Dolinay Gyula (szerk.): Petőfi és a szabadságharc (Budapest, 1901)
Petőfi tanulmányai
145 Mi kék az ég! Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld föld felett, kék ég [alatt a Hangos pacsirta fü[työrész; Dalával a napot ki[csalta, A nap rá gyönyörködve [néz. Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld a föld, kék az ég, [tavasz van.. Kadenciákat faragok! Petőfi tanulmányai. Mint minden embernek, a ki felülmúlja a mindennapi mértéket, úgy Petőfi Sándornak is voltak irigyei, ellenségei. Az emberi gyarlóság már olyan, hogy ha nem tud felemelkedni valakihez, azt lehúzza magához, vagy pedig mindenféle kisebbítő dolgok által akarja értékét leszállítani. Arról már volt szó egyszer, hogy Petőfi Sándor távolról sem volt az a léha, könnyelmű ember, mint a kinek a könynyen ítélő képzelné néhány költeménye után, melyekben dicsőíti a "bort, magasztalja a könnyűvérű és renyhe életet. Meg van ezen költemények születésének az oka, a magyarázata és mindez éppen nem bizonyít Petőfi ellen, sőt nagyon is mellette. Midőn Petőfi a kósza élet után megnyugodhatott, első gondja volt, hiányos És én oly sült bolondvagyok.. Hogy idebenn a szűk [szobában 10