznek arról, hogy az ő vezetése alatt minő szép kirándulásokban volt része egyesületünk tagjainak.