A Hét, 1890. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1890-01-26 / 4. szám
to Hiába, csak ezeknek van leginkább érdekükben az utazás, s ezek élvezik igazán a szállodák pislogó tűzhelyeit. Ezekkel párhuzamban nagy Britannia férfija képezi a másik tucatot. Az önzés — úton! Nem törődik csak magával, ha tudta a «nem illik»—et valaha, igyekezett útja tartamára elfelejteni. A milyen édeskés a «szüzek hada», olyan durvák emezek. De aztán kiélvezik úgy Isten igazában a szálloda kényelmét. Mindegyik háromért eszik, s három széket foglal el egyszerre: egyet törzsének, s mindegyik lábának egyet-egyet. Hangosan társalog ott, hol a többiek susognak, saját nyelvét, a «Holyboly English»-t beszéli ott, hol mindenkinek egy idegen nyelvet kell törnie, hogy megértesse magát. Tudja, hogy ez a hotel tulajdonképen az ő kényelmére épült. Mert John Bull kedvencz étele az ürüezomb, minekünk háromszor napjában koplalnunk kell az ürüczomb körülhordása alatt. Világoskék szemei már az egész világot látták, de azért egy egész világ hiányzik e szemekből. Vörös arcza, vöröses haja, erős, izmos teste csak a testi élvezeteket mutatja, amelyet öt világrész nyújtott neki, beszélni is csak egyről fog, mert csakis egyről tud. Igen tiszta testileg és — lelkileg, de azért ha megitta brandy-ját a «Bar»-ban,* egész mosdatlan szájú. Olyan életeket ereszt meg, hogy megrendülnek belé a szálloda kártyafalai, mindazonáltal naiv mint a gyermek, s úgy fog meghalni, mint ahogy született, az élet filozófiájáról nem tudva semmit. Ezek a szálloda «karénekesei». Vannak primadonnák és tenorok is. Ezeket ugyan egyedeknek említettem, de tulajdonkép csak típusok, mert hiszen majd minden nagyobb hotelben feltalálhatok, íme a «Flirting lady». Csak abból a czélból utazik, mint a tucat aggszűzek, azonban más módon. Legelébb is az az előnye van a többiekkel szemben, hogy szép leány. Azokkal a bizonyos mély, sötétkék szemekkel tekint körül, amelyek mélyek, mélyek, de olyan mélyek, hogy nem is látni már bennök semmit. Magas, íves szemöldöke kérdőleg néz az emberre, mintha csak mindig ezt az egy kérdést tenné fel: «Nos, mindez szép, nagyon szép, de hát hogy lesz tovább ?» Egyenes, finom orr, piciny száj, örök, de kérdő mosoly. Magas búbba futó hajfürtök, rajta kis férfi-szalmakalap. Igen hosszú nyak, amelyet rendesen igen széles bársonyszalag igyekszik megrövidíteni, karcsú, kissé sovány, de mindig elegáns termet. A miss tud mindent: énekelni, zongorázni, lovagolni, (ha kell) fütyülni, ismeri az élet minden oldalát, sokat, nagyon sokat utazott, de hát sajnos, eddig még hiába. Kaczér annyira, amennyire csak egy ártatlan mosolyú, ívelt szemöldökű, igen utazott angol miss lehet. Folyton a «nem illik» határáig ereszti azt a tuczat gentlemant, amely körülfogja, de a don’t szabályait annyira jól ismeri, hogy e határt soha sem hagyja átlépni. Cairoban volt egy ilyen típus, akinek egy huszárezred összes tisztjei udvaroltak. Az egyikkel a másiknak lován lovagolni járt, a másikkal egy harmadiknak kocsiján robogott ki. Használta a tisztek kocsijait, lovait, lovászait, s elhasználta a szívükét. Szüksége volt mindnyájukra, mert szegény volt és férjhez akart menni. Naponta legalább hattal volt olyan intim közelségben, olyan epedő s a mellett kérdő kifejezésű szemekkel található, mintha ép e pillanatban vallott volna szerelmet a «féltuczat» eme tagja. Udvaroltatott magának általuk minden órában, lettek légyen e tisztecskék józanok, vagy erősen becsipve. Nevetett életeiken, megbocsátott nekik mindent, egyet nem engedve meg nekik s egyet követelve tőlük. A hotel rossz nyelvei s kivált ama szüzek, kik nem teltek be a medveczukor szopogatásával, az egred leányának nevezték el. * Az angol szállodák ivószobája. Ennek a missnek volt egy papája is. Oh, a kisasszony nem utazott egyedül, volt aki ártatlanságára vigyázzon. Lehetett volna neki mamája is, de hát az «ezred leányá»nak csak egy árva papát juttatott a sors. Íme a miss papája: csendes mozgás, ősz, igen tisztességes szakáll és haj, folyton sapka a fején, jámbor kifejezésű szemek, mintha csak nem is néznének kíváncsian a nagy világba. Rendesen papucsokban jár, ebédhez nem öltözik s adja a komoly, megállapodott családatyát. Ha leánya egyedül van, akkor őrzi, mellé ül, s megsimogatja a haját. Ha leányának társasága (főleg ha férfitársasága) akad, lassan, mintha a másik teremben keresne valamit, elódalog. Mindenkit angolul szólít meg, jámbor képével még a legrosszabb nyelveket is, legalább pár perczre, lecsitítja, a óra felé pedig elalszik valahol csendesen a dohányzóban. Egyszer, leánya mellett ülve, elaludt. Szegény miss tudniillik ez este udvarló nélkül maradt. Ott bóbiskolt az öreg, leánya meg érdek nélkül nézett körül. Egyszerre akár csak a föld alól, két huszártiszt termett elé. A leány egyet kanyarítva óriási túljegyezőjén, gyengén megkoppintotta papájának orrát. Az ijedten felriadt, megértette a helyzetet, végig csúszott a kanapén, de úgy, hogy egyszerre a kerevet túlsó végén termett. Miután pedig az ő helyére telepedett huszártisztekkel pár szót váltott, elódalgott. . . kutyákra bízva a szalonnát . . . De nini, ott jön a «Gigerli» ... az anglomániában szenvedő gigerli. Simán, angolosan lefésült haj, angolosan nyírt bajusz és szakáll, angol ruhák, keztyük, angolos járás, s az angol divatv evési mód a második hatványon. Különben igen tisztességes úri családból származó egyéniség, ki otthon (valahol a Duna, Spree, vagy a Volga partján) igen szép társadalmi állást foglalhat el, azonban itt nem akar hazájabelinek látszani, még egy világért sem. Inkább angol utazó ügynöknek nézzék, mint osztrák földesúrnak. Tán — ezért utazik. Igen érdekes, s majd mindenütt feltalálható típus a hotel gyermeke. Rendesen franczia. Öregen jött már a világra, mindent tudott, midőn kibújt a tojásból, — volt már legalább három világrészben, s azt hiszem, az anyatejet is több nemzetiségű dajkától szívta be. Szülei nem sokat törődnek vele így — úton, s a gyerek az egész szállodát szülőjévé tette. Mindenkivel cziczázik és mindenki megbabozza. Ismeri az összes szobákat és az összes szobák minden rejtelmét. Megérti az érthetetlen helyzeteket (legtöbbször már otthon megértette) és meg is magyarázza másoknak. Falóról csak úgy el tud beszélni, mint arról, amit tegnap a mamája oldalán annak udvarlójától hallott. Egyszerre, váratlanul a legfurcsább és legmeglepőbb dolgokkal kedveskedik auditóriumának. Rápirít az angol missekre, megröhögteti a huszárokat. Elbámul azon, s bámulatát közli másokkal is, hogy az «ezred leányá»ból mennyi látszott ki a múltkor, midőn bálba ment. Ha jobban megismer (harmadik látásra), meg fogja kérdezni, mennyi pénzed van és gazdag vagy-e ? Ha jobban közeledel hozzá, elmondja, hogy papája nagyon gazdag. Tudja minden reggel, hogy ebédre mi lesz a menü ? Ha megszeret, czukorra kér tőled pénzt . . . Valósággal olyan, mint a katángkoró. És ime azorosz heregegné. Kis barret a fején, simán lefésült hajfürtök, rövid homlok, piciny s mélyen fekvő szürke szemek. Kissé tompa, fölfelé álló orr, nagy, piros száj, igen szép fogak. Halvány, fehér arcúbőr, gyönyörű kezek és lábak. Egyszerű ruha, de igen sok ékszer, karperecz mindegyik keze fején vagy tíz darab, óriási gyémántok fülében. Hosszú, keskeny, szép láb, feketés szürke harisnya, lakk, de foltozott czipő. Igen hangosan beszél. Rendesen a dohányzóban található, hol vagy itt