A Hét, 1891. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1891-04-26 / 17. szám

276 mint tiz perczczel a bálbamenés előtt a nagy álló tükör előtt illeged magát, szemlét tart maga fölött s nagyjában kipróbálja szépségének erejét, melylyel győzni akar. Itt egy fodrocskát igazit helyre, ott meg egy ránczocskát simít félre, ajkán egy mosoly, szemeiben egy tekintet hatását szá­­mítgatja a tükörből, aztán : all right! a diadal. Vagy a bukás felé ! Körülbelül ez a különbség egy első előadás és a főpróba közt. * A népszínház új operette-jének, ,,Miss Heliett“-nek szer­dán délelőtt volt a főpróbája. Hogy megismertessem önöket egy főpróba külsőségeivel­ képzeljék el a premiere­n­ a színházi csillárfényében ragyogó néző­teret koromsötétségben. A „ragyogó ház“ egy koromsötét pincze. Egy írótársunk „Miss Heliett“ föbróbája alatt ezt­­a sötétséget pompás humorral így jellemezte: — Olyan sötét van itt, hogy ha az embert pofon vernék, még azt hihetné, hogy tapsolnak..." Csak a zenekar lámpái égnek homályos pislogással a hang­jegylapokon. Ez az egyetlen fény, mely ezt a főpróbai sötétséget megvilágítja s talán még egy-egy kaczér színházi hölgyecske sze­meiből kiröppenő — kaczér pillantás. Ezen a sötét nézőtéren egy tarka kis társaság verődik össze minden népszínházi főpróbán. Veszedelmes nép, mely mind kritizál. Újságírók, iróemberek, színházi hölgyeskék és a kulissza­­világ intim­usai. Az újságírók a darabot, a színésznők a vetély­­társnőiket kritizálgatják. S míg a darab a színpadon, a kritizál­­gatás a sötét nézőtéren folyik, addig az igazgató komolyan összevont szemöldökkel húzódik valamely parquette-ülés öblébe és az új darab pénzügyi chance-ait találgatja. Mert a színpadi művészet legfontosabb oldala szintén az a­mi a csillagászaté : a mathematica. * A­mi „Miss Heliett“-et­ illeti, nagyon vegyes benyomá­sokkal hagytuk el a sötét nézőtért. Lehet, hogy ez a sötétség is néhány­ fokkal komorabban hangolja az embert, de ha a legfé­nyesebben világított nézőtéren néztem volna is végig, nem mer­nék neki a népszínház deszkáin valami fényes jövőt jósolni. Az új operetté librettója azon a bizarr és tulpikáns ötle­ten fordul meg, hogy Miss Heliett egy sétája közben, melyet a hegyek közt tesz, lezuhan, fennakad lábánál fogva egy fán és ott lóg az Űrben, mint egy — hogy is mondjam csak ? — mint egy megfordított angyal. Landrin Pál festő, a­ki kimenti őt ebből a fiatal és sze­mérmes leányokra nézve mindenesetre nem kellemes helyzetéből, végül nőül veszi a visszafordított angyalt. Ebben a pár szóban benne van az egész operette meséje, a­mi még nem lenne baj. A baj, azt hiszem, abban rejlik, hogy nemcsak a szép Miss zuhan le ebben az új operette­ben, hanem maga a zeneszerző Edmond Andrau is lezuhant az­­ ,, Ü­dvöske“ magasából. A magyar közönség az „Üdvöske­“-ben beleszeretett az Andrau zenéjébe, a „Miss Heliett“-ben, attól tartok, ki fog egy kissé ábrándulni belőle. .... A szombati premiere meghozza erre a kérdésre a feleletet. __________ Nemo. Viszontlátások voltak a héten az Operában is, a Nemzeti színházban is. Amott Komáromi Mariska k. a. adott számot róla, hogy mit tanult Párisban meg Olaszországban. Santuzzát énekelte a Paraszt becsület-ben s meggyőzte róla a közönséget, hogy hangját a Marchesi iskolája nem rontotta meg, csak egyenletessé tette. Ennek a hangnak van ereje, színe, csengése, mely bizton emelkedik a három vonásos oktáváig s csak ezen mély fekvésben bágyad el egy kissé. S e hang sikerét tempera­mentuma s intelligens játéka emeli, a­mi az Operában még a jó hangnál is nagyobb ritkaság. Szóval a három év előtti Soubrette bemutatkozás a drámai szerepben örvendetes viszontlátás volt. — A Nemzeti színház közönségének is meg volt a hasonló eseménye Palotai Piroska fölléptetésével, a­kit két év óta nem láttunk. A kis Piroska akkor segéd-naivka volt itt, azóta két évet vidéken töltött s­­most első rendű naivaságra pályázik. Hogy ebből a logikából nem hiányzik a raison suffisante, senki se vonhatja kétségbe, sőt gyakorlati biztosságát is láttuk a he­lyességének abban a kedves ábrázolásban, a­melylyel nekünk az »Örök törvény« Szilviáját bemutatta. Reméljük, hogy ennek a naivoskodásnak nem lesz más vége, mint prózai szerződés. HETI POSTA. Ravard. F. P. Az ön dolgaiban egy kedves derült talentum jeleit látjuk. A huszáros hév által kissé merészebb excursiókra hagyja magát ragadtatni, mint kellene és ha formája ellen lehet is kifogást tenni, de a »lelke« egészen szeretetreméltó lélek. Hagyja a kámzsás barátot duruzsolni és ne törődjék vele. Szeged. Stella. Szigorú kritikát csak ott gyakorolunk, ahol ki nem térhetünk előre és csalhatatlanságot akkor sem tulajdonítunk magunk­nak. A bűnös lélek, melyet ön kegyeinkbe ajánl, hófehérnek találtatott, de a »Mignont« nem közölhetjük, mert mások már szebben lefordították. Többek közt­ Szász Károly. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF. Főmunkatárs : JUSTH ZSIGMOND. Színes selyemkelméket 60 krtól 7.65 krig Budapest, 1891. Nyomatott az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai r. társulat betűivel, méterenként — sima és mintázott 256o különböző fajtában és színben — darab vagy ruhaszáma bér és vámmentesen küld HENNEBERG G. cs. és k. udv. szállító gyári raktára Zürichben. Minták kívánatra küldetnek. Levelek 10 kros bélyeggel bérmentesitendők. A magyar-franczia biztosító részv.-társaság Beniczky Ferencz elnöklete alatt f. é. április hó 18-án tartotta közgyűlését. Az előterjesz­tett igazgatósági jelentésből a következő figyelemre méltó adatokat közöljük : A díj- és illeték­bevétel a tűzbiztosítás­i ágazatban 4.636,­­72 forintra ; a jégbiztosítási ágazatban 107.080 forintra ; a baleset biztosítási ágazatban 47,211 forintra ; az életbiztosítási ágazatban 792,907 forintra ; az összes díjbevétel 5377,271 forintra rúgott. Viszontbiztosítási díjakra valamennyi ágazatban kiadatott 1.566,1­36 forint ; károkért kifizettetett a tűzágazatban 2.366,021 forint; a jégágazatban 482,822 forint; a bal­eset ágazatban 4,920 forint ; az életágazatban 186,812 forint ; összesen 2,975,655 forint. Az intézet bevételei a társasági házak jövedelméből, kamatokból, értékek utáni nyereségből és különféle bevételekből 368,852 forintra rúgtak ; az intézet tartalékai 4.923,073 forintot tesznek. A díj­­kötelezvény-tárc­a 7.784,680 forintot tartalmaz. A biztosítási tőke és járadék (életbiztosítási osztály) 19.076,764 forintot képvisel. Az intézet fennállása óta kártérítések fejében készpénzben ötven millió forintnál többet fizetett. A 35,654 forintot tevő tiszta nyereség nem osztatik el, hanem 32,246 forint kétes követelések tartalékalapja létesítésére fordíttatik és 2.814 forint új számlára átvitetik. A társaság biztosítéké tőkéi az évi díjbevétel hozzá számításával 11.752,4­60 forintra rúgnak. Az angol módszer szerinti 10 kros heti diju életbiztosítások meg­honosítása által az intézet tényleges szükségletnek felelt meg és azzal főleg a kevésbé módos néposztálynak alkalmat nyújtott az életbiztosítás áldásaiban való részesedésre. A kőszénbánya és téglagyár-társulat vasárnap IV/19. délelőtt tartotta meg évi rendes közgyűlését Szentgyörgyi Albert elnöklete alatt. Az igazgatóság kedvező üzletévről tesz jelentést, a­mennyiben az elért 207,400 főt tiszta jövedelemből, a tartalékalap és az igazgatóság alap­­szabályszerű dotáczióján fölül, részvényenként 20 frtot, azaz tíz százalékot adhat osztalékul s a fönmaradó 5356 frtot új számlára viszik át. A társaság téglagyára, az elmúlt évben 60 millió téglánál többet gyár­tott. Az igazgatóságba 5 évre megválasztották :­­Weislusz Alajost, Lőwy Sámuelt, Szentgyörgyi Albertet, Sielman Adolfot és Leipziger Vilmost ; a felügyelő bizottságba pedig : Brutmann Vilmost, Brüll Lipótot, Riedle Miksát és Totis Jánost.

Next