A Hét, 1890. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1890-06-29 / 26. szám

420 Új vígjáték Jókai Mórtól Jókai Mór svábhegyi villájában új darabot olvasott fel néhány barátjának. A mulatságos és tarka cselekvényű vígjáték egy magyar fejedelmi udvar életét mutatja be érdekesen. Az új darabot alkalmasint még e téren előadják a nemzeti színházban. Új zene­ palotát készül, hír szerint, Csáky vallás- és köz­­oktatásügyi minister Budapesten építtetni s e végből nemsokára en­­quettet hiv össze. Az «ember tragédiáját» szerb nyelvre fordította le Jová­­novics János kitűnő szerb író, a­ki a Kisfaludy-társaságnak is tagja. A könyv kiválóan díszes kiállításban jelent meg. Az aradi vértanú-szobor leleplezése napjául a bizottság véglegesen október 6-át állapította meg. Az ez alkalomra hirdetett óda-pályázat bírálói közé a Petőfi-társaság, a lemondott Komócsy József helyére Falugyi Menyhértet választotta. Nyelvőr-emlék czímmel egy ritka nyomdai csínnal kiállított diszmó jelent meg «A Hét» tőszomszédságában, Hornyánszky Viktor nyomdájában. Szarvas Gábornak a királyi tanácsossá történt kineve­zése emlékére adták ki barátai. Úgy látszik a tudósok és könyvmo­lyok mind szerelmesek a papír-dicsőségbe s életük minden neveze­tesebb fordulata megkívánja a maga kiadványát, Pulszky-album... Hunfalvy-album ... Szilágyi-album .. . Stoczek-album . . . Budenz­­album . . . stb. Szarvas Gábort is, a ki a nyelvészet terén nagy dolgokat művelt s a Nyelvtörténeti szótárban Simonyi Zsigmonddal egyetemben el nem múló emléket állított magának, méltán megilleti hát a maga albuma, mely a tömeges pohár­köszöntések reproductióján kivül az ünnepelt életrajzát, működé­sének méltatását és egy pár csinos humoros apróságot tartalmaz. Ezek közül való a «Szarvas Gábor megdicsőülése» czím­ű kedélyes tréfa is, melyet mai számunk reprodukál. A munka ára 80 kr. Festőnők tárlata volt látható e héten a várkert bazári helyiségeiben. Az öt évvel ezelőtt alapított r­ői festőtanfolyam 17 növendéke állított ki valami 200 festményt s rajzot, köztük néhány figyelemreméltót is. Különösen Strobl Zsófia k. a. festményei arattak nagy elismerést úgy eredeti tehetségre valló conceptiójukkal, mint biztos rajzukkal. Bruch Hermin, Török Irén, Kocsi Horváth Jolán s a kezdő Hilbert Irén művei szintén megérdemlik a fölemlítést. Álta­lában a tárlat arról tett tanúságot, hogy a tanfolyam megfelel czél­­jának: ügyes műkedvelőket képez s így terjeszti a műérzéket s a művészet iránti melegebb érdeklődést, a­mire bizony nagy szükség van. A müncheni nemzetközi képkiállítás már kiválasztotta a beküldött művek közül azt az 1800-at, a­melyet a tárlatra bocsát. A legtöbb kép természetesen német festőktől való, de képviselve van számos idegen festő is, különösen franczia és hollandi. Magyarok is vannak néhányan. A kiállítás sensatiós darabja előreláthatólag Szemiradski «Phryné»-je lesz. Blaha Lujza Nagy-Szebenben több estén át nagy sikerrel vendégszerepelt. A szebeni magyarság minden este zsúfolásig meg­töltötte a színházat, a szászok azonban tüntetőleg távol maradtak, sőt a művésznő utolsó felléptekor egy kis botrányt is rögtönöztek. Míg ugyanis az előadás folyt, a szász atyafiak bedobálták a színház ablakait. Ezt is azonban olyan circumspectus módon cselekedték hogy a tapintatos rendőrség egyet sem tudott közülök nyakoncsípni. A magyar barbárságtól annyira féltett szász kultúra e zajos nyilat­kozása különben nem zavarta meg az előadást s a magyar közönség csak annál nagyobb gyönyörűséggel tapsolta meg a mi csalogá­nyunkat. Mickiewicznek, a lengyelek nagy költőjének a hamvait július 4-én szállítják Párisból Krakkóba. Ez a nap a lengyeleknek valóságos nemzeti ünnepük lesz, a­melyre úgy Osztrák­, mint Porosz- Lengyelországból ezeren meg ezeren készülnek Krakkóba, nemcsak az intelligens elemek, de még a parasztok is. Ezek egy óriási kalász­koszorúval akarják leróni hálájukat ama költő iránt, a­ki a jobbágy­ság felszabadításáért síkra szállott. Az ünneplésnek a legszebb momentuma mindenesetre az, hogy a községek ezrivel vásárolják a költő munkáit és szétosztják a nép közt. Az orsz. színészeti kiállításra nagyban folynak a készü­lődések s ma is számosan küldtek be érdekes kiállítási tárgyakat. Remélik, hogy a kiállítás augusztus 15-én megnyitható lesz, annál inkább, mert most már ennek financziális akadálya nincs, minthogy Szapáry Gyula gróf, mint belügyminister, erre a czélra, meleghangú levél kiséretében 2000 irtot utalványozott. La­bas et ailleurs (Túlnan és egyebütt) — e c­ím alatt Jacques Saint-Cere, a párisi «Figaro» szellemes munkatársa egy testes kötetnyi úti benyomást bocsátott közre. A nevezett író tulaj­donképen csak mint az előszó szerzője szerepel a könyvön, mely felett a «Vie Parisienne»-ből nagyon ismert Mitchi név olvasható. Mitchi azonban írói alteregója Saint-Cére úrnak, a ki sokoldalú te­hetségét a legkülönbözőbb pseudonymek alatt érvényesíti s csakis a «Figaro»-ban megjelenő czikkei alá írja saját nevét. Legújabb köte­tével — melyet Caran d’Ache, Forain, Sahib, Valiét és Bac igen csinos kis rajzokkal díszítettek — Németországon, Anglián, a Schweitzon és Francziország déli vidékein vezet bennünket keresztül. Az, a­ki a nyári hónapokban útra kél az említett vidékek egyikére vagy más­hová, nem kívánhat magának e könyvnél szórakoztatóbb útitársat. Mert ritka ember lát oly sokat és observál oly jól, mint Saint-Cére úr. És a mi a fő, máskép lát mindent, mint mi s a legtöbbször azt látja, a­mit mi észre nem veszünk. Élénk és szellemes tolla alatt, mely az unalmat nem ismeri, életet élt minden. Kötetét végig ol­vasva, azzal az illusióval teszszük le, mintha magunk szemléltük volna mindazt, a­mit benne leír, mintha átéltük volna elbeszélt él­ményeit. E hatás annál meglepőbb, mert semmire sem terjeszkedik ki részletesen. Legtöbbször csak érinti a tárgyakat s egy-egy talá­lós vonással vagy szellemes opereuvel végez velök s tova siet. Ke­vés dolgot bámul, sokat kinevet, de a legtöbbet furcsának találja, a boulevardier-nek azzal a bizonyos jóindulatú mosolyával, mely alatt megszűnik sértőnek lenni. Nevet, de egyúttal nevettet és ez kibékit még ott is, a­hol, mint például a németekkel szemben, kissé szi­gorú. A­hol a tárgy komoly, ép oly biztosan megtalálja a komoly hangot és ép oly megkapó. Eme kiváló tulajdonságánál fogva is he­lyén­valónak véltük olvasóink figyelmét Magyarország egy igaz ba­rátjának e könyvére felhívni, mely egyszersmind kiváló példája a könnyed, szellemes franczia causerie-stilnek. Meszlényi Adrienne­k. a , a színész-iskola végzett növen­déke e héten zajos hatással vendégszerepelt a budai színkörben. «Vicomte Letoriéres» czímszerepében lépett föl. A közönség nem akart betelni a tapsolásával, s a sajtó a legnagyobb elismeréssel emlé­kezik meg az est sikeréről. Talány. — G­öbrösy Higulától. — A 24 számban megjelent rejtélyes felirat megfejtése: Viszik Ruszkó testvérek a menázsi ládát. Helyesen fejtették meg: Heller Hortense, Hirsch Vilmosné, Ko­­lovrat­h, Csom­bó Klára, Lövy Malvin és Tercsiké, Maufm­ann Mar­git, Seefehlner Margit, Czanyuga R. Mattyasovszky Erzsiké. M Köd Köd AM Heti posta. Lapunk félévi folyamának tartalomjegyzékét a jövő számmal küldjük meg előfietőinknek. B.-Sz.­Miklós, H. Vilmosné. Engedje, hogy utólagosan meg­köszönjük a gratulatiót. Az a rejtvény nyilván elkallódott valahol, sehol sem találjuk, de azt hiszszük, ahol az termett, terem ott még más is. Üdvözlet. — Engadin. A megszokott biablon szerint indul és áttetsző homály helyett egész dilumi ködbe burkolja a históriá­ját. Annyi világos, hogy hősnője körülbelül a második felvonás köze­pén agyongyilkolja magát és hőse a harmadik elején megbolondul. Egyéb szerencsétlenség nem történik, de ennyi épen elég. — Arad. M. F. Jó lesz kissé pihentetni a tollat. Erőszakolni az esélét nem lehet. — Budapest. Névtelen levelekre nem válaszolunk. Csodála­tos, hogy többnyire azok álcráskodnak, a­kiket különben sem ismer senki. — Budapest. I. r. Ajánljuk figyelmébe Endrődy­ Heine-for­­dításait. Bár ezeket is eleget gáncsolták, nekünk úgy rémlik, hogy az eddigi magyar Heine-fordítók közt ő találja el legjobban az eredeti hangját. Az Azrát régebben Vadnai Károly is lefordította elég szé­pen. Egy újabb, kevésbé szerencsés fordításnak a közlése nincsen indokolva. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : Kiss József. Főmunkatárs : Justh Zsigmond. Fekete selyemkelméket 60 krtól kezdve 11 frt 65 kr­g méterenként — simák avagy mintázottakat (körül­­belül 180 fajta) — küld darab vagy ruhaszámra vám és bér­mentesen HENNEBERG G. (cs. és k. udvari szállító) gyári raktára Zürichben. Minták kívánatra küldetnek. Levelekre 10 kros bélyeg ragasztandó.

Next